Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-16 / 47. szám

6

19M ffinfu* 1'

(.sehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa ,

Viliam Siroky elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának

■----------------------oi ipiüsie

zonyitja, mekkora sikereket értünk el szocialista országépitésünkben. A jegyrendszer megszüntetése után a szocialista kereskedelem széleskörű fejlődésnek indult. Jellemző, hogy a közszükségleti cikkek mellett különösen a legutóbbi árleszállítás óta je. lentösen fokozódik a kereslet motorkerékpárok, gépkocsik, rádiókészülékek, jégszekré. nyék, mosógépek és más hasonló gyártmányok iránt. Társadalmunkban, ahol a termeléssel és a munka termelékenységével arányosan növekedik a dolgozók jövedelme is és ennek következtében jelentősen kibővült a fogyasztók köre. A szocialista kereskedelem hivatott kiszolgálni a dolgozók széles tömegeit, akiknek igé. nyeik és követelményeik az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan szüntelenül nőnek és sokrétűbbekké válnak. A dolgozók joggal követelik, hogy jóminöségü, ízléses árut kapjanak. A közszükségleti cikkeket termelő ipar és a szocialista kereskedelem fontos feladata, hogy biztosítsa ezeknek az igényeknek a kielégítését.

Közel egyévesek azok a tapasztalatok, amelyeket a szabad kereskedelemmel kapcsolatban szereztünk. Ez év leforgása alatt, különösen pedig a legutóbbi hónapok során megmutatkozott, hogy termelővállalataink és kereskedelmünk munkájában még jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók.

A legfontosabb a minőség kérdése. Vállalataink még nem törekednek eléggé arra, hogy megjavítsák a gyártmányok minőségét, betartsák az előírt átlagokat, tovább javítsák az áruk minőségét és harcoljanak az üzem nevének becsületéért. Gyárainkban sok dolgozó még nem érti meg, hogy,nem a gyár- tott áru mennyisége a legfontosabb, sőt sok esetben egyáltalában nem a termelt áru mennyisége, hanem minősége a döntő. Csupán április folyamán a kereskedelmi vállalatok 11 millió korona értékű árut küldtek vissza a gyárakba. Emellet ez az összeg távolról sem fejezi ki a selejtes áruk értékét, amely tovább jut a kereskedelmi hálózatba, mert mmdezideig a kereskedelmi dolgozók kevés gondot fordítanak a fogyasztók érdekeinek védelmére.

A minőség problémája elsősorban a mü. szaki színvonal és a technológiai fegyelem kérdése. Szorosan összefügg továbbá a megelőző, gyártásközi és befejező ellenőrzéssel. A minőség megjavítására irányuló törekvő, seknek teljes mértékben kifejezésre kell jut- niok a bérezés és a külön jutalmak rendszerében, hogy a szocialista munkaverseny egyre jobb eredmények elérésére összpontosulhasson és hogy a minőség megjavítására mozgó, sitsák a munkások, művezetők és műszaki dolgozók széleskörű alkotó kezdeményezését. Kutatóintézeteink dolgozóitó] megköveteljük, hogy felhasználják a nyersanyagok minden meglévő tulajdonságát, amelyek hozzájárul, nak a kgsz áru minőségének megjavításához

Az élelmiszeriparban nagy jelentősége var az adagolás, valamint valamennyi egészség ügyi előírás pontos betartásának.

A kereskedelmi vállalatoknak biztositaniok kell az áru átvételénél a minőségi ellenőrzést nagyobb igényekkel kell fellépniök és az ed. diginél nagyobb gondot kell forditaniok a valóban szakképzett árúszakértők nevelésére. Gondoskodni kell arról is, hogy a piacot bőségesen ellássák minden árufajtával, mégpe- dik a kívánt választékban és a kívánt méretekben. Kereskedelmi vállalataink még kevés tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy jó! ismerjék a dolgozók szükségleteit és helyesen becsülhessék fel a keresletet. Ezért meg kell javítani a fogyasztói kereslet kutatását és gyorsabban, cselekvőképesebben kell kifejleszteni a kereskedelem munkájának e fontos ágazatát, hogy idejében juttassák el a rendeléseket a termelő vállalathoz, a kereskedelmi hálózat pedig mindazon árufajtákkal rendelkezzék, amelyeket iparunk előállíthat és fogyasztóink igényelnek.

Továbbra is hiányos a lakosság ellátása apró fémárúval, a falusi lakosság sem kap elegendő mennyiségű gazdasági szerszámot. Az ezen a téren kitűzött feladatokat nem teljesítették és a szeptember 15-i kormány, nyilatkozat óta az ellátás ezekkel az áru. cikkekkel csak kevéssé javult meg. Ennek fő okát abban kell látnunk, hogy a termelő vállalatok lebecsülik az efféle áru gyártásának feladatait és emellett nem kielégítő a kereskedelem és a termelés együttműködése. Pártunk joggal kívánhatja a gépipari, a ko. hóipari és ércbányaügyi, a helyi gazdálkodási minisztériumok dolgozóitól, valamint az erdőgazdálkodási és faipari dolgozóktól, hogy a legrövidebb időn belül megszüntessék az apró fémárukban, valamint a mezőgazdasági szerszámokban tapasztalható hiányt.

Az áruforgalofn rohamos emelkedése mellett komolyan akadályozza a szállítások és a fogyasztás zavartalanságát az, hogy az áruszállítási szerződések tervezését és megkötését túlságosan központosítottuk. Meg kell

találnunk az utat, amely biztositja, hogy ezen a téren rugalmasabban, kezdeményezőbben dolgozhassunk. Ezért az árualapok tervezésének, az áruszállítási szerződések megkötésének, a kereskedelmi és ipari vállalatok kölcsönös kapcsolatainak kérdését rugalmasabban, a helyi viszonyok alapos ismerete alapján kell intézni.

Az üzemi étkezdék jelentik a további fontos szakaszt, amelyen a legrövidebb időn be. lül lényeges javulást kell elérnünk. A felszolgált ételek minősége gyatra, a választék nem kielégítő és a dolgozók jogosan panaszkod. nak. Az üzemi étkezdék dolgozóinak feladata. hogy lényegesen megjavítsák a felszolgált ételek minőségét és ízletességét, amivel jelentősen hozzájárulnak a dolgozók életszínvonalának emeléséhez és mentesítik az asszonyokat a házimunkáktól.

A helyi gazdálkodás szakaszán a legnagyobb fogyatékosságok a javítómunkák terén tapasztalhatók. Itt egyáltalán nem teljesítik az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat kitűzte feladatokat. A dolgozók továbbra is jogosan panaszkodnak a végzett munka és a szolgáltatások rosgz minősége, a magas árak és a végetnemérö huzavonák miatt. Sok já. rási építövállalat munkájának alacsony a színvonala, bár fontos feladatot kellene teljesíteniük a házak tatarozásával és karbantar. tásával. Jelentős fogyatékosságok tapasztalhatók a helyi gazdálkodás egyéb ágaiban is. Ezen a téren hálás feladatok nyílnak az újonnan megválasztott nemzeti bizottságok előtt. A dolgozók joggal követelik választott képviselőiktől, hogy gondoskodjanak valamennyi helyi gazdálkodási vállalat jó és lelkiismeretes munkájáról.

A dolgozók életszínvonalának egyik legkomolyabb kérdése a lakásépítés. A rohamosan növekvő igényeket mindez ideig még nem vagyunk képesek teljesen kielégíteni. Ez még csak növeli a lakásépítés jelentőségét. A párt és a kormány a többi intézkedés mellett már tavaly elhatározta, hogy lényegesen fokozza a lakásépítést és ezt a feladatot továbbra is a legjelentősebbek egyikének tekinti. Ezért építőiparunk kötelességévé tettük, hogy az állami építkezések keretében 1953-ban 30

ezer lakást, az idén 40 ezer lakást fejezzen be, jövő évre pedig az irányelvek javaslata 48 ezer lakás építésével számol. Emeüett az állam kiadós támogatásával egyéni lakásépítő-akciók is folynak. Meg akarjuk teremteni minden előfeltételét annak, hogy tovább fokozhassuk a lakásépítés iramát. E fontos feladat teljesítésében azonban egyelőre még komoly fogyatékosságok tapasztalhatók

Nem kielégítők az anyagi alapok, különö. sen téglában, tetöcserépben, valamint épület- fában. Ezt a hiányt nem küszöbölhetjük ki csupán ezeknek az anyagoknak fokozott termelésével, hanem kitartóbban és rendszere, sebben kell gondoskodnunk az épületalkatrészek. formatéglák és egyéb pótanyagok alkalmazásáról. A lakásépítés fejlesztése érdekében ezért a téglagyártás lehető legnagyobb mértékben való fokozása mellett —• beleértve az egyszerű felszereléssel dolgozó helyi téglaége'ők termelését is — gondoskodnunk kell az előgyártott elemek. forma- ‘égiák és egyéb teljesértékű pótanyagok szélesebbkörű felhasználásáról.

A lakásépítés további akadálya az építőipar elégtelen műszaki és szervezési színvonala. Nem akalmazzák eléggé széles méretekben a folyamatos munkamódszert, a lakásépítés túlságosan költséges. Az építőiparnak ezért az a kötelessége, hogy messzemenően biztosítsa az új, haladó munkamódszerek, neveze. tesen a folyamatos munkamódszer alkalmazását és csökkentse a lakásépítés önköltségeit.

Nem lehetünk elégedettek a lakásépítés keresztülvitelének módjával és minőségével sem. Népi demokratikus köztársaságunkban a lakáskultúra sokat fejlődött. Az ötéves tervben felépített új lakóházakat gyakorlatilag mind felszereltük villanyárammal, vízvezetékkel, csatornázással, fürdőszobákkal, több mint kétharmad részüket központi fűtéssel is. az új lakások átlagos mérete megfelel egy kétszoba.konyhás lakás méretének. Sok azonban a panasz a lakásépítés minőségére, kü. Ionosén az iparosmunkákra. Ez az építőipari szerelövállalatok munkájának alacsony színvonaláról tanúskodik. A tervező és építőipari szerelövállalatoktól meg kell követelnünk, h°gy javítsák meg a lakásépítés minőségét, nevezetesen a befejezömunkák minőségét és folyamatosságát.

A népgazdaság további fejlődésének biztosításában továbbra is fontos szerepet játszanak: a beruházási építkezések. Ezzel kapcsolatban legalább két új fontos körülményre kell felhívnunk a figyelmet, amelyek a be. ruházási építkezések terén tapasztalhatók.

Elsösoi-ban a beruházások irányzatának megváltozásáról van szó, amely, különösen ab. ban jut kifejezésre, hogy lényegesen növeljük

a mezőgazdasági beruházásokat ’ és hogy továbbfokozzuk a lakásépítést.

Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a beruházási építkezések általános keretét ne szélesitsük ki, hogy a beruházások megmaradjanak az 1954. év színvonalán. Ez azt jelenti, hogy a beruházásokban igen következetesen kell érvényesítenünk a takarékosság elvét. A beruházások tervezésében és megvalósításában felmerülő fogyatékosságok a múltban súlyos károkat és veszteségeket okoztak azáltal, hogy az építkezéseket felaprózták, hogy a megkezdett építkezések hosszú időre jelentős anyagi ösz- szegeket kötöttek le, hogy a beruházási építkezéseket megfelelő tervezési felkészültség nélkül hajtották végre és hogy néha a szó- banforgó beruházásra tulajdonképpen szűk. ség sem volt. A beruházási építkezések fentebb említett és egyéb fogyatékosságait már gyakran bíráltuk és legfőbb ideje, hogy határozottan végezzünk velük.

Ahhoz, hogy lényegesen megjavítsuk beruházási építkezéseink minőségét, hogy biztosítsuk a beruházásokra fordított összegek minél hatásosabb és takarékosabb felhasználását, jól kidolgozott reális beruházási tervre van szükségünk. Ezért nem tűrhetjük többé, hogy a beruházási építkezések tervébe félvállról vett. vagy felemás adatokat közöljenek az építkezés egész költségigényéről. Szerfölött megfontoltan kell eljárni a tervteljesités becs. lésénél és a folyamatban lévő építkezések állapotának megállapításánál, hogy a szükséges költségeket helyesen irányozhassuk elő. Végül nem engedhetjük meg, hogy olyan beruházási akciókat javasoljanak, amelyek jelentőségét nem tisztázták megfelelően és amelyek tervrajzait, költségvetéseit nem készítették elő részletesen.

Az új termelési létesítmények beruházási javaslataival kapcsolatban gondosan számba kell vennünk mindenekelőtt azt, vájjon nem érhetünk-e el a meglévő berendezések jobb kihasználásával, esetleg helyreállításával a beruházás révén javasolt hatással azonos eredményt.

A beruházási javaslatoknál ügyelni kell a lehető legnagyobb takarékosságra. A termelési berendezésekkel kapcsolatban gondosan számba kell venni a rentábilis számításokat és szükség lesz arra is, hogy e számítások módszerét a gazdálkodás szocialista elveinek tekintetbevételével elmélyítsük. Meg kell je. gyezni, hogy a gazdaságosság elve a beruházási építkezésekben nem jelenti és nem is jelentheti azt. hogy az épületeket megfosztjuk művészi jellegüktől. Nagy gondot kell fordítani az építkezések architektonikái oldalara és építészeinktől megkívánjuk, hogy a gazdaságosság elvének teljes tiszteletbentartásával fordítsanak figyelmet a tervbevett építkezések megfelelő művészi megoldására is.

A beruházási építkezések gazdaságosságának szempontjából óriási jelentősége van an. nak, hogy csökkentjük az építő- és a gépipar önköltségeit. Jelenleg az a helyzet, hogy az építkezések és a bonyolult gépi berendezések költségeit csak igen nyers mutatószámokban tartják nyilván — amennyiben egyáltalában figyelembe veszik őket — és nem törekszenek konkréten az önköltségek csökkentésére. Beruházási építkezéseink éppen ezért igen költségesek, szerfölött megterhelik nemzeti jövedelmünket és a jövőbeli üzemi költségeket is. Az építőiparnak le kell vonnia a következtetéseket az eddigi fejlődésből, konkréten kell hozzáfognia ennek az oly komoly és fontos kérdésnek a megoldásához és évről évre biztosítania kell az önköltségek csők. kentését.

A dolgozók életszínvonalának emelésére irányuló politikánk különösen nagy súlyt helyez termelésünk gazdaságossá tételére. Világos. hogy minél nagyobb megtakarításokat érünk el a termelésben és az építkezéseken, annál gyorsabban biztosíthatjuk a fogyasztás emelkedését. Meg kell azonban állapítanunk, hogy noha ez az elv elméletben talán minden egyes gazdasági dolgozó előtt világos, a gyakorlatban távolról sem tartják be mindnyájan.

Ez évben az egész ipar önköltségeit 2.3 százalékkal kell csökkenteni, az 1955. évre szóló irányelvek további 3 százalékos önköltségcsökkentést vesznek tervbe. A kitűzött feladatokat legalsó határértéknek kell tekin. teni és az egyes gazdasági ágakban működő dolgozóinknak biztositaniok kell teljesítésüket. E feladatok valóraváltására megvan minden feltételünk. Sőt, nem kevés az olyan iparág, amely megfelelő igyekezet mellett további megtakarításokat érhet el.

Az önköltség összegezett mutatószám, amely a vállalatok egész munkájának minő. ségét jellemzi, összegében pedig rámutat népgazdaságunk, nevezetesen ipari termelésünk munkájának minőségére. Az Önköltségek színvonala megmutatja, milyen gazdaságosan használjuk ki a nyersanyagokat, segédanyagokat, gyártási berendezéseket, rámutat továbbá a munka termelékenységének, a munkaidő kihasználásának fokára, valamint arra, hogy milyen mértékben foglalnak teret a tér. melésben az új technika és az új munkamódszerek. Az önköltségek színvonala egyben megbízható mutatószáma a munka szervezésének is és visszatükrözi a termelési folyamatban tapasztalható minden fogyatékosságot. zavart és rendetlenséget. Az önköltségek mutatószámainak gondos elemzésével és a kitűzött feladatok szorgos teljesítésével tehát nemcsak az illető vállalat pénzügyi kérdéseit oldjuk meg, hanem biztosítjuk szervezési és műszaki színvonalának emelését is.

Sajnos, mégis nem kevés az olyan vezető dolgozó, üzemi igazgató, sót föosztályve. zető, aki közömb.ös, figyelmetlen a gazdaságosság mutatószámai iránt, vagy csak formálisan törődik velük. Ügy vélem, a párt nem tűrheti tovább az efféle magatartást, mert a termelés gazdaságossá tételében kitűzött feladatok teljesítése múlhatatlan feltétele annak, hogy tovább haladjunk előre a szocializmushoz. Az egész párt, minden párt- szervezet tekintse a maga ügyének a termelés gazdaságosabbá tételének feladatát. Nevezetesen a következő kérdésekre keil figyelmet fordítanunk: ^

A bérköltségek csökkentése érdekében gondosan kell figyelni a munkatermelékenység s az átlagbérek és fizetések emelkedése közti kölcsönös viszonyt és minden munkahelyen biztosítani keli a helyes arány betartását. A prémiumrendszer szolgáljon a személyi költségek csökkentésére, vagy pedig vezessen kimutatható és ellenőrizhető megtakarításokra más költségtételéiben, pl. anyagmegtakaritásra. Mindenütt, ahol az csak lehetséges, nemcsak a vezető dolgozókat, hanem a művezetőket és a munkásokat is anyagilag érdekeltekké kell tennünk a megtakarítások elérésében.

Az anyagi költségek leszállítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a legfontosabb nyersanyagok és tüzelőanyagok fogyasztására nemcsak bevezessék a progresz- sziv fogyasztási normákat, hanem hogy ezek a normák valóban az anyagmegtakari- tás biztosításának eszközeivé is váljanak. Ez azt jelenti, hogy a munkások és a művezetők ismerjék a normákat, ellenőrizhessék saját fogyasztásukat és ösztönözzék őket az anyagmegtakaritásra. Ha valamelyik üzemben túllépik a fogyasztási normákat, azonnal meg kell vizsgálni ennek okait és rendet kell teremteni.

A selejtokozta veszteségek csökkentése érdekében következetesen életbe kell léptetni a párt és a kormány határozatát a technológiai fegyelemről és gondoskodni kell arról, hogy egyetlen üzemben se szegjék meg a selejtgyártás elleni előírásokat. A selejtokozta veszteségek 1953-ban meghaladták az egy milliárd koronát, ebből csak a gépipari minisztériumra 669 millió korona jutott. 1954. első negyedévében e veszteségek összege 249 millió korona volt, ebből a gépipari minisztérium hatáskörében 148 millió. Nincs komoly akadálya annak, hogy ezeket a veszteségeket, amelyek oly komoly kárt okoznak dolgozó népünknek, lényegesen ne csökkentsük és a legkisebb mértékre ne szállítsuk le.

A rezsi- és egyéb nem produktiv költségek csökkentése érdekében különösen szigorúan kell felülvizsgálni a költségkeret túllépésének minden esetét és meg kell büntetni minden visszaélést. Nagy figyelmet kell fordítani a nem ipari tevékenység költségeire, amelyek szüntelenül emelkednek és amelyeket mindezideig nem tartunk nyilván és nem ellenőrizzünk megfelelően.

Nem elég az, hogy általában számontart- juk az önköltségeket, hanem külön-külön figyelemmel kell követni minden egyes költségtételt és biztosítani kell, hogy minden egyes költségtételben teljesítsék a tervet.- Nem elég az, hogy az önköltség mutatószámait csak az egész iparág vagy az egész vállalat viszonylatában tartjuk nyilván, hanem minden egyes üzemben, lehetőleg minden egyes részlegen utána kell járnunk, hogyan teljesítik az önköltségek tervét. Minden egyes üzemben biztosítani kell, hogy teljesítsék az önköltségek tervét és nem szabad tűrni, hogy a rosszul dolgozó üzemek veszteségeiket a jól dolgozó gyárak rovására egyenlítsék ki.

Ebben az értelemben kell megszervezni az alsóbbfokú szerveknek a felsőbbek által történő cselekvőképes ellenőrzését. Nem olyan ellenőrzést akarunk, amely csak a hibákat állapítja meg. azt is jelentős késéssel, hanem olyan ellenőrzést, amely idejében közbelép és orvosolja a bajokat.

A további önköltségcsökkentés tartalékainak feltárásában és a dolgozók mozgósításában fontos szerepet játszik a vállalaton belüli hozraszcsot szélesebbkörű alkalmazása üzemeinkben, építkezéseinken és állami gazdaságainkban. A vállalaton belüli hoz-