Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-16 / 47. szám
-------------------------ŰJIFJflSJte--------------------------Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Siroky elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának raszcsot, amely a gépi berendezés, a nyersanyag, az üzemanyag, a villanyáram kihasználásának és a teljesítményeknek tudományosan megindokolt műszaki és gazdasági normáin alapul, lényegesen hozzájárulhat a vállalat és ezzel az egész népgazdaság renta - bilitásának fokozásához. Amint azt a Tatra- svit-üzem példája bizonyítja, a hozraszcsot alapján sikeresen megszervezhetjük és kifejleszthetjük a dolgozók körében a személyes megtakarítási számlák mozgalmát, felkelthetjük kezdeményezésüket és szocia lista munkaversennyel hozzájárulhatunk a jobb gazdasági mutatószámok eléréséhez. A gazdaságosság elvének következetesebb érvényrejuttatásában fontos szerep jut az állami banknak. Koronán alapuló ellenőrzés hivatott idejében jelezni nemcsak azt, hogy nem teljesítik a gazdasági mutatószámokat, hanem azt is, hogy miért nem teljesítik. A megállapított hibák alapján következetesen törekedni kell kiküszöbölésükre. Ha a gazdasági szakaszon dolgozó kommunisták megértik, hogy miről is van szó, ha vállalataink és üzemeink a gazdasági kérdések mélyére hatolnak, úgy kétségtelen, hogy sikerrel teljesítjük feladatainkat a termelés és az áruforgalom gazdaságossabbá- tételében. Elvtársak, ezek gazdasági építő-munkánk legfőbb elvei a legközelebbi években. Ezek azok az irányelvek, amelyeknek javaslatát megítélés és jóváhagyás céljából a kongresszus elé terjesztettük és amelyek kötelező erővel bírnak majd az egész pártra, minden állami és gazdasági szervre. Egész pártunk, a városi és falusi dolgozók széles tömegei helyesléssel és lelkesedéssel fogadták a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi két-három évben való lényeges emeléséről szóló irányelveket, amelyeket nyilvános megvitatásra terjesztettünk elő, valamint az 1955. évi állami terv kidolgozásának irányelveit, amelyeket a párton belül vitattunk meg. Ezt bizonyítják azok a hozzászólások, amelyeket a párt Központi Bizottsága kapott. A pártszervezetek és egyes dolgozók naponta számos javaslatot és kötelezettségvállalást küldtek, amelyekben kifejezésre juttatják -^ékezetüket, hogy hozzájá’rúlja- nak' az ofszágépités problémáinak megoldásához és az irányelvek'kitűzte feladatok teljesítéséhez. A Központi Bizottság a mai napig 25.260 hozzászólást kapott. A mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítására vonatkozó irányelvekkel kapcsolatban a légtöbb figyelmet azokra a kérdésekre fordítják, amelyek a mezőgazdaságnak munkaerőkkel való megerősítésével, az állattenyésztés és a takarmánytermesztés fejlesztésével a mezőgazdaság gépesítésével és a gépállomások feladataival, továbbá a növénytermesztés fejlesztésével, a szántó- és termőföld kibővítésével és teljes kihasználásával, valamint a mezőgazdasági munka tervezésének és irányításának megjavításával foglalkoznak. A Központi Bizottságnak megküldött hozzászólások túlnyomó részben konkrétek. Sok hozzászólás építő szellemben bírálja a minisztériumok, főosztályok, vállalatok és üzemek munkájának eddigi fogyatékosságait Az 1955. évi terv kidolgozásával kapcsolatos megjegyzésekben és javaslatokban rámutatnak főleg annak szükségére, hogy fe lülről lefelé megjavítsuk népgazdaságunkban a vezetést és a tervezést. A hozzászólások jelentős része figyelmeztet a norm'án- felüli készletek felszámolásánál elköveteti hibákra, a vállalatik közti együttműködésben. a beruházási építkezéseken, a tervraj zok kidolgozásában és a helyi nyersanyagforrások kihasználásában tapasztalható fogyatékosságokra. A dolgozók azt követelik, hogy javítsuk meg a kitűzött feladatok teljesítésének ellenőrzését. Nagy visszhangja kelt az irányelveknek a termelő és fogyasztási szövetkezetek dolgozói körében, akik. helyesléssel fogadják a rájuk háruló fokozott feladatokat. A beérkezett valamennyi hozzászólást a javasoló-bizottság dolgozza fel. A legfontosabbakat közvetlenül az irányelvekbe iktatják; a továbbiakat jellegük szerint a minisztériumokhoz, kerületi és járási pártbizottságokhoz továbbítják, hogy a bennük foglalt javaslatok az illető szervek munkájának megjavítására vezethessenek. így tel jesen kihasználjuk a dolgozóknak a X. kongresszus előtt megnyilvánult kezdeményezését. Valamennyi hozzászólás alapvető közös vonása, hogy elvben helyesli az irányelvek javaslatát. Ez arról tanúskodik, hogy a párt és a kormány az irányelvek javasla tában a dolgozók kívánságaíból és szükségleteiből eredő fő feladatokat oldja meg. Az irányelvek szükségessé teszik népgaz daságunkban az erők hatalmas arányú mozgósítását. Ezt a mozgósítást reálisan megindokolják azok a nagy lehetőségek, amelyeket a népi demokratikus rendszer gazdasági rendje biztosít. Népünk lelkes és önfeláldozó munkáját egyre jobban kell irányítani és megszer vezrii, hogy mindezeket a lehetőségeket kihasználjuk, hogy a feladatokat idejében teljesítsük és túlteljesítsük. E tekintetben döntő jelentősége van az állami és gazdasági apparátusnak. Pártunk 1952. decemberében megtartott országos konferenciáján Gottwald elvtárs kijelentette: „Habozás nélkül kimondom, hogy gazdasági vezetésünk minőségének kérdése sarkalatos problémáink egyike.” Az országos konferencia óta pártunk nagy figyelmet fordított az állami apparátus kiépítésére és átépítésére a szocialista országépítés szükségleteinek megfelelően. Az a harc, amelyet az új szocialista módszerek érvényrejuttatásáért vívunk az állami apparátus irányító munkájában a gazdaság szakaszán, ma a pártszerveknek és az ,e szakaszon dolgozó valamennyi kommunistának döntő feladata. Elsősorban gondoskodnuk kell arról, hogy a megoldásra váró kérdésekben cselekvőkér pes, gyors és felelős döntéseket hozzanak. Az irányító szerveknek az a feladata, hogy előre lássanak, de nem lehet mindent előre látni és az élet gyakran új tényeket vet fel. Gazdasági életünk ilyen esetben nem várhat addig, amíg az új tényeket „hivatalosan tudomásul veszik, határidőt tűznek ki számukra, interminiszteriálisan véleményezik őket, majd újabb határidőt szabnak és végül döntésre terjesztik elő." így nem lehet kezelni a komoly kérdéseket, nem lehet megoldani a termelési tervek, az anyag- biztosítás problémáit. A nyílt és sürgős kérdések, amelyek hosszú ideig megoldatlanul maradnak, az üzemekben és a vállalatokban aláássák az irányító szervek tekintélyét. Alaposan a mélyére kell néznünk minden huzavonának, amely gátolja a fontos ügyek elintézését és amely nagy rákfenéje, károkozója népgazdaságunknak. Annak, hogy e kérdésekben mielőbb és helyesen dönthessünk, az az előfeltétele, hogy mélyrehatóan és konkréten ismerjük a tényeket .< ‘és világosan lássuk magunk előtt a kitűzött célt. Lenin ezt tanítja: „A rátermett nemzetgazdász üres tézisek helyett figyelmét arra összpontosítja,- hogy megismerje a szükséges adatokat, számokai és tényeket, előre elemzi gyakorlati tapasztalatainkat és azt mondja: a hiba ott van, így vagy úgy kell orvosolni. A derék adminisztrátor e felismerés alapján indítványozza, vagy ma£a is végrehajtja a személyek áthelyezését, a hatáskör megváltozta tását,. az apparátus átszervezését, stb.ú Mi- nálunk most arról van szó, hogy a felelős helyeken ilyen rátermett adminisztrátoraink legyenek. A tényeket a felelős dolgozók elsősorban úgy ismerik meg, ha mindennapos, közvetlen kapcsolatban állnak a termeléssel. Az irányító szerveknek nemcsak papirosról, hanem a maguk tapasztalataiból kell ismerniük az üzemek viszonyait. A helyes és gyors döntés megköveteli azt is, hogy az irányító apparátus dolgozói nagyfokú politikai és szakismeretekkel rendelkezzenek A gyors döntés nem jelent rögtönzést Ezért ma már nem elégedhetünk meg „általános’' irányítással, ma már a vezető dolgozónak alaposan ismernie kell munkaszakaszának problémáit Az állami apparátus dolgozóinak szüntelenül gyarapí- taniok kell szakképzettségüket. Ez az az út, amelyen kiküszöböljük irányító szerveink munkájából a huzavonát, a lelketlen bürokráciát, a felelőtlenséget, a tanácstalanságot és a rögtönzést. A döntések meggyorsításának további alapvető feltétele, hogy a vezető tényezők részéről következetesen nagyobb felelősséget várjunk el. A miniszterek, a megbízottak, ezek helyettesei, a főosztályok vezetői és más vezető dolgozók kötelesek személyesen, kézzelfogható és ellenőrizhető utasításokkal biztosítani a döntések előkészítését. Nem engedhetik meg, hogy a fontos döntések előkészítése hosszas ellenőrizhetetlen levelezés, papírháború tárgya legyen. A vezető felelős azért, hogy apró-cseprő mi- nisztériumközi torzsalkodások miatt az ügy ne szenvedjen halasztást. Védenie kell a maga szakaszának érdekeit, harcolnia kell azért, hogy a maga szakaszán megteremtsék a feladatok teljesítésének előfeltételeit. De elsősorban az egész népgazdaság érdekei' kell szem előtt tartania és ezeket az érdé keket kell érvényre juttatnia a szűk látókö rű szakmai érdekekkel szemben A szemé lyes felelősség elvével -összeegyezh-tetle’ az, hogy kitérien a döntés elöl a felelőssé get különféle bizottságokra, tanácsadó-szer vekre, vagy felsőbb szervekre hárítgassa. Az irányító munka alapvető problémája a hozott határozatok ellenőrzése. Az igazi, operatív ellenőrzés azonban sok szakaszon még mindig nem vert gyökeret. Még mindig nem vált magától értetődő szokássá az, hogy határozottan és keményen követeljük meg a felsőbb szervek kitűzte utasítások és feladatok végrehajtását. A vezetőnek, az irányítónak meg kell oldania azt a kérdést is, hogyan biztosítják a határozat teljesítését és hogyan szervezik meg végrehajtását Minden határozat csak írott malaszt marad, ha szervezésiig nem biztosítják végrehajtását. ★ A jól megszervezett ellenőrzés nem állhat csupán a megállapított tények nyilvántartásából, hanem eszközül kell szolgálnia a feladatok teljesítésére. Érvényre kell juttatnunk azt az elvet, hogy a vezető dolgozók nemcsak az idejekorán végrehajtott ellenőrzéséért felelősek, hanem a feladat tel. jesítéséért is. A párt és a kormány kitűzte feladatok jelentsenek harci parancsot az állami apparátusban dolgozó minden párttag számára és nem elegendő, hogy ezzel a paranccsal csupán egyetértenek, hanem azt törhetetlen erővel, kezdeményezően valóra is kell váltaniok. Az állami apparátus munkájának megjavításában nagy jelentőségű az alulról jövő bírálat és az önbírálat, mint a csökevények és hibák leleplezésének és megszüntetésének, az újért, a régi ellen vívott diadalmas harcnak egy fontos formája. A bírálat és önbírálat kifejlesztéséhez meg kel! teremteni a kedvező feltételeket is Ezek a feltételek nincsenek meg ott, ahol ugyan elhangzik a bírálat, de nem válaszolnak rá tárgyilagosan, ahol a bíráló megjegyzések a pusztába kiáltott szavak maradnak. Ez is a bírálat elnyomásának egyik formája. Csak ott, ahol a bíráló megT jegyzéseket gondosan figyelembe veszik és gondoskodnak az orvoslásról, ahol tehát a dolgozók a maguk szemével látják a bí- rálatszülte eredményeket, csakis ott számíthatunk arra, hogy a munka megjavításának e fontos eszköze teljes mértékben érvényesül. Ugyanez vonatkozik a dolgozók panaszaira és hozzászólásaira is, amelyeket a közönség köréből kapnak a járási és kerületi nemzeti bizottságok, valamint a központi hivatalok. Igaz. az esetek javarészében nem marad el a válasz a dolgozók leveleire. Sajnos azonban, a levelek tartalmát gyakran nem vizsgálják gondosan felül és a válasz csupán formális. Állami apparátusunk dolgozói előtt az a feladat áll, hogy fejlesszék a bírálat és önbírálat színvonalát és segítségével emeljék az egész állami apparátus munkájának színvonalát 1954-re és 1955-re a párt és a kormány gazdasági életünk fő feladataiként kitűzi a mezőgazdasági termelés fejlesztését a nyersanyag-, tüzelőanyag- és energetikai alap további kibővítését, a közlekedésügy munkáiénak megjavítását, a dolgozók bőséges ellátását jóminőségű áruval, a szolgáltatások megjavítását és a gazdaságosság elvének következetes érvényesítését Egész népgaz daságunk erőit e fő feladatok sikeres megoldására kell összpontosítani E feladatok biztosítása nem csupán az illetékes minisztériumok ügye és nem is lehet az. Az állami apparátus valamennyi szakaszán működő dolgozó tekintse a maga feladatának e fő feladatokat és a maga szakaszán a legnagyobb mértékben járuljon hozzá sikeres teljesítésükhöz. Az állami apparátus munkáját gazdasági életünk irányításában csak a párt vezetésével, a pártszervezetek hathatós támogatásával javíthatjuk meg és mélyíthetjük el. A párt szervei és szervezetei elé feladatul kell kitűzni, hogy az eddiginél sokkal inkább foglalkozzanak az állami és gazdasági apparátusban dolgozó kommunisták munkájával, munkájuknak kérdéseivel, azzal, hogyan dolgoznak a kommunisták gazdasági szaka szón a szocializmus építésének biztosításánál. Végül lényegesen meg kell javítani a kádermunka színvonalát, a dolgozókat politikai és szakmai képzettségük, valamint a munkájukban valóban elért eredményeik alapján kell kiemelni és felelős helyekre állítani. A gazdasági építőmunka e feladatainak biztosításánál nagy jelentősége lesz az újonnan megválasztott nemzeti bizottságok munkájának. A nemzeti- bizottságok váltják valóra a nunkások szövetségét a parasztokkal és a dolgozó értelmiséggel. Az államhatalom szerveiként hivatottak biztosítani a maguk hatáskörében a párt és a kormány politikáiét, gazdasági és kulturális országépítésünk valamennyi szakaszán kezdeményezően ki-, fejteni azokat a feladatokat, amelyeket pártunk jelen kongresszusán tűz ki. A kormány, a minisztériumok, a megbízotti hivatalok és a nemzeti bizottságok feladata, hogy sürgősen megszervezzék a nemzeti bizottságok tanácsainak szakosztályait és igazgatási osztályait. A nemzeti bizottságok dolga lesz, hogy következetesen ellenőrizzék, hogyan teljesítik a tanácsok, a szakosztályok és az igazgatási osztályok az alapvető feladatokat. A nemzeti bizottságok és végrehajtó szerveik a gazdasági és kulturális élet egyes szakaszain egybekapcsolják a gyors, cselekvőképes és szakszerű döntést és irányítást a mindennapi politikai munkával, amely arra irányul, hogy a dolgozók legszélesebb rétegeit bevonja az állam igazgatásába. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozottan rá kell mutatni a nemzeti bizottságok állandó albizottságainak szerepére. Ezek az albizottságok alkossák a nemzeti bizottságok munkájának fontos láncszemét. Az állandó albizottságok munkáját a nemzeti bizottságok keretében elsődleges helyre kell állítani. Az új nemzeti bizottságokból száműzni kell a bürokráciát, a huzavonát, a hivatalos- kodó munkamódszereket és a céltudatos, cselekvőképes politikai, gazdasági és szervezési munka fórumává kell tenni őket. A szükséges legkisebb mértékre kell csökkenteni a határozatok, körlevelek, irányelvek számát és közvetlen kapcsolattal kell biztosítani a fontos feladatok teljesítését. Minden szakaszon konkrétan ki kell tűzni a nemzeti bizottságok nagy feladatait, pontosan meg kell állapítani felelősségüket és illetékességüket a minisztériumok „általános irányításáról és döntéséről” át kell térni a konkrét és kezdeményező döntésekre a helyzet és a helyi viszonyok alapján, az országos érdekek tiszteletbentartásával. Az irányelvek javaslatát azzal a meggyőződéssel terjesztjük a kongresszus elé, hogy nemcsak szükségleteinknek, hanem lehetőségeinknek is megfelelnek. A népgazdaság további sikeres fejlődése érdekében kitűzött nagy feladatok teljesítésének biztosítéka — pártunk. Ezért szükséges, hogy kongresszusunk a leghatározottabban figyelmeztesse az egész pártot, hogy . a szocializmus építésének jelenlegi szakasza bonyolult problémák elé állít bennünket, amelyek megoldása attól függ, hogy a dolgozókat teljes sikerrel mozgósítsuk a fogyatékosságok elleni harcra. Az igyekezetnek, amelyet a feladatok teljesítésére kifejtünk, arányban kell állnia az elérendő feladatokkal. A mezőgazdaságban bonyolult viszonyok közepette meg akarjuk vetni a növénytermesztés és az állattenyésztés lényeges fejlesztésének tartós alapjait. Ez azt jelenti, hogy nagy hektárhozamokat kell elérnünk nemcsak néhány jó egységes földművesszövetkezetben és állami gazdaságban, hanem a szövetkezetek és gazdaságok nagy részében is fokoznunk kell a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát az egyéni parasztgazdaságok zömében is. Meg akarjuk teremteni a tüzelőanyag-, érc- és energetikai alap lényeges kibővítésének előfeltételeit, ami megköveteli számos műszaki és szervezési kérdés megoldását, valamint az erők és anyagi eszközök jelentős összpontosítását. Lényegesen emelni akarjuk a fogyasztási cikkek termelésének színvonalát, meg akarjuk javítani a minőséget, ki akarjuk bővíteni a választékot, ugyanakkor azonban jelentős eredményekre törekszünk a termelés gazdasá- gossabbá tételében is. Mindez nagy követelményeket támaszt valamennyi dolgozónkkal, minden állami és pártszervünkkel szemben. Ezzel kapcsolatban meg kell értenünk, mégpedig igen alaposan megértenünk, hogy amikor hozzáfogunk e feladatok megoldásához, munkánkban még igen sok a komoly szervezési hiba és hogy nehezen oldhatnánk meg népgazdaságunk fontos fejlődési problémáit, ha nem törekednénk naponta arra, hogy szervezési munkánkat a politikai feladatok színvonalára emeljük. Arról van szó tehát, hogyan tudunk majd harcolni a hiányok és nehézségek ellen, milyen sikerrel tudjuk megszüntetni őket. Még sok az olyan állami, gazdasági és pártszerv, amely formális, gyakran passzív álláspontot foglal el a párt és a kormány kitűzte feladatokkal szemben. A feladatok teljesítésé re irányuló erélyes és kitartó igyekezet helyett meghátrálnak az elkerülhetetlen nehézségek és fogyatékosságok láttán és gyakran megelégszenek azzal, hogy a felelősséget másra háríthatják. Nem kevés az olyan pártfunkcionárius és vezető gazdasági dől gozó, aki engedékeny álláspontot foglal el nemcsak a hiányokkal, a feladatok teljes, vagy részleges nemteljesítésével szemben, hanem gyakran ugyanilyen engedékeny az állami és a munkafegyelem durva megsértésének eseteivel szemben is. Ha valóban előre akarunk haladni, mindé.
