Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-16 / 47. szám
1954 iúnius 16. 5 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Siroky elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának----------------------------üi mosás-----------------------------% Az Iparpalota Prágában, ahol a CsKP X. kongresszusa folyik. hogy céltudatosan áttérjenek az új fejtési módszerekre azokban a bányákban, ahol az eddigi elavult munkamódszerek nagy káro. kát okoznak a szénkészletekben, mint pl. a mosti és kladnói bányavidéken. A rosicei bányászok tapasztalatai, ahol a falfejtést csak az ötéves terv folyamán kezdték el és ahol ez évben már a szén négyötödét falakból fejtik, azt mutatják, hogy az új munkamódszerek bevezetése jelentősen fokozza a munka termelékenységét és gazdaságosságát. Az említett határozat teljesítésénél nagyobb következetességet és kitartást kell követelnünk más téren is, különösen az állan. dó munkaerők megnyerésében, a munkamulasztás és munkaeröhullámzás elleni harcban, a bérekről és prémiumokról szóló előírások következetes érvényesítésében. Arról van sző továbbá, hogy a szénbányászat jelenlegi színvonala nem felel meg népgazdaságunk szükségleteinek, és a szénellátás helyzete rendkívül feszült. 1955-ben a kőszén bányászatát legalább 5 százalékkal, a barnaszénét 7 százalékkal, s a lignitét 21 százalékkal kell növelni. Meg kell azt is mondanunk, hogy még ez a javasolt fejlesztés sem elegendő és itt rá keH mutatnunk szén- bányászatunk legkomolyabb fogyatékosságágára, amely abban áll, hogy mindezideig nem teremtettük meg a fejtési alap kibővítésének kellő előfeltételeit. A fejtési alap kibővítése a földtani kuta- tómunkák eredményétől, a tervek kidolgozásától és az új bányaüzemek felépítésének ütemétől függ. E szakaszok egyikén sem teremtettük meg a szükséges előfeltételeket, hogy a munkát a kívánt méretekben sikeresen elvégezhessük. Még mindig szabály, hogy az e szakaszokon kitűzött feledatokat csak igen elkésve teljesítik. Ezért nem sikerült a földtani kutatómunkákkal a szükséges mó. dón megelőznünk a tervezést, a tervezéssel az építést és az építéssel a fejtési tervet. Ez az oka annak is, hogy a meglévő bányákban sem sikerült megfelelő időnyereségre szert tennünk a feltáró és előkészítő munkálatok során. Igaz, mindenütt érezzük a tapasztalt szakkáderek komoly hiányát. De igaz az is, hogy mindezideig igen kevés történik annak érdekében, hogy a szükséges kádereket megnyerjük és felneveljük és arra sem fordítunk elég gondot, hogy a káderek helyes elosztásával maximális eredményt érjünk el. Biztosítani kell továbbá a tervező intéz, mények szükséges felszerelését és figyelműn- két arra kell összpontosítani, hogy a tervek kidolgozásának időtartamát a berendezések messzemenő tipizálásának alapján lényegesen megrövidítsük. Legfőbb ideje már, hogy a kulcsiparágakban végetvessünk annak az állapotnak, hogy az építkezés megkezdésekor nem dolgoznak ki részletesen minden szükséges tervrajzot és meg kell tennünk min. dent, hogy az előkészítő, tervező munkákban megfelelő időnyereségre tegyünk szert és ez. zel elérjük az építkezés minél nagyobb mértékű gazdaságosságát és célszerűségét, időtartamának lényeges megrövidítését. Külön figyelmet érdemelnek a szlovákiai szénbányák. Szlovákiában a szűk szénfejtési alapnak az a következménye, hogy a fejlő, dö ipar számára évről évre egyre nagyobb szénmennyiségeket kell behozni, mégpedig nagyobbára távolfekvö barnaszénbányákból. Jobban és hatásosabban kell kihasználni azokat a nagy lehetőségeket, amelyeket Szlo. vákiában a megállapított nagy szénkészletek biztosítanak. Nagy jelentősége lesz a keletszlovákiai szénbányavidék kiépítésének. A szénfejtés fokozására és a fejtési alap kiszélesítésére irányuló törekvések mellett népgazdaságunk minden szakaszától megkí vánjuk, hogy lényegesen nagyobb gondot fordítsanak a tüzelőanyag megtakarítására és a kisebb értékű tüzelőanyagok felhasználására, hogy így biztosítsuk a rendelkezésünkre álló különféle tüzelőanyagok minél célszerűbb kihasználását. Az eredmények, amelyeket ez évben elértünk, nem elégíthetnek ki bennünket. Kívánatos, hogy kutatóintézeteink, újítóink és feltalálóink alaposabban foglalkozzanak ezzel a kérdéssel és hogy az elért eredményeket mielőbb gyakorlatilag is megvalósítsák, mert csak így oldhatjuk meg a tüze- löanyagellátás kérdését és biztosíthatjuk a szükséges tartalékokat. Helyes arányt kell teremteni az egyes tüzelöanyagfajták ára között, hogy megfelelően elősegítsük a ke- vésbbé értékes tüzelőanyagok használatát. Az ipar, a közlekedés és a többi ágazat valamennyi dolgozójától azt kívánjuk, hogy sokkal hathatósabban törekedjenek a haladó fogyasztási normák bevezetésére és szigorú betartására. Ez év első hónapjaiban a népgazdaság több ágazatában rendszeresen túl. lépték a szénfogyasztási normákat. Nagyok a veszteségek a szén helytelen és gondatlan tárolása következtében. Engesztelhetetlen harcot kell folytatnunk a szén pocsékolása ellen és mindnyájunk együttes igyekezetével el kell érnünk, hogy a tüzelőanyagok ne jelentsenek többé szűk keresztmetszetet népgazdaságunkban. 1955-ben kötelező irányelvet kell kiadnunk arra, hogy a villamosenergia és tüzelőanyagok fogyasztásában legalább 10 százalékos megtakarítást kell elérni. Ennek az irányelvnek következetes valóraváltása pártunk és valamennyi gazdasági szerv komoly feladata lesz a jövő esztendőben. A legnagyobb a lemaradás a kohóipar nyersanyagalapjának szakaszán. A vasércbányászat a háború előtti színvonalhoz képest nem egész 10 százalékkal emelkedett és még nem teremtettük meg az eredmények lényeges megjavításának előfeltételeit. Aránylag jó eredményeket értünk el a pirít- és mangánércek bányászatában, noha még ezek az eredmények sem elégítik ki népgazdaságunk szükségleteit. Az ércalap szempontjából a földtani kutatómunka lemaradása még komolyabb. Ezért felül kell vizsgálnunk a földtani kutatások kibővítésének lehetőségeit, elsősorban az alapvető kutatómunkát tekintve, és az alapvető kutatómunka céljaira megfelelő számú geológusról, fúróberendezésröl és egyéb anyagi felszerelésről kell gondoskodnunk. Az ércbányák építésének fejlődése és országunk ásványi kincseinek fokozottabb kihasználásának lehetősége attól is függ, hogy fokozott figyelemmel és merészen oldjuk meg az ércfeldolgozás terén előttünk álló feladatokat. Ezért ki kell szélesíteni az ércfeldolgozási kutatásokat és sürgősen megfelelő kutatóintézeteket kell létesíteni. Az ércfejtésben, a tervezésben és az új üzemek építésében hasonlóak a problémák, mint a szénbányászatban és elvárjuk az ércbányászat állapotáért felelős dolgozóktól, hogy rövid időn belül biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek szükségesek, hogy ez a népgazdaságunk szempontjából oly fontos iparág teljes fejlődésnek induljon. Jelentős előrehaladást értünk el az energetika fejlesztésében. 1937-hez képest a villanyáram termelése 1953-ban megháromszorozódott. De még ez a gyarapodás sem volt képes fedezni népgazdaságunk és a kisfogyasztók szükségleteit. Az energetika legkomolyabb problémája az erömütelepek építésének jelentős elmaradása. Amint ismeretes, a villanyáram hiánya komoly nehézségeket okozott. Az áramfogyasztást korlátozni, szabályozni kellett. Az építkezés lemaradása ellenére az utóbbi időben a készenléti teljesítmények fokozása, ra irányuló rendszeres erőfeszítésekkel, valamennyi áramfejlesztő forrás mozgósításával és az üzemzavarok ellen folytatott harccal bizonyos eredményeket értünk el. Ahhoz azonban, hogy a népgazdaság és a háztartások szükségleteit 1955-ben biztosítsuk, feltétlenül szükséges intézkedéseket kell végrehajtani: Rendszeres harcot kell folytatnunk az üzemzavarok ellen. Bővebben ki kell használni azoknak a javítóműhelyeknek a tapasztalatait, amelyek a szovjet módszerek alkalmazásával csökkentik a javítások és ellenőrzések időtartamát és lehetővé teszik, hogy a termelésben is jobb technológiai folyamat mellett jelentős sikereket érjünk el, aminek következtében a tüzelőanyag és energetikaügyi minisztérium hatáskörébe tartozó villanytelepeken a kalórikus fogyasztás egy termelt kilowattórá.ra átszámítva 1953-ban 4.75 százalékkal csökkent 1951-hez képest. Továbbra is arra kell törekednünk, hogy csökkentsük az áramelosztó berendezések üzemzavarait, hisz a karbantartásra fordított gondos munkával 1953-ban az üzemzavarok számát az előző évhez képest 34 százalékkal csökkentettük. Az üzemzavarok csökkentésére irányuló további törekvéseinkkel még jelentős tartalékokat mozgósíthatunk a készenléti teljesítmények fokozására, mert csak a tüzelőanyag- és energetikaügyi minisztérium villanytelepein az elmúlt év folyamán az üzemzavarok az áram. fejlesztők teljesítményének 16.5 százalékát bénították meg. Nagy figyelmet kell fordítani továbbá a diszparitások kiküszöbölésére, amelyek a tüzelőanyag- és energetikaügyi minisztérium villanytelepein a kapacitás 9 százalékát, az üzemi villanytelepeken pedig a teljesítmény 22 százalékát jelentik. A diszparitások kiküszöbölésében egyelőre csak jelentéktelen eredményeket értünk el. Ideje, hogy e feladat teljesítésére konkrét tervet dolgozzunk ki és biztosítsuk valőraváltásának előfeltételeit. Egy másik szakasz, amelyen hathatósan mozgósíthatjuk a készenléti teljesítményt, az üzemi villanymüvek, amelyek az összes felszerelt áramfejlesztők kapacitásának 41 százalékát jelentik. Mozgósításuk nem maradhat csupán az energetikusok ügye, hanem valamennyi minisztérium dolgozóinak kötelessége, hogy e fontos áramforrást bekapcsolják ener. getikai helyzetünk gyors megjavítása érdekében és biztosítsák az ehhez szükséges feltételeket. Népgazdaságunkat és a háztartásokat, csak úgy láthatjuk el megftík:- lüen villanyárammal, ha jól dolgozik a munkairányítás, amely nemcsak a fogyasztást hivatott szabályozni, hanem gondoskodnia keli a villanymúvek teljesítőképességének megfelelő kihasználásáról, be.e- értve ebbe az üzemi villanvtelepei'et is. A villanyáramellátás helyzetének megjavításában fontos szerepet játszik, hogy biztosítsuk a további v>!- lany energia megta • karítást.. Az áramfogyasztást az egyes minisztériumok mindmáig nem a ha'adó és megindokolt fogyasztási normák alapján állapítják meg. El ke'l érnünk, hogy a legrövidebb időn oe- lül valamennyi üzem. elsősorban a nagvfogasztók számára megállapítsák a haladó fogyasztói normákat és biztosítsák szigorú betartásukat. Az 1955. évi terv javaslata a villanyáram termelés , 1 százalékos növekedésbe« számok a villanymüvek teljesítőképességét 9 százalékkal kell emelni. Biztosíthatjuk a népgazdaság és a háztartások zavartalan ellátását villanyárammal, ha hathatósabban harcolunk az üzemzavarok ellen, a fogyasztás egyenletesebb elosztásáért, a fogyasztói normák leszállításáért és betartásáért és ha a munkairányítás operatívabban dolgozik majd. Az energetika dolgozóitól és a szocializmus minden öntudatos építőjétől elvárjuk, hogy hozzájárulnak e fontos feladat teljesítéséhez. A kulcsiparágak lemaradásában jelentős része van a gépipari minisztérium és a gép. gyárak, valamint a kohászat elégtelen munkájának. Ahhoz, hogy kiküszöböljük az energetikai üzemek, szén- és ércbányák, ércfeldolgozó üzemek építésében fellépő hiányokat, feltétlenül és pontosan be kell tartani és teljesíteni a gépi berendezések szállítását, mégpedig a megállapított mennyiségben, fajtákban, minőségben és határidőre. Nyíltan meg kell mondani, nem tűrhetjük tovább, hogy rendszeresen nem teljesítik a kulcsiparágak építéséhez szükséges gépi berendezés szállítását és a leszállított gépek is rossz minőségűek. Gép- és kohóipari dolgozóink becsületének, egyben azonban felelősségtudatának kérdése, hogy mielőbb kiküszöböljék a szerkesztési előkészítésben, a munka megszervezésében, az anyag megrendelésében és szállításában, a minőség ellenőrzésében, a szerelés megszervezésében tapasztalható komoly fogyatékosságokat és kitartóan arra törekedjenek, hogy a gép, és kohóipari üzemek mindig becsülettel és megbízhatóan teljesítsék kötelezettségeiket. Üzemeinkben nagyszerű technikus, művezető és munkáskáderek vannak és minden feltételünk megvan ahhoz, hogy céltudatos munkával, szívós igyekezettel rövid időn belül helyrehozzuk a hibákat. A gazdasági építömunkában magunk elé tűzött feladatok szempontjából feltétlenül emelni kell a vasúti közlekedés színvonalát. A teherforgalom és utasszállítás teljesítményei a vasútakon és a gépkocsiközlekedésben évről-évre egyaránt nőnek. Közlekedésünkben tagadhatatlanul figyelemreméltó eredményeket értünk el. Látnunk kell azonban azt is, hogy a közlekedés, mégpedig mind a vasúti, mind gépkocsi közlekedés népgazdaságunk szűk keresztmetszete lett. Nem egyszer előfordul, különösen csúcs- forgalom idején, hogy a vasútak nem képesek idejében a szükséges számú vagont az üzemek rendelkezésére bocsátani és ezzel akadályozzák a terv teljesítését. A téli fagyok teljesen felkészületlenül találták vas- útainkat, ami komoly nehézségeket okozott. Gyakori, sőt rendszeres jelenség, hogy késnek a teher- és személyvonatok. Mindez sok kárt okoz népgazdaságunknak. Még komolyabb bírálatot érdemel az a tény, hogy vasútvonalaink biztonsága távolról sem kielégítő és ezeket a hibákat nagyon is elégtelenül' orvosolják. Tegyük még hozzá, az utasok joggal panaszkodnak amiatt, hogy a vasúti kocsikban és az állomásokon sok a piszok. A gépkocsiközlekedés komoly fogyatékossága, hogy sok a javításban lévő jármű és nem eléggé operatív a munka irányítása, ami arra vezet, hogy a tervezett feladatok össz- teljesítésében nem elégítik ki mindig a közlekedéssel szemben támasztott fontos igényeket. A közlekedésügyi minisztérium, noha saját üzemei vannak, nem gondoskodott még megfelelően a pótalkatrészek gyártásáról és zavartalan szállításáról, ezért gyakran halasztást szenved az autók javítása, ami jelentős mértékben csökkenti a nagy gépkocsipark teljesítőképességét. Ezer és t'~ezerszámra dolgoznak a vasúti és gépkocsiközlekedésben a derék és önfeláldozó emberek, akik lelkiismeretesen gondoskodnak róla, hogy közlekedésügyünk teljesítse feladatait. Ha mégis érezzük e fogyatékosságokat, úgy ennek az az oka, hogy a közlekedésügyi minisztériumban és a hozzátartozó hivatalokban különösen mélyen gyökereznek a bürokratikus irodai munkamódszerek és hogy ebben a minisztériumban a papírosháború nagyobb méreteket ölt# mint másutt. Nem harcolnak eléggé a munkafegyelem megszilárdításáért és komoly hibák tapasztalhatók a bér- és prémiumpolitika terén is. A párt Központi Bizottsága és a kormány nemrég foglalkozott közlekedésünk helyzetével és nyilvánosságra hozták a párt és a kormány határozatát a közlekedés feladatairól. A pártszervek, nevezetesen a közlekedésügyben dolgozó kommunisták fontos feladata lesz, hogy biztosítsák az említett határozatban foglalt intézkedések következetes végrehajtását és gondoskodjanak közlekedésünk munkájának gyökeres megjavításáról. Ez becsületbeli feladata minden vasutasnak és a gépkocsiközlekedés minden egyes dolgozójának. Igaz, közlekedésügyünk jó múnkája nemcsak a közlekedési dolgozóktól függ. Komoly nehézségeket okoz az is, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok késedelmesen ürítik és rakják meg a vagonokat. A közlekedés munkáját jelentős mértékben megnehezíti az a tény is, hogy a közlekedésüggyel szemben támasztott igényeket gyakran rendszertelenül állapítják meg, nem tervezik be megfelelő időpontra és megfelelő méretben, úgyhogy a közlekedési vállalatok nem készülhetnek fel rá idejében. Az ipar és a kereskedelem dolgozóitól azt kívánjuk, hogy tett- rekészebben dolgozzanak, tartsák szemelőtt, hogy ök is felelősek a közlekedés zavartalan munkájáért. Semmiképpen sem helyes, ha azt képzeljük, hogy a késedelemért kirótt bánatpénz megfizetésével a dolog el van intézve. Emelnünk kell az üzemek szállítási terveinek színvonalát és operatívabbá kell tennünk a közlekedési vállalatokkal való együttműködésüket. Végül hathatósabb rendszabályokat kell foganatosítani azok ellen, akik megfeledkeznek politikai felelősségükről és a vasúti kocsik vagy tehergépkocsik veszteglésének okozói. •k Az a tény, hogy a pénzreform után jelentősen megjavult a dolgozók ellátása iparcikkekkel és élelmiszerekkel, kétségtelenül bi-
