Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-16 / 47. szám
4 1954. június 16. Csehszlovákia Kommunista Pártja X, kongresszusa Viliam Siroky elvtárs beszámolója a LsKP X. kongresszusának-----------------------------Ül IFJÚSÁG---------------------------Az irányelvek óriási anyagi eszközöket irányoznak elő az állami gazdaságok kiépítésére, üzemi épületek, kulturális, szociális berendezések létesítésére és lakásépítésre. Az állami gazdaságokat minél tökéletesebben fel kell szerelni gépi berendezésekkel. Elvárjuk, hogy a párt és a kormány gondoskodására az állami gazdaságok dolgozói azzal válaszolnak, hogy szorgalmat és fáradságot nem kiméivé a kívánt színvonalra emelik az állami gazdaságokat és a mezőgazdasági termelés mintaüzemeivé fejlesztik őket. Falusi politikánk központi problémája az EFSz-ek további fejlődésének biztosítása. Az egységes földmüvesszövetkezetek az 1954. február 15-i állapot szerint összesen a termőterület közel 33 százalékán gazdálkodnak. Ezek az EFSz-ek állami gazdaságokkal és a gépállomásokkal együtt a szocialista falu felépítésének fontos alapját alkotják. Az EFSz-ek jelentős fejlődése az utóbbi években azt mutatja, hogy a kis. és középparasztok nagy része teljesen megértette, hogy a szocialista szövetkezeti nagytermelés útja helyes és előnyös út. Ezt bizonyítják azok az eredmények is, amelyeket EFSz-ekben elér. tek azoknak a nagy fogyatékosságoknak ellenére is, amelyek e téren a munkában tapasztalhatók. Ezt elsősorban a termelési eredmények tanúsítják. Sok az olyan EFSz, amely az egyénileg gazdálkodó parasztoknál sokkal jobb hektárhozamokat, állattenyésztési eredményeket ért el. A raéeticei (Kadaft járás) EFSz pl. búzában 28i2 mázsa, cukorrépában 301 mázsa hektárhozamot ért el. Még jobb eredményeket mutat fel a príkazi (Olomouc járás) EFSz, búzában 30.6 mázsás, cukorrépában 308 mázsás hektárhozammal. A race, ticei EFSz-ben egy anyasertéstöl átlag 10.2 malacot neveltek fel. Hlineny Üjezdec-ben az EFSz még ennél is jobb eredményt ért el — anyasertésenként 10.6 malaccal. Hasonló jó eredményekkel dicsekedhetik sok más EFSz is. E szövetkezetek tagjainak jelentősen gyarapodott a jövedelme és ez meggyőzte őket arról, hogy mennyire előnyős a szövetkezeti térsasgazdálkodás. A raceticei szövetkezeti tagok munkaegységenként 29.26 koronát, a príkazi szövetkezeti tagok 31.57 koronát értek el. A szövetkezetek java részének tagjai tavaly már nagyobb jövedelmet értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. 1953-ban a szövetkezetek egynegyed része 16 koronánál többet fizetett ki munkaegységenként. Igaz, akad még bőven szövetkezet, amely rosszul gazdálkodik, amelynek termelési eredményei éppen ezért gyöngék, s ahol a munkaegységenkénti juttatás alacsony. En. nek okát nemcsak a sok szövetkezetnél kétségtelenül megtalálható kezdeti nehézségekben kell keresni, hanem azokban a komoly fogyatékosságokban is, amelyek ezen a munkaszakaszon felmerülnek és amelyeket már nem egyszer komolyan megbíráltunk. A legkomolyabb fogyatékosság az, hogy a járási és kerületi mezőgazdasági szervek munkájának alacsony színvonala következtében a szövetkezeteknek nem nyújtottak elegendő szervezési és szakszerű támogatást. Különösen nagyok a fogyatékosságok az EFSz-ek- ben az állattenyésztés terén. Ennek fő okát abban kell látnunk, hogy a szövetkezetek jelentős része nem biztosított elegendő meny- nyiségü takarmányt a közös állatállomány részére, még akkor sem, ha a takarmány begyűjtése kielégítő volt, mivel nem voltak képesek megakadályozni a takarmány elfe. csérlését és szétlopkodását. Komoly hibákat követtek el egyes szövetkezetek az állattenyésztés megszervezésében, valamint a fejők, etetők és állatgondozók díjazásában is. Az EFSz-ek megalakításánál helyenként komolyan megsértették pártunk politikáját és az önkéntesség elvét. Az olyan szövetkezeti tagoktól, akik nem voltak meggyőződve a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és he. lyességéről, érthetően nem vái’hattuk, hogy jó] fognak gazdálkodni a közös szövetkezeti vagyonnal. A szövetkezetek megalakításánál és a vezetésben felbukkant hibákat és fogyatékosságokat tavaly a reakciós elemek, főleg a kulákok, akik közül sokan befurakodtak a szövetkezetekbe, a nemzetközi reakció támogatásával arra igyekeztek felhasználni, hogy aláássák a szövetkezeti mozgalmat. Szövetkezeteink általában véve visszaverték a rohamot. A kulákoknak és rendszerünk más ellenségeinek nem sikerült megren- diteniök a szövetkezeteket. Bebizonyosodott, hogy a szocializmusnak a falvakon szilárd és elpusztíthatatlan alapjai vannak. A sző. vetkezeti tagok tevékenyen felléptek szövetkezetük védelmére. A tavalyi események igazolták, hogy a kulák szocialista országépítésünk esküdt ellensége és az is marad. A kulákakkal szemben ébereknek kell lennünk, nem engedhetjük meg, hogy meghiúsítsák a mezőgazdasági termelés gyarapítására irányuló igyekezetünket, vagy hogy szabotálják a termelést a maguk gazdaságában és ne teljesítsék beadási kötelezettségüket. A kulákok ellen folytatott politikai küzdelem legfontosabb feladata, hogy elszigeteljük őket a kis- és középparasztoktól, a középparasztokat hűséges szövetségesül nyerjük meg és nagy figyelmet fordítsunk a középparasztok türelmes meggyőzésére. A szeptember 15-i kormánynyilatkozat alapján kiadós támogatást nyújtottunk szövetkezeteinknek, amely jelentősen hozzájárult megszilárdításukhoz. Ezt tanúsítja az a tény, hogy a szövetkezetek egy hektárnyi termőföldre eső pénzbeli jövedelme 1953-ban több mint 30 százalékkal volt nagyobb, mint 1952-ben. Ezt bizonyítja továbbá az a tény, hogy 1953-ban a szövetkezeti tagok munkaegységeikre a cseh országrészekben az EFSz-ektöl külön pénzbeli támogatás nélkül több, mint 50 százalékkal nagyobb összeget kaptak kifizetve, mint 1952-ben. Az 1954. évi termelési és pénzügyi tervek bizonyítják, hogy a szövetkezetek javarésze rendelkezik minden feltétellel, hogy ez évben gazdasági és pénzügyi tekintetben tovább erősödjék. A szövetkezeti tagok túlnyomó többsége helyesen értékeli azt a nagy támogatást, amelyet az államtól kapnak és minden erővel igyekeznek fokozni a termelést és ezzel biztosítani a dolgozók jobb ellátását, valamint szövetkezetük nagyfokú jövedelmezőségét. Az EFSz-ek fejlődése ezért teljes mértékben igazolja parasztpolitikánk helyességét, az EFSz-ek minden szempontból való támogatását, célszerűségét, ami a mezőgazdasági termelés lényeges fokozása biztosításának legfőbb útja. Meg vagyunk győződve róla, hogy az eredmények, amelyeket EFSz-eink elérnek, meggyőzik a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat, hogy a ma. guk jóléte szempontjából is helyesen döntenek, ha belépnek a szövetkezetbe. Továbbra is minden erővel rajta leszünk, hogy politikailag. gazdaságilag és pénzügyileg megszilárdítsuk az EFSz-eket. mint a mezőgazdasági termelés további lényeges gyarapításának, a szövetkezeti mozgalom további fejlesztésének biztos alapját. Arra törekszünk, hogy kiszélesítsük az EFSz-ek tagjainak sorát és új szövetkezeteket alakítsunk mindenütt, ahol megvannak a szükséges előfeltételek és ahol meggyőztük a kis- és középpa- rarsztokat, hogy a szövetkezetben jobban gazdálkodhatnak. Az EFSz-ek további sikeres fejlődésének szempontjából különösen a következő kérdések megoldására kell ügyelni: 1. Meg kell javítani a szövetkezetek munkájának irányítását és szervezését, hogy minden szövetkezetben állandó munkacsoportok alakuljanak, kiutalt földdel és munkaeszközökkel, hogy a munkát helyesen és igazságosan normázzák, hogy a munkaegy. ségeket pontosan feljegyezzék és" hogy a tervbevett feladatok túlteljesítéséért prémiummal jutalmazzák. 2. Külön figyelmet kell fordítani az állat- tenyésztés megszervezésére, fel kell kelteni a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét a növendékállatok eredményes nevelésében, teheneknél a tervbevett tejhozam elérésében és túlteljesítésében, a sertéseknél pedig a napi súlygyarapodás elérésében normális takarmányadagok mellett. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a mezőgazdasági termelésnek, tehát az állattenyésztésnek is a növény, termesztés az alapja. 3. Biztosítani kell, hogy valamennyi szövetkezetben a tagok jövedelmi fő forrását a közös gazdálkodásban lássák és a háztáji gazdaság csak mellékjövedelmük a szövetkezeti tag jövedelmének kiegészítésére szolgáljon. 4. Biztosítani kell a szövetkezeti funkcionáriusok szaktudásának és szervezőképességének rendszeres növelését. Ez elsősorban az elnökökre, munkacsoportvezetökre, gazdasági intézőkre és könyvelőkre vonatkozik. 5. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági szervek és a kutatóintézetek alapos és rendszeres szakszerű támogatásban részesítsék a szövetkezeteket. 6. Állandó figyelmet kell fordítani a szövetkezetek helyes pénzügyi gazdálkodására és a szövetkezeti vagyon állandó gyarapítására és megóvására. 7. Támogatni kell a szövetkezeti tagok kezdeményezését, ki kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt a hektárhozamok növelésére és az állatállomány hasznosságának fokozására. A mezőgazdasági termelés tervezésében tapasztalható komoly fogyatékosságok oka elsősorban a túlságos központositás, amely megakadályozta, hogy megfelelően tekintetbe vegyük az egyes kerületek és járások különleges viszonyait. Az állami terv túlsá. gosan sok mutatószámot írt elő, így aztán a dolgozók alulról jövő kezdeményezésére béklyókat raktak. A sok mutatőszám kényszerűen a mezőgazdasági termelés irányításának és a tervteljesités ellenőrzésének el- bürokratizálására is vezetett. A mezőgazdasági termelés tervezését tehát következetesen kell decentralizálni, csökkenteni a mutatószámokat és biztosítani, hogy a tervjavaslatok kidolgozásánál gondosan tanulmányozzák a járási és kerületi mezőgazdasági szervek javaslatait, amelyeket azok az EFSz-ekkel és a helyi nemzeti bizottságokkal együttműködve dolgoztak ki. Feltételezzük, hogy minden kerület, minden járás, minden község, minden EFSz és minden állami gazdaság kidolgozza a maga részletes tervét a mezőgazdasági termelés gyarapítására,' alapul véve a helyi viszonyokat, a termelés eddig elért színvonalát és a rejtett tartalékokat, tiszteletben tartva az állam szükségleteit és érdekeit. A járási és kerületi mezőgazdasági szervek dolgozóinak, valamint a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok kezdeményezésétől elvárjuk, hogy hozzásegítenek a termelés fokozása további lehetőségeinek feltárásához a helyi viszonyok alaposabb és átgondoltabb kihasználásával. Továbbá határozottan le kell számolnunk a vezetés bürokratikus papirosmódszereivei. A mezőgazdasági termelés szempontjából különösen nagy jelentősége van a nemzeti bízott. Ságok új szervezetének. A mezőgazdasági osztályok, mint a járási és kerületi nemzeti bizottságok tanácsainak végrehajtó szervei, rendkívül felelős és komoly feladatra hivatottak. Helyénvaló lesz. ha okulnak a megszüntetett mezőgazdasági ügyosztályok fogyatékosságaiból és hibáiból. A mezőgazdasági szervek cselekvőképes munkájától függ majd jelentős mértékben, milyen eredménnyel leszünk képesek megszervezni a szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó parasztok százezreinek munkáját közvetlenül a földeken, hogyan vezetjük rá őket. hogy szüntelenül a hektárhozamoknak és az állatok hasznosságának fokozására törekedjenek, hogyan látjuk el őket zavartalanul vetőmaggal, ültetménnyel és műtrágyával, valamint más szükséges anyagokkal, hogyan nyújtunk nekik szakszerű tanácsokat és segítséget. Elvtársak, törekvésünk, amelynek célja a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítása. teljes összhangban van mind a szövetkezeti tagok, mind pedig az egyénileg gazdálkodó parasztok érdekeivel. Csak tölünk függ. elsősorban a párt jó és lelkiismeretes munkájától, hogy'megnyerjük e feladat teljesítésének a kis- és középparasztok, szövetkezeti tagok százezres tömegeinek aktív, kezdeményező munkáját. A munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségének további megerősítésére irányuló törekvésünk ezért elválaszthatatlanul egy azzai a feladattal. hogy biztosítsuk a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapodását. El kell érnünk, hogy lényegesen megjavítsuk pl írtunk munkáját a falvakon. Nem mondhatjuk, hogy pártszerveink, különösen a kerületi és járási pártbizottságok ez ideig keveset foglalkoztak volna a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Ellenkezőleg. Ha nem értük el a kívánt eredrnéA népgazdaság fejlesztése 1955. évi állami tervének kidolgozásáról szóló irányelvek előtérbe helyezik a kulcsiparágakban előttünk álló feladatokat. A kulcsiparágak lemaradása és az ennek következtében előállott aránytalanságok már hosszabb ideje gazdaságpolitikánk egyik központi problémáját jelentik, amelyre az egész párt figyelme összpontosul. Kezdettől fogva világos volt számunkra, hogy ezek a kérdések nem oldhatók meg rövid idő alatt, hogy hosszúlejáratú problémáról van szó. De mégis fel kell tennünk a kérdést, vájjon eleget tettünk-e és elég gyors ütemben számoljuk-e fel ezt a lemaradást, amely komolyan fékezi fejlődésünket. E kérdésre azzal kell válaszolnunk, hogy a problémák megoldásának irama ezekben az iparágakban nem elégíthet ki bennünket, hogy illetékes szerveink munkájában e szakaszokon még komoly hibák és hiányosságok tapasztalhatók, és hogy a kongresszus joggal tűzi majd ki a feladatot, hogy ezeknek az iparágaknak a munkáját lényegesen megjavítsák. A szénbányászat, beleértve a lignit termelését is, 1953-ban kereken egyharmadával emelkedett 1948-hoz képest, ebből a feketeszén bányászata 15 százalékkal, a barnaszéné 45 százalékkal és a lignité 57 százalékkal. Ugyanazon idő alatt a koksz termelése 1948-hoz képest 52 százalékkal nőtt. A szénbányászat növekedése azonban ^jelentősen elmaradt az ipari termelés gyarapodása mögött, különösen nagy a feketeszén bányászatának lemaradása. Ismeretes, hogy az öteves terv során rendszeresen nem teljesítették a nyékét, úgy a hiba nem abban áll, hogy a párt szervei keveset foglalkoztak a mező- gazdasági termelés problémáival, hanem abban, hogy nem mindig foglakoztak velük helyesen, nem mindig alkalmaztak helyes módszereket. A járási és kerületi pártbizottságokban az elvtársak gyakran nem ismerik konkrétan a mezőgazdaság problémáit. Amikor Sztálin élvtárs a kolhozmozgalommal kapcsolatban a párt feladatairól beszélt, hangsúlyozta, hogy „a párt most már nem szorítkozhatik egyes beavatkozásokra a mezőgazdaság fejlődési folyamatában. A,pártnak most a maga kezébe kell vennie a kolhozok vezetését, vállalnia kell a felelősséget a kolhozparasztok munkájáért és a nekik nyújtott támogatásért. hogy a kolhozok tagjai gazdaságukat a tudomány és a technika vívmányait felhasználva gyarapítsák“. Be kell vallanunk, hosv mindezidein járási pártbizottságaink javarészének munkája csak többé-kevésbbé sikerült „beavatkozásokra" szorítkozik a mezőgazdaság fejlődésében, de nem éreznek igazi felelősséget a járásukban működő sző. vetkezetek munkájáért, sikeres fejlődéséért. Ezt a követelményt természetesen senki sem magyarázhatja úgy, hogy a pártszervek lépjenek a mezőgazdasági szervek helyére, hanem ellenkezőleg, az az értelme, hogy a mezőgazdaság szakaszán a politikai vezetésnek konkrétnak kell lennie, a járásban működő minden egyes szövetkezet helyzetének pontos ismeretén kell alapulnia. A járási* pártbizottság jó munkája mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogyan képes irányítani a kommunisták munkáját a falvakon és a szövetkezetekben. Nem szabad elfelejteni, hogy a X. kongresszus irányelveinek teljesítésénél döntő szerepet játszik a falusi pártszervezeteknek, valamint az állami gazdaságoknak és a gépállomásokon működő alapszervezeteknek munkája. El kell érnünk, hogy a falu minden kommunistája harcoljon azoknak az irányelveknek a valóraváltá- sáért. amelyeket a párt a mezőgazdasági termelés fejlesztését illetőleg tűzött ki, hogy maradéktalanul megértse ezeket az irányelveket, hogy meggyőződjék helyességükről, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala emelésének élharcosa legyen és így megnyerje a szövetkezeti tagok, kis- és kö- zépparasztok legszélesebb tömegeit a kitűzött feladatok lelkes és kezdeményezőképes teljesítésének. Falvainknak kiadós és hathatós segítséget kell kapniok az egész párttól, minden párt. szervezettől. Fontos feladat hárul az üzemi pártszervezetekre. Ki kell bővíteni és el kell mélyíteni a patrcfnátusok rendszerét, amelyek ott, ahol őket komoly pártfeladatnak tekintették és nem formalista módon kezel- _ ték, igen jól beváltak. Kétségtelen, hogy falvaink történelmi feladatuk teljesítésében minden segítséget megkapnak a szocialista ipartól és hogy a párt vezetésével mezőgazdaságunkat rövid idő alatt sokkal magasabb színvonalra emeljük és ezzel megteremtjük további sikeres elö- í'ehaladásunk egyik legfontosabb feltételét a szocializmushoz vezető utunkon. feketeszén fejtésének tervét. Az idén bányászaink igyekezetétől, valamint a párt és a kormány gondjából jelentős javulást értünk el. A fejtési tervet kőszénben és barnaszénben egyaránt teljesítik, noha a tervteljesítés még távolról sem egyenletes. A szénproblémát mégsem tekinthetjük megoldottnak. Mindenekelőtt nem alkalmazzák eléggé a termelés és a munka megszervezésének fejlettebb formáit és nem foganatosítanak megfelelő intézkedéseket a meglévő kapacitások fokozott kihasználására. Ezzel kapcsolatban szénbányászatunk előtt az a feladat áll, hogy szilárd fejtési alap megteremtésével, az előkészítő és feltáró munkák tervének túlteljesítésével, a barnaszénbányákban pedig a tervszerű előhajtás biztosításával gondoskodjék a fejtési eredmények állandó emelkedéséről. Ebből a szempontból döntő fontosságú, hogy kihasználjuk azokat a tapasztalatokat és eredményeket, amelyeket az utóbbi időben egyes bányákban szereztek a gyorsfejtés alkalmazásánál és a gyorsfejtési mód- szereket a szükséges előfeltételek megteremtésével egyidejűleg minden munkahelyen bevezessük. A munkatermelékenység emelkedésének és ezzel a fejtési eredmények állandó növekvésének biztosítása érdekében lényegesen meg kell javítani a munka gépesítését. A gépesítés elégtelen fejlődése annál komolyabban veendő, mivel a gépeket nem használják ki eléggé. Különösen elégtelenül használják ki a bányakombájnokat. A párt és a kormány 1954. január 13-i határozata értelmében végül biztosítani kell, /
