Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-12 / 46. szám

1054 iúfliu: 12.

11------------------------------OJ IFIÜS&C-------------------------------Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója

vezni és úgy kell építeni, hogy a legjobb feltételeket nyújtsuk a dolgozók igényeinek megfelelő lakások biztosítására.

A dolgozók életszínvonalának emeléséhez hozzájárul a városok jobb vízellátása, a csa. tornahálózatok kiszélesítése és a községek további villanyositása. Ma már az összes községek 97 százalékát villanyosítottuk, azaz 13 százalékkal többet, mint 1948-ban. Az összes községekbe bevezettük a telefonösszeköttetést. Az új utcák és kerületek kiépítésével megváltozik a városok külseje, kiterjedt parkterületek létesülnek, sportpályákat és gyermekjátszótereket építünk. Azonban nem elegendő csak új utcákat építeni és új kerteket létesíteni. Biztosítanunk kell tisztaságukat is. Ha a burzsoá uralom idején igyekeztünk megjavítani városaink külsejét és tisztaságát, annál jobban kell tö- rödnünk ezzel ma. A nemzeti bizottságok feladata gondoskodni utcáink, kertjeink tisztaságáról és rendezéséről, minden polgárunkat a közvagyon kímélésének elvére kell nevelnünk és arra, hogy büszke legyen városára vagy falujára. Nagyobb gondot kell for. dítani határvidékeink városainak, különösen a fürdő- és rekreációs helyek külsejére és rendezésére. A közületi gazdálkodás gondoskodjék jobban a házak és lakások karbantartásáról és javításáról, dolgozóink kényelmes és higiénikus lakásviszonyairól.

Az elmúlt öt évben alapvetően megjavult a nép egészségéről való gondoskodás. Üj kórházakat építettünk, új pavillonokat és bérén, dezéseket létesítettünk, a régieket rendbehoztuk. A betegágyak száma 1949—1953. években több mint 28.000-el növekedett. Alapvetően megjavítottuk a fertőző betegségek elleni harcot. A fertőző betegségek következtében beállott elhalálozások száma *— beleértve a tüdőmegbetegedéseket — az 1948 évvel szemben 43 százalékkal, az 1937. évvel szemben 59 százalékkal csökkent. Az egészségvédelemre fordított kiadások növekedésével együtt nőtt a nagyszámú és szakképzett dolgozók neveléséről való gondoskodás. 1948 óta 6.500-al növekedett az orvosok száma. Ma 760 lakosra jut egy orvos, míg 1937-ben 1.218 lakosra jutott egy orvos.

Alkotmányunk köztársaságunk minden polgárának biztosítja az egészségvédelemre és a rendszeres egészségügyi gondoskodásra való jogot. A gyógyintézeteket, a fürdőket és a gyógyszeripart államosítottuk, ma a nép tulajdonát képezik. A dolgozó nem fizet az orvosi segítségért. Nálunk ez természetes dolog, a kapitalista országokból érkező külföldiek számára teljesen érthetetlen csoda.

A dolgozók és családtagjaik betegsége, anyaság, öregség, rokkantság és baleset biztosítása céljából tökéletesítettük a nemzeti biztosítást, mely ma a szakszervezet gondoskodása alá tartozik Az ötéves terv utolsó évében majdnem 3.5 milliárd koronát, azaz az 1948 évhez képest 124 százalékkal többet fordítottunk betegsegélyekre. Öregségi, szociális, rokkant, baleset, özvegyi, árva és egyéb járadékra 1953-ban több, mint 6 milliárd koronát fizettünk ki, tehát 71 százalékkal többet, mint 1948-ban.

A közös állattenyésztés és növénytermeléssel foglalkozó földművesszövetkezetek tagjai is öregségi és rokkantsági járadékot élveznek.

A népegészség megszilárdítására szolgálnak a Szakszervezeti Központi Tanács üdülői. Múlt évben csaknem 300 000 dolgozó vett részt a Forradalmi Szakszervezet; Mozgalom üdültetésében, ami több mint kétszer annyi, mint az 1948. évben volt. Míg a burzsoá köztársaságban többnyire csak kapitalisták látogathatták hazánk legszebb helyeit és üdülőközpontjait, ma a dolgozók széles tömegei pihennek és gyűjtenek erőt ezeken a helyeken.

Növekszik a népi demokratikus állam gondoskodása a családról, az anyáról és a gyermekről. Itt szemléltetően megnyilvánul a szocialista humanizmus és rendszerünk békeszerető jellege. Nézzünk meg néhány főbb adatot ezen a területen! 1953- ban 1 milliárd 828 millió korona összegű családi pótlékot nyújtottunk. Az ötéves terv folyamán megkétszereződött a gyermekágyak száma az egészségügyi intézetekben. Ma a nők kétharmada szülészeti osztályokon szül, míg 1937-ben még egyötödük sem juthatott szülőotthonba. Az anyák halálozása nyolcszor kisebb, mint 1937-ben volt. Az anyák és gyermekek egészségéről 3.000 anya- és gyermektanácsadó gondoskodik. Az ötéves terv folyamán több mint négyszeresére emelkedett a bölcsődék száma, új óvodákat építettünk.

Mindezen fentemlített intézkedések hozzájárultak a gyermek- és csecsemőhalandóság csökkenéséhez. A csecsemők halandósága 1937-hez képest 62 százalékkal csökkent. Népünk életszínvonalának javulása és a szélesebbkörű egészségügyi gondoskodás következtében csökken a halálozás

arányszáma és meghosszabodik az emberi életkor. A szülések növekvő száma és a halálozás csökkenése, ami a dolgozók jobb életfeltételeinek következménye, a lakosság természetes szaporulatának növekedésére vezet. Köztársaságunkban a kapitalizmus időszakához viszonyítva évente 3.3-szeres a lakosság gyarapodása. E kedvező fejlődés odavezet, hogy az elmúlt öt év folyamán több mint félmillióval emelkedett a lakosság száma, tehát 1953-ban Csehszlovákiának 12,815.000 lakosa volt. Mindez ismételten bizonyítja a népi demokratikus rendszer előnyét a kapitalizmussal szemben.

★

Az új társadalom kiépítésével kapcsolatos mélységes belső változások, a dolgozók millióinak aktív részvétele az ország irányításában, szocialista szellemben való át- nevelésük és az új nemzedék nevelése, mindez kultúrforradalmat vált ki népünk életében. E forradalom, melynek folyamata befolyásolja életünk minden szakaszát, megköveteli pártunk bölcs vezetését és állandó figyelmét. E szakaszon is jelentős sikereket értünk el.

Nagy fejlődést ért el a.cseh és szlovák iskolaügy A dolgozók politikai és szakmai fejlettségére és a szakemberek számának növelésére irányuló mind magasabb követelmények megkövetelik iskolahálózatunk struktúrájának megváltoztatását. A múlt évben új iskolatorvényt hoztunk, mellyel a mai életnek megfelelő magas követelményű iskolarendszert teremtünk és megteremtjük a feltételeket az általános és teljes középiskolai végzettségre való áttérésre.

Iskolázásunkat az elmúlt időszakban mindenekelőtt további kiterjesztés jellemzi. A 11 osztályos középiskolák hálózata ma lényegesen nagyobb a volt gimnáziumok számánál. Az ipari szakiskolák tanulóinak száma 1948 évhez viszonyítva 88 százalékkal növekedett. Lényegesen emelkedett a főiskolák száma is. Hazánkban ma 39 főiskola van, melyben 47.000 főiskolás tanul 105 egyetemi karon.

Iskolázásunk tervszerű fejlődését mindeddig megnehezíti az, hogy nem ismerjük néhány évvel előre az egyes szakok pontos szükségletét szakemberekben. Ezért ki kell dolgoznunk a szakkádersziikséglet távlati tervét, mint népgazdaságunk fejlődési tervének elengedhetetlen részét.

A párt IX. kongresszusa nagy súlyt helyezett a szocialista szellemű iskolai nevelés megvalósítására és a népből származó szocialista elmélettel felfegyverzett új értelmiség nevelésére. Már eddig is sokat tettünk e feladat teljesítése érdekében. A tehetséges ifjak, mindenekelőtt munkások ezrei vettek részt a minisztériumok központi munkásiskoláin. Sokan közülük felelős állásokban is megállják helyüket. Több mint 10.000 ifjú és leány végezte el a dolgozók főiskolai előkészítésére szolgáló tanfolyamokat. Közülök az elsők 1953-ban befejezték tanulmányaikat. Kiterjedt a dolgozók munkaidő utáni iskoláztatása. 142 esti 11 osztályos iskolát állítottunk fel 3.300 tanulóval. Az esti szak- és távtanfolyamokat 17.500 dolgozó látogatja. A főiskolák esti és távtanuló tanfolyamaira több mint

16.000 hallgató iratkozott be ebben az évben.

Lényegesen megjavult a főiskolák tanulóinak szociális összetétele. Ez is életünk mélységes demokratizálását bizonyítja. A főiskolákat ma az 1937. évi 4 százalékkal szemben 33 százalékban munkáscsaládokból származó- tanulók látogatják.

Dolgozó parasztcsaládból származik a főiskolások mintegy tíz százaléka. A hallgatók társadalmi összetételét továbbra is javítanunk kell, hogy megfeleljen a munkásosztály és a dolgozó parasztság helyzetének és történelmi feladatainak.

Az iskolák és tanintézetek munkájában még mindig sok a hiányosság, amelyeket következetesen ki kell küszöbölni. Gyarapítani kell a diákok tudását és csökkenteni az osztályismétlők számát. Biztosítani kell továbbá a tanítók szakképzettségének, ideológia színvonalának gyarapodását és ügyelni kell arra, hogy iskoláinkon ne legyenek olyan tanítók akiknek képesítése nem felel meg annak a fokozatnak, amelyen tanítanak.

Annak érdekében, hogy az iskola minden szempontjából kifejlessze az ifjúság szellemi és testi képességeit, fokozatosan bevezetjük a politechnikai oktatást. Az egész ifjúságnak, különösen a vidéki fiataloknak az eddigieknél sokkal inkább meg kell mutatnunk a mezőgazdasági munka új távlatait, hogy elegendő fiatal erőt biztosítsunk a falu életébe begyökeredző új hivatások számára.

Mindezeknek a konkrét intézkedéseknek

a megvalósításánál állandóan szem előtt kell tartanunk iskolánk célkitűzését — általános műveltségű, mélységesen öntudatos polgárokat kell nevelnünk, akik a szocialista erkölcs elveinek szellemében járnak el. E cél megvalósításához az eddiginél sokkal inkább hozzá kell járulnia a pedagógiai tudománynak.

A párt és a kormány nagy gondot és figyelmet fordít arra, hogy szakképzett, kultúrált és politikailag érett fiatal munkásokat neveljen. Felépítettük az állami munkaerőtartalék tanintézeteit a szén- és ércbányászatban, kohóiparban, gépiparban, építőiparban és számos más iparágban. E tanintézetekben a múlthoz képest jelentősen megjavult az ifjúság előkészítése hivatására.

Ennek ellenére a munkásifjúság nevelésében nagy hiányok tapasztalhatók. Jobban kell terveznünk a szakképzett munkaerők szükségletét az egyes iparágakban, nevezetesen meg kell állapítani a szakképzett dolgozók nevelésének méreteit és módját a mezőgazdaság, az építőipar, a könnyű- és élelmiszeripar, a helyi gazdálkodás és a kisipar szükségleteire. Felül kell vizsgálni a tanintézetek hálózatát, a legjobb üzemek mellett iskolákat kell létesíteni, felszerelni őket korszerű gépi berendezéssel és biztosítani a diákok számára elegendő produktív munkalehetőséget.

A munkásifjúságot osztályöntudatra és büszkeségre, fegyelemre, munkaszeretetre és szerénységre kell nevelni. A munkásifjúság nevelésében csak szakmai, politikai és nevelői szempontból egyaránt fejlett dolgozók érhetnek el kiváló eredményeket. Ezért az állami közigazgatás, a párt és szakszervezetek elsőrendű feladata, hogy megjavítsák a mesterek, tanítók és nevelők kollektíváját.

A szocialista országépítés folyamán jelentős fejlődést ért el a csehszlovák tudomány. Egész gazdasági és kultúrális életünk szempontjából nagyjelentőségű esemény volt a Csehszlovák Tudományos Akadémiai létesítése. Megalakult a Szlovák Tudományos Akadémia és a mezőgazdasági kutatómunka céljaira a Csehszlovákiai Mezőgazdaságtudományi Akadémia. Akadémiáink munkahelyein ma százszámra dolgoznak a tudományos és műszaki dolgozók, mellettük majdnem ezerháromszáz fiatal tudósjelölt kapcsolódik be a kutatómunkába. A tudományos élet új szervezete megteremtette az elvtársi kollektív együttműködésnek, a tervezésnek, a munka megosztásának és egybehangolásának, a tapasztalatok kicserélésének kedvező előfeltételeit. Lehetővé tette azt is, hogy tudományos munkánkat mélyebben áthassák a marxizmus-leninizmus tanítása és a haladó elméletek, a szovjet tudomány tapasztalatai és vivmányai. Ez új viszonyok közepette születtek meg tudományunk eredményei, például új, bonyolult számológépek, amelyek nagy jelentőséggel bírnak gazdasági életünkben, különböző műanyagok, új, bonyolult gépek, új gyógyszerek és gyógymódok felfedezése, amelyek a dolgozók tízezreinek életét mentik meg, valamint számos más fontos felfedezés. Sokat fejlődött a tudomány Szlovákiában, ahol fokozatosan behozza sokéves lemaradását és egyes ágakban figyelemreméltó eredményeket ért el.

Tudományunk további fejlődésének távlatai a jövő években elválaszthatatlanul összefüggnek a szocialista országépítés legfontosabb gazdasági, politikai és kultúrális kérdéseinek megoldásával. Ehhez szükséges, hogy az akadémiák, a főiskolák, az egyes minisztériumokhoz tartozó kutatóintézetek tudományos dolgozói a legszorosabban együttműködjenek egymással és egységesítsék, egybéhangolják a tudományos és kutatómunkák tervét. A feladatokat úgy kell elosztani, hogy tudományunk egyrészt feltárja és megoldja az új alapvető tudományos problémákat, másrészt pedig a gyakorlatban érvényesítse a már ismert tudományos eredményeket. Le kell küzdenünk a társadalomtudományok terén tapasztalható megtorpanást és valóban fordulatot kell elérnünk az eddig elégtelenül fejlődő mező- gazdasági tudományokban is, hogy becsülettel teljesítsék feladatukat mezőgazdaságunk fejlesztésében.

Ha tudományunk egész tevékenységében szoros kapcsolatban áll majd a szocialista országépités gyakorlatával, ha gyakorlati együttműködésben tudjuk majd egyesíteni az idősebb tudományos dolgozókat a fejlődő fiatal tudósokkal, ha a bírálatról és az ön- bírálatról nemcsak beszélni fogunk, hanem gyakorlatilag még is valósítjuk a konkrét tudományos munka megbirálásánál. ha tudósaink elsajátítják a marxizmus-leninizmus elméletét és ha meríteni fognak a szovjet tudománynak és az egész világ haladó tudományának eredményeiből, úgy nem lesz kétséges, hogy tudományunk nagyobb és

hathatósabb eredményeket ér majd el a nép javára i- lytatott érdemes munkájában.

Életünkben óriási nevelő szerepet tölt be az irodalom és a művészet, mely iránt dolgozóink egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak. Már a számadatok is ékesszólóan igazolják ezt Az első ötéves tervben több mint

20.000 könyvet adtunk ki 333 millió példányszámban. A népkönyvtárakból 1953-ban 23 millió könyvet kölcsönöztek ki. Ugyanebben az évben 11 millió látogatója volt az állandó színházaknak. Az állandó mozik száma 1949-óta 816-al növekedett, a vándormozik száma 7-ről 235-re emelkedett.

A rádióengedélyek tulajdonosainak száma ma 2,676.000. Üzembehelyeztük az első csehszlovákiai televíziós adót. Háromszázezer dolgozó vesz részt a népi alkotás együtteseiben és köreiben. Kultúrotthonok, üzemi klubok, közművelődési otthonok és más kultúrintézmények százai épültek Gyorsan fokozódik a dolgozók érdeklődése értékes könyvek, előadások és kultúrrendezések iránt.. A művészet iránti fokozódó érdeklődés és a nép fokozott követelményei mind művészeinket, mind a kultúrpolitikát irányító és szervező szerveket jó munkára kötelezik.

A művészeti alkotás az utóbbi időben a sikerek egész sorát aratta az irodalom, a film, a zene, a képzőművészet és építészed terén. Az írók és művészek széles arcvonala népünk nagy munkahősiességétől áthatott mai életünk hű ábrázolására törekszik. Múltúnk haladó és népi öröksége helyes értékelésének és felhasználásának útjára léptünk. Még bátrabban és rendszeresebbel kell feltárnunk és népünk számára hozzáférhetővé tennünk a múlt haladó kultúr- forrásait, amelyek megerősítik népünk büszkeségét és hazafias érzését.

Még többet fogunk meríteni a Szovjetunió, a népi demokratikus országok kultúrkin- cseiből, az egész haladó világkultúra kincstárából.

Nem szabad azonban, hogy irodalmi al* kotásunk egyes pozitív eredményei elpalástolják az eszmei jellegű hibákat és a művészi feldolgozásban mutatkozó komoly hiányosságokat. íróink és művészeink feladata továbbra is az, hogy rendszeresen küzdjenek a sematizmus ellen, a valóság mély és hű ábrázolásáért. Sok irodalmi művűnkben, legutóbb a film- és festőművészetben is, a művészek passzívan ábrázolják a körülöttünk pezsgő életet. Sokszor belső lelkesedés nélkül írják le az eseményeket és az emberi kapcsolatokat ahelyett, hogy érzőén és átgondoltan kiemelnék azt, ami tipikus, ami születőben van és így bemutatnák korunk nag, lágát és elősegítenék az emberek közötti új kapcsolatok kialakulását.

Ahhoz, hogy az írók és művészek élethi’i képeket alkossanak társadalmunkról és helyesen hassanak polgáraink belső világóra, a szocialista ideológia általános ismeretei nem elégségesek. Fontos az életismeret, a dolgozó emberhez való erős, igazi kapcsolat, az eszmei szilárdság is erkölcsi erő.

A művészeti alkotás ereje és hatása mesteri feldolgozásától függ. Fontos ezért, hogy az írók, filmmunkások, zeneszerzők, képző és más művészek művészi tökéletességük állandó fokozására törekedjenek.

Az utóbbi időben irodalmunkban és művészetünkben a művészet nagy társadalmi küldetésének meg nem értéséből eredően fogékonyság mutatkozik liberalizmusra. Egyes művészek csak a már kitaposott utakon járnak, elkerülik az időszerű témákat, mások a tartalom rovására túlértékelik a formákat. A költészetben a néptől idegen, felületes, szentimentális érzelgősség mutatkozik. Már mondottuk és ma ismét hangsúlyoznunk kell, hogy több szatirikus műre van szükségünk, melyek élesen ostoroznák mindazt, ami életünkben elavult. Ez a követelésünk eddig még nem talált kívánt visszhangra. Megjelentek ugyan egyes szatirikus alkotások, de színvonaluk mind tartalmilag. mind formailag alacsony. Abban az országban, amely olyan nagy szatirikust adott a világirodalomnak, mint amilyen Jarosláv Hasek volt, nem kell bővebben fejtegetni, hogy a szatíra helye a társadalmi haladás és igazság oldalán van. A szatirikus alkotások számos szerzője azonban mindeddig nem fogja fel ezt az egyszerű tényt. Néhány szatirikus színdarabban, főleg szatirikus esztrádműsorban, lebecsülik a nézők igényességét és sokszor egyenesen sértik szocialista öntudatosságukat.

Nagy figyelmet és gondosságot érdemel a legtömegjellegűbb művészet — a film. Az 1952. évi sikeres filmalkotás után néhány legutóbbi filmben durván leegyszerűsítik és elszürkítik a problémákai. az alakokat és a társadalmi folyamatot. A tapasztalt film- művészeti dolgozók figyelme túlságosan a történelmi filmekre irányul. Az időszerű tárgyú filmek művészi színvonala gyakran