Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-02 / 43. szám
\ Ul IFJUSAG Boldog hazánk gyermekei valóra váltják végső álmainkat A Csibz SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava. 1954. június 2. Are 30 fillér III. évfolyam, 43. szám. Gyertek velünk a mezőgazdaságba! A csicsói nyolcéves középiskola tanulói közül Béke Gyula és Kovács Erzsébet az elsők, akik a mezőgazdaságba jelentkeztek. Prandl Sándor felvétele Az elsők közölt Hálánk és szeretetünk jeléül A kolíni vasutasok teljesítik felajánlásaikat ben teljes mértékben kihasználták a 'fúrógépeket. Elhatározták, hogy hosz- szabb műszakban fognak dolgozni és vasárnap két önkéntes műszakot dolgoztak le. Vasárnap ugyancsak önkéntes műszakon dolgoztak Íven Vofio, Franko és Gombík elvtárs bágerkeze- lők is. Mindegyikük két ember helyett dolgozott, holott alulról víz szivárgott be és az áttörés falánál pedig a sziklák okoztak nehézséget. — A kongresszus tiszteletére tett felajánlásunknak köszönhetjük, — mondja J. Dabelko elvtárs, az üzemi tanács elnöke — hogy 17 nappal előbb fejeztük b az áttörés egyik szakaszát és a kiadásoknál pedig 57.126 koronát takarítottunk meg. Felajánlásuk teljesítéseve) nem csökken a munka üteme, sőt, a kongresz- szus tiszteletére újabb felajánlást készülnek tenni — az egész áttörést 30 nappal előbb akarják befejezni. megszervezésével, öt nappal előbb helyezett újból forgalomba egy megjavított mozdonyt. Sok dolgozó már átvette A. Csut- kich és Lídia Korabelnyikova szovjet újítók módszerét. A gépek és az anyag jó kihasználásával egy hónap alatt majdnem 150 ezer koronát takarítottak meg. Pionírok és diákok az évzáró vizsgák előtt I Az iskolákban megkezdődnek a vizs- j gák, kiértékelik az iskolaév munkáját, j A pionírvezető munkája közben tneg- íeledkezhet-e arról, hogy milyen nehéz feladatok előtt állnak a gyerekek? Nem. Éppen ebben az időszakban a lehető legszorosabb összhangba kell hozni a pionírszervezet munkáját az iskola feladataival. A diákok most általában lényegesen több időt fordítanak a tanulásra mint évközben. Többet tartózkodnak otthon és könyveik fölé görnyedve tanulnak. Ritkábban jutnak levegőre és így, ha a pionírgyűléseket zárt helyiségekben tartanák meg, nem jelentene számukra felfrissülést. A pionírmunkánál ezért ebben az időszakban rendkívül fontos: k. az osztályokból, ki a szabad természetbe, ki az erdőkbe és mezőkre. A gyűlések, mindig felfrissülést, szórakozást és üdülést jelentsenek a gyermekek számára. A zárt helyiségekben most nem tartózkodnak szívesen a gyerekek. A vizsgák idején különösen sok pihenésre van szüksége a gyermekek szervezetének, ezenkívül gyakorlattal is ki kell mélyíteni tudásukat. A rajok kirándulásai és tanulmányi kirándulásai nem jelentenek csak szórakozást, a kirándulások műidig nagyon tanulságosak. A múzeumlátogatások, a kiállítási anyag és a magyarázó szövegek szemléltető módon kibővítik a gyerekek történelmi tudását, megértetik a társadalom fejlődését és hazánk múltját. Az ismétlésnél sokkal könnyebben megy majd a történelem. Hasonlóképpen ki kell használni a színház, és mo- zielöadásokat, ahol a gyerekeknek szintén alkalmuk van kibővíteni földrajzi és természetrajzi ism eteiket. Nem is veszik észre és gyarapítják tudásukat. A pionírok örömmel jönnek majd a gyűlésekre, ha tudják, hogy kirándulásról van szó. Egy néhányórás kiránduláson is sok alkalom nyílik a tananyag ismétlésére. Például gyakorolhatjuk az iránytű használatát, az ásványok, növények és a különböző talajok megállapítását. Kirándulások alkalmából, különböző tantárgyak anyagát is átismételhetjük, mégpedig köny- nyedén, játszi módon a pionírjáték keretében. Miért ne mérnék össze a gyerekek a kirándulásokon az erejüket? Ki ér előbb a kitűzött célhoz, ki ugrik a legmagasabbat. Miért ne ülnének le a pionírok egy tisztáson a fűbe vagy a fatönkökre? Hiszen mindig akad valami, amiről vitatkozni lehet. A legjobb pionírok és tanulók megmagyarázhatnák, hogyan kell készülni a vizsgákra, hogyan osszák be helyesen az idejüket. A kirándulással összekötött gyűlések felfrissítenek, növelik a tanulási kedvet. Azonban nem mindig lehet megvalósítani tervbe vett kirándulásokat. Az időjárás se kedvez néha. Viszont a legnagyobb zivatar se zavarhatja meg a pionírok érdekes munkáját. A vizsgák előtt az osztályban megtaitott gyűléseket az osztályfőnökkel kell megbeszélni. A kirándulásokon tanulmányi kirándulásokon, a pionírvezető ne feledkezzen meg fiatal barátai neveléséről. Nevelje őket becsületességre, önállóságra, vezesse őket harcba a súgás, a „puskák” és más tiszteség'elen segédeszközök használata ellen. A kirándulásokon, a legjobb szórakozás közepette se • feledkezzünk meg, fontos feladatainkról, a vizsgákról. Ezért sobasi rendezzünk céltalan játékokat, csak azért, hogy éppen csak játszunk. A játék mint olyan megzavarná a pionírok vizsgákra való készülődését. \ pionírok élete ebben az időszakban különösen lüktető és érdekes legyen, ne terhelje meg feleslegesen a pionírokat. A nap megindult megszokott napi útján s e felhők mögül előbújva, moso- ] lyogva tekintett le a nagymegyeri fut- ballpályára. Vasárnap, május 30-áh kü- j Ionos látványban volt része. Már a reg- | geli órákban nagy volt a sürgés-forgás a futballpályán és környékén. Itt gyülekeztek a járás pionírjai első járási találkozójukra. Szépen felsorakozva itt állnak már a nagymegyeri, az apáca- szakállasi, az alistáli és a többi iskc ‘ pionírjai és tanulói. Tíz óra előtt a gyülekezőhelyről menet megindult a városon keres: a közeli erdöszélre. Elől az állami és pionírzászlókát tartó pionírok után a i mezőgazdaságba jelentkező tanulók csoportja menetel. Utánuk jönnek r többi, iskolák pionírjai. A menet élén két .fjú . hatalrpas. táblát, visz. A táblán nagy piros betűkkel a köyetkező jelszó olvasható: Gyertek velünk a mezőgazdaságba! E ' jelszó szellemében zajlott le a vasárnapi pionírtiüálkozó. A megnyitó után a kommunista párt járás; titkársága és a járási nemzeti bizottság küldöttei üdvözölték a pionírokat. A negymegyeri járásból több m nt 250 tanuló jelentkezett a mezőgazdaságba Salgovics elvtárs, a Mezőgazdasági Minisztérium küldötte, beszédében ismertette a pionírokkal a jövő távlatait, a mezőgazdasági termelés fokozásának lehetőségeit. Ezután Major elvtárs, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának titkára kiSzép napsütéses idő volt. A parkban vidáman játszadoztak a gyermekek. Egy sem volt közöttük, akikről mondhatnám, hogy hat éves, mert ezen a májusi délutánon az óvodásuk kacagástól volt hangos a játszótér ..Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna", hangzott a dal, s a sok-sok apró pajtás kéz a kézbe járta a táncot. A kis óvodások tanítónői, bold gan nézték ezt a sok apró gyermeket Magasba röpültek a színes labdák örültek a kicsi szívek. Mintha a tavaszi napsugár is kissé pajkosabban csiklandozta volna ezeket a kicsi vidám piros arcokat. — Nagyon boldogok lehetnek azok a szülők, akiknek ilyen vidám gyermekeik vannak. S mily gazdag a mi hazánk, mely igazi meleg otthont nyújt a sok-sok gyermeknek — ilyen és hasonló gondolatokba merül az ember, amikor látja a sok-sok vidám gyermeket. Magdika és a kicsi Éva, kézen fogva sétáltak a parkban. Bizonyára ..nagy dolgokat" beszéltek meg. mert akárcsak a felnőttek, akik saját igazukról akarják meggyőzni társukat, mutogattak kis kezükkel. Egyszeresük a Szovjet Hősök emlékművéhez értek és itt a magasbanyidó, a májusi napsugaraktól szikrázó szobor előtt a két kisleány megállt. A két szovjet katonát ábrázoló szobor megragadta a kis leányok figyelmét, mert nagyon sokáig nézték a szobrot. Nézték a megörökített hősöket, nézték a katonát, aki egyik kezével fegyvert szorongat s o másik kezével pedig átöleli a sebesüt társát Ez a szobor ott áll a park közönén, s arra emlékeztet, hogy kemény harcok és sok áldozat árán hozták a szovjet katonák hazánkban gyermetüntette a mezőgazdaságba jelentkezett tanulókat a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának jelvényével. Az ünnepély után a nagyfnegyeri 1 nyolcéves középiskolában összegyűltek 9 mezőgazdaságba jelentkezett tanulói-: és az egyes iskolák micsurin-köreinek I küldöttei. Varga elvtárs, az iskola te- i nítója értékes előadásában ismertette a tanulókkal a mezőgazdasági termelés fontosságát és rámutatott a mezőgazdasági termelés szépségeire. Az összejövetelen résztvett a nagymegyeri egységes földművesszö vetkezet elnöke. Kórós’ elvtárs is, aki beszédében rámutatott arra, hogy mennyivel köny- j nyebb ma a mezőgazdasági dolgozók élete. — Fiúk, lányok, nagy szüksége van rátok a mezőgazdaságnak, tanuljatok .hogy jó szakemberek váljanak belőletek. Jövő foglalkozástokhoz sok si- 1 kert kívánok — fejezte be beszédét Kóróst elvtárs. Délután sport- és kultúrfellépésekkej 1 folytatódott a pionírok járási taláiko- I zója. Késő délutánig ropták a táncot, i Szólt a zene, szállt az ének. Vidáman, dalolva töltik a nyolcéves iskolák utolsó évfolyamainak tanulói utolsó napjaikat az iskolában. De nem kisebb lelkesedéssel jelentkeznek a párt hívó szavára a mezőgazdaságba, hogy a magas terméshozamok ás az állattenyésztés igaz m étereivé váljanak. keink ajkára a mosolyt. Névtelen, de örökké élő hősök vére öntözte hazánk végtelen rónáit és szabadságunkért küzdő hősök ezreit takarja édes szülőhazánk földje. Erre emlékeztet bennünket a szobor, melyet hazánk felszabadítói emlékére és tiszteletére ál Irtottak. Az ötéves kisleányok is valami különlegeset figyelhettek meg, amit kicsiny gyermekeszükkel nem tudnak megérteni. De tanítónőjük minden kérdésükre készséggel felelget. Bizonyára a szoborról szeretnének valamit tudni, mert a szőkehajú, mosolygós tanítónőhöz siettek. Magdika fel is tette a kérdést. — Tanító elvtársnő kérem, ott az a katona bácsi beteg, hogy a másik katona bácsit úgy átöleli? A tanítónő a kérdés hallatára elmosolyodott, megsímogatta a két kis leány arcát és visszaemlékezve a háború borzalmas napjaira, a felszabadító hős szovjet katonákra, beszélni kezdett a kis leányoknak. — Ti még akkor nem is éltetek. amikor itt háború volt. Sok ilyen katona bácsi járt nálunk. Messziről jöttek. mert azt akarták, hogy mi Ir olyan boldogan éljünk, mint ,az ő hazájukban élnek, a nagy Szovjetunióban. Ilyen katona bácsik harcoltak értetek is. — Itt kissé halkabb lett a tanítónő hangja, majd így folytatta sokan meghaltak és nem tértek vissza hazájukba, ahová visszavárták őket édesanyáik a gyermekeik, olyan éi< gyerekek mint ti vagytok. Ez a szobor egy olyan katonára emlékeztet minket. akiket hiába vártak haza, mert életét áldozta, hogy mi is szabadok és A Szövetségi Vasútvonal 025 munka- szakaszán dolgozó robbentőmunkások, bágerkezelők, karbantartók és más munkások, az utolsó árleszállítás óta jelentős munkasikereket értek el. A váratlan vízár A rt és a kemény sziklák miatt az áttörési munkálatokká! egy ideig hátramaradtak. Jozef Terek, Pavol Polák és Ondrej Kicura elvtársak azonban V. Littera elvtárs, a munkaszakasz közkedvelt vezetőjének segítségével és az áttörést végző dolgozókkal olyan felajánlást dolgoztak ki, mellyel az áttörési munkákat sokkal kevesebb idő alatt végzik el. Terek és Polák elvtársak kezdeményezésére módosították a föld elhordását. A lerakodó „állomást”, — amely elég messzire esett az áttöréstől, — a munkások közelebb hozták a munkahelyhez. így minden egyes szerelvénynél egy perccel több idő marad a rakodásra. Bale, Katinger, Varga és Gajdos aknavetők, Ladic elvtárs lövészmesterrel egyetemA kolíni Csehszlovák Államvasutak műhelyei a köztársaság legjobbjai közé tartoznak. A CsKP X. kongresszusának tiszteletére kötelezettségvállalást tettek, tervük túlteljesítésére és az anyaggal való takarékoskodásra. így Jozef Rejnak három tagból álló munkacsoportja a munka jó boldogok lehessünk. Ezek a katonák hazánk földjében találták meg örök otthonukat. Abban a földben nyua- szanak, amelynek a szabadságáért harcoltak. A két kis leány figyelmesen hallgatott. miközben a tanítónőt a többi gyerekek is körülállták. Meghatottan végighallgatták a tanítónő szavait és azután szép csöndesen elsétáltak az emlékműhöz. hogy közelebbről nézhessék a bátor hős szovjet katonák szobrát, melyet minden nap látnak, de eddig még nem tudták, hogy kiknek a tiszteletére áll itt az a hatalmas szobor. Hat órára járt az idő. A tavaszi napsugárnak egyre csökkent az ereje A gyermekek felsorakoztak majd a két tanítónő kíséretében elindultak az óvoda felé. Apró léptekkel haladtak végig a városon. Oj házak előtt mertek, amelyek egykorúak a kis óvodásokkal. Valamennyi a háború alatt lebombázott házak helyére épült. AJ utcán több fiatallal találkozunk, akik hangszenei a kezükben igyekeznek a zeneiskolába. A hirdető oszlopokon tarka falragaszok hirdetik a mozik műsorát. a közeledő sporteseményeket, a színjátszó és kultúr csoportok fellépéseit. Jó érzés látni a város vidám járókelőit örülni, az életnek, mely napról - napra szebb és vidámabb. A vidám fiatalok közül tálán senki sem gondol a város régi szomorú képére mikor a munkanélküliek százai járták a várost, keresve a „jószerencsét’’. Az óvodások csoportja most egy vÁ épü'ethez közeledik, a Béke Ház-hoz amely a város büszkeségei közé tartozik. Magdika ebben a házban lakik. Óvodás táskájával a vállán, fel<szalaa.t a lépcsőkön és bekopogott a második emeleti folyosó jobbsarkában lévő e- hér ajtón. Édesanyja tudta, hogy csak Magdika lehet az, aki ilyen bátran kopog, mert más látogató csengetéssel jelentkezik. Az édesanyja kinyitotta az ajtót, magához ölelte és forró anyai gyöngédséggel megcsókolta a kisleányát. Az óvodából hazajövet, Magdika uzsonnázni szokott. Most is helyet foglalt kis asztalkája mellett és 6- ízüen harapott a puha fehér vajaskenyérbe. Magdika mint a többi ilyen kisleány nehezen fárad el. Az uzsonna után játszani kezdett. Egyszer csak a kicsi Magdi legkedvesebb babáját tartva a kezébe, édesanyjához lép és ezt kérdi. — Anyuka, mi az a koldus? Az anya meglepődött a kérdés hallatára. Mielőtt azonban feleletre nyílt volna a szája. Magdika folytatta: — Előbb mondta a tanító elvtársnő, hogy itt. az utcán a templom mellett valamikor koldusok álltak. Mi az anyuka? —- igen Magdika — mondja az anyja, azok szegény bácsik és nénik voltak. Nem volt munkájuk és pénzük, hát koldultak. A gazdagoktól kértek enni és pénzt. is. De a gazdagok nem szerették a szegényeket és nem is adakoztak. így szegények sokat szenvedtek és koplaltak. De ma már kis leányom. olyaln hazában élünk ahol nincsenek éhes, korgóhasú, sápadt, vézna gyerekek és bácsikák Mi mindnyájan egyformák vagyunk. A mi hazánkban minden ami szép, ami jó. mind any- nyűinkké. FÜLE LAJOS A Nemzetközi Gyermeknap tiszteletére rendezett ünnepségek keretében a bratislavai Klement Gottwald pionírházban felléptek a Vysokou nad morava-i nyolcéves iskola növendékei is. Szép nyugatszlovákiai viseletben előadott számaikkal nagy sikert ° attak. Hazánk boldog gyermekei
