Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-02 / 43. szám

\ Ul IFJUSAG Boldog hazánk gyermekei valóra váltják végső álmainkat A Csibz SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava. 1954. június 2. Are 30 fillér III. évfolyam, 43. szám. Gyertek velünk a mezőgazdaságba! A csicsói nyolcéves középiskola tanulói közül Béke Gyula és Kovács Erzsébet az elsők, akik a mezőgazdaságba jelentkeztek. Prandl Sándor felvétele Az elsők közölt Hálánk és szeretetünk jeléül A kolíni vasutasok teljesítik felajánlásaikat ben teljes mértékben kihasználták a 'fúrógépeket. Elhatározták, hogy hosz- szabb műszakban fognak dolgozni és vasárnap két önkéntes műszakot dol­goztak le. Vasárnap ugyancsak önkén­tes műszakon dolgoztak Íven Vofio, Franko és Gombík elvtárs bágerkeze- lők is. Mindegyikük két ember helyett dolgozott, holott alulról víz szivárgott be és az áttörés falánál pedig a sziklák okoztak nehézséget. — A kongresszus tiszteletére tett felajánlásunknak köszönhetjük, — mondja J. Dabelko elvtárs, az üzemi tanács elnöke — hogy 17 nappal előbb fejeztük b az áttörés egyik szakaszát és a kiadásoknál pedig 57.126 koronát takarítottunk meg. Felajánlásuk teljesítéseve) nem csök­ken a munka üteme, sőt, a kongresz- szus tiszteletére újabb felajánlást ké­szülnek tenni — az egész áttörést 30 nappal előbb akarják befejezni. megszervezésével, öt nappal előbb helyezett újból forgalomba egy megjavított mozdonyt. Sok dolgozó már átvette A. Csut- kich és Lídia Korabelnyikova szov­jet újítók módszerét. A gépek és az anyag jó kihasználásával egy hónap alatt majdnem 150 ezer ko­ronát takarítottak meg. Pionírok és diákok az évzáró vizsgák előtt I Az iskolákban megkezdődnek a vizs- j gák, kiértékelik az iskolaév munkáját, j A pionírvezető munkája közben tneg- íeledkezhet-e arról, hogy milyen ne­héz feladatok előtt állnak a gyerekek? Nem. Éppen ebben az időszakban a le­hető legszorosabb összhangba kell hoz­ni a pionírszervezet munkáját az isko­la feladataival. A diákok most általá­ban lényegesen több időt fordítanak a tanulásra mint évközben. Többet tar­tózkodnak otthon és könyveik fölé gör­nyedve tanulnak. Ritkábban jutnak le­vegőre és így, ha a pionírgyűléseket zárt helyiségekben tartanák meg, nem jelentene számukra felfrissülést. A pio­nírmunkánál ezért ebben az időszakban rendkívül fontos: k. az osztályokból, ki a szabad természetbe, ki az erdőkbe és mezőkre. A gyűlések, mindig fel­frissülést, szórakozást és üdülést je­lentsenek a gyermekek számára. A zárt helyiségekben most nem tartóz­kodnak szívesen a gyerekek. A vizsgák idején különösen sok pihenésre van szüksége a gyermekek szervezetének, ezenkívül gyakorlattal is ki kell mé­lyíteni tudásukat. A rajok kirándulásai és tanulmányi kirándulásai nem jelentenek csak szó­rakozást, a kirándulások műidig nagyon tanulságosak. A múzeumlátogatások, a kiállítási anyag és a magyarázó szöve­gek szemléltető módon kibővítik a gye­rekek történelmi tudását, megértetik a társadalom fejlődését és hazánk múlt­ját. Az ismétlésnél sokkal könnyebben megy majd a történelem. Hasonlókép­pen ki kell használni a színház, és mo- zielöadásokat, ahol a gyerekeknek szin­tén alkalmuk van kibővíteni földrajzi és természetrajzi ism eteiket. Nem is veszik észre és gyarapítják tudásukat. A pionírok örömmel jönnek majd a gyűlésekre, ha tudják, hogy kirándu­lásról van szó. Egy néhányórás kirán­duláson is sok alkalom nyílik a tan­anyag ismétlésére. Például gyakorol­hatjuk az iránytű használatát, az ás­ványok, növények és a különböző ta­lajok megállapítását. Kirándulások al­kalmából, különböző tantárgyak anya­gát is átismételhetjük, mégpedig köny- nyedén, játszi módon a pionírjáték ke­retében. Miért ne mérnék össze a gye­rekek a kirándulásokon az erejüket? Ki ér előbb a kitűzött célhoz, ki ug­rik a legmagasabbat. Miért ne ülnének le a pionírok egy tisztáson a fűbe vagy a fatönkökre? Hiszen mindig akad va­lami, amiről vitatkozni lehet. A leg­jobb pionírok és tanulók megmagyaráz­hatnák, hogyan kell készülni a vizs­gákra, hogyan osszák be helyesen az idejüket. A kirándulással összekötött gyűlések felfrissítenek, növelik a tanu­lási kedvet. Azonban nem mindig le­het megvalósítani tervbe vett kirán­dulásokat. Az időjárás se kedvez né­ha. Viszont a legnagyobb zivatar se zavarhatja meg a pionírok érdekes munkáját. A vizsgák előtt az osztály­ban megtaitott gyűléseket az osztály­főnökkel kell megbeszélni. A kirándu­lásokon tanulmányi kirándulásokon, a pionírvezető ne feledkezzen meg fia­tal barátai neveléséről. Nevelje őket becsületességre, önállóságra, vezesse őket harcba a súgás, a „puskák” és más tiszteség'elen segédeszközök hasz­nálata ellen. A kirándulásokon, a legjobb szóra­kozás közepette se • feledkezzünk meg, fontos feladatainkról, a vizsgákról. Ez­ért sobasi rendezzünk céltalan játéko­kat, csak azért, hogy éppen csak ját­szunk. A játék mint olyan megzavarná a pionírok vizsgákra való készülődését. \ pionírok élete ebben az időszakban különösen lüktető és érdekes legyen, ne terhelje meg feleslegesen a pioní­rokat. A nap megindult megszokott napi út­ján s e felhők mögül előbújva, moso- ] lyogva tekintett le a nagymegyeri fut- ballpályára. Vasárnap, május 30-áh kü- j Ionos látványban volt része. Már a reg- | geli órákban nagy volt a sürgés-forgás a futballpályán és környékén. Itt gyü­lekeztek a járás pionírjai első járási találkozójukra. Szépen felsorakozva itt állnak már a nagymegyeri, az apáca- szakállasi, az alistáli és a többi iskc ‘ pionírjai és tanulói. Tíz óra előtt a gyülekezőhelyről menet megindult a városon keres: a közeli erdöszélre. Elől az állami és pionírzászlókát tartó pionírok után a i mezőgazdaságba jelentkező tanulók csoportja menetel. Utánuk jönnek r többi, iskolák pionírjai. A menet élén két .fjú . hatalrpas. táblát, visz. A táblán nagy piros betűkkel a köyetkező jelszó olvasható: Gyertek velünk a mezőgaz­daságba! E ' jelszó szellemében zajlott le a vasárnapi pionírtiüálkozó. A meg­nyitó után a kommunista párt járás; titkársága és a járási nemzeti bizott­ság küldöttei üdvözölték a pionírokat. A negymegyeri járásból több m nt 250 tanuló jelentkezett a mezőgazdaságba Salgovics elvtárs, a Mezőgazdasági Mi­nisztérium küldötte, beszédében ismer­tette a pionírokkal a jövő távlatait, a mezőgazdasági termelés fokozásának lehetőségeit. Ezután Major elvtárs, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlová­kiai Központi Bizottságának titkára ki­Szép napsütéses idő volt. A parkban vidáman játszadoztak a gyermekek. Egy sem volt közöttük, akikről mondhatnám, hogy hat éves, mert ezen a májusi délutánon az óvodásuk kacagástól volt hangos a játszótér ..Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna", hangzott a dal, s a sok-sok apró pajtás kéz a kézbe járta a tán­cot. A kis óvodások tanítónői, bold gan nézték ezt a sok apró gyermeket Magasba röpültek a színes labdák örültek a kicsi szívek. Mintha a tava­szi napsugár is kissé pajkosabban csik­landozta volna ezeket a kicsi vidám piros arcokat. — Nagyon boldogok lehetnek azok a szülők, akiknek ilyen vidám gyer­mekeik vannak. S mily gazdag a mi hazánk, mely igazi meleg otthont nyújt a sok-sok gyermeknek — ilyen és hasonló gondolatokba merül az em­ber, amikor látja a sok-sok vidám gyer­meket. Magdika és a kicsi Éva, kézen fogva sétáltak a parkban. Bizonyára ..nagy dolgokat" beszéltek meg. mert akár­csak a felnőttek, akik saját igazukról akarják meggyőzni társukat, mutogat­tak kis kezükkel. Egyszeresük a Szov­jet Hősök emlékművéhez értek és itt a magasbanyidó, a májusi napsugarak­tól szikrázó szobor előtt a két kisleány megállt. A két szovjet katonát ábrá­zoló szobor megragadta a kis leányok figyelmét, mert nagyon sokáig néz­ték a szobrot. Nézték a megörökített hősöket, nézték a katonát, aki egyik kezével fegyvert szorongat s o másik kezével pedig átöleli a sebesüt tár­sát Ez a szobor ott áll a park közö­nén, s arra emlékeztet, hogy kemény harcok és sok áldozat árán hozták a szovjet katonák hazánkban gyerme­tüntette a mezőgazdaságba jelentkezett tanulókat a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságának jelvé­nyével. Az ünnepély után a nagyfnegyeri 1 nyolcéves középiskolában összegyűltek 9 mezőgazdaságba jelentkezett tanulói-: és az egyes iskolák micsurin-köreinek I küldöttei. Varga elvtárs, az iskola te- i nítója értékes előadásában ismertette a tanulókkal a mezőgazdasági termelés fontosságát és rámutatott a mezőgaz­dasági termelés szépségeire. Az össze­jövetelen résztvett a nagymegyeri egy­séges földművesszö vetkezet elnöke. Kórós’ elvtárs is, aki beszédében rá­mutatott arra, hogy mennyivel köny- j nyebb ma a mezőgazdasági dolgozók élete. — Fiúk, lányok, nagy szüksége van rátok a mezőgazdaságnak, tanulja­tok .hogy jó szakemberek váljanak be­lőletek. Jövő foglalkozástokhoz sok si- 1 kert kívánok — fejezte be beszédét Kóróst elvtárs. Délután sport- és kultúrfellépésekkej 1 folytatódott a pionírok járási taláiko- I zója. Késő délutánig ropták a táncot, i Szólt a zene, szállt az ének. Vidáman, dalolva töltik a nyolcéves iskolák utol­só évfolyamainak tanulói utolsó nap­jaikat az iskolában. De nem kisebb lel­kesedéssel jelentkeznek a párt hívó szavára a mezőgazdaságba, hogy a ma­gas terméshozamok ás az állattenyész­tés igaz m étereivé váljanak. keink ajkára a mosolyt. Névtelen, de örökké élő hősök vére öntözte hazánk végtelen rónáit és szabadságunkért küzdő hősök ezreit takarja édes szülő­hazánk földje. Erre emlékeztet ben­nünket a szobor, melyet hazánk fel­szabadítói emlékére és tiszteletére ál Irtottak. Az ötéves kisleányok is vala­mi különlegeset figyelhettek meg, amit kicsiny gyermekeszükkel nem tudnak megérteni. De tanítónőjük minden kérdésükre készséggel felelget. Bizo­nyára a szoborról szeretnének valamit tudni, mert a szőkehajú, mosolygós ta­nítónőhöz siettek. Magdika fel is tette a kérdést. — Tanító elvtársnő kérem, ott az a katona bácsi beteg, hogy a másik ka­tona bácsit úgy átöleli? A tanítónő a kérdés hallatára elmo­solyodott, megsímogatta a két kis le­ány arcát és visszaemlékezve a háború borzalmas napjaira, a felszabadító hős szovjet katonákra, beszélni kezdett a kis leányoknak. — Ti még akkor nem is éltetek. amikor itt háború volt. Sok ilyen ka­tona bácsi járt nálunk. Messziről jöt­tek. mert azt akarták, hogy mi Ir olyan boldogan éljünk, mint ,az ő hazájukban élnek, a nagy Szovjetunió­ban. Ilyen katona bácsik harcoltak ér­tetek is. — Itt kissé halkabb lett a tanítónő hangja, majd így folytatta sokan meghaltak és nem tértek vissza hazájukba, ahová visszavárták őket édesanyáik a gyermekeik, olyan éi< gyerekek mint ti vagytok. Ez a szobor egy olyan katonára emlékeztet min­ket. akiket hiába vártak haza, mert életét áldozta, hogy mi is szabadok és A Szövetségi Vasútvonal 025 munka- szakaszán dolgozó robbentőmunkások, bágerkezelők, karbantartók és más munkások, az utolsó árleszállítás óta jelentős munkasikereket értek el. A váratlan vízár A rt és a kemény szik­lák miatt az áttörési munkálatokká! egy ideig hátramaradtak. Jozef Terek, Pavol Polák és Ondrej Kicura elvtár­sak azonban V. Littera elvtárs, a mun­kaszakasz közkedvelt vezetőjének se­gítségével és az áttörést végző dolgo­zókkal olyan felajánlást dolgoztak ki, mellyel az áttörési munkákat sokkal kevesebb idő alatt végzik el. Terek és Polák elvtársak kezdeményezésére mó­dosították a föld elhordását. A lerako­dó „állomást”, — amely elég messzire esett az áttöréstől, — a munkások kö­zelebb hozták a munkahelyhez. így minden egyes szerelvénynél egy perc­cel több idő marad a rakodásra. Bale, Katinger, Varga és Gajdos aknavetők, Ladic elvtárs lövészmesterrel egyetem­A kolíni Csehszlovák Államvasutak műhelyei a köztársaság legjobbjai közé tartoznak. A CsKP X. kong­resszusának tiszteletére kötelezett­ségvállalást tettek, tervük túltelje­sítésére és az anyaggal való taka­rékoskodásra. így Jozef Rejnak három tagból álló munkacsoportja a munka jó boldogok lehessünk. Ezek a katonák hazánk földjében találták meg örök otthonukat. Abban a földben nyua- szanak, amelynek a szabadságáért har­coltak. A két kis leány figyelmesen hallga­tott. miközben a tanítónőt a többi gye­rekek is körülállták. Meghatottan vé­gighallgatták a tanítónő szavait és az­után szép csöndesen elsétáltak az em­lékműhöz. hogy közelebbről nézhessék a bátor hős szovjet katonák szobrát, melyet minden nap látnak, de eddig még nem tudták, hogy kiknek a tisz­teletére áll itt az a hatalmas szobor. Hat órára járt az idő. A tavaszi napsugárnak egyre csökkent az ereje A gyermekek felsorakoztak majd a két tanítónő kíséretében elindultak az óvoda felé. Apró léptekkel haladtak végig a városon. Oj házak előtt mer­tek, amelyek egykorúak a kis óvodá­sokkal. Valamennyi a háború alatt lebombázott házak helyére épült. AJ utcán több fiatallal találkozunk, akik hangszenei a kezükben igyekeznek a zeneiskolába. A hirdető oszlopokon tar­ka falragaszok hirdetik a mozik mű­sorát. a közeledő sporteseményeket, a színjátszó és kultúr csoportok fellépé­seit. Jó érzés látni a város vidám járó­kelőit örülni, az életnek, mely napról - napra szebb és vidámabb. A vidám fiatalok közül tálán senki sem gondol a város régi szomorú képére mikor a munkanélküliek százai járták a vá­rost, keresve a „jószerencsét’’. Az óvodások csoportja most egy vÁ épü'ethez közeledik, a Béke Ház-hoz amely a város büszkeségei közé tarto­zik. Magdika ebben a házban lakik. Óvodás táskájával a vállán, fel<szalaa.t a lépcsőkön és bekopogott a második emeleti folyosó jobbsarkában lévő e- hér ajtón. Édesanyja tudta, hogy csak Magdika lehet az, aki ilyen bátran kopog, mert más látogató csengetéssel jelentkezik. Az édesanyja kinyitotta az ajtót, magához ölelte és forró anyai gyöngédséggel megcsókolta a kisleá­nyát. Az óvodából hazajövet, Magdika uzsonnázni szokott. Most is helyet foglalt kis asztalkája mellett és 6- ízüen harapott a puha fehér vajas­kenyérbe. Magdika mint a többi ilyen kisleány nehezen fárad el. Az uzsonna után játszani kezdett. Egyszer csak a kicsi Magdi legkedvesebb babáját tart­va a kezébe, édesanyjához lép és ezt kérdi. — Anyuka, mi az a koldus? Az anya meglepődött a kérdés hal­latára. Mielőtt azonban feleletre nyílt volna a szája. Magdika folytatta: — Előbb mondta a tanító elvtársnő, hogy itt. az utcán a templom mellett valamikor koldusok álltak. Mi az anyuka? —- igen Magdika — mondja az any­ja, azok szegény bácsik és nénik vol­tak. Nem volt munkájuk és pénzük, hát koldultak. A gazdagoktól kértek enni és pénzt. is. De a gazdagok nem szerették a szegényeket és nem is ada­koztak. így szegények sokat szenved­tek és koplaltak. De ma már kis leá­nyom. olyaln hazában élünk ahol nin­csenek éhes, korgóhasú, sápadt, vézna gyerekek és bácsikák Mi mindnyájan egyformák vagyunk. A mi hazánkban minden ami szép, ami jó. mind any- nyűinkké. FÜLE LAJOS A Nemzetközi Gyermeknap tiszteletére rendezett ünnepségek keretében a bratislavai Klement Gottwald pionírházban felléptek a Vysokou nad morava-i nyolcéves iskola növendékei is. Szép nyugatszlovákiai viseletben előadott számaikkal nagy sikert ° attak. Hazánk boldog gyermekei

Next

/
Oldalképek
Tartalom