Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-02 / 43. szám
2 1?T54. június 2. — Öl IFIÜSÜ6 £jó agroHÓmusok kellenek Hozzánk eljöhetnek az újságírók, nem írhatnak rólunk rosszét, mert nincs miért. így mondotta ezt Misko István, a szentrniklósi állami gazdaság intézője. Igaz. még azt is hozzátette, hogy ha esetleg róla írnék, ország világ előtt ne tituláljam öt intézőnek. Az intéző szó nem idéz fel szép emlékeket, mindig Horthy-Magyarországot, vagy a múlt Csehszlovákiát juttatja ez ember eszébe. — Szolgabíró, csendőrök, éhbér, kényszerűre tás jut e szó hallatára a munkások eszébe. Agronómus vagyok én, meg zootechnikus, nem pedig intéző — mondja — és végzem itt a munkámat, ezetem ez állami gazdaságot. Kocsin mentünk, a két fekete ló komótosan vitt minket a poros úton, lassan hajtottunk, sokszor meg is álltunk, hogy többet lássunk. Ugyancsak volt látnivaló! Akkora szárbaszökkent búzát ezidén még sehol nem láttam, mint itt. Bő lesz a termés, hiába késett a jó idő. Egyes parcellákon tavaly is értek el hatvanmázsás hektárhozamot bánkúti búzából, de az idén is lesz minek a zsákba hullani. A tavaszi árpa szintén gyönyörű, sűrű, minden 6zála milliméterre egyforma magas, annyira tömöttnek, egyenletesnek látszik, mintha zöld párnával terítették volna le a földet. — No lássa, ez aztán búza, hol látott mega ilyet mostanában? A - tkorrépáró! ugyanezt mondhat-r juk, egy szál gaz sincs az egész répatáblán, élénken ágaskodnak a répap.lanták. A dohány is szép, már kapálják, akkorára nőtt. A kertészetben a kelkáposzta levele már elborította a földet, lassan már fejesedni kezd. Jól megnőtt a lucerna is, éppen kaszálják, géppel, lófogattel és traktorral, de vigyázni kell, mert sűrű , kopik benne 3 kasza. A sok látni sióval megkapott engem. Sem a Csallóközben, sem Kelet- Szlovákiában nem láttam hasonlóan kifejlett növényeket. Nagymegyeren az EFSz-tagok arról panaszkodtak, hogy a terv huszonnégymáz6ás hektárhozamot Ír elő. Ezt egyesek annyira soknak találják, hogy nem tudják, miképpen teljesítsék. Ez kapaszkodók ez < g- ronómus s avaiba. hogy hát hatvanmázsás hektárhozamot ért el egyes parcellákon, mép no :zá a bánkúti búzafajtával, ami nem valami, túlságosan kedveli az itteni időjárási viszonyokat és a talajösszetételt. Az anronómus nem lepődött meg a tépelődésemen. Ügy van, mondja, hogy sok helyen még azt tartják, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot, pedig kevés ebben az igazság Az agronómus és a iootechnikus esze hizlalja a jószágot! '., he új közmondás lenne, jobban megállná a helyét. Az agronó- musna jól kell ismerni » biológiát, e talajgazdálkodást és számolni is jól kell tudni, meg az e ”éni tapasztalatait, jártasságát is fel kell használni a növénytermelésben és csak így lehet belőle jó agronómu . aki hUvanmázsás hektárhozamot is el tud érni. Ha nincs tisztában ezekkel a tudományokkal, akkor nem agronómus, hanem ugró mókás válik belőle. Az ilyen ember ugrál, 1 abál, úgy az EFSz-ben, mint az állami gazdaságban, futkos, parancsol, de termelni, azt nem tud. Sajnos, 60k ilyen rossz agronómus van minálunk. Ezért kell még sok gabonát behozni küldföldről, meg húst, ami pedig nálunk is teremhetne. Az állatni gazdaság munkásai politikai félórán vitatták rrrg a CsKP Központi Bizottsága elnökségének javaslatát a mezögazdeságqal kapcsolatban Bizony rendet kell már végre teremteni a mezőgazdaságban — mondották a dolgozók. — Van-e elég munkaerő a gazdaságban? — kérdem tőle. Az agronómus mosolyogva feleli. — hogy a környék minden falujából szívesen jönnek ide do'oozni és ezért elég munkaerő van minálunk. Minden munkát időben tudunk elvégezni. Meg vannak elégedve a keresettel, ezért, is jönnek hozzánk dolgozni sokan. (Később több munkással is beszéltem itt és kiderült, hogy nem keresnek kevesebbet, ha mindent tekint« fbe veszünk, mint ez ipari munkások.) Sok esetben kényelmesebb és egészségesebb itt dolgozni, mint ez iparban. Például naponta hazamehetnek a munkások, de az iparban dolgozó kétlakiak, csak hébe- hóba kerülnek haza. ritkán vannak a családjuknál. Fiatalok is dolgoznak itt, amint látom és jól érzik magukat. De mit gondol, mi az oka annak, hogy sok állami gazé ^ágban és szövetkezetben alig látni fiatal munkást? Ezen a kérdésen aztán hosszú ideig vitatkoztunk. Arra a megállapításra jutottunk, hogv ha minden állami gazdaságban és szövetkezetben c'yan jól keresnének, mint Szentmiklőson, akkor a fiatalok nem idegenkednének a mezőgazdasági munkától sem. A iiatalok inkább a kereset szempontjából és nem a munka oldaláról néznek a mezőgazdaságra. Tehát a mezőgazdaságban okvetlen fokozni kell a t -melést és meg kell javítani a munkaszervezést, mert csak ezáltal lehet több hasznuk az ott dolgozóknak. Ez nagy feladat, csak jó szervezők, igazi jó zootechnikus< k és jő ag- ronómusok által lehet megoldani. Erő és tudomány kell a mezőgazdaságban, dehát hol vegyük a jó mezőgazdasági szakembereket? Csakis « fiatalság sokaiból! Még akkor is, ha a mezőgazdasági munka némely tai előtt látszólag kényelmetlennek is tűnik fel. Nagy feladat áll a fiatalság előtt. Rajtuk is múlik, hogy a mezőgazdaságban előforduló hibákat mihamarabb orvosolni tudjuk. De nem szabad elfeledni a mező- gazdaságban dolgozó fiataloknak, hogy sokat, nagyon sokat kell tanulniok, biológiát, számtant, kémiát, növénytermelést, mert csak így válhat belőlük jó vezető és jó sz< mkás is. Ma már sokat kell tudni egy mezőgazdasági munkásnak, nem úgy mint régen, mert csak az okos és képzett munkások tudnak sok búzát és sok húst termelni. A mezőgazdaságban dolgozó fiataloknak szép a feladatuk és szép a munkájuk. BAGÓJA ISTVÁN KOVÁCS MIKLÓS, hódosi tudósítónk Írja: Nehéz volt a búcsúzás A dunaszerdahelyi magyar 11-éves középiskola CsISz-szervezetének tagjai elbúcsúztak az érettségire készülő tanulóktól. Harmincán vannak, 14 leány és 16 fiú. Härm éven át az iskolai szervezet tagjai voltak, három év közös munkája köti őket össze. Most a- zonban elérkezett az utolsó év és az utolsó napok. Búcsúznak az iskolától és most nehezebb iskola vár rájuk, az élet iskolája. Az ünnepi gyűlést Erdélyi Pál szavalatával kezdtük meg, egy Ady-verset adott elő. Azok a CsISz-tagok, akik most elme nek közülünk, egymás mellett ültek sorban, szemben a többiekkel. A szavalat után énekszámok következte'' és egy szép •nac”ar népi táncot is bemutattak. A gyűlésen Kulcsár Lajos, az iskolai CsISz-szervezet politikai felelőse kiértékelte azt, hogy miképpen vettük ki részünket a választási kampányból. A kiértékelésnél különösen a kultürcso- port kapott dicséretet, hiszen 13 kul- túrfellépést rendezett a különböző falvakban. A kiértékelés után Farkas elvtárs, az alapszervezet elnöke a szervezet nevében búcsúzott azoktól a tanulóktól, akik most elhagyják az iskolát. Nehéz volt a búcsúzás, a legtöbb tanulónak könnyes lett a szeme. Hiszen szerettük azokat, akiktől meg kellett válni, de nem felejtjük el, hogy ez győzelmet is jelent számunkra, mert a mi iskolánkban most először érettségiztek. Közülük hat orvos szeretne lenni a legtöbb pedig mérnök. Bizonyára megállják majd a helyüket, akárhová állítja őket az élet. A párt X. kongresszusára A CsKP X. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásokhoz csatlakoznak az egészségügyi dolgozók felajánlásai is. Az egészségügyi dolgozók kollektív összintézeti és egyéni kötelezettségvállalások keretében kötelezik magukat az egészségügyi gondoskodás elmélyítésére és megjavítására. Számos verseny indult a tisztaság fokozása és a rend megjavítása érdekében az egészségügyi intézetekben, valamint a gyógyszerekkel és egészségügyi anyagokkal való takarékoskodás érdekében. Kötelezettségvállalásokban juttatják kifejezésre azt az igyekezetüket is, hogy javítani akarják szakképzettségüket és gondoskodni akarnak az egészségügyi dolgozók középkádereí- nek szakmai fejlődéséről. Eddig összesen 433 összintézeti, 2.733 kollektív és 6.716 egyéni kötelezettségvállalást tettek. A trencséni járásban, a velcicei szövetkezet a párt X. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy június 30-ig terven felüi 18.000 tojást adnak be. A velcceiek vállalásukat már márcus 25-g teljesítették. Ebben nagy érdeme van Zuzanna Malikovának, aki a legnagyobb gondossággal több mint 500 tyúkot gondoz. Szülőfalumtól, Nayytárkánytól már hosszabb ideje távol vagyok. Szeretem ezt e falut, de egy időre mégis el kellett tőle szakadnom. Rozsnyóra kerültem, a magyar pedagógiai iskolán tanulok. Azonban figyelem a szülőfalum sorsát, életét. Figyelem az újságokat, hogy mit írnak róla, ezért meglepett az a cikk is, amely az Oj Ifjúság egyik legutóbbi számában jelent meg és Nagytárkánnyal foglalkozott. A cikkben az áll, hogy a nagytárkányi magyar 8- éves középiskola tanulói eredményes brigádmunkával rendbehozták a faluban a kultúrházat. A helyi CsISz-szer- vezet május 1-i és a X. pártkongresz- szusra tett kötelezettségvállalása úgy szól, hogy rendbehozzák a falut, a CsISz-tagok azonban csak vállalták, de semmit se teljesítettek. Ez az eset a nagytárkányi CsISz-szervezet szégyene marad hosszú ideig. Én nem tudom e- gész pontosan, hogy mi lehet az oka annak, hogy a nagytárkányi "CsISz-szer- vezet ennyire rosszul dolgozik. Azt hiszem, és úgy gondolom csakis az, hogy az alapszervezet vezetősége nem foglalkozik kellőképpen a agokkal, csak tesaék-lássék munkát végez és az ilyen munkának bizony nincsen eredménye. Bizony sokkal több gondot kellene fordítani a vezetőségnek a fiatalok kul- tuu s életére. Meg kell dicsérni mégis Orosz elvtársat, a helyi nemzeti bizottság elnökét, aki tevékenyen vett részt a kultúrotthon megjavításában. Dicséret illeti őt, mert nagy gondot fordít az ifjúság kulturális nevelésére. Azonkívül Tóbiás elvtárs, a 8-éves középiskola egyik tanítója szintén dicséretet érdemel, ő értette meg a tanulókkal, hogy milyen fontos rendbehozni a - Itúrházet. A tanítványainak köszönhető, az ő érdemük, hogy áldozatos munkával megjavították a kultúrházat és ezután a nagytárkányi lakosság is a kultúrott- honban töltheti szabad idejét. SZÓTÁR VALÉBIA — Rozsnyó Nem volt valami szép idő, de mégis szép volt a vasárnap, mert a választás napja volt. Máskor vasárnap reggel hat óra tájban még csend honol az utcákon, de a május 16-i vasárnap már hat óra előtt talpon volt az egész falu. Vígan szólt a nóta és bátor léptek zaja törte meg a csendet. Az emberek úgy siettek, mintha valahonnan lekésnének, ha lassabban mennének. Siettek a választási helyiség felé, hajtotta őket a vágy, hogy hamarább adják le szavazatukat a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Szabadon választottak és azokat választották a nemzeti bizottságba, akik nem saját magukért, hanem a közösségért élnek. A CsISz-tagok is azon iparkodtak, hogy elsőként járuljanak az urnák elé Egy csoportban mentek szavazni. A szavazás után sem a fiatalok, de még ez idősek sem mentek azonnal haza. Az iskola udvarán gyülekeztek és délelőtt kint a szabadban különböző kultúrműsorokkal szórakoztatták a választó polgárokat, a fiatalok. De nemcsak a CsISz, hanem a pionír-szervezet is értékes kulim 'sorral készült erre a napra. Ezenkívül voltak népi táncok és szlovák, magyar és szovjet énekeket is adtak elő. Mindenki örült a választás sikerének és a szab-d választásnak. MÉRI ERSZÉBET — GELE Bátor gondolatokból, bátor tettek lettek 1937 május 16. és 17-én Banska- Bystricán tartották meg a CsKP országos konferenciáját. Igen mozgalmas év volt. Vihar volt készülődőben és a fasizmus ez egész világon egyre jobban felvetette a fejét. Sokat ljeszéltek a háborúról. A valóságban háború volt Abesszíniában, Spanyolországban és a távoli Kínában. Akkoriban az emberek még nem tudták felfogni, hogy a háborúnak tulajdonképpen mi az oka. mire való a féktelen fegv/erkezés és miért uszítják egymás ellen e nemzeteket. Akik mindezt megértették, azok a kommunisták voltak. Keresték és- megtalálták, meg is magyarázták, tulajdonképpen mi okozza a nemzetközi feszültséget — de egyben keresték, megtalálták és megmutatták azt az utat, amely a gazdasági és politikai válságból kimentené a fulladozó világot. A burzsoá és a fasiszta kormányzatok a háborúban kerestek kiutat és csak a .láborúban láttak lehetőséget arra, hogy az agonizáló „prosperitás”-! életre keltsék. Itt már éltek azok az új gondolatok és követelmények, amelyek valóban eltértek a gazdasági válságot megoldani akaró „receptekből". A ka- pitelista rendszer nem tudta megoldani a problémákat és nem is oldhatta meg. Akkoriban a banska-bystricai konferencián figyelemreméltó oeszámoló hangzott el, amely a már közmondásossá vált szlovák nyomorra! foglalkozott. Az egyre fokozodó háborús hisztéria időszakában Siroky elvtárs kihangsúlyozta Szlovákia iparosításának fontosságát, az úgynevezett „Szlovákvidék gazdasági, szociális és kulturális emeléséről szólő tervezet” megvalósítását. A beszámoló az ország nehéz gazdasági kérdéséit és politikai problémái megoldására hozott konkrét javaslatokat. Az ország eddig még sohase tudta eltartani gyermekeit. A háborús hisztéria egyre fokozódott — a bur- zsoa kormányok háborúra, rombolásra készülődtek — akkor hangzott el az a csodálatosan békés hang, amely építést, felépítést követelt és az emberek életkörülményeit kivánta megjavítani. Az első köztársaság burzsoá kormánya figyelmenkívül hagyta ezt a hangot, amely rámutatott arra az útra, amely népünk jólétéhez és boldogságához vezet. Siroky elvtárs komoly, meggondolt szavait és javaslatait fantasztikus utópiának tartották. De népünkben már akkoriban derengeni kezdett és egyre többet foglalkozott azokkal a gondolatokkal, amelyeket Siroky elvtárs a banskabystricai konferencián kifejtett. A történelem folyamán kevés vezető nagy egyéniségnek sikerült megvalósítani gondolatait és kevesen tudták célkitűzéseiket valóra vá’tani. Voltak olyan nagy gondolkodók, akik humanista eszméiket mintegy végrendeletként hagyták az elkövetkezendő nemzedékre, tisztában voltak azzal, hogy nem értek még meg arra, hogy még az ő életében meglehessen azokat az eszméket valósítani. Az idők megérlelődjek és olyan hatai as erő növekedett, amely biztosítja, hogy ez emberiség eszményképei valóra válnak. Nőtt és “gvre erősödött a kommunista párt, V'i'iJóan formálódott és edződött, az I einfwriség ellenségeivel folytatott har- j cokban. Siroky elvtárs ennek e párt- I nak a fia volt és ma is az, ő fejezte ki a párt célját és ő irányította a tetteket. Tíz év telt el a banska-bystricai konferencia óta, nem is olyan hosszú idő. Igaz e háború súlyos évei voltak ezek, mély és fájós barázdákat ástak a nemzeten. A nép dicső hősiességének évei is voltak. Állandó harcban az osztályellenséggel, a Szlovákia Kommunista Pártja — a CsKP harcos osztaga — irányt szabott az ország emelkedésének és fejlődésének. Siroky elvtárs megérte azt az időt, hogy a beszámolójában felvetett tervek, számok megelevenedtek — élő valósággá változtak. Lettrichék még egy ideig hátráltatták azt, amit már semilyen erővel sem lehetett visszatartani. De a nép elseperte őket és a történelem szemétdombjára kerültek. A szlovák nép elindult legdicsőbb útjára — a szocializmus felé. A Februári Győzelem éve a párt lázas tevékenységének évét jelentette. Késő éjjelig összetették a fejüket a mérnökök és nemzetgazdászok a tervek fölött, melyek a Siroky elvtárs által előirányzott banska-bystricai Programm megvalósításának alapjául szolgáltak A párt győzött. — A február napok bebizonyították és meggyőzték népünket arról, hogy ez a párt nemcsak «bban különbözik u röbbi párttól, hogy más a párt programmja, hanem azáltal s, hogy másképpen teljesíti a prog- -emm megvalósítását. A párt megmutatta. hogy valóban a tettek, t reális, okos tettek oártja. Szlovákia legkülönbözőbb vidékein egyszerre kezdtek kopácsolni a kalapácsok, egyszerre indultak el a bágerek és a kőművesek keverni kezdték az új korszak első malterét. Siroky elvtárs fáradhatatlan volt. Egyik nap Eperjesen, másik nap Korompán, harmadik nap Röcén, Árvában,' Kisucán, vagy a Garamvölgyében láthattuk. És mindenütt amerre csak járt megindult a munka. Ébredezni kezdtek azok a vidékek, amelyek szomorú tétlenségre lettek Ítélve. Kitűztél, az építkezéseket, Szlovákia új történetének építkezéseit. Feledésbe merült vidékek és városkák, iölismert falucskák új életre keltek, új fejezetet jegyeztek be krónikájukba. Mindenütt a következőket jegyezhették be: „Üj élet kezdődött a mi falunkban, aznap, amikor Siroky elvtárs pártunk és kormányunk nevében kalapáccsal megérintette új üzemünk alapkövét". Azt hittük, hogy Szlovákia felépítése elemi erővel önmagától megy? Gondolt e valaki arra, hogy az üzemek a véletlenekből születnek ? Gondoljunk csak arra, vájjon az elnémított Ko- rompa véletlenül Sledt új életre és változtatta meg arculatát és csak véletlenül változott meg az áhség völgyében az élet? Árvában azon a vidéken, ahol sohasem olt még ipar, véletlenül keletkezett négy új üzem? Talán véletlen, hogy az üzemek a fo- ’yó mentén egészen a felső Árváig ú- zódnak ? És a rőcei járásban, Kisuea, Novohradsko és Vihorla — minden csak véletlen volna. Nem történt semmi véletlenül, mindennek megvan a maga törvénysze'üsége. Érően ott, ahol a legnagyobb nyomorban éltek az emberek, ahol a legnagyobb segítségre szorultak, ott nőttek ki az újabb és újabb üzemek, új iskolák, új élet. Végtelenül okos volt a párt — es. okosak voltak, akik irányították a párt politikáját. Siroky elvtárs ezer és ezer kilométer utat tett meg, amikor Szlovákia nagyvonalú iparosításának letették az alapköveit. Meg-megtllt a feledésbe merült eldugott helyeken, felemelte kőművesi csákányát, megérintette a kemény sziklákat és sok szerencsét kívánt a további munkához. Ahová csak eljött mindenütt remény lopódzott a szívekbe és nemcsak remény, hanem egy darab szocialista valóság. Siroky elvtárs jövetele mintha mindig azt jelentette volna: „kezdjetek élni!" Kezdjetek éledni, ti nyomorúságos falvak, ti szétbombázott városok! És azok a szavak,, amelyek néhány évvel ezelőtt Banska Bystricán hangzottak el — valósággá váltak! Az, aki a párt nevében beszélt akkoriban, itt él közöttünk és most a megvalósításon fáradozik!' íme agy emberöltő elegendő, egy emberi élet elég ahhoz, hogy az igazság felismerésétől — a beteljesedésig minden megvalósuljon és beteljesedjen az, amire az erőtlen történelem évszázadokon keresztül Képtelen volt. Mindenütt ott, ahol a legnagyobb volt a nyomor, most jóra fordult és néy ««okkai, de sokkal jobb lesz' Boldog lehet sí, aki valóra váltotta bátor gondolatéit. Boldog lehet az, 3kiről százezrek mondják: „eljött hozzánk és akkor egyszeriben j minden megváltozott!” Boldog az, akinej«- nevét olyan hatalmas műve! kötik össze, mint Szlová- k'a iparosítása! Boldog, beteljesedett ás termékeny Siroky elvtárs munkás éiete. L. MNaCKO A tanulóknak köszönhetjük A géléi CsISz-tagok először választottak
