Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-15 / 38. szám

ÜIIFIÜSÄC — Ail 5 ooo Az Amaaonasz után Dél-Ame- rika második legnagyobb fo­lyója a Parana. ----- A Sierra da Mantiqueria hegység északnyu­gati lejtőin ered. Forrásai mind­össze 80 kilométer- messzi fa­kadnak az Atlanti-óceántól, kö­zel Rio de Janeiróhoz, Bra­zília fővárosához. A Parana át­szeli a brazíliai fennsíkot, nagy folyammá duzzad s újra az At­lanti-óceánhoz tér vissza, az Uruguay folyóval közös tölcsér- torkolatot, a La Platát alkotva A La Plata partján fekszik Dél Amerika Legnagyobb városa. Buenos-Aires. Argentína fővá­rosa. Utunkat a Parana’középső fi - lyása mentén. Posadasnál, Ar­gentína egyik északkeleti tarto­mányának. Misionesnek köz- igazgatási központjában kezd­tük. Posadas a Parana rendszeres gdzhajóközlekedésének végpont­ja. A Parana felsíi folyásáról ide úsztatják az őserdőkből ki­termelt fát. Posadas-szal szem­közt, a jobbpartón fekszik a paraguayi Encamacin város. — Magára Posadasra jellemzőek, szabó1 vos négvzetalakú lakó­negyedei. A város közepén parko­sított tér van. E téren sorako­zik fel a földszintes kormánv- zósági palota, a vámhivatal a város egyemeletes szállodája, és a katolikus templom. A térrel szomszédos három-négy belvá­rosi utca aszfaltozott csupán. A többiek, a külváros felé vivők, bizony elhanyagoltak. E^ike- másika poros, sáros, nem Kü­lönb a közönséges mezei útnál. A külterületi szegény nép haj­lékait többnyire gyalulatlan deszkából és sárból eszkábálták össze. Motorcsónakról a trópusi erdő Posadasból motorcsónakon fel­felé mentünk a folyón az igu- asszui híres vízesés irányában Ötvenhét méter magas kettős párkányról zúdul alá félelme­tes robajjal ez a vízesés. A Pa­rana mindkét partját a trópusi erdő áthatolhatatlan fala sze­gélyezi. Szorosan egybefonódott fák tartják, kusza bokrok, futó- indák sűrüszövésű lombfüg­gönye nyeli el a fény nagy ró szét. A trópusi erdő komoran tük­röződik a Parana zavaros vi­zén. Első pillanatra úgy tűnik, mintha nem is volna élet az ős vadonban. De ne tévesszen meg az első benyomás. A bozótban leselkedik a foltos jaguár. Ere­je, szívóssága, ügyessége, nem sokkal marad el az ázsiai tigri­sétől. Ügyesen kúszik a fákon, könnyedén szeli át a széles fo­lyókat. A macskafélék közül itt található még a puma, eyra. ocelot. A folyót gyakorta láto­gatja a mosómedve is. Az ágak közt rejtőzködik a ' fákon élt! farksodró medve, a kinkaju. Az erdő nyirkos, meleg szög­leteiben sokfajta csúszómászó él. Közülük a legemlítésremél- tóbb az. anakonda. Hossza eléri a tíz métert is. Az erdő szélein, a magas fűben, de az ültetvé­nyek növényei között is ten­gerimalacok kószálnak. Nap­nyugtakor előjönnek odúikból az aranynvulak. az agutik. Az erdő valósággal nyüzsög a szép paraguayi kis papagájoktól. Tollazatuk lellegzetes smaragd­zöld. csak a m°”ök ragyog fe­héren. Ahogy felfelé haladunk a Pa ranán. a folyó partján mind gyakrabban jelentkeznek a ki­csiny települések és yerbamate ültetvények, a paraguayi ma­gyalfa nagy bokrokhoz hasonló egyforma sorai. Dél-Amerika indiánjai közt A guaraniknak — Dél-Ame­rika indiánjainak — földjén va­gyunk. A spanyol hódítók ida- érkezéséig számos guarani-törzs népesítette be Észak-Argentína. Uruguay területeit. A guaramk letelepedett földművesek vol­tak. a Parana-völgy termékeny vörösföldű talaján kukoricát termesztettek, továbbá a burgo- nyaszeríí maniókát és a poroto nevű délamerikai babot. A guaranik -értettek a fonás­hoz. szövéshez és a fazekasmes­terséghez. A törzset a népgyú- iésen választott főnök vezette Nem voltak különös kiváltságai és a törzsbeiiekhez hasonlóan részt vett a közös munkában, a vadászatban és halászatban. A törzsnek joga volt, ha szüksé­gesnek tartotta, a főnököt ha­talmától megfosztani. A spanyolok behatolása Dé Amerikába a XVI. század első felében kezdődött. Az arany, ezüst és más kincsek utáni haj­szában a konkvisztádorok való­sággal megtizedelték az indián törzseket, Dél-Amerika ítelakóit. A spanyol gyarmatosítók le­telepedtek az elfoglalt földeken nagy földbirtokok tulajdonosai lettek. Földjüket az indiánok kezemunkájának kíméletlen ki­zsákmányolása árán művelték meg. A paraguayi nép. a guaranik törzsének maradványai kösö: kezdett kikristályosodni. Pars guay, lakói alapjában véve a guaranik, akikbe beleolvadtak a spanyolok — a hódítok ex utódaik. Dél-Amerika ősSafeótoak mai helyzete alig különbözik őseik helyzetétől abban az iöh amikor az európaiak fölfedezték elorozták főid lüket Az. in­diánok ma az argentin és ps raguayi ültetvények, a bolíviai ónfeányák és a chilei rézbá­nyák munkásai, s teljesen e vállalkozások kényurainak ki­szolgáltatottjai. Paraguayban és uatin-Amerika más országaiban még most is széliében elterjedt a gyermek-rabszolgaság. A föld­birtokos a földjén lakó parasz­toktól elveszi gyermekeit és ar­ra kényszeríti Okét. hogy házé ban és a mezőkor, erejüket meghaladó munkát végezzenek A gyermekek éteímaradékokkc táplálkoznak, a jószággal alusz­nak. Mihelyt felnőnek, a föld­birtokos kidobja őket. írj cso­portot szerez, amelyre hason V sors vár. A spanyol gyarmatosítók az indiánok legtermékenyebb föld­jeit s vadászterületeit vették el Az őslakók az őserdőbe szorul­tak. Az évszázados rabság és a fo­lyós körülmények ellenére a guaranik mégis megtartották nyelvüket, népszokásaikat, ős kultúrájukat. Guarani nyelven ma is mintegy milliónyi emb-.'i beszél. leginkább Paraguay. Argentína és Brazília határos területeinek lakossága. Pára guayban a guarani nvelv elter­jedtebb, mint a spanvcs! G. ■ dag szókincsű, életrevaló, szem iéletes nyelv, amelynek önálló irodalma van. Körülbelül félúton Posadas- tól a vízesésig az Iguasszunal megálltunk a kis paraguayi vá­roskában, Nyuszunda.jban. ?i- kátorszerű utcái szennyesek. A régi házaknak jellegzetes lapos tetejük van, belső udvaruk kö­vezett. A város központi terén töszomszédos a katolikus temp­lom és a rendőrségi székház, ahogy az Paraguayban szoká­sos. Alig hagyjuk el a főteret, máris beérünk a nyomorúságos sárkunyhók és nádviskók ne­gyedeibe. Egy yerba-maté ültetvényen A kis várost erdő övezi. Né­hány szűk. a sűrűségbe vágott út vezet Nyuszundajtól a bozót mélyébe, a verba-maté ültet­vényekhez. A paraguayi magyal csipet­nyi szétmorzsolt száraz levelét forró vízzel leöntik és állni hagyják. A fáradt emberre ez a ,.paraguayi tea” üdítően hat a trópusi forróságban. A guara­nik különbözőképpen fűszerezik teájukat és pompás keverékük Dél-Amerikaszerte elterjedt. Meglátogattunk egjy yerba- maté ültetvényt. Az ültetvén;v gazdája egy vegyes amerikai- oaraguav társaság. Megtisztított parcellákon hosszú, szabályos sorokban, másfél-két méter tá­volságban egymástól sorakoz­nak fel a fák. Dús koronájuk majdnem a földig ér. Sötétzöld, nagy leveleik a citrom- vagy babéría leveleire emlékeztetnek. Az ültetvények távolról sűrű. árnyékos borát benyomásét kel­tik. Közeiről nézve azonban ki- f terül, hogy a fasorok között kényelmesen elsnehet egy mól- lés ló. A. mwökésok vagy a földről, vág;,7 áev-rdozható létrán állva szedik a leveleket a fákról. Az­tán ernyők alá hordják. Innét a levetek saárítókemencékbe 'wartWawk, maid zsákokba tömik « s városba wsztk a kikészítő ««©fttekbe. A munkásak — túlnyomó : fobségben guarani indiánok — sebtében ebédelnek. Kukorica- , epéim esznek, yerba-maté levelekből készült teával öblí­tik le. Ez az ..ebéd". A mező- gazdasági munkások az ültet­vény tőszomszédságában nád-, vagy fűkunyhókban kénysze - rülnek meghúzódni. E hitvány hajlékok bizony nem védik meg őket sem a forróságtól, sem a trópusi záporoktól. A kunyhók lőtt asszonyok főznek és gye rekek játszadoznak. A serdülő­korú gyerekek már a felnőttek­kel együtt dolgoznak az ültet­vényeken. Egy-egy szűk kuny­hóban néha több család zsúfo­lódik össze. Paraguay parasztjai közül alig 10 százaléknyinak van sa­ját földje. A nagy többség kény­telen a gazdag paraguayi föld­birtokosok, vagy amerikaiak angolok, argentíniaiak ültetvé­nyein dolgozni. Az idegen tár­saságok az egész ország terü­letének egyharmadrészén gaz­dálkodnak. Egyetlen amerikai monopólium — a ..Standarc, Oil” birtokolja az egész para­guayi Chacot, vagyis az egész ország területének majdnem a felét. A nyomasztó munkaviszonyok miatt 1951-ben a guarnik két­ségbeesésükben megtagadták az ültetvényeken a munkát. Ekkor az amerikai társaságok megva sárolták a földeket, amelyen a szabadságszerető indiánok éltek és kitelepítéssel fenyegetve őket válaszút elé állították: vagy ki­vándorolnak az áthatolhatatlan mocsarakba, vagy vállalják a/ ..önkéntes" rabszolgaságot az ültetvényeken Nasyrahivatotl kis nép Paranai utazásunk során fel kerestük a fakitermelő helyeket is. A fakitermelés és úsztatás módja a legelmaradottabb. A favágók megtisztítják a ledön­tött quebrachofákat az ágaktól kézi baltával négyszögletesre faragják ki a törzseket és von­tató-szíjakkal a folyóhoz húz­zák a gerendákat A folyóhoz szállított kis gerendákat kis tu­tajokká kapcsolják össze. Ezek lassan úsznak lefelé a folyón. Mindössze egy munkás viszi ezt a tutajt a iegközelebbi farak­tárhoz. A favágók munkája a vad er­dőben veszélyes. Gyakoriak a szerencsétlenségek, a nedves es egészségtelen éghajlat gyorsan aláássa a munkások egészségét Semmiféle orvosi segítséget ■ nem kapnak. A favágók telepén ugyanolyan nádkunyhókat láttunk, akár az ültetvényeken, csakhogy lakóik még nagyobb nyomorúságban sínylődnek. Figyelmünket egy öreg ember vonta magára, aki kunyhója közelében tábortűz mellett ült. A tűzön maté-teát főzött. Az öreg egykedvűen né­zett a tűzbe, szomorú nótát énekelt és sajátos népi gitáron, úgynevezett barákán kísérte Okét. Odamentünk és leteleped­tünk a tűzhöz. Lefordították az ének szöve­gét. A guarani nép boldog múlt­járól és mostani nehéz sorsáról szól az ének. „Bármely ültetvé­nyen . dolgozott is a guarani, boldogságot csak a sírban ta­lált” ... Az öreg befejezve ez éneket, félrerakta zeneszerszá- n' megkínált bennünket te A teát kis edényekbe öntőre amelyek a lagenaria, kis tökökhöz hasonló gyümöl - ősének szárított héjából készül­tek. A tűz köré szórt nádon ül­ve és fémcsöveken keresztül Három méter magasra is megnő a burgonyához hasonló maniola. szíva a teát, érdeklődéssel hall­gattuk az öreg szomorú elbe­szélését. Már öt éve dolgozott a fa- úsztatásnál és 4 (négy) guara- ntt — három rubelnél keveseb­bet — keresett meg havonta Az öreg több mint 140 guarani- val tartozott a társaságnak. Ez az adósság folyvást nőtt Fia rendezte volna az adósságot, de három évvel ezelőtt, néhánv na­pi betegeskedés után, meghalt, miután az erdővágás ideién le­sújtotta egv fa. Még igen fiatal volt. Míg mi az elbeszélőt hallgat-' tűk, hirtelen, csaknem átmenet nélküi beállt a sötét trópusi ei A déli eget szemünknek szu­ka tlan csillagzatos fényes taka­rója díszítette. A levegő nyirkos volt. a Paranából sűrű pára szállt fel. A néma, csendes sű­rűséget csak nagyritkán törte meg az éjjeli madarak kórusa Azután újra beállt a csend. — Egymásután gyúltak ki a tá­bortüzek. Fiatal hangok csen­dültek fel és keltek dalra. Miközben a guaranik vidám gyakran tréfás énekeit hallgat­tuk, kezdtük megérteni az el­nyomott nép életerejét, bizako­dását. Kezdtük megérteni t nagvra hivatott kis nép nyelvé­nek gazdagságát és kifejező erejét, ar.eiy százados üldözés szörnvű kizsákmányolás és e1- nyomatas ellenére is fennma radt a maga eredeti tisztaságá­ban. KOPELLOV J Az ocelot, a paraguay-i őserdők értékes prémű ragadozója. Zsúfolt, szűkutcáju negyedekben laknak Palermo dolgozói. Egész­ségtelen tömeglakások húzódnak meg a „festői nyomor" kuliszái mögött. Palermo. Palermo . . . / lénk kikötőváros Palermo. A citromot, narancsot, bort, gyümölcskcnzerveket, olí­vaolajat az európai országokba jórészt innen szállítják. A pa­lermói kikötő teherforgalmát egyetlen más szicíliai város sem előzi meg. A város belső és a tenger­parttal határos részei avatott városrendezésre vallanak. A külvárosok ellenben annál elha- nyagoltabbak. Se szeri, se szá­ma a roskatag, vagy félig-med- diq már bedőlt kunyhónak. .4 hegyoldalakba vájt barlanglaká­sokban sokezer ember lakik. Jó­részt barlanglakásokban és nyo­morít ságos viskókban laknak a dohánygyárak, a gép- és hajó­gyárak munkásai, a kikötíhnun- kások, no meg a munkanélkü­liek zöme. A külvárosokban hú­zódik meg a szegény parasztok egy sajátos rétege, a „fonadi”-k, akiknek alig tucatnyi fából álló gyümölcskertecskéjük van kí­vül a város határain. Másikfajta szegényparaszti réteg a „meza- ria”, a részes bérlők rétege, akik a termés egy csekély ré­széért művelik a földéket. Vd- lamennyinél elesettebb sorban sínylődik a mezőgazdasági nap­számosok tömege. akik az évnek csak kisebb részében jutnak - ha jutnak munkához. Hihe­tetlen nyomor uralkodik a vá­rosszéli viskókban és barlan- opkban. elenyugszik-e az áldatlan állapotba a derék szicíliai A szicíliai nép szereti a sza­badságot. Palermo munkáskerü­leteiben és a kikötőben sok olyan emberrel találkozunk, aki partizánielvényt hord a gomb­lyukában. Keményen harcoltak az olasz fasiszták, majd pedig a hitleristák ellen. Most? Mély­séges ellenszenvvel nézik a ki­kötőhelyet. ahol a tengerentúl­ról érkezett hajóraj horgonyoz. Palermo az USA állandó hadi­tengerészeti támaszpontja lett. Az amerikai tengerészek valósá­gos zúgpiacokat teremtenek Pa- lermoban. Történetesen magunk is tanúi voltunk, amint a mat­rózok és tisztek egy csoportja a Foro italicora — a partmenti széles útra — tartva tömérdek cigarettacsomagot szedett elő a zsebeiből. Nyomban megértet­tük, hogy a Messzinai-öbcHb-'n miért fogadta gőzösünket a csó­nakok hada. Hiszen valamennyi csónakról ezt kiabálták felénk: ,.Cigarettát veszünk!” A felvá­sárló üzérek nyílván azt hitték, hogy gőzösünk amerikai. Már a nyílt tengeren fél akarták vá­sárolni vámmentesen a cigaret­táinkat. Egy narancs-csomagoló üzemei­ben asszonyok és serdülő lá­nyok ülnek zsámolyokon. Kéz­zel osztályozzák, papírba csoma­golják, aztán ládákba rakják a narancsokat. Sókszázan gör­nyednek sokszor kilenc-tíz órán keresztül a narancshalmok, mel­lett. Az asszonyok három-négy­száz lírát kapnak a munkanap után, a serdülő lányok kétszá­zat. Ugyanekkor egy kiló ke­nyér százhúsz líra, a hús kilója kilencszáz líra. az olívaolaj pe­dig háromszáz líra. dohánygyárban még lyosabbak a munkaviszo­nyok. A szűk ablakú. hosszú, alacsony helyiségben néhány- száz munkásnő — úgynevezett ,,tabacchine” dohánylevele­ket válogat. A sűrű dohánypor már a műhely bejáratánál ka­parja torkunkat. Semmiféle szellőztetés nines. A munkásnők — köztük sok fiatal lány — évek óta nyelik a port. Min­denfajta beszélgetés tilos és a munkásnök csak lopva emelik fel a fejüket. Csak lopva pil­lantanak felénk. A gyárban a munka idény­szerű, évente csak 80—100 na­pig tart. A „tabacchine” soka­séin lehet biztos abban, hogy az idény befejeztével sikerül-e más munkát találnia. Az olasz dolgozó népet súlyo­san fenyegeti a munkanélküli­ség. Mennél inkább nik:ekszik az USA monopóliumainak befo­lyása és hatalma Olaszország­ban, annál inkább csökken az olasz ipar termelése, s nő a le­állított üzemek száma. A szomorú föld gyermekei ff árom hónapig tartózkodtunk Spanyolországban. Utaztunk vonattal, gépkocsink végiggördült a né­hány széles és jólápolt utcán, s megismertük a rengeteg piszkos és szűk, köves és poros, szinte járhatatlan utat, amelyeken apró, barna öszvérek, vagy szürke szamaraik társaságában gyalog róttuk a kilométereket. Sok mindent láttunk, számtalan élményben volt részünk. Az ember néha találkozik kisgyermekekkel, akik olya­nok, mint a mesebeli királyfiak Összehasonlíthatatlanul többen vannak azok, akik hét- nyolcéves korukban már nem gyermekek többé. Sőt, leg­többjük sohasem volt az. Amióta kis lábuk megérintette ezt 8 szomorú földet — kiveszik részüket a munkából és a nyomorból egyaránt. Mint a kiáltozó koldusokkal, velük is mindenütt találkozol: a köves utcákon, amely a hazá­juk: a kikötőkben, a pályaudvarokon és az autóbuszok megállóhelyeméi.. . Nem kell keresned őket, szinte oda­nőnek minden külföldi lábához, el,kisérik városi útjain, sőt nem egyszer árnyékként követik országrészeken át. Egyesek egyszerűen kéregetnek, mások szolgálataikat ajánlják fel: megpróbálják csomagodat kitépni kezedből, szállodát, vagy „olcsó” éttermet ajánlanak neked. He ez ember elutasítja őket, tiszteletteljes távolságból követik — hátha csoda történik és szükség lesz rájuk ... Grana­dában egyikükkel barátságot kötöttem. Pepitonak hívták, 9 éves volt, életét mandulaárusként tengette. Bátyja víz­zel kereskedett. Majd összerogyott szegény a két nehéz korsó alatt, de cipelte őket és kétségbeesetten kapaszko­dott esetleges vevőinek nadrágszárába. S ez a két szeren­csétlen gyermek alkotta az oszlopot, amelyen családjuk egész anyagi léte nyugodott. Bevételükből él két, még náluk is kisebb lánytestvérük és munkaképtelen, beteg édesanyjuk. Spanyolországban ne keress bölcsődét, vagy óvodát, hiszen még az iskolalátogatás sem kötelező. Ipari tanuló­intézetek, vagy tanműhelyek természetesen szintén csak a dolgozók álmaiban élnek, GEORGES GOVY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom