Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-15 / 38. szám
8 01IFIOSAC 1945. május 15. Akik még sohasem hallottak választásról. .. A közmondás azt tartj,a hogy Angliában „a juhok felfalták az embereket”: az angol lordok annakidején elűzték a földekről a parasztokat, hogy juhlegelőkké változtassák át a földeket. Ugyanez történt Ausztráliában is még szörnyűbb formában. Az angol gyarmatosítók könyörtelenül irtották az ország őslakosait - az ausztráliaiakat. Ennek során semmiféle eszköztől sem riadtak vissza a „civilizált Európa” képviselői. Kutyákkal kergették, sztrichninnel pusztították az ausztráliaiakat, vadászatokat rendeztek ellenük. Ausztráliában egészen 1914-ig hivatalosan ösztönözték az őslakosok gyilkolását. 10 shilling jutalmat fizettek minden meggyilkolt őslakos után. Csak Ausztrália hatalmas kiterjedése akadályozta meg a fehérbőrű emberevőket abban, hogy teljesen kiirtsálc az őslakosságot... Akkor érkeztünk meg a telepre, amikor javában folyt a bir- kanyírás. A hosszú pajtákban 2—3 méterre, sorban állanak egymástól a munkások — a „sheererek" (nyírók.) A „sheerer” ügyesen lábai közé szorítja a keservesen bégető juh törzsét. Vülanygépe a sűrít, hosszú, puha gyapjún néhány perc alatt leszedi. A megnyírt jámbor jószág hanyatt-homlok eliramodik. Helyébe a következőt hajtják. Figyelmünket önkéntelenül a félmeztelen, sötétbőrű munkások csoportja köti le, akik a pajták előtti külön rekeszekbe hajtják a juhokat. Ezek a legközelebbi rez*rvációból való ausztráliaiak. Felügyelőik durván bánnak velük. Az ausztráliai nép az ausztrál-néger vagy egyenlítői rasszhoz tartozik. Mint feltételezik, a régmúlt időkben csaknem egész Óceániában Délkelet-Ázsiából terjedtek el. Még 120—130 évvel ezelőtt a kontinensnek 300 ezernél több őslakosa volt. Az őslakosság bestiális irtása folytán 1950-re számuk 45—47 ezerre csökkent A megmaradtoknak több, mint felét kiszorították a termékeny vidékekről és rezervációkba hajszolták őket. Ezek koncentrációs taborfélék Ausztrália sivatagos, aszályos területein. Mintegy tízezer ember kóborol' Közép- Ausztrália sivatagjain, a többit pedig munkára használják fel, főleg a juhtenyésztő telepeken. Szót váltunk a bennszülöttekkel. I-— Mennyi a havi keresetük? — Nem tudjuk. — Miért nem tudják? A válaszból kiderül, hogy a gazda az ausztráliaiak bérét a városban székelő „bennszülött ügyosztálynak” fizeti be. Ahhoz, hogy megkapja a bérét, az ausztráliaiaknak külön engedéllyel be kell utazniok a rezervációból. vagy a juhtenyészt'; telepről a városba. A velünk beszélgető egyik ausztráliai teljes évet töltött Húst- Pluff-ben, az Északi Territórium egyik rezervációjábav Elmondja, hogy az élelmet különleges „élelmiszer telepről” kapják a rezervádók lakpsai. Naponta kétszer hosszú vályúba sűrű zabkását öntenek. A rezervációba űzött törzsek a vályú köré gyűlnek, az emberek kézzel szedik ki ü kását és ott nyomban meo is eszik. A „táplálék feljavítása” érdekében az ausztráliaiak 10—15 km sugarú körzetben kutathatnak ehető gyökerek, kígyók, madarak után. A rezervádók lakosa anyaszült meztelenül jár.... „Hust-Bluff földi pokol. Azok a bennszülöttek, akik Ott élik le egész életüket, semmi jobbat nem ismernek, azonban annak, aki először érkezett a rezervációba. ez a reménytelenség legmagasabb foka” — olvastuk az egyik hal'adószellemű szakszervezeti lapban ausztráliai tartózkodásunk idején, fi kvntinem egyszerű embereinek széles tömegeihez ritkáin jut el az igazság arról az életről, amely a rezervációkbah folyik. A rezer- vációk meglátogatásához külön hatósági engedély szükséges. Amikor jogokról és választásokról próbáltunk a bennszülöttekkel beszélni, értelmetlenül néztek ránk: választásokról ők méo soha seiikitő’ sem hallottak. (KRUG M. nyománi Körültekintő Az amerikai polgár, aki átjutott az 50-féle korlátozáson és tilalmon, „szabadon” választhat — nagytőke két jelöltje között. Múlt év februárjában zajlottak U a parlamenti választások Ausztriában. Ausztria uralkodó körei, karöltve a nyugati megszálló hatalmakkal, rendkívül „körültekintően” készítették élő ezt a választást. Ez a „körültekintés” arra irányult, hogy minél nagyobb méretekben hamisítsák meg a választók akaratát. Előkészítették a választást „alkotmányjogilag” azzal, hogy kilenc parlamenti helytől fosztották meg Kelet-Ausztriát, ahol a haladó szervezetek a lakosság legnagyobb mértékű támogatását élvezik. Ezt a kilenc helyet átjátszották a nyugati megszállás alatt álló övezeteknek. Előkészítették a választást „válasz- tástechnikailag” olymódon, hogy az alkotmány durva megsértésével kizárták a népi ellenzéket a központi választási bizottságból. Előkészítették rágalmazó propagandával, a haladó érzelmű választók megfélemlítésével Különböző, főleg jobboldali szocialistákból álló bandák sorozatosan letépték a népi ellenzék plakátjait, megtámadták a demokratikus érzelmű személyeket. Florisdorfban, Bécs egyik ipari kerületében például a választást megelőző éjtszaka újfasiszta és jobboldali szocialista terrorista csoportok pisztollyal és avm.ihotta7 támadtak a munOlaszországban, int ismeretes, a dolgozók óriási harcot vívtak a kormány új választójogi törvényjavaslata ellen. A kormány a nyárra kitűzött választásokat már az új törvény alapján akarja megejteni. Az új törvény célja az, hogy a jelenleg uralmon lévő Kereszténydemokrata Párt továbbra is vezető párt maradjon, még akkor is, ha a választók széles tömegei éppen az ellenkezőjét akarják. E cél elérése végett De Gasperi kormánya páratlan csaláshoz folyamodott. Eszerint a reakciós tömbnek elég a választásokon eggyel több szavazatot kapnia, mint amennyi az összesen leadott szavazatok fele, s ekkor az egy többletszavazatért csaknem száz képviselői tc ndátumot kap „prémiumként”. Ha tehát a Kereszténydemokrata Párt és a vele egy tömbben induló többi reakciós pártra esik a leadott szavazatok 50.1 százaléka, úgy az 590 képviselői hely közül 285-öt előkészület kásokra. S hog% a nyomás teljes legyen, a választás napján — amely vasárnapra esett — a katolikus templomokban a papok nyíltan arra hívták fel a választókat, hogy szavazzanak a klerikális néppártra és ,,óvakodjanak” a népi ellenzéktől. Mindezeknek a mesterkedéseknek az eredménye az lett, hogy bár a népi ellenzék növelte szavazatainak számát, mégis kevesebb — öt helyett négy — mandátumhoz jutott. Ez a mandátumlopás magában- véve is mutatja, hogyan fest a polgári „demokrácia” Ausztriában. Ahhoz, hogy az ellenzék egyetlen képviselője bekerüljön a parlamentbe, 57.DOO szavazatra volt szükség, ugyanakkor a reakciós pártoknak 24.500 szavazat elegendő volt, hogy egy képviselői helyet szerezzenek. Ez kétségkívül- „fejlődés” a múlt választásokhoz képest, amikor ugyanennek a csalásnak az aránya „csupán ” 42.600—24.000 volt. Az ausztriai választás ismét megmutatta a tőkés „demokrácia” igazi arculatát, ismét megmutatta, hogy a hazugságoknak és csalásnak, a megfélemlítésnek és lelki terrornak milyen eszközeivel igyekszik a tőké. megtartani hatalmát és a tömé gek feletti befolyását. nyernének el. Abból a célból pedig, hogy legalább az 50.1 százalékos szavazatarányt elérjék, olyan szakaszok egész sorát foglalták a választójogi törvénybe, amelyek megfojtják a sajtószabadságot, a szakszervezetek legfontosabb jogait, a sztrájkjogot, a szólásszabadságot stb. Ezt a csaló 'álasztójogi törvényt egyéb’' Int a nyílt törvénysértés és a legdurvább Ön- kénv jegyében fogadtatta el De Gasperi kormánya. A törvény- javaslat szenátusi tárgyalásán az elnök és a kormányzat a parla- ! menti rend teljes felrúgásával megakadályozta a vita szabályos lefolytatását, a kommunista és a szocialista szenátorokat megfosztotta attól, ogy véleményüket kifejthessék és szavazhassanak. Az olasz dolgozók legnagyobb felháborodással f gadták a fasiszta jellegű törvényjavaslat megszavazásának hírét. Mandátumlopás Franciaországban 1951. júniusában tartottak országgyűlési választásokat. Mint ismeretes, a választásokból a Francia Kommunista Párt, az ország legnagyobb pártjaként került ki: a szavazatoknak körülbelül egynegyed részét kapta. Ennek ellenére a nemzetgyűlésben nem a kommunista pártnak van a legtöbb képviselője, miután csalárd választói törvénnyel igen sok mandátumot elloptak a párttól. Ez a tény már egymagában leleplezi a jelenlegi francia „demokrácia” azug jellegét. A választások előtt a reakciós pártok elfogadtattak egy olyan választójogi törvényt, amely újra sárba tiport minden demokratikus elvet. A legelemibb demokrácia és az egyszerű igazság azt követelné meg, hogy a különböző pártok parlamenti képviselete megfeleljen a választáson kapott szavazatok számának. A franciaországi választó- jogi törvény ezzel szemben a- gyefúrt kombinációkat és trükköket vezetett be. Elégséges, hogy valamelyik választási körzetben a reakció egyesült erői (a törvény megengedi e pártok listáinak összekapcsolását) a leadott szavazati felénél egy tizedszázalékkal több szavazatot kapjanak — ebben az esetben a körzet összes pu: lamenti helyeit megkapják ás megfosztják a képviselettől a választóik 49.9 százalékát. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy az 1951. évi választásokon a kommunista pártnak több mint 60.000 szavazat kellett egy mandátum elérésére, míg a jobboldali szocialista pártnak csak 30.000, a katolikus pártnak 27.000 a radikálisoknak csak 26.000. A választási csalás méreteire jellemző, hogy például az egyik megyében. Basses Alpesben, egy radikális párti képviselőt 6.978 szavazattal választottak meg, u- gyanekkor egy másik megyében, Mordban, kommunista lista 106.086 szavazatot kapott, még Franciaországban sem jutott mandátumhoz. Vienne megyében a kommunisták 35.951 szavazatai nem kaptak mandátumot, míg az úgynevezett „függetlenek” 14.175 szavazattal mandátumot kaptak. Az egyik párizsi választókerületben a jobboldali szocialisták ez előző választással szemben 6.000 szavazatot vesztettek, mégis három helyett öt mandátumot kaptak. Az amerikai imperializmust kiszolgáló francia uralkodóköbök azonban még e csaló választási rendszer ellenére is — joggal féltek attól, hogy megmutatkozik a nép akarata. Ezért a választás előtt durva terrortámadások é6 féktelen provokációk egész sorát követték el a szavazók megfélemlítésére és befolyásolására. Marseilleben és Nizzában például teljes csikágói gengszter-! ’szereléssel: géppisztollyal, könnyfakasztó bombával felfegyverkezett rohamlegények támadták meg a plekátragasztó és röpcédulákat osztogató kommunistákat. Frejus város mellett „ismeretlen" merénylők megrongálták a vasúti pályát, hogy a bekövetkezendő tégy ebként az utolsó percben megakadályozott) szerencsétlenségért á kommunistákra hárítsák a felelősséget. Reims városában egy csizmás, iovaglónadrágos férfi jelent meg a választás előtti napon. Tört franc «Sággal azt állította magáról, hogy „szovjet ejtőernyős” és kapcsolatot keres a Francia Kommunista P rt „földalatti szervezetével”, mert fegyvereket akar felajánlani számára. A kommunisták ébersége leleplezte a provokátort, aki jobbnak látta sürgősen eltűnni a városból. Ilyen esetet százával sorolhatnánk. Ezek az esetek, ugyanúgy, min: maga a csaló választójogi törvény, napnál fényesebben bizonyítják, hogy a francia uralko- dóosztályok képviselői a demokrácia maradványainak megsemmisítését tűzték ki célul, — miközben „demokráciáról” és .szabadságról” szónokolnak. Példátlan csalás Olaszországban a választási előkészületek során De Gasperi Keresztény Demokrata Pártjának ügynökei megtámadták az egyik római demokratikus lap szerkesztőségét. Az újság dolgozói azonban visszaverték a gyalázatos támadást. Ötvenféle korlátozás és tilalom Nézzük először a kapitalizmus fellegvárát, az Amerikai Egyesült Államokat. Mint emlékezetes, az Egyesült Államokban 1952 november 4-én tartották meg az elnök- választást, amelyen Eisenhower tábornok győzött. Az imperialista sajtó azt hirdeti, hogy Ei- senhcrwert az amerikai nép választotta elnökké, a valóság azonban az, hogy a tábornokot a pénzmágnások ültették az elnöki palotába. Az amerikai „szabad” választások általában úgy folynak le. hogy a választók fele egyáltalán nem szavaz. Ezúttal is Így történt. A választók közűi Eisenhowerre csupán 33 százalék szavazott, a többi 67 százalék vagy ellene szavazott, vagy pedig nem vett részt a szavazásban. Az amerikai kormány elvben széleskörű szavazati jogot biztosít az állampolgároknak. A gyakorlatban azonban 50 féle korlátozó rendelkezés fosztia meg a választójogtól a dolgozókat. A választói korhatár például olyan magas, hogy még a tőkés országokban is párját ritkítja: 30 év. Csak az szavazhat, aki tökéletesen ír és olvas angolul. Köztudomású, hogy az Egyesült Államkoban sokmillió bevándorolt él — fűként munkás és szegény paraszt. — aki még nem tanulta meg jól ez angol nyelvet. Ezeknek nincs választójoguk. Van egy olyan rendelkezés is. amely szerint csak az szavazhat, aki huzamosabb ideig lakik egy helyen Miért hozták ezt a korlátozást? Azért, mert sokmillió munkást városról városra hajt a munka- nélküliség és sokmillió farmer vándorol az országutakon, munkát keresve. A milliárdosok jónak látják ezeket is megfosztani választójoguktól. Az Egyesült Államok 49 állama közül 29-ben a katonák és a tengerészek nem vehetnek részt a választáson. Különösen sokfajta korlátozás és tilalom rekeszti az állampolgári iogok gyakorlásából az Egyesült Államok 15 millió néger lakosát. Itt van például az úgynevezett „szavazási adó”. Csak az szavazhat, akinek nincs hátráléka a „szavazási adónál,,. A trükk az, hogy annak, aki nem fizeti be ideiében a szavazási adót. nem küldenek ki ii- gvelmeztetést Természetesen a munkásoknak és szegénvparasz- toknak — különösen a négereknek — egyéb gondjuk is van, mint hogy arra gondoljanak: befizették-e a szavazati adót? Csak akkor veszik észre mulasztásukat, amikor megkapják a végzést: nem vehetnek részt a választásban. A négerek ellen irányuló rendelkezések közül a legpliasabb az, amelv megszabja, hogy né j ger csak külön ajtón mehet be a szavazóhelyiségbe. A szavazók távoltartása a szavazóurnátcl nem egyetlen vonása az amerikai választási rendszernek Napirenden van a szavazatok meghamisítása >s. Egy iellemzü példát említünk. Májusban, az elnökválasztási hadiárat elején Cleveland városban úgynevezett „előválasztásokat” tartottak. A Cleveland Press című lap megírta, hogy egyetlen szavazókörzetben 11.300 szavazat, az összes szavazatok egyharmada hamisított volt. -— Szédületes arányokban folyik a megvesztegetés és a szavazatok megvásárlása is. Ennyit magáról a választási rendszerről. A leglényegesebb azonban az, hogy a választók tulajdonképpen csak két jelölt között választhatnak, mégpedig olyan 2 jelölt között, akiket nem a nép. hanem az amerikai nagytőke állított oda. A szavazóknak semmi beleszólásuk sincs abba, hogy ki legyen az elnök | felölt. A döntés egy olyan szobában történik ahol a 12—15 legnagyobb amerikai vállalat megbízottai az úgynevezett „political bossok” (politikai főnök ) fullaszt« szivarfüstben és rengeteg viski elfogyasztása után megalkudnak a legmegfelelőbb jelöltben. S a legmegfe lelöbb jelölt az, akit a ..political boss”-ok igaz gazdái, a nagy bankok és ipari trösztök tulajdonosai annak tartanak. Két ilyen jelöltet választanak ki, s erre a két jelöltre szavazhat „szabadon” az amerikai választó. A harmadik párt, a nép érdek' :t képviselő Haladó Párt, jelöltjét egész sor államban különbőz!) „technikai” követelményekre hivatkozva, egyszerűen kirekesztették a választási küzdelemből. Egyáltalán nem csodálatos üyen körülmények között, hogy az amerikai dolgozok tekintélyes részét hidegen hagyja a választás és azzal fejezi ki tiltakozását a választási komédia ellen, hogy távol marad a szavazóhelyiségtől. Jellemző. hogy Truman volt elnök, aki a legutóbbi választási hadiárat során kortes-körutat tett, egvik beszédében nyíltan panaszkodott az amerikaiak „fagyos közöm- bőségéről”. Truman kijelentette. hogy száz amerikai közül 50 azt sem tudja, ki szólal fel nevében a kongresszus ülésein, hogy az egvik nagyvárosban megejtett vizsgálat adatai szerint 100 amerikai közül 75 még a képvise’Ő- jelölt nevét sem tudta, hogy az 1950. évi szenátor- és képviselőválasztások alkalmával 100 amerikai közül 50 nem jelent meg a szavazatgyűjtő urnáknál, nyílván ama meggyőződés alapján, hogy ilyesmire nem érdemes az időt elfecsérelni. Meg kell emlékeznünk arról a választási propagandáról is, amely a szavazást megelőzte. Ez a propaganda szerves része az amerikai választási rendszernek: arra szolgál, hogy el- kábítsa a választót, elterelje figyelmét a legfájóbb és leginkább életbevágó kérdésekről. amelyek a munkást, a tisztviselőt. a farmert aggasztják. fme. ígv fest nagy vonalakban a „demokratikus”, „szabad” választás az Amerikai Egyesült Államokban, amely — a háborús gyújtogatok bér- tollnokai szerint a „szabad világ” fellegvára....
