Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-08 / 36. szám

üimüsAc 1954. máju6 8. A második világháború kezdete A Vörösgárdisták (a Vörös Hadsereg tagjai) a győzelmi zászlót. kitűzik Berlinben A Vörös Hadsereg derekasan küzdött Csehszlovákia szabadsá­gáért a Kárpátokban. ... A szövetségesek — Anglia és az Egyesült Államok — nem tar­tották be az egyezményt, mely szerint 1942-ben megnyitják a második frontot. Ennek ellenére a Vörös Hadsereg egymaga, döntő csapást mért Sztálingrádnál a fasisztákra. — A sztálin­grádi csata. A szocialista építümunka ío- ivamán a szovjet államnak nemcsak belső, hanem külső nagy veszélyekkel is meg ke1- !ett küzdenie: a háború nem egyszer súrolta az ország hatá­rait. Amíg fennáll a kapitalista vi­lág — tanítja Sztálin — nem szűnik meg a külső támadás veszélye és a szovjet népnek hadikészültségben kell állnia. A háborús veszély keleten és nyugaton egyaránt meg volt a harmincas években. A japán csapatok már 1931-ben meg­kezdték Mandzsúria meghódítá­sát. ahol felvonulási terepét lé­tesítettek maguknak Kína to­vábbi meghódítására és s [Szov­jetunió ellen intézendő táma­dásra. A békét különösen Kérhető’-■ szág részéről fenyegette veszély. Ez az állam vereséget szenve­dett az első világháborúban, el­vesztette gyarmatait és meg­fosztották attól a jogától, hogy nagy hadsereget tartson. De az 1919-es háború elvesztése után Németország azonnal új hábo­rúra kezdett készülődni. A né­met imperialisták titokban helyreállították a hadiüzemeket, ágyukat és egyéb hadianyago­kat gyártottak, Spanyolország­ban, Hollandiában. Finnország­ban tengeralattjárókat építettek maguknak. A német imperialisták az Egyesült Államok, Angiig és Franciaország imperial istáitól támogatást kaptak annak á Po­litikai pártnak előkészítésére is amely megszervezte és megin­dította az új hódító háborút. Zz a párt Hitler fasiszta pártja volt, a legreakciósabb, a legrab- 'óbb párt. 1933-ban a német imperialis­ták hatalomra juttatták a hitle­ristákat. E korszaktól kezdve a háborús készülődés gyors ütem­ben haladt előre. A fasiszta tá­bornokok jóelőre kidolgozták a terveket, hogyan támadják me;' először a legközelebbi szom­szédokat. azután a többi álla­mot. Első áldozatul Ausztriát szemelték ki. Ausztria elfogla­lása előnyös helyzetbe juttatta Németországot a Csehszlovákia elleni harcban: ez utóbbi szinte harapófogóba került Csehszlo­vákia elfoglalása gazdag ipart juttatott a fasiszták kezére és lehetővé tette nekik, hogy dél felöl megközelítsék és majdnem bekerítsék Len ffve1 országot A fasisztáknak az volt a szándé­kuk, hogy országró1-országra leigázzák egész Európát, maid az egész világot. Míg a hitleristák otthon az or­szágban fékevesztett nyílt há­borús készülődést folytattak ugyanakkor a világ népeit igye­keztek félrevezetni igaz céljai­kat illetően. Megpróbálták elhi­tetni azt, hogy a kommunizmus ellen folytatnak harcot saját or­szágukban és nincs szándékuk­ban más államokat megtámadni. Angliában, az Egyesült Álla­mokban, Franciaországban. Len­gyelországban és több más or­szágban az államférfiak szemet- húnytak Németország háborús készü’ődése fölött. Ök a fasiz­must jó ellenméregnek tartot­ták az európai munkásmozga­lom ellen. Csupán a Szovjet­unió értette meg, hogy az an­gol-amerikai és francia impe­rialistáktól ösztönzött hitleris­ták azért altatják el a világ né­peinek éberségét, hogv anná! könnyebben leigázhassák őket A szovjet kormány többször le­leplezte a fasiszta mesterkedése­ket és azt javasolta a békesze­rető országoknak, hogy tömö­rüljenek a háborús gyújtogatok elleni harcra és szervezzenek közös ellenállást a német tárna dássál szemben. 1936—37-ben a fasiszta or­szágok egységes blokkba tömö­rültek. Németország, Japán és Olaszország megkötötték az ..antikomintern paktumot”, azaz megegyezést a kommunizmus elleni harcra. Valójában ez a paktum katonai szövetség volt amely célul a világ felosztását tűzte ki Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok rovásá­ra. Ugyanakkor a szövetség megkötése a Szovjetunió elleni harc célját is szolgálta. így te­hát a hitleri támadás lehetőzé vált. Néhány év alatt sok nem­zet belesodródott a háború ör­vényébe. 1938 márciusában Né­metország erőszakkal elfoglalta és bekebelezte Ausztriát. 1939 szeptember elsején Németország megtámadta Lengyelországot es két nap múlva Anglia és Fran­ciaország megüzenték a háborút Németországnak. Lengyelország megtámadása egyik láncszeme volt a fasisztáknak Európa és első­sorban a Szovjetunió meghódí­tására irányuló általános tervé­ben. Már 1939 májusában Hit­ler arról beszélt közvetlen kör­nyezetének. hogv Németország­nak szüksége van a Lengyelor­szág elleni háborúra, hogy biz­tosítani tudja a szovjet terület és élelmiszer megszerzését. A Lengyelországra mért csapás csak segédmozdulata volt a Ke­letre mérendő döntő csapásnak. A lengyel csapatok szétverése után a német fasiszták gyorsan kezdtek közeledni Nyugat-Uk­rajna és Nyugat-Belorusszia körzeteihez. A hitlerista bitor­lók ezeket a területeket felvo­nulási tereppé akarták tenni a Szovjetunió elleni jövendő há­ború számára. A szovjet kor­mány ezt nem engedhette meg. A bajban nem hagyhatta el óz ukránokat és belorusszokat s el­határozta, hogy segítőkezet nvújt nekik. Így a német fasisz­táknak Nyugat-Belorussziában és Nyugat-Ukrajnában nem -si­került felvonulási területeket létesíteniük a Szovjetunió elleni támadás számára. Elhatározták tehát, hogy a balti államokat és Finnországot alakítják át ilyen területté. A szovjet kormány elhatá­rozta, hogy véget vet ennek a provokációs játéknak s legalább egy időre biztosítja a békét a Szovjetunió számára. 1939 nya­rán aláírta Németországgal a kereskedelmi és hitelnyújtási szerződést. Ugyanekkor Német­ország felajánlotta a Szovjet­uniónak a megnemtámadási szerződés megkötését. Így 1939 augusztusában létrejött Né­metországgal a megnemtámadási szerződést. 1940 nyarán a fasiszta vezér­kar hozzálátott a Szovjetunió támadása tervének kidolgozásá­hoz. Ezt a tervet először „Fritz”- tervnek nevezték, aztán átke­resztelték ,,Barbarossa "-tervre, Németország »évik közé; kori császárának neve után, aki Eu­rópában megsze-e/te a fő pa­ta Imát. A hitleristák szándéka az volt. hogv titokban keleten összevonják minden lényeges .erejüket és váratlanul megtá­madják a Szovjetuniót. A fa­siszta tábornokok arra számítot­tak. hogv igen rövid idő alatt, öt-hat hét folyamán elfoglaljak Leningrádot. Moszkvát, eljutnak a Volgáig és elérik az Archan- gelszk-Asztrahány-vonalat. Még 1940 végén a hitleristák tárgya­lásokat kezdtek Romániával, amely kötelezettséget vállalt, hogy Németországgal egyidőben megindul a Szovjetunió ellen. Hitler Romániának odaígérte Besszarábiát és a szovjet terü­leteket egészen a Dnyeperig. - Hitler tervének végrehajtásába Magyarországot is belevonták. Magyarországnak a támadás pil­lanatában a Kárpátokon keresz­tül kellett törnie a Szovjet­unióra. 1 A támadás katonai tervének kidolgozásával egyidőben folyt a Szovjetunió megrablása ter­vének kidolgozása is. Már jóval a háború előtt kiszemelték azo­kat a szovjet területeket, ame­lyek majd közvetlenül a fasiszta állam birtokába fognak átmen­ni. Az elfoglalt területeken Himmler fasiszta hóhér olyan utasítást készített elő, amely szerint legalább harminc millió ember semmisült meg. A lakosság óriási tömegét éhhalálra ítélték. 1941 június 22-én reggel négy órakor a fasiszta Németország csapatai hirtelei, hadüzenet nél­kül betörtek a Szovjetunóba, így a Szovjetunióban végétért a békés építömunka korszaka es megkezdődött a Szovjetunió Nagv Honvédő Háborúja a ne­met fasiszta banditák ellen amely 1945 május 9-én a Szov­jetunió győzelmével végződött. A nap már magasan járt, mikor Jakov Lukics felébredt. Rengeteg mindent összeál-modott — csupa butaságot, rondaságot. Hol azt álmodta, hogy a templomiban állingál a kórus mellett, fia­talon, kackiásan, teljes vőlegényi díszben, mel­lette meg Lyatyevszkij feszeng daliásán, de hosszú menyasszonyi ruha van rajta, fátyolé, mint a fehér felhő, gúnyosan buija pillantásokat lőve] rá, szemérmetlen, kihívó kacsingatásokkal bízgetja. Jakov Lukics mintha mondaná neki, hogy „Václav Augüsztovics, nem való sehogyse, hogy mi megesküdjünk, mert he cingár vagy is, de mégis csak férfi volnál. Mire való az ilyen do­log 7 Megaztán én már házasember vagyok. Gye­re no, mondjuk meg ezt a pópának, mer lehord bennünket világ csúfjára!" De Lyatyevszkij csak Szorítja hideg markában Jakov Lukics kezét s hozzáhajolva bizalmasan a fülébe sugdos: „Ne mondd meg senkinek, hogy már házas vagy, kedves Jasám! Énbelöiem olyan takaros feleség válik, hogy még!" „Ugyan eredj a fenébe, vén bolond!” — akarna ráförmedni Jakov Lukics s szeretné kirántani kezét a Lyatyevszkij kezéből, de nem sikerül neki — Lyatyevszkij hideg ujjai acélerővel fogják, Jakov Lukics hangja pedig furcsa, de nem szól, az ajka mintha vattából lenne ... Jakov Lukics kiköp dühében és feléb­red: Siakállán, álián csurog a ragadós nyál... Alighogy keresztet vetett magára s csak épp annnyit mormolt maga elé: „uram, őrizz meg!” — hát megint elaludt s azt álmodta, hogy Szem- jon fiával, Agafon Dubcovval és más tanyasiak­kal valami óriási ültetvényen fehérruhás fiatal felügyelőnők vezetésével paradicsomot szüretel. Ő maga, Jakov Lukics és körülötte a többi ko­zák is hogy-hogy nem, pucérok, de őrajta kívül egyik sem rösteli pőreségét. Dubcov háttal ál! feléje, lehajolgat a paradicsombokrokhoz és Ja­kov Lukics nevettében és felháborodásában puk- kedozve mondja neki: „Legalább ne olyan mé­lyen hajolj le teee, te pulykatojás!" Nem szé­gyenled megad, a fehérnép előtt!” Maga Jakov Lukics zavartan guggolva, tépdesi a paradicsomokat, de csak félkézze!, — a másiket, a balkezét úgy tartja, mint a csupasz fürdőző, mielőtt vízbe lép ... Felébredve sokáig ült az ágyon s eszelősen sértette a körötte sündörgő macskát, reggeli­álom nem jelent jót. Bajt hoz!” — gondolta ma­gában, kellemetlen nyomást érzett a szívén és MIHAIL SOLOHOV: Uj barázdát szánt az eke Részlet a regény második kötetéből visszagondolva iménti álmaira, most már fibren kiköpött. A legrosszabb kedvében öltözött fel, halálra sértette a körötte sündörgő macskát, reggeli­nél minden ok nélkül lehülyézte a feleségét, a menyére pedig, aki nem jókor kezdett valami há­zi dologról beszélni, még a kanalat is ráfogta fenyegetve, mintha nem is felnőtt asszony, de holmi kis fruska volna. Az apai fegyelmezetlen­ség mulattatta Szemjont: %bután-ijedt pofákat vágott, pislogott a feleségére, aki hangtalanul pukkedozott nevettében. Ez végleg kihozta sod­rából Jakov Lukicsot: ledobta kanalát és dühtől meg-megbicsaklő hangon rikácsolta: — Csak röhögjetek, de fogtak ti még sírni! Hamarosan! Nem ette végig a reggelit, tüntetőén ki akart veckelődni ültőhelyéből, súlyos tenyere a tányér szélére tévedt, az otthagyott forró borscs meg mind kiömlött a nadrágjára. Menye kezét arcá­ra tapasztotta és kiszaladt. Szemion ülve ma­radt s ez asztalra hajolt, csak izmos háta re­megett, lapockája rángott a lefojtott nevetéstől, mint az órainga. Még Jakov Lukics örökösei) ko­moly felesége sem tudta visszatartani a vihogást. — Mi ütött ma beléd apa? — kérdezte ne­vetve. — Ballábbal keltél, vagy rosszat álmojitá<! 7 — Mit tudsz te, vén boszorkány? — üvöltött magánkívül Jakov Lukics és valósággal kirúgta magát az asztal mögül. A konyha küszöbéi) be­leakadt az ajtófélfából kiálló szögbe és könyökéit; elszakítottta vadonatúj szaténingét. Visszament a szobába, hogy másik inget keressen ki a lá­dából, de mert nem jól támasztotta meg a fal­hoz a láda fedelét, az lefordult és egész súlyával nagyot zuhant Jakov Lukics tarkójára. — A fene ette vóna meg! Micsoda átkozott napom van! — tört ki Jakov Lukicsból az elke­seredés s elerőtlenedve huppant a székre és vi- ivázatosan tapogatta alaposan megdagadt tar­kóját. Nagynehezen átöltözött, lehúzta borccsal leön­tött nadrágját is, de mivel nagyon sietett, el­felejtette begombolni. Ilyen dicstelen állapotban már majdnem elérkezett a kolhozvezetöséghpz és magában csudálkozott, hogy a szembejövő asszonyok, köszönését fogadva, olyan talányosán mosolyognak, s mindjárt félre is fordulnak.. Furcsálkodását a szembejövő Scsukár apó vágta el minden köntörfalazás nélkül: — Öregszel, kedveském, Jakov Lukics? — kérdezte részvéttel és megállt vele. — Te talán fiatalodsz? Mi ez, hogy sose látni téged? A szemed vörös, akár a nyűié és köny- nyezik. — A szemem azér könnyezik, mer olvasok éc- cakánként. Öregségemre mindenféle magas kép­zettséget tanulok, de azér akkurátusán járok, nem úgy, mint te, mer te bizony vénember mód­jára feledékeny lettél ... — Már mér volnék én feledékeny? — Elfelejtetted bezárni a kiskapudat, kisza­ladnak a malacok. — Majd bezárja Szemjon fiam... — mondta szórakozottan Jakov Lukics. — A te kiskapudat ugyan be nem zárja Szem­jon ... A kellemetlen rejtvényt találgatve Jakov Lu­kics végignézett magán, meghökkent és sietősen begombolkozott. Minden baj és szerencsétlenség tetejébe, ami e*en a baljós reggelen rázúdult, Ja­kov Lukics a vezetőség udvarán megbotlott egy ottheverő krumpliban, rátaposott, elcsúszott raj- ha és teljes hosszában elvágódott. Hát ez már több volt a soknál, ez igazán rosz- zat jelent! A babonás Jakov Lukics szentül meg rolt győződve, hogy valami igen nagy baj ke- ülgeti. Sápadtan, vacogó foggal tért be Davidov zobájába mondván: — Beteg vagyok, Davidov elvtárs, engedje el na nekem a munkát. A raktáros majd helyet­esít. — Rossz bőrben vagy, látom, Lukics — felelt havidov. — Eredj, pihend ki magad. Elmégy raged a felcserhez, vagy küldjük a lakásodra? Jakov Lukics csüggedten legyintett: — Rajtam a felcser sem segít, lefekszem, oszt kész... Otthon behuzatta az ablaktáblákat, levetkőzött s ágyba feküdt, türelmesen várva a valahonnét ráleselkedő veszedelmet... „Ez az átkozott rendszer az oka mindennek! — zúgolódott me­gában. — Nincs tőle se éjjelem, se nappalom! Éccaka holmi hülye álmokat látok, nappal meg egyik feneség a másik után mind csak engem tángál... Nem érem én meg ebben a mai világ­ban az úristentől nékem kiszabott kort! Felfor­dulok én idő előtt!” Ámde Jakov Lukics balsejtelmei aznap nem váltak valóra: A baj elidőzött valahol és csak harmadnap köszöntött be, arról az oldalról, ahonnét a legkevésbbé várta. Elalvás előtt lehajtott egy pohár vodkát erő­gyűjtés okából, át is aludta nyugodtan, álomte- íanul az éjtszakát s reggelre felbátorodott: „Meg­úsztam!” A napja a szokott sürgés-forgásban telt el, de másnap, vasárnap este, vacsora előtt észrevette, hogy feleségét izgatja valami: — Mi van veled anyja ? Tán csak nem beteg a tehén? Már tegnap is úgy láttam, kókadtan jött meg a legelőről. Az asszony odaszólt a fiának: — Szjoma, késő van, beszédem volna apád­dal ... Szemjon a tükör előtt fésülködött (. «bosszúsan felelt: — Mit titkolóznak maguk itt annyit? Apa ba­rátait is az ördög hozta nyakunkra — éjjel-nap­pal sugdolóznak ott a kamrában — itt meg ma­guk ... Maholnap nem lesz itthon maradásunk a maguk tikéitól. Tisztára apácakolostor a há­zunk: mindenki suttog-buttog, 6ugdolózik ... — Nohát, nem is a te marha fejednek való ez a dolog! — fortyant fel Jakov Lukics. — Nem hallottad? — megmondták, eredj, hát eredj! Már negyonis beszédes lettél... Vigyáz , fogd be a szád, különben nem sokáig tátogatod! Szemjon dühösen fordult szembe apjával és tompán rászólt: — Te meg, papuska, jobb lesz, ha te is ke­vesebbet fortyogsz! Itt minálunk senki se ije­dős, kisgyerek sincsen. De ha elkezdjük egymást: fenyegetni, hát valamennyien megjárhatjuk .. • Kiment, becsapta maga után az ajtót. — Gyönyörű fiacskád ven! Ft hősködik ne kém a beste! — dühöngött Jakov Lukics A felesége, aki sohasem kezdett vele szóvál­tást, veszekedést, nyugodt hangon mondotta: — Akárhogy is nézzük Lukics, de bizony nincs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom