Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-05-05 / 35. szám
4 1954. mái us ü. ■ A szovjet sajtó napja Jókai félkor Május 5-én, a szovjet sajtó napjár. úgy emlékezzünk meg a szovjet sajtóról, ho''- méltón kifejezésre juttassuk a szovjet sajtó szerepét a szovjet emberek életében hazánk dolgozói munkájának segítésében és nem utolsó sorban a világbéke harcának mindennapos állandó támogatásában. Ma már nyilvánvaló és világszerte elismert tény, hogy a szc ét—szocidisla állam az első áltam a világon, amely tudományos alapon épül és fejlődik, hogy a legelső képviselője az igazságos társadalmi formának, a zocielista államnak, mely állam a legkövetkezetesebben harcol békéért s ezen túlmenően a kommunista világrend megteremtéséért. A szovjet sajtó napján meg kell emlékeznünk arról áxnugyjelentösigű munkáról, amit a szovjet sajtó végzett és végez az újtípusú állam, a szocialista állam megteremtéséé, l, a sok nemzetiségű szocialista a. am megteremtéséért, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának következetes megvalósításáért s a világméretekben folyó békeharc igazi céljának^ eléréséért. Ha kezünkbe vesszük’ bármelyik szovjet politikai, kultúr- vagy szatirikus'lapot és átlapozzuk, beleolvasunk, mindenütt megtaláljuk ezt a s.ót: „M1P”. Ez jellegében meghatározza a szovjet sajtó küldetését, hiszen a szovjet sajtó központi kérdése a világbé' > megőrzése, a harmadik világháború megakadályozása, az emberiség szebb és boldogabb holnapjának megvSlósításe. A szovjet munkások, olhozparasztok ezrei, az értelmiségi dolgozók, tudósok, orvosok, kémikusok, írók, költők százai emJik fel szavukat a sajtón keresztül a békéért, az anyák, csecsemők, apák, feleségek, férjek és testvérek legforróbb vágyáért. Hogy ma a szovjet sajtóra úgy tekint k, mim a béke és a haladás élenjáró harcosára, mint olyan sajtóra, amely maradéktalanul a szovjet társadalom, a'szovjet dolgozók szószólója és érdekeinek bátor harcosa — annak okát és magyarázatát abban a tudományos elgondolásban és szívós szervező műi,kábán kell keresnünk, amivel Lenin és Sztálin a szovjet sajtót küzdelmes és eredményekkel és győzelmekkel teli útjára bocsátotta. , A Lenin elvtárs szerkesztésében megjelenő Iszkrát a szocialista sajtó elsőleges típusának és a szovjet ■ajtó előfutárának tekinthetjük, amelyben nem egy alapvető vonását találjuk meg a mai szovjet sajtónak. Lenin elvtárs „Mivel kezdjük?” című cikkében a párt időszaki sajtójának - úgyis mint a szocialista sajtónak az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt életében betöltött szervező szerepéről írta: „A la" szereit azonban nem korlátozódik csupán arra, hogy eszméket terjeszt, politikailag nevel és politikai szövetségeseket nyer meg. A lap nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is. Az utóbbi tekintetben a lapot az épülő ház körül emelt állványzathoz lehet hasonlítani, amelv jelzi az épület körvonalait, megkönnyíti az egyes épí- tömunkások közötti érintkezésL segítségükre van a munka elosztásában és a szervezett munka útján elért közös eredmények áttekinté- téseber A lap segítségével és azzal kapcsolatban magától alakul majd ki egy állandó szervezet, amely nemcsak helyi, hanem rendszeres általai.os munKával is foglalkozik, tagjait megtanítja aria, 'hogy figyelemmel kísérjék J politikai eseményeket, hogy mérlegeljék azok jelentőségét és a lakosság különböző rétegeire gyakorolt hutását, hogy célravezető módszereket dolgozzanak ki, amelyekkel a forradalmi párt befolyásolhatja ezeket az ése- ményeket”. Sztálin elvtárs, aki ugyancsak nagy mértékben hozzájárult a szovjet sajtó megter. mtéséhez ezt irta Lenin elvtárs mep-LlapItásához: „Lenin elvtárs akkor a lapról, mint pártunk építésének eszközéről beszélt. De nincs Okunk kételkedni abban, hogy a Lenin elvtárs által mondott -at teljes egészükben alkalmaznunk kell párt- és államépítésünk mai viszonyai között is”. A szovjet sajtó már megalakulásakor e forradalom és az állömépí- tés két nagy vezérének, Leninnek és Sztálinnak a sajtóra vonatkozó útmutatásait követte. Ezzel a jelszóval indult harcba a forradalom kivívása után a szocialista állam építéséért: „A lap nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező Is” és ennek kös-.önheti, hogy a szocialista építés bonyolult feladatai között mind megtalálja a leghelyesebb. legcélravezetőbb módszereket, amivel legeredményesebben szolgálhatta a szocialista építést. Ezért legfőbb sajátsága a szovjet sajtónak a vlláa most létező sajtóvilága feletti fölénye. A szovjet újságírás szilárdan és elszakíthatatla- nul odakapcsolódik a szovjet társadalom valódi problémáihoz, a művészet, a tudományos élet és az építömunka valóságos gyakorlatához. A szovjet sajtó és a szovjet újságírók jellegzetes szerepet töltenek be a mindennapi külpolitikai életben is. Nem véletlenül, hanem a lenini és sztálini tudományos elvek eredményeképpen mindenkor a társadalmi problémák — s nemcsak a szovjet társadalmi problémák — előterében végzik egyedül célravezető munkásságukat. A Szovjetunió — s ha a Szovjetunió, akkor a szovjet sajtó is — mindenkor keményen és megalkuvást, huzavonát nem ismerve síkra száll a világ összes nemzeteinek és dolgozó kisembereinek vágya mellett, a béke mellett, ez atom- ;s hidrogénbomba betiltása mellett, a nemzetközi feszültség, a hideqháború megszüntetése mellett. \ szovjet sajtó példamutató számunkra és sokat tanulhatunk belőle, megismertük belőle a kommunizmus gigászi építkezéseit, a szovjet nép áldozatos, mindennapi harcát. A népi demokráciák, ha visszatekintenek kilenc, tíz éves múltjukra, megállapításaik között ott szerepel a szovjet sejtó hathatós segítsége. A kilenc év alatt elért sikerek, az építés új módszerei, a hatalmas tempóban épülő új hazánk s minden, amit körülöttünk látunk, arról tanúskodik, hogy sokat tanultunk a szovjet sajtóból és úgy, amire esek egy olyan nép képes, mely szabadon a demokratikus elveknek megfelelően a nagy szovjet néppel soha szét nem szakítható örök testvéri barátságban él. A szovjet sajtó számunkra fegyver és iskola, ....,ely tanít, nevel, szervez, lelkesít és rohamra hív újabb nepv ,V/S" -k és harcok példás győzelméért. TÖRÖK ELEMÉR A muH század zűrzavaros társadalmi es politikai viszonyuk közöli élő iorradalmi hagyományúira emlékeztetiI magyarság népszerű írója, Jókai Mór halálának 50 éves évfordulóját ünnepeltük 1954 május’' 5-én. Mikszáth Kálmán így állt meg ravatala eliitt „Jókai Mórral némi változás történt. A leglényegesebb ami az átlagembert érheti, de Jókainál azr'is csak némi változás." S ha most, két század távlatából nézünk páratlanul gazdag :rói működésére, kedves vonzó egyéniségére, igazat kell adnunk írótársa is személyes ismerőse megjegyzésének, Életműve halhatatlanná teszi nevét, nemcsak hazájában, — melynek örömét, bánatát, dicső napjait, vagy keserű elnyomatását örökítette meg - - hanem az egész világ előtt, ahol Du- massal és Viktor Hugóval együtt mié a múlt század második felében szívesen olvastákJókai a regényirodalom terén valóságos forradalmat hajtott végre. Eötvös. Jósika, Kemény Zsigmond nehézkes előadásmódjától, komor hangulatokat szereti! témaválasztásától és böl- cselkedi! hajlamától hidat képez a kritikai realizmus nagy mestereihez: Mikszáthhoz és Móriczhoz. Nyitott szemmel járt ő is a világban — mint hatalmas utódai — a valóságot 0 is jól látta és megfigyelte. Nála azonban a különböző események, dolgok csak. indítást adnak ahhoz, hogy képzelö- erejével és csodálatos meseszövő te- _kétségével, könnyed gördülékeny stílusával szebbnél-szebb történeteket kovácsoljon belőlük. Ezért vádolják gyakran Jókait azzal, hogy jellemei, irreálisak, az események nincsenek megindokolva és a fordulatok túlságosan hirtelenek; általában, hogy hihetetlen az egész történet. Ha ez részben igaz is — hiszen Jókai a romantika korában éli és a francia roman- ticizmus hatása alatt irta első müveit — nem. szabad elfelejtenünk, hogy legnagyobb regényeiben tökéletesen hű. valóságos képet ad. Meg a ter- mészetleírásokban és a népi alakok jellemzésében. Ha valóban meg akarjuk érteni Jókai jellemét. írói működését, akkor vessünk egy pillantást korára, annak társadalommozgató erőire és arra a környezetre, amelyben felnőtt. 1825-ben született Komáromban, apja nemesi származású polgárosu-ó ügyvéd volt. Neve végéről az ipszüont a forradalom alatt hagyta el. Anyja Pulay Mária, föle örökölte eleven, mesem.ondásra mindig kész természetét. Beteges fantáziájú fiúcska volt, félt kimenni az utcára, amiért szülei aggódtak is. Az iskolában komoly, visszahúzódó wlt, társai emiatt „jámbornak" csúfolták. Komáromban, Pozsonyban, Pápán és Kecskeméten tanúit. Ebből az időből a legjelentősebb tény Petőfivel való barátsága, ami aztán nagyban hatott politikai felfogása és írói működése alakulására. 1842-ben ismerkedtek meg. együtt szerepeltek a pápai gimnázium „képzőtársulatánál”.. Együtt nyertek jutalmat is, Petőfi a „Szín és való” címíí románccal, Jókai a „Tűz és víz’’ cím'U novellával. Jókai komolyan foglalkozott a képzőművészettel is és festőnek kéA rádió — népi demokratikus államunkban, fiz ismeretek, a művelődés, az új élet kérdéseinek forrása, tárháza lett. Támogatja dolgozóinkat a kulturális felemelkedés útján, új győzelmekre serkenti őket az építő munka • terén. A csehszlovák rádió csakis azért teljesítheti e feladatát, mert a nép rádiója. Ez atban mutatkozik meg leginkább, hogy szoros kapcsolatban áll a hallgatókkal. Míg a kapitalista országokban a hallgatók j a rádió közti viszonyt úgy lehetne jellemezni, hogy az egyik dolga a műsort sugározni,- a másiké, hogy hallgassa ezt a műsort — addig nálunk a hallgatók ezrei vesznek részt a műsor összeállításában. A mikrofon előtt naponta munkások, földművesek és az értelmiség tagjai jelentkeznek, hogy beszámoljanak eredményeikről,‘tanácsot adjanak — vagype- dig, hogy rámutassanak a hibákra. A legkiválóbb írók, művészek naponta lépnek fr’ a legnagyobb közönség előtt — rádióban. Sokunknak ma már magától értetődőnek látszik, hogy a rádióközvetítés a népé és a népet szolgálja. Nem ez a helyzet a kapitalista államokban, ahol a rádiótársaságok részvényeit az iparmágnások tartják kezükben — és így természetes, hogy a saját szájízük szerint alakítják a műsort, rcklámcélok- ’■a használjak fel. Persze, a műsor ezt vissza is tükrözi: olcsó szerelmi drámák, rémhistóriák tarkítják. És ven még egy jellemző .vonás, mely nagy különbséget mutat a mi és a kapitalialáláuak 50. évfordulóján szült. 17 éves korában azonban az alcudémia irodalmi pályázatán figyelemben részesítették és lehetséges, hogy ez a tény is befolyásolta írói munkásságának elindulásában. 1846-ban letette ugyan az ügyvédi cenzúrát, de gyakorlatot sohasem folytatott. 1845-ben Pesten találjuk a Petőfi köré csoportosuló fiatal költők és politikusok táborában. Neve ekkor lesz ismerttéjíz országban; dolgozik a különböző latookban és megjelenik első munkája is a „Hétköznapok". A Tízek Társaságának tagjaként az 1848-as forradalmi hullám magával ragadja. RéSztvesz a 12. pont nrtée- szerkesztésében és a forradalmi kormányt elkíséri egészen Debrecenbe Azonban lelkesedése nem tartott sokáig. A nagy március 15. után néhány hónapra megtorpant. Debrecenben már békéltető szellemben adta ki az „Esti Lapok^-at. Időközben meg is nősült A Nemzeti Színház drámai színésznőjét, a nála jóval idősebb Laborfalvy Rózát vette el Jeleségül. A Bach korszak nemzeteltipró rendszere alatt Jókainak is — minthogy kompromittálta magát a forradalomban — menekülnie kellett. Rákerült annak a harminckét írónak a lajstromára, akiket a vésztörvényszék halálra ítélt. Az amnesztia után aztán visszakerült Pestre és folytatta irói munkásságát. Hamar felismeri a magyar író kötelességét a bécsi reakció idején. Sajó álnéven kiadott „Forradalmi csataképek" és a ,.Bujdosó naplója”-ban a dicső múlt felidézésével akar lelket önteni a zsibbadt, megdermedt országba. , írói működésében három korszakot különböztethetünk meg: a szabadságharctól az I8ß7-es kiegyezésig, a kiegyezéstől körülbelül 1875-ig és 1875- tői haláláig. Az első korszakban a köznemesség szószólója. Látja, hogy a társadalmi ha’adás mozgató ereje e korban éppen a köznemesség, s legjobb regényeiben, az „Egy magyar nábob" és a „Kár- páthy ?,oltán”-ban a reformkor ébredő, politikai, harcot kezdő nemességének életét mutatja be. „Az új földesúr” azonban az előbbiekkel szemben nem reális, ,s a magyarság és a bécsi udvar ellentétét igyekszik elsimítani. A kiegyezés után születnek míg legnagyszerűbb regényei, amelyekben valódi képet fest korának társadalmi harcairól. „A kőszívű ember fiai” a szatíudsáqharc küzdelmeit megörökítő hősi eposz. Két nemzedék ütközik össze: a konzervatív apa és a hazájukért küzdő fiai. A főhősök kitűnő jellemei mellett nagy szeretettel örökíti meg Jókai a szabadságharc jól -- rosszul felfegyverzett honvédségét, s rámutat a nép szerepére• „És ami a legfőbb, mit ■ ki ne felejtsen senki, midőn a nemzeti hadseregről beszél;- mi előtte és utána járt annak, mint Jehova nappal ködnek, éjiéi tűznek oszlóméban: a nép! A nép, ki eszével, találékony furfonqjával, jóakaratával, -szellemével védi. sietteti inti, buzdítja, " zi imádott hadseregét, néha tízezrével melléje áll és megfélemlíti tömeaével az ellent”. Jókai ebben az időben ellenzéki lista országok rádióadásai között. A hírszolgálat igazsága. Míg a nyugati adóállomások a légből kapott hírek tömegét engedik naponta az éterbe, addig nálunk minden hírt, csak gondos ellenőrzés, hitelességének megállapítása után engedünk ki. A rádió a propaganda egyik hathatós eszköze. „A rádióptópagandának azonban nem szabad száraznak és erőszakoknak lennie — éppen ellenkezóTeg, érdekes kell. hogy legyen." — mondotta Bacílek elvtárs, a SzKP KB-nek decemberi plenáris ülésén. Az érdekességet úgy érhetjük el, ha mondanivalónkat művészi köntösbe öltöztetjük, ha igyekszünk változatosak lenni és ha az anyagot kitűnő előadók tolmácsolják. Ezért fontos, hogy minél több művészt, írót, előadót bevonjunk munkánkba. Most a választáselőtti kampányban is derekasan kivette fészét a csehszlovák rá'hó. Nap nap mellett foglalkoztunk és foglalkozunk a választási törvény magyarázatával, jelentőségének kiemelésével, a kapitalista és a mai rendszer párhuzamba állításával, a jelöltekkel stb. A rádió nem fél a szatíra fegyveréhez sem nyúlni, hogy ennek torztükrében rámutasson a közéletünkben még megmutatkozó fonákságokra. Ami a rádió zenei részét illeti, a szlovákiai adóállomások műsorának 60 százalékát képezi. Igvekszik kielégíteni a hallgatók legszélesebb rétegeinek ízlését, igényeit. A népzene kedvelői épp úgy megtalálják kedvelt adásaikat. képviselő, jól látja, hogy a 'haladást, a poigarosodas jelentene s érzi ennek a hiányát. Néhány regényében a műit ha!-dó törekvéseit állítja az egyhelyben topogó feudalkapitalistu társadalom elé. így az „Eppur si muove" lár- gya a századeleji debreceni fiatalság lelkes küzdelme a polgári haladásért. Ide szá.nithatjuk az 1875 után készült „Rab Rábyt” is. Ebben élesen ‘rávilágít Jókai a magyar vármegyerendszer rothadtságára, amely lehetetlenné teszi a felvilágosult 11. József reformjainak végrehajtását. Jókai azonban rokonszenvez a vármegyerendszer egyik védőjével is, aki a császár reformjai mögötti csak nemzeti leigázást lát. Ez a regény szigorú és általános társadalombírálatával a magyar kritikai realizmus legjobb alkotásai mellett foglal helyet. A „Fekete gyémántok” a nép ellen összefogott birtgko'sosztály. klérus és a bécsi reakció szövetségéről rántja le a leplet, az ,,Aranyember" pedig a fejlődő, kapitalizmus visszásságai, erkölcstelensége és igazságtalansága elől e természet magányába rejtőző embert festi megkapó■ elevenséggel. 1875 után a köznemesség átalakult feudálkápitalista osztállyá, Jókai sem tartott ki haladó eszméi mellett. Ebben az időben egyre hanyatlik művészi vonalon. Kiemelkedik még regényei közül a „Sárga rózsa”. Talán ebben közelíti meg a legtökéletesebben a népélet, népi alakok ábrázolását. Itt sem foglalkozik a parasztság társadalmi problémáival, s bizonyos betyárromantika hatja át. De nagy érdeme az alföldi táj szemléletes leírása. az egyszerű, közvetlen hang, amellyel a két bojtár versengésének, történetét előadja. Ha Jókainak — mint embernek és mint írónak — legértékesebb vonását keresnbk, nehéz feladattal kellene megbirkózunk. Érdemei közül említsük csak meg a témavplasztúsban. a meseszövésben, a jellemzésben hozott újítását. Szinte forradalmi jelentőségű az a munkássága, amellyel a mágyar széppróza nyelvét — mint Petőfi cs Arany a költészetben — megújította. Elődei: Eötvös, Jósika, Kemény kimért nehézkességével szemben stílusa gördülékeny, dallamos és népies. Nyelvkincse összes íróink, közül a legbővebb; magába foglalja a latinos köznemesség nyelvét s a népnyelv ízes fordulatait, közmondásait. Nyelve játszivá, valószerűvé és festőivé teszi előadását: világos és könnyű mint a népmesék. Ilyen termékeny írónak mint Jókai (összes müveit több mint szúz kötetben adták ki) regényírói, publicisztikai és szónoki munkássága nem maradhatott hatás nélkül a következő nemzedékre. Eredetiségben azonban csak Mikszáth Kálmán vált méltó utódjává. Jókai félszázados működése annyi értékkel gazdagította irodalmunkat, hogy müveinek nagyrészét büszkén sorolhatjuk haladó hagyományaink közé. Számunkra is sok értéket tartalmaz s a komoly mondanivaló mellett eredeti humorával, a sorok mögül fel-fel bukkanó fínom.lelkű gyöngéd és érzékeny író sok kellemes órát szerezhet olvasóinak. yHIDEOHÉTHY %?ZSÉBET mint az operakedvelők, vagy a; Szimfonikus zene hívei. Befejezésül szeretnék néhány szót szólni e csehszlovák rádió magyar adásairól. Pártunk és kormányunk irányvonala, mely érvényt szerez a sztálini nemzetiségi politika gyakorlati alkalmazásának, ezen a téren 's teljes mértékben kifejezésre jut. A csehszlovák rádió magyar adása egyre bővül. Az elmúlt, hónap óta déli híreinket 20 perces hangos újsággal bővítettük, melyben most elsősorban a választásokkal foglalkozunk. Május 17-től vasárnapi vidám esztrádműsorunkat. melyet eddig reggel 6 és 7 óra közt közvetítettünk — sokkal kedvezőbb időpontban, a ko- radélutáni órákban sugározzuk. Hatalmas lehetőségek állnak előttünk. A televízió bevezetése új távlatokat nyitott a rádió történetében. Nincs messze az idő, amikor a modern technikának .ez a nagyszerű vívmánya ugyancsak helyet foglal ^minden család asztalán. Rövidesen bevezetjük — a Szovjetunió példájára a drótvezetékes rádiót is, mely tökéletes, zavarásmentes adást biztosít. A rádió és a rádióközvetítés utat talált a dolgozók széles tömegeihez és ma már napi szükségletükké vált. Rajtunk, a rádió dolgozóin múlik, hogy jó munkánkkal még jobban elmélyítsük ezt e kapcsolatot, amelyen keresztül a szocializmus építését, a béke ügyét szolgáljuk. DELMÁR GÁBOR a csehszlovák rádió szerkesztője. 1895. május 7-én Alexander Stepa- novics Popov, a'négy orosz tudós, az Orosz Fizikai és Kémiai Társaság ülésén b számolt felfedezéséről, arról, hogyan lehet e lek trónra gn e t ikus sugarak útján jeleket adni a távolba. Ezen az ülésen mutatta be Popov megaszerkesztette készülékét — a mai rádió ősét. A felfedezés — új korszakot nyitott a tudomány és technika történetében. A szovjet kormány 1945-ben május 7-ét a „rádió napjának” nyilvánította. A szovjet rádiótechnika fejlődése szorosan összefügg Lenin és Sztálin nevével. A szocialista forradalom, vezérei, már az 1917. októberét megelőző időszakban arra használták fel a rádiót, hogy segítségével egy síkba tö- mörítsék az egész ország forradalmi erőit. Azóta a szovjet rádió hatalmas utat tett meg. Ma ez erő és biztonság érzésével telíti el az emberiség millióinak szívét — akik a békét kívánják. A moszkvai rádió adása tanítja meg « szocializmust építő embereket arra, hogyan építsék fel üzemeiket, erőműveiket, hogyan győzedelmeskedjenek a természet felett, hogyan öntsék művészi formába érzéseiket, vágyaikat. A szovjet rádió jelentős mértékben veLte ki részét abból a minkéből, amely égy- gyékovácsolta és napról napra erősíti a világ béketábprát. A csehszlovák rádió dolgozói lelkesedéssel veszik át a szovjet rádió tapasztalatait, forradalmi hagyományait. „Ideológiai munkánkban hatalmas feladat hárul a rádióra. Hiszen ha egy-egy családra négy :t számlálunk — ma minden családra jut egy rádiókészülék” — mondotta Antonín Novotny elvtárs, a CsKP KB-nak decemberi plenáris ülésén. Valóban, az utolsó években rohamosan megnövekedett hazánkban a rádióelőfizetők száma, ’ • .ly ma meghaladja a 2 millió 600 ezret Ha számításba vess' ., hogy a burzsoa köztársaságban 1,045.000 volt az előfizetők száma — látjuk, milyen nagy utat tettünk meg e téren is. Még szembetűnőbb a fejlődés Szlovákiában, ahol 1939- ben csupán 77.000 volt a rádiótulajdonosok száma, míg ma meghaladja a 420.000-et. Május 7. — a rádió napja
