Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-05 / 35. szám

1954. május 5. 3 0! inŰS&G Az agronómus Szerkesztőségünk megkérte a verebélyi gép- és traktor- állomás szakaszagronómusát, Ferenczy Máriát, hogy írjon nTunkájáról olvasóinknak. ■ - Válaszát itt közöljük: Faltaink, szocialista nagytermelésre berendezett falvaink jövője csoda­szép. Ezeket a falvakat ellátják majd a kultúra és tudomány minden vív­mányával. gazdag mézelik, termé­keny szántóföldjeik, rétjeik és nagy­méretű sertéshizlaldáik lesznek. Pa­rasztjaink boldogságának ma helyez­zük le az alapkövét■ A középiskola elvégzése után elhatároztam, hogy én is hozzájárulok derék parasztjaink boldogságának megalapozásához. Ami­kor tavaly kijöttem a mezőgazdasági mesteriskola padjaiból, vágyaim kü­szöbén álltam. Az iskola a nagymá- nyai gépállomáshoz osztott be mint szakaszagronómust. Beosztásomnak igen örültem, bár még el sem tudtam képzelni, hogy müyen feladat vár rám... Bevallom, egy kissé féltem is, ami­kor az állomásra mentem. Én voltam a gépállomás első lány-agronómusa. Amikor azonban a fűagronómus meg­magyarázta küldetésemet és beveze­tett a munkába, félelmem már meg is szűnt. Mindjárt itt az elején meg kell mondanom, hogy ez a munka va­lósággal a /szívemhez nőtt, és hogy semilyen más munkával fel nem cserélném. A verebélyi járás három szövetke­zetét osztották be'.hozzám: Babindoit, Kishindet és Zsitvaújfalut. Ezer hek­tár földterületről gondoskodom, me­lyen nagyrészt gabonát termelnek, ugyanis ez a föld erre a legmegfelelőbb Ez nem jelenti azt, hogy más növé­nyeket nem vetnek, különösen sok ipari növényt termelnek. A három szövetkezet között 15 kilométer tá­volság van. Rendszerint egy nap alatt mind a hármat bejárom. Megjegj­munkája nrhéz < zem, amikor először. jöttem a szövet­kezeti tagok közé, sokan bizalmatla­nul néztek rám., Tudtam, hogy a pa- rasztleíket csakis jó munkával nyer­hetem meg, ezért mindent meglettem, hogy munkámat a lehető legjobban végezzem el. Már kora reggel sietek a szövetke­zetekbe. Állandó figyelemmel kísé­rem, hogy a traktoros brigádok és a szövetkezeti tagok között helyesen oszlík-e meg a munka. Az én felada­tom megállapítani azt is, hogy váj­jon Ia mezőn elvégzik-e a szükséges munkálatokat, és betartják-e az ag­rotechnikai határidőket- Tanácsokat adok a szövetkezeti tagoknak az egyes mezei munkáknál. Büszkén elmond­hatom, hogy az „én szövetkezeteim­ben" tömegesen alkalmazzák a szov­jet haladó módszereket, főleg a sű- rüsoros vetést és, ez által sikerjíl fo­koznunk a hektárhozamot, ügyelek arra is, hogy a szövetkezeti tagok idejében megkapják tőlünk — a gép­állomás dolgozóitól — a szükséges gépeket és felszereléseket. Gondoskodom róla, hogy minden munkát, amit csak lehetséges, géppel végezzenek. Mindez hozzájárul a ma­gas termés eléréséhez és a munkát is megkönnyebbíti, A szövetkezeti ta­gok gyakran kikérik tanácsomat a föld megművelésére vonatkozó külön­böző kérdésekben. Mindent megte­szek, hogy segítségükre legyek, is hasznos tanácsokkal lássam el őket. Sokat tanulok szakkönyvekből és a szövetkezeti tagoktól is. Naponta tar­tunk központi megbeszéléseket. ame­lyeken megbeszéljük az egyes EFSz- ekben előforduló nehézségeket és meg­vitatjuk a hibák kiküszöbölésének módját. Már a tavaszi gabonavetés helyes végrehajtási módját is biztosítottuk. A, legközelebbi napokban pedig gon­doskodunk a rétek kellő trágyázásá­ról és megmunkálásáról. Különösen nagy gondot fordítunk a takarmány le nagyon szép biztosítására, hiszen ez jelenti az állattenyésztés fokozásának alapját. Mit mondjak még a munkámról'! Talán azt, hogy bár ez a munka na­gyon érdekes, de korántsem könnyű? Dehogy, azok a fiatalok is megtud­ják, akik még ma is lenézik a pa­rasztmunkát, kijelentem, hogy ez a munka valóban gyönyörű. Az agro- nómusnak nem áll módjában naponta kiértékelni elvégzett munkáját, mint példáid az esztergályosnak, aki mond­juk, 60 darab alkatrészt készít el egy nap alatt, vagy a traktorosnak, aki 15 hektár földet szánt fel naponta. Az agronómus állandóan figyelemmel kíséri munkájának eredményét, fej­lődését, növekedését, de emellett nem tudja, hogy milyen lesz a végleges eredmény? Vitathatatlan azonban, hogy munkája rendkívül értékes és elkerillehetetienül szükséges. Min­denről tudnia kell, ami a szántóföl­deken történik. Kell, hogy minden gazt és kártevőt ismerjen, mert csak így tud harcolni ellenük. Önállóan kell dolgoznia és gyakran előfordul, hogy fontos kérdésekben gyorsan kell döntenie. Nem utolsósorban szükséges, hogy fel tudja használni az idősebb parasztok tapasztalatait. Büszke vagyok a munkámra. Fel­emelő érzés a zöldéig földeken, friss szélben, vagy meleg napsütésben jár­kálni. A szél és a nap a mi segítő­társunk. A természet egyrészt segítő­társunk, másrészt pedig ellenségünk. Segítőtársunk, amennyiben a termé­szet éltet minket és ellenségünk is, mert állandó harcban állunk vele. hogy több kenyerünk, gyümölcsünk, tejünk, stb. legyen. És ha ebben a harcban a fiatalok is részt vesznek, ■ ez azt jelenti, hogy megtalálták a helyes útját annak, hogy hasznára váljanak a társadalomnak. A mi gép­es traktorállomásunkon ma már há­rom agronómus-lány dolgozik. Hány fiatal lány követ minket? Mi így készülünk Közeledik a választás napja. Mi 's kötelességünknek tartottuk, hogy te­gyünk valamit a választás sikerének érdekében. Iskolánk kultúrtermében alakult meg a kettes számú agitációs központ. CsISz szervezetünk 24 agitátort bo­csátott ennek az agitációs központnak a rendelkezésére. Az agitátorok jó! dolgoznak. Április 25-én is házjról ház­ra jártunk, elbeszélgettünk az embe­rekkel a választásról. Meghívtuk őket estére ez agitációs központba összejö­vetelre. ^zen az estén a szokottnál több ember jelent meg a gyűlésen és ez is bizonyítja, hogy agitátoraink jól végezték munkájukat. Az ágit ciós munkán túl kulturális munkával is segítünk. Az agitációs, központban ének-, tánc- és más szá­mokkal szórakoztatjuk a jelenlévőket. Különösen tetszett az embereknek, amikor Melicher Katika .magyar, szlo­vák és orosz népdalokat énekelt har­monika és hegedű kísérete mellett. Nagy tetszést keltett az első b. osztá­lyos leányok tánca is. Mi, akik már betöltöttük 18 élet­évünket, tehát szavazni fogunk, szin­tén készülünk május 16-ára. Járunk ez összejövetelekre, hogy megismer­kedjünk fizetünk jelöltjeivel, életük­kel és munkájukkal. Minket tanulókat is érint a választás és szavazatunkat olyan Emberekre akarjuk leadni, akik majd a nép' érdekét szolgálják. sípos Béla Magyar Pedagógiai Iskola, Rozsnyó A kézsmárki határban megmunkálják a parlagon heverő földeket. Stefan Slejzák traktoros és Michal Lipták, a nagylomnici állami gazdaság igazgatóhelyettese a szántás előrehaladásáról beszélgetnek. A szőíőskei szőlészeti iskola életéből Iskolánk alapszervezetén bélül kul- túrbrigádot alakítottunk, ez évben már tevékeny kultúrmunkával is foglalko­zunk. Már eddig is több kultúrműsor­ral léptünk fel, kétszer Szőlőskén, egy­szer pedig Nagykövesden. Három egy- felvonásos színdarabot, adtunk elő, két orosz népi táncot mutattunk be, vala­mint több énekszámmal szerepeltünk. Kultúrbrigádúnk a kerületi versenyen is fellépett. Alapszervezetünk minden \ 18 éven felüli tagja a választásra ké­szül. %A közeli falvakban kultúrműsor­ral akarunk fellépni. Szőlőskén április 14-én léptünk fel, a „Kétféle közigaz­gatás” című színdarabot adtuk elő. Ugyanakkor a község dolgozóival is­mertettük, hogy milyenek voltak vala­mikor a választások. ^ KASKÓ JÁNOS Szőlőske CJTRAVALÓUL Itt született, ezen a tájon és most útnak indul. Bányász József, a csordás- rverek. Viharvert ember. Huszonkét éves, sokat próbált Kegyetlen, vad, sunyi nézésű. Tegnap láttam először. A járáson. Kopott, zsíros, sokéves kabátban. A nevével kínlódott. Nehéz, esetlen kezében szótfogadatlanul ugrált a toll. Hol ide, hol oda. Véare sikerült; Bá­nyász József. Feljebb nyomtatottal: ezennel jelentkezem a CsISz-be való j felvételre. , — Éppen kapóra gyütt — mondja. — Mer maur szégyenkeznék is kimen­ni arra a hataur-szélre így minden nékül. Taun még ki is nevetnének, hogy még ebbe' se vautom benne azon a Rozsnyón. — Halkan, mélyhangon beszél, tájszó- iással, kicsit szégyenkezve. * * * Hosszú éveken keresztül Gömör egyik eldugott, .z-aény zugában, Kis- kovácsvágáson pásztorkodtak a szülei. Maga is ebben a „senki sem tudja hol van” faluban látta meg a napvilágot. Milyen élete volt kicsi korában? Ne kérdezzétek. Kilencen voltak testvérek. Ez talán elég felébtként. Iskolába? „Falnivaló kell, nem oskola”. Hajto­gatta az öreg Bányász. így hát Jóská­nak is csak a 'öpüskúti legelő jutott, Az erdő, a karikás ostor, meg a csorda. Néhány évvel ezelőtt végkép elha­tározta, tiogy véget vet ennek az is­tentelen, sivár, sótalan életnek. Az öregek is elhagyták a falut. Csetnekre mentek. Ma iS ott élnek, a szövetke­zetben tehenészek. Jóska brigádra ment, a dobsinai ví­zierőmű építéséhez. Nemsokára kato­nának. De megbetegedett, idő előtt le­szerelt. Utána Rozsnyón dolgozott És most itt van. A határmenti terü­letre akar menni gazdálkodni. Ért hoz­zá, szereti az állatokat, megpróbálja. * * * „Amék kő sokat gurul nem nyő azon mohotka. Gömöri síólás-mondás ez, Bányász József szájából ragadtam ki. Hog; mit ért ez alatt Bányász Jó­zsef? Pontosan nem mondta, de érzem, sejtem. Meg kell állapodni már vala­hol. Dolgozni, venni egyet-mást és megnősülni. És természetesen élni már végre, élni. ElmondtJ, hogy már intéződik a dol­ga. A jövő héten, ingyenes vasútje­gyen, elutazik megtekinteni az új munkahelyét. Beszélt a kedveséről is, Margitról. Ö is Csehországban dolgozik. Bányász József tanulatlan ember, a politikához sem nagyon ért, az ifjúsági szervezet az, amelybe életében először jelentkezett, — de mindettől függetle­nül egy biztos, hogy becsületes, tiszta szándékkal megy határmenti terület­re. Gazdálkodni akar. Végre gazdálkod­ni. Hiszen sokat gondolt ő már erre n ' annak idején, *«tt valahol a Kö- püskútnál, a csorda nyomában. Akkor még bolondos, álom volt. Még valamit. Bányász József talán még nem tudja, — de tudnia kell! — hogy a batármenti területen más fele­lősségteljes feladat is vár rá. Számí­tunk a Bányász Józsefek szorgos mun­káján tű. éberségükre is! KARDOS ISTVÁN Antonín Dvorak — az „egyszerű cseh muzsikus44 Május 1-én volt 50. évfordulója, hogy Prágában meghalt Antonín Dvorák, a legnagyobb muzsikusok egyike. Bed- rich Smetenável együtt, Antonin Dvo­rak tette világhírüv' a cseh zenét és ugyancsak ők ketten alapozták meg a- cseh nemzeti zenét. Művészetüket az egész nemzet élvezhette, zenéjük cso­daszép dallamai a legkisebb falukba is eljutottak. Smetana és Dvorák népük tolmácsaivá váltak, mivel realista mű­vészek voltak *a sző szoros értelmében és minden alkotásukban magához a cseh néphez fordultak. Smetana politi­kai szerepet is játszott a cseh nemzet életében, a nemzeti. függetlenségért harcoló hazafiak között is elsőrangú helyet töltött be, így az ö művei fő­képpen ezekre a harcokra irányulnak. Ezzel szemben Dvorák egyenesen a cseh nép felé fordult, úgyszólván „be­nézett a belsejébe”, átérezte és átélte érzelmeit, gondolatait és mindazt, ami­vel az élet a népet megajándékozta és mindezt zenéjében fejezte ki. Dvorák fejezte ki legszebben a cvseh nép egy­szerűségét és érzésvilágát. Dvorak alkotásaiban az opera felé hajlott, az operában is, mint minde­nütt az emberek érzését, főleg lírai lelkületét kereste. Ma, amikor minden vágyunk és minden igyekezetünk arra irányul, hogy az életet a lehető leg­szebbé tegyük. Dvorák zenéje közelebb áll hozzánk, mint bármikor ezelőtt és mondhatjuk, hogy tulajdonképpen csak ma tudjuk teljesen és kellő megértés­sel élvezni. Antonín Dvorák értékes, gazdag, a zenei műfajok majdnem minden ágát felölelő alkotásaiban a legfontosabb helyet, a híres kilenc szimfóniája, a szimfonikus zene foglalja el. Ez bizony a XIX. század második felében, amikor Dvorák művei keletkeztek, egyáltalán nem volt magától értetődő. Éppen el­lenkezőleg, a szimfonikus művek alko­tójának nemcsak, hogy kiváló zene­szerzői tehetséggel kellett rendelkez­nie, hanem szükséges volt, hogy kor­látlanul, bátran alkossa darabjait. Ugyanis a cseh nemzeti zenében meg kellett adni a szimfonikus zene alap­vonalát, világméretben olyan nagy mű­vészekkel kellett felvenni a versenyt, mint Csajkovszkij, Borodin és Brahms. Dvorák alkotó egyéniségének erejével, az emberbe vetett hitével, valamint nemzete iránti szeretetével nemcsak, hogy megfelelt ezeknek a követelmé­nyeknek, hanem a cseh zenét olyan magas színvonalra emelte, hogy zenéje valóban ez egész nemzet zenéje lett. Nemzetközi méretben is kiváló alkotá­sait a mély és őszinte emberi érzések megnyilvánulásai jellemzik, amelyek­hez az emberek mindig mint az igazi gyönyör forrásaihoz fordulnak és min­dig megtalálják bennük a nemes, em­berszerető embert. Dvorák legértéke­sebb műveihez tar.óznak az „Üj világ” szimfónia, a csodaszép, lírikus largóval, amelyben valóban az emberi szeretet legnemesebb érzéseiről énekelnek, to­vábbá a „Sellő” és a „Jakobinus” című operák, a két női hangra és zongora- kíséretre írt „Mór d kettős énekek”, a szimfonikus zenekar számára írt „Szláv táncok”, valamint a „Bibliai énekek” és a már teljesen népszerűvé vált szerzeménye, a „Hurrforeszk”. Eze­ket a müveket Dvorák valóságos aján­dékként hagyta' a jövő nemzedék szá­mára, művészete mindannyiunk és még a jövő nemzedék számára is értékes hagyatékot jelent. Antonín Dvoráknak kemény fiatal­kora volt, borzasztó nehéz körülmé­nyek között élt, míg hírnevet nem szerzett. Dvorákot nemcsak hazájában kedvelték, hanem külföldön is, az egész világon. Zenéjében nemcsak a tiszta cseh zene megnyilvánulását látták, ha­nem valami új, friss egyéniség meg­nyilvánulásának tekintették, ami \kelle- mes érzéssel töltötte el a hallgató kö­zönséget. Dvorak zenéje mindenekelőtt szeretetet, gyönyört fejez ki, továbbá megtaláljuk benne mindazt, ami az életet széppé teszi, gondolatokat, ame­lyek egy cseh ember érzésvilágából fakadtak. Dvorák mondogatta is magá­ról: „Egyszerű cseh muzsikus vagyok és az is maradok”. Smetana zenéje, főleg a cseh nemzet történelmére irá­nyult, harcosabb volt, politikai aláfes­tése ' is volt, nehezen jutott túl hazája hátárain, ahol akkoriban a cieh nem­zetnek több ellensége, mint barátja volt. Tehát tulajdonképpen külföldön Dvorák képviselte a cseh nemzeti mű­vészetet, Smetanát, Fibichet -és máso­kat. Dvorák dicsősége akkor érte el tetőpontját, amikor felajánlották neki a newyorki konzervatórium igazgatói tisztségét. 1892—95-ig ott működött, majd 1895-ben a prágai konzervató­rium tanára és később pedig igazgató­ja lett. 1901-ben Jaroslev Vrchliokyvel együtt, a bécsi parlament tagja lett. Dvoráknak fiatal korában rengeteg nehézséggel kellet megküzdenie, s ha nem lett volna olyan Harcos termé­szete. és rendkívüli belső ereje, soha­sem ért volna el ilyen óriási sikere­ket. Harci sikereit véletlen kapcsola­tainak és a külföldön aratott sikerei­nek köszönhette, nem pedig a haza- iában uralkodó burzsoáziának. Dvorák liatalkurában különösen nehéz viszo nyok között élt. Apja mészáros volt egy Nelahozeves nevű cseh falucská­ban, Lobkovíc herceg birtokán, és bi­zony nem is gondolhatott arra, hogy rendkívül tehetséges fiát zeneiskolába járathassa. A kis Antonín Dvorák <sak a templomban, és a szülőfalujában, vagv a környéken rendezett mulatsá­gokon mutathatta be tehetségét.' Mi­után kitanulta a mészáros mestersé­get, mégis alkalma nyílt, hogy Prá­gába kerüljön és a zeneiskolán képez­hesse magát. De ott is, az „Orgona >s- kolában — mint ahogy saját maga megjegyzi — „minden penészszagú volt” és aki valamit meg akartAanulni, elsősorban az volt fontos, hogy jel tudjon németül. Dvorák ezt így fe­jezte ki: „Aki jól tudott németül, a legjobb diák válhatott belőle, aki nem tudott jói németül, nem lehetett a legjobb diák.” S. miután Dvorák. nem tudott jól németül, tanulmányait úgy végezte el, mint egy olyan diák. „akin ugyan látszik, hogy gyakorlati isme­retekben igyekszik, de elméletben elég gyenge”. Dvorak néhány évig a prágai Nemzeti Színház zenekarának tagja volt. de kilépett állásából, hogy telje­sen a zeneszerzésnek szentelhesse ma­gát. Magánzeneórákat adott, hogy a legszükségesebbeket megkeresse, de anyagi helyzete annyira rosszabbodott hogy barátai gyűjtést rendeztek egy­más között és az összegyűjtött 250 aranyat átadták Dvorák feleségének a legszükségesebb életszükségletek fede­zésére. Dvorák később a prágai „S.. Vojtech” templom organistája lett, 96 arany évi fizetéssel. így, mint szegény prágai orgonista kezdte meg a világ­hírig vezető zeneszerzői pályafutását. Tulajdonképpen Johannes Brahms se­gítette a világhírhez. Ugyanis Dvo­rak állami ösztöndíjat kért és ebből az alkalomból Brahms kezébe jutottam Dvorák „Moravai kettős énekek”-!ei. Amint Bahms átnézte a dalokat, rög­tön felismerte a szerző rendkívüli ze­nei tehetségét. Ugyanakkor felhívta Dvorákra. Simrocknak, az ismert ne­met kiadónak a figyelmét, aki arról volt híres, hogy kikereste a tehetséges zeneszerzőket, és szerződéssel biztosí­totta be, hogy csak ü adhatja ki az illető muzsikus szerzeményeit.. Brahms a többi között ezeket írta Dvofákról Simrocknak: „Ha ezeket a dalokat el­játssza, öröm tölti el. és mint kiadó különösen fog örülni a különlegessé­geknek. Dvorák mindenfélét kompo­nált. Kétségenkívül igen tehetséges é„ ezenkívül még szegény is. A kettősök jók, amint láthatja, és egész biztosan nagy sikerük lesz. Ilyen és hasonló utakon jutott el a múltban egy zene­szerző a sikerig és az elismerésig. — Képzeljük csak el, hogy Dvorák alko­tásai azért kerültek a világ zenei pia­cára és azért lettek világhírűek, mert Simrocknak megtetszettek Dvorák szerzeményei. Érdekes, és a burzsoá kiadókra igen jellegzetes, hogy pél­dául Dvorak semmi tiszteletdíjat nem kapott Simrocktól a „Moravai kettős énekek”-ért, hiszen örült, hogy szer­zeményét ez a híres kiadó adta ki. A szerzeményt először „Klänge aus Mähren” cím alatt adták, s miután nagy sikert aratott, és mint várható volt, nagy volt az érdeklődés, Simrock új szerzeményt rendelt meg Dvoráknál. Ekkor írta meg Dvorak a „Szláv tán- cok”-at, amelyért már 300 márka tisz­teletdíjat kapott. Hogy életének utolsó percéig mennyi­re szerette népét, arról tanúskodik az a beszélgetés, amelyet 1904 márciusá­ban, tehát kevéssel halála előtt foly­tatott a „Die Reichwehr” nevű német folyóirat szerkesztőjével és kijelentet­te, hogy teljesen az operai alkotásiak akarja szentelni magát, „mert a né» legszélesebb rétegei ezt a műfajt hall­gatják és ezért tartja a legmegfelp-» lőbbnek népe számára.” Dvorak a prágai konzervatórium ■ zeneszerzői szakának kiváló tanítója volt. Tulajdonképpen ő nevelte fel az utána következő egész zeneszerzői nemzedéket Vítézlev Novákkal és Jozef Sukkal az élén. Suk rokoni kap­csolatban is volt Dvofákkal. mert fe­leségül vette Dvorak lányát. Otíliát. Dvorak zenei nyelvének mély embe­riességével és nemzetiességével nagy hatást gyakorolt a szlovák zeneszer­zőkre is, különösen Mikulás Schnei­der Trnavskyra és Mikulás Moyzesra. Ezenkívül az egész mostani szlovák zeneszerzői nemzedék — amelynek ugyanaz a küldetése ' a szlovák zene terén, mint a Smetanáé és Dvoráké volt a cseh zenében — Dvorak zené­jéből /neríti tudását. Dvorák zenéjén keresztül tanulja szeretni népét, rajta keresztül tanulja megtalálni az em­berhez való viszonyát és mindenek­előtt Dvorák zenéjén keresztül ‘ta­nulja megalkotni a saját, zenei nyel­vét. Ezért olyan közelálló hozzánk Dvorák és ezért egész népünké az ő zenéje. Zd. BOKESOV \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom