Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-01-16 / 4. szám
1954 január 16. Ol IFJflSÄG 3 1953. december 15-én befejeződött a nováki bányásztanulók és a magyarországi, oroszlányi bányásztanulók versenyének első időszaka. A verseny meghozta gyümölcsét. A teljesítmény mindkét részről fokozódott és elmélyült a csehszlovák és magyar fiatal bányászok testvéri barátsága. A verseny eredménye 1953 december 15-én: A terv teljesítésében az oroszlányiak vezetnek 163 százalékos teljesítménnyel, míg a nováki tanulók a fejtés tervét 139.1 százalékra teljesítették. A verseny második pontjának kiértékelésénél, az előkészítő munkálatoknál, az oroszlányiak nehézségekbe ütköztek, mert nem osztották be őket erre a munkára. Az előfejtéssel és az ácsolással, csupán „saját bányájukban” ismerkedtek meg, melyet az iskola közelében létesítettek. A nováki tanulók 96.3 százalékra teljesítették a verseny második pontját. Tanulásban a novákiak vezetnek. Az oroszlányi tanulóknak — akiknél a tanítás a tervezett időpontnál későbben kezdődött — taneredményüket meg kell javítaniuk. Nincsenek megelégedve a 2.7 átlageredménnyel, s remélik, hogy a verseny következő időszakában lényegesen megjavulnak. A munkánkívüli tevékenységekben, mint politikai • és kulturális téren, a sport- és honvédelmi nevelésben, mindkét tanulóotthon egyenlő színvonalon áll. A két baráti ország fiataljainak ez a versenye tovább folyik. A következő kiértékelés 1954 márciusában lesz. A fiatal magyar és csehszlovák bányásztanulók versenye is elősegíti a vüágbéke megszilárdulását. OROSZLÁNYI FRTÄL0K Szóval levelezni szeretnétek, csak azt nem tudjátok, hogy kinek írjatok — fejezte be a beszélgetést az igazgatóhelyettes. — Jó. Ha versenyeztek, legalább ismerjétek is meg egymást. Majd írunk Novákyba .. Varga Gyuszi elégedetten sóhajtott fel. igaz. még csak néhány hónapja él itt, a szép oroszlányi vájáriskolában, de sokszor hallotta mégis ennek a csehszlovák bányavárosnak a nevét. — Alig kezdődött meg a tanév, máris levél jött onnan, hogy versenyre hívják őket- ki tanul, ki dolgozik jobban. Elfogadták, persze, hogy elfogadták. Hallottak arról, hogy a tatabányai Szabó Antal és a nováky-i Andrej Michalov. a híres „péntekesek” versenyeznek egymással, aztán az aknák is kötöttek valamilyen szerző- dcst Ki lesz az első? — bizony sokat beszélgettek erről. Most pedig személyesen is megismerkednek a versenytársakkal. Vájjon hogyan fogadják majd ott a hírt? — Lesz-e, aki válaszol ? Felállt,- meghúzogatta zubbonyát a derékszíj alatt, menni készült. Ebben a pillanatban kopogtattak. Középtermetű. viharkabátos férfi jjófX be. Az igazgató- helyettest kereste. — A Magyar Távirati Irodí tatabányai kirendeltségétől jöttem. Most kaptuk a táviratot Nováky-ból: néhány vájártanuló levelezni szeretne az oroszlányiakkal... Kedves csehszlovák elvtársak! Lámcsak ti is arra gondoltatok, amire a mi fiataljaink. * * * Meg kell adni, az oroszlányiak ki tettek magukért. Bár a tanév kezdete, a versenykihívás óta még kevés hírt hallotta'- odaátról, de egy dolog volt. amit alaposan 'smertek: a verseny- szerződést. Sebaj! Elég ez is — egyelőre. Első pont: a terv teljesítése. — A fiúk szívesen versenyeznek, az igaz — töprengett Láposi József, a vájáriskola DISZ- tit.kára. — De a kedv nem elég az üdvösséghez. Tudás is kell hozzá. — Add csak ide azt a lapátot, pajtás — fordult egy kis szőke gyerekhez. Látod, nem jól tartod. Ä másik kezeddel fogd, lejjebb, látod így A fiúk csak néztek. A DISz-titkár egymaga egv perc alatt rakott meg egy csillét. Így járt a DISz-titkár csapatról-csapatra, így terebélyesedett egyre jobban a verseny. Az oktatóvájárok is tudták, hogy ki kell tenni magukért, így hát tudásuk legjavát adták. Es most. HtIHIIHttIHIHIf ItHltMHHHttlHMHHHIMf MtflItHIHtfHtfHtlHIItVttf HHVHHItMMHtff If ItHfMltftVItftIMI A tanulóotthon diákjai nagy figyelemmel hallgatják a természettudományi előadást. i hír'’dali a tanulóotthon másik kitűnő tágját. példás CsISz-tagot, láthatjuk. ; , _^3>.rx2, 5 5i T i a december 15-i versenyértékelésnél a fiatalok büszkén írhatták a Novákybe küldött levél első pontjához: december 15-ig az eltűrt termelési tervünket 163 százalékra teljesítettük. A legtöbb gondot a második pont okozta. — Bányafolyosó készítésé méterben — bányász- tanuló normák szerint. Elővájás, ácsolás! Igen ám, de ha az aknán nem kapnak ilyen munkát1 Kész munkahelyekre telepítik őket, az elővá- jást nem ismerik, az ácsolás fajtái közül is csak egyet-egyet ha tudnak. Mit tegyenek? A kérdést az igazgatóhelyettes, Paulits Gyula oldotta meg. — Ha nincs számunkra hely az aknában, akkor majd csinálunk magunknak, ott, ahol tudunk. Ha másképp nem, bányát építünk itt aa iskola mellett, , ott pedig azt csináljuk, amit akarunk. Ügy történt A fiatalok nekiestek a domboldalnak, s néhány hét alatt elkészült a saját” bánya. ahol megismerkedhettek a tanterv szerint az elővá,lássál és az ácsolással is. S hogy áll a politikai munka? Hogyan válnak öntudatos ifjúmunkásokká a tegnapi parasztfiúk — nehéz ezt számokban lemérni. De talán lássunk csak egyetlen jellemző esetet, ami néhány nappal ezelőtt történt, az értékelés előtti órákban. A történetnek két főszereplője volt: egy szőke, békési gyerek, Szuraveez Márton és egy közönséges seprő. Úgy történt, hogy másfél hónapja a tornatanár kölcsönkérte a tornaterem tisztítására a békési fiú szobájából a seprőt, aztán elfelejtette visszaadni, s a takarítóeszköz bizony szétment, el is.tört Marci felvette a fizetését, ajándékokat vett szüleinek a fenyőfaünnepre, éppen csak annyi pénzt hagyott magánál, ami az utazasra elég. Ekkoi tudta meg a seprő, szomorú sorsát. Nem habozott, hanem útiköltségéből elvette a felét, s egy gvönyörű seprőt vásárolt. „Nálunk nem hiányozhat semmi. A szoba nem maradhat szégyenben az értékelésnél” — mondotta — Mindegy, ki rontotta el, utólag majd beszélünk róla — én megveszem. Mondani sem kell. hogy amikor a dolog kitudódott. nem forgott tovább egy pillanatig sem veszélyben Marci hazautazása Ezekben a napokban különösen nagy öröm érte a fiatalokat. Megtudták, hogy a Tatabányai Szénbányászati Tröszt a bányászatban elsőnek kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést. Oroszlányon remélik, nem maradnak el a nováki fiatalokkal föl vő nemes vetélkedésben sem NÉMETI GYULA. iiimimiiiimi M egtörténik az emberrel, hogy — ahogyan a ma divatos írózsargonban mondják — országnézés közben elemi erővel tör rá a múlt emléke. Ilyesfajta élményben volt részem legutóbb, amikor Nyugat-Magya m-szag egyik bányatelepére, a komá- rommegyei Oroszlányba megérkeztem. Oroszlány. A neve is, a régmúlt élmény is. baljóslatú képzeteket keltett fel mindig bennem. Az Oroszlány név magyarul az állatok királyát, a legvadabb ragadozót jelenti (ki tudja mi októl adta a nép ezt a nevet az egykori pusztaságnak?) — az élmény pedig, nos a regi élmény m tha csak igazolni kívánná * különös helységnév jellegét ... A háborút közvetlenül köi'ető esztendők egyikeben látogattam el ide először egy kegyetlen bánva sz bal eset kapcsán. Egy szombat délután — fiatal újságíró voltam — magához szólít szerkesztőm. — Készül haza? — Igen. — Ne készüljön. Szomorú esemény történt egy elhanyagolt kis bánnal eleven Utc.zrm oda - telefonálja meg nekünk lapzártáig, mit látott. . ■ Ai os, meg kell mondanom, f * hogy a szerkesztő elvtárs megbánta, hogy engem küldött oda riportra. A nyomorúságos, elhanyagolt bányácskában veszélyes tűz ütött ki s áldozatokat szedett. A világtól elvágott, is- tenhátamönötti helyen szükség volt minden munkáskézre a mentésnél s ebbe egészen belefeledkeztem. Akkor littam először halott bányászt... Sosem felejtem el ar egyik áldozat fiát egy szőke, barnaszemű bányászgyereket, amolyan gimnazista korút. Megkérdezte tőlem, mint pesti embertől, mi lesz most már az ő sorsa? Tanulni akart volna . tovább, s most, hogy elvesztette gyámolát, az édesapját... — Ugy-e bízhatok? ... — Bízhatsz — mondottam s megpróbáltam neki lefesteni azt a vüágot, amelyet fel szeretnénk építeni... Késő éjszaka lett, mire észhez kaptam, hogy telefonálni kellene. De sem ott, sem a környéken nem volt éjszakai telefon- szolgálat, Még nem hozta meg gyümölcseit a felszabadulás. Erre a tájra, kis szőke barátomra akkor még az urak Magyarországának mélységes sötétje borult ... L apunk nem közölhette a többi lappal egyidőben a híradást. S az én emlékeimben Oroszlány neve eltéphetett énül összeköttetett a sötétséggel, a vidéki sivársággal és a gyásszal ... egészen addig, amíg ■ ■. ... Itt azonban előre kell bo- csátánom valamit. Újságot olvasó, sőt újságot író ember vagyok, természetes tehát, hogy Oroszlány nevével számos alkalommal találkoztam azidő óta a lapok hasábjain. Ilyen ház. olyan szállás épült, ilyen aknát nyitottak meg. amolyan külszíni fejtéshez fogtak, és a többi... Kimagasló termelési eredményeket is olvastam, amelyeket ennek a bányatelepnek a dolgo- zói értek el... Egyszóval tisztában lehettem volna vele, ha egy kissé c md'J ködöm hogy ez a hely sem maradt el az ország TARDOS TIBOR József Attila-díjas. építéseben, itt is nagyot lépett az idő. S mégis — vannak az emberi gondolkozásnak üyen különös sajátosságai, Oroszlányt nem tudtam máshogyan elképzelni, mint ahogyan akkor láttam: letörőt, őszi kukorica földek, bokáig érő sár, kid(At-bedőlt oldalú bányászkunyhók... S egy barnaszemű szőke ifjú, amint édesapja holtteste mellett vir- rasztva kémleli a jövőt... Amikor mos' gépkocsink megállt egy bizonyos város közepén, azt mondot'-m a vezetőnek: — Miért mm hajtunk továo >, elvtárs? i szén Oroszlány00 igyekeztünk? — Ez itt Oroszlány — felelte. Rendben van. Hozzá vagyunk szokva mindenhez. Sztálinváros is percenként illanó esztendők alatt nőtt ki a magyar kukoricaföldekből, az Inotai Erőmű, Kazincbarcika is. Ez lett tehát az új Oroszlány, ez a széles utcájú, magas er életesházakkal teli modern város!. .. Alig tudom végigtekinteni a házak füstölgő kéménytengerét... Emitt a postahivatal, (emlék- . szel-e, hogy valaha nem tudtál innen telefonálni?), amott az i üzletházak részlegében a ragyogó Népboltok (nem felejtetted-e el, hogy étlen-sztomjan kóborol- 1 tál ifjú barátoddal akkor késő 1 éjszakáig). I \ i őst pedig egy hatalmas ’ kétemeletes árkádos, oszlopos palota elé vezetnek s azt mondjak: ■ — Ez itt az oroszlányi vájár iskda... Belülről úgy fest, mint valami nagy egyetemi ’Pülei belseje széles, hatalmas kőlépcsők, háromemeletes üvegkupolával, megkoronázott csarnok, itt lesz az intézet csillagvizsgáló szak- j körének a működési helye ... Cs’llagvizs" 1 ~ Oroszlányon!... Megismerkedem a tanárokkal, akik a négyszáz első- és másodéves fiatal vájártanul' oktatják. Az igazgató s mindkét helyettese s a tanári kar többi tíz tagja, mind fiatalember. Rajtuk is ugyanaz a gyönyörű egyenruha feszül, mint a négyszáz tanítványukon: a magyar bányászok szép sötétkék, kétsoros finom- szövetű egyenruhája, fekete válIbojtokkal, lakkellenzős tiszti sapkával . Itt van-e szőke kis barátom, viseli-e végre ezt a ragyogó egyenruhát? Most már az ő nyomában járok mindenütt. < tágas tantermekben. amelyeket először Magyarországon, az úgynevezett kabinet-oktatás céljaira rendeztek be fenj, ugyanazon tanteremben csc.k egy tantárgyat tanítanak: például csak természet- tant. vagy csak bányamérési, az összes szemléltető eszközök tehát a tanteremben vannak elhelyezve). Keresem őt a bemutató bányában is. Apró. száz méter hosszú bá- nyácska ez. közvetlenül az iskola bejárata mellett; r mészkőbe vájt alig száz méter mélységű kis bánró’ an megvan minden, ami a rendes nagy bányákban feltartható, a lejtős aknától kezdve, a asúti vágányon keresztül a kétszárny frontfejtésig, a kaparó szál, ágig, a rázó- csúzdáig ... Az acsálatokat a vüág bányaművelésében használatos legkülönfélébb módozatai szerint készítették él: van itt svéd ácsolat és tégla-támfal, vas-ivek .. Még helytelenül vágott ácsolatot is látni, rajta a felirat, miért hibás a munka ., Bányamüveléstan-órákon ide vonulnak le a tanulók, itt tartják meg az órát. itt mutatják be a tanárok gyakorlatban a bányamérés s a bányaművelés legkülönbözőbb fogásait... S itt van a felelés is, a földalatti helyiség bányászok számara családias kipár olgású regényes vágataiban ... Meglátogatjuk a tanulók szobáit. A második emeletet ezek a lakosztályok foglalják el. Két- szárnyú, központi füléses termek: egyben tizenhat tanuló lakik. Ebben a szobában Bodó Karoly égő tekintetű alföldi pa- rasztgyerek — volt parasztgyerek! most másodéves vájárisico- lai hallaató — a szobaparancs- nők. Harsány „vigyázz”-t vezényel s mosolyogva állnak tizenhatan .. . ’mezítláb! Mert nemsokára indulnak heti háromszori gyakorlati munkájukra, az igazi nagy bányába (de a bányán belül természetesen a saját tan- bánya-reszlegükre ...) Ez a szoba ma vette a harmadik szőnyegét! __ Van már két másik, van rádió, van szép függöny, asztalterítő. Annyi pénzt fektettek a berendezésbe, amennyi egy magyar vájár átlagos havi keresete!... T alálkoztam a DISZ titkárral is. Néhány hónappal ezelőtt mén kitüntetett vájár volt a szomszédos Tatabányán, a munkáért járó legmagasabb kitüntetés fiatal birtokosa. Mostantól kezdve az a feladata, hogy a tar. rí karral s a nevelőgárdával együtt segítse az oroszlányi égyszáz vájártanuló becsületes magyar bányásszá nevelését . ■. Tőle kérdem meg, nem ismeri- e az én emberemet? Néz rám hosszan, azután nevet. — Én ... megismertem az elvtársat... — Engem? — igen. Emlékszem erre a napra. Ott voltam én is... A mentők közt... Nem ismerhet meg az elvtárs ... Meg aztán azóta: megemberesedtem. Mondhatom, az elvtárs is... A deres haj!... Az a kis szőke fiú? (megmondja a nevétj. Dehogyis nem lakott itt, itt volt az is, sokáig. Dehogy mint tanuló, csak nem gondolja! Mint tanár! Hát persze, felette is eljár az idő... Most Pesten van, az egyetemen ... Honnan tudom?... Hisz ismerem jól, szegről-végről rokonom. Azt mondják, hasonlítunk is egymásra... Ebben a pillanatban veszem észre, hogy valóban hasonlítanak. Ha el nem mondta volna a másiknak az élettörténetét, azt hinném, ő az. — Ugyanaz a keményszálú s-őke haj... ugyanaz a szilárd, kemény, meleg barna tekintet, a dunántúli prole- tárgyereke aki valaha halottat látott, s aki most messze néz, magasba s — biztos tudom— megér még a maiaknál sokkal különb csodákat is.
