Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-04-07 / 27. szám

1954. április 7. Ol IFJÚSÁG Bódvamenti legendák a mecenzéfi szabadságharcosokról Sziklán, hegyeken át roppant medret vájunk új ezer esztendőknek .. (Bábi T.) A rozsnyói traktorállomás fiataljai május elsejére és pártunk X. kongresz- szusár,. kötelezettséget vállaltak. Alek- sza Miklós kötelezte magát, hogy a tavaszi munkáknál 175«/o-ra teljesíti tervét. A többi munkatársai is ehhez hasonló kötelezettséget vállaltak. Haj­dú János 15C0/0-ra, Bene Andor, Ku- csera János és Lőrinc Bálint elvtársak 140%-ra teljesítik tervüket a gépjaví­tásoknál. Migunová elvtársnö arról gondoskodik, hogy a traktorállomás dolgozói szabad idejüket kellemesen töltsék el. Kötelezte magát, hogy má­jus elsejére a traktorállomáson vörös sarkot rendez be. "yörgy elvtárs vál­lalta, hogy a Skoda gépkocsival javítás után nyolcezer kil métert tesz meg anélkül, hogy újból javítani kellene. FRANKOVICS ZOLTÁN Technikai körünk munkájáról A zselizi magyar nyolcéves iskola CsISz-tagjai szeretettel dolgoznak a technikai körben. Terv szerint dolgozunk. Havi ter­vünk van, amelyet mindig igyekszünk teljesíteni. Az elmúlt hónapban a geometriai órához szükséges segéd­eszközöket készítettük el, (henger, na sábháromszög', téglalap, kúpok). — Készítettünk iránytűt is, amelyet maid a kirándulásokon felhasználunk. Február 15-tűi fizikai segédeszkö­zökön dolgozunk.. Villanycsengüt is ké­szítünk. amelyet használhatunk a há- óza-ti árammal és akkumulátorral is Továbbá készítettünk elektromos ingát és izzólámpákat párhuzamos es sorba-kapcsolással. Következő tervünk szerint elektro­mos vasmagot és rádiókészülékeket ál­lítunk össze. Technikai körünknek összesen hat tagja van. hetente egyszer jövünk össze. Horváth tanító elvtárs irányítása mellett dolgozunk. Célunk, hogy fiataljainkkal még- inkább megszerettessük a technikát, mert tudjuk, hogy hazánk feivirágo- zásában a technika nagy szerepet ját­szik. VESZEL? VILMOS, a CsISz-szervezet elnöke, Zsel-iz. Az ag;tációs központ megnvTtáeán Pár nappal ezelőtt megnyílt a förévi agitációs központ, amelynek a jövőben az lesz a feladata, hogy a választások­ra való felkészülés munkálatait irá­nyítsa. A megnyitás ünnepélyes keretek kö­zött történt. Jelen voltak a förévi szü­lök és gyerekek. Az iskola tanulói nép­dalokkal és táncokkal tarkították az estét. Utánuk a bratislavai pedagógiai iskola növendékei léptek fel, akik így akarnak a választások előkészítési sza­kaszába bekapcsolódni. A műsor szép volt, mindenki jól érezte magát, szépen vidáman zengett a dal az esti szürkületben „Szüretelik már a kadarkát, teliszedem kendőm a tarkát...” SALMA IMRE A nép leírhatatlan öröme Hazánk dolgozói határtalan örömmel fogadják az árleszállítást. Mindenkilátja, érzi, tudja, hogy kormányunk és Kommunista Pártunk mindent megtesz a nép életszínvonalának emelése érdekében. A bratislavai Elektrotechnikai üzletben is sokan megfordulnak ezekben a na­pokban. Olcsóbb lett a rádió, mosógép, jégszekrény, — ki-ki vásáról =aiát szükséglete szerint. A Víri Duzzasztógát hazánk egyik legnagyobb szocialista építkezése. Február 26-án, délután jelentős eseményhez ér tek, lezárták a gát szelepeit. Képünkön a vízgyűjtő medencét látjuk. Frantisek Balas betonozó munkacsoportja a múlt év folyamán nagyszerű eredményeket ért el és ezidén is nagy lelkesedéssel teljesíti a tervet. A rozsnyói traktorállomás fiatalsaina>k kötelezettségvállalása Hámor a hegyek között H e az a vén Bódva patak beszélni tudna, csoda dolgokat mondhat­na a hajdani mecenzéfi legényekről. De így, magunk, sajnos már nem sok­ra megyünk. Az írások elvesztek, a krónika is elkallódott, csupán a nép ajkán élő mende-mondákból következ­tethetünk olyan tényekre, amelyek még így is fényesen bizonyítják, hogy a mecenzéfiek sem voltak közömbösek a történelem iránt. Sőt fordítva, nem egyszer kupához, s kaszához nyúltak, hogy csatlakozva a szabadságharcos csapatokhoz, a felkelőkhöz, élet-halál harcra menjenek ez ellenséggel -zeni­ben. A még fennmaradt népi mesék és mondák alapján a falu keletkezésére és egy-két történelmi eseményre sze­retnénk rárhutatni. Ezer évvel ezelőtt Néhány kilométerre Alsómecenzéf- től van egy Dörf (magyarul Kisfalu) nevű erdei tisztás Ezen a helyen még ma is megtalálható az az emléktábla, melyet i896-ban, állítólag a falu ala­pi sának ezeréves évfordulóján, állí­tottak. Eszerint az első település 896- ban itt, ezen a sűrű erdőséggel körül­zárt fensíkon volt. Szerintem nehéz, sőt majdnem lehe­tetlen megállapítani az első települők nemzetiségét és azt, hogy Európa me­lyik területéről jöttek. Egyes állítások szerint a magyarok bejövetelekor a Kárpáti-medence délkeleti területéről kiszorított flamend törzs maradványai rekedtek meg itt. Legkevésbbé lehet­tek n agyarok, mivel a magyarok abban az 'dobén még majd em kizárólag á'- lanenyésztéssel fogla' rztek, s így a sík területet szerették A szájhagyomány szerint a menekü­lő csoportnak nem v; it szándékában még letelepülnie. De közbejött valami. Volt köztük egy Mecén nevű terhes fiatalasszony, aki szerencsétlenségükre lemaradt tőlük a Bcdva-patak völgyé­ben. Mivelhogy nagyon összetartóak voltak, elhatározták, hogy a legköze­lebbi erdei tisztáson pár napra, amíg rrihányan visszatérnek és megkeresik az asszonyt, letelepülnek. Azt már a szájhagyomány sem tud­ja. hogy a keresés milyen eredmény­nyel járt, de annyi bizonyos, hogy a „pár napból" évek lettek. Ha valaki meg­nézi ezt az erdei t sztást, azonnal a szemébe ötlik egy k akácos Mgetecs- ke. Vannak, akik azt állítják, hogy itt volt az őslako­sok temetője. Le­het, hogy igazuk van, ez persze azt bizonyítaná, hogy az a „pár nap” hosszú évtizedekre.-ót talán évszáza­dokra nyúlt. — Ez sem lehetetlen. De nézzük csak, mit mond a száj- hagyomány a mi elveszett fiatalesz- szonyunkról tovább. Állítólag gyermeket szült és mivel be­tegen képtelen volt a többiek után menni, letelepedett egy még me 's létező forrás mellé, amelyet a mecen- zéfiek Zaifen-nek neveztek el. A környékbeli emberek egész cso- daregényeket mesélnek erről az asszonyról. Az öreg Mészáros nénitől hallottuk, hogy valamikor nagyon ré­gen az egész falu területén egy fenék nélküli mocsár terpeszkedett. Jaj volt annak, aki oda merészkedett, mert a mocsárnak volt egy pogány mindenha­tója: egy hétfejü sárkány. Ez a hétfe­jű sárkány nagyon nagy haragban volt ag emberekkel, 6 így a völgyben letelepedett Mecén asszonnyal is, ki­nek főleg a gyermekére acsarkodóit. Egész napokig e re leselkedett, hogy mikor rabolhatja el az anyjától. Egy éjszaka Mecén asszony különös dolyaket álmodot. Megjelent neki egy angyal, aki elárulta, hogy miképpen lehet megölni a hétfejű sárkányt. Meg­hallgatta és a következő nap úgy is tett. S :urokból csinált egy babát, be­kötözte, karjára vette és elment e mocsár peremére a sárkányhoz. Amint incselkedett vele, - hétfejü sárkány u szurokbabát elragadta tőle és egyszer­re 'enyelte, amitől nemsokára elpusz­tult Állítólag azóta száradt ki az a feneketlen mocsár is. — Természetes erre az öreg Ged on Feri bácsi azt mondaná, hogy biz” nem száradt az ki eriidg, míg meg nem gürcöltünk a le- csapolásával és a patakok szabályozá­sával ... U osszú évek folyamán ez erdei tele- ' * pesek „megunták” a jó hegyi le­vegőt és behúzódtak völgybe. Meg volt ennek is a maga oka Részben ke­nje volt a víz az eredeti helyen. A má­sik okot talán abban kereshetjük, hogy mivel a lakosok ebi en az időben már rézbányászattal is foglalkoztak, szük­séges volt, hogy főleg értékesítés szem­pontjából szorosabban felvegyék a környékbei' lakossággal a kapcsolatot. De vannak, akik azt állítják, hogy a behurcolkodásnak nem ez volt az igazi oka. Nem messze Alsómecenzéftől, a hegyek között van egy Ojfalucska ne­vű apró falu, amelyben évszázadokon keresztül rablók tanyáztak. (Az öreg emberek még eml< znek is az utolsó rablóvezérekre; Górd n Ferire és Pa­use j Józsira Beszélik, hogy az utolsó betyár halála élőt azt mondta a sze­gény embereknek, hogy van itt nem messze egy nagy kő. Az alá rejtették el a gazdagoktól elrabolt aranyat és más drágaságokat. Menjenek el, keres­sék meg és örök időkig boldogan él­hetnek majd belőle. — Sokan szeren­csét próbáltak már a kincs keresésé­vel. de még nem találta meg senki.) Függel'enül az aranyból, kőtől .stb. tény az, hogy a .lecenzéfieknek nem nagyon ízlett a „jó szomszédság” és talán ez is arra késztette őket, hogy elhagyják az erde' vadont Hámorok a hegyek között Minden jel arra mutat hogy a ké­sőbbi években a rézbányákzat már nem fizetődött ki. Más foglalkozás u- tán kellett nézni. A falu határában lévő csekély mostona szántóföld távol­ról sem biztosította a lakosság meg­élhetését cs e ért kovácsoskodni kezd­tek. Egyelőre csak egyszerű szögeket csináltak. De volt idő, amikor hajó­szögek is készültek ; mecenzéfi tü- zeknél. Mégis nem a szögkovácsolás, hanem a hámorosság lett a falu lakosságának jellegzetes fogla! >záse. A hámor kívülről egy réti malom fabódéjához hasonlít .A bő hegyi pata­kok által hajtott malomkerék henge­rének másik végéhez egy nehéz vas­kalapácsot rögzítetek. Ezzel kalapálták ki a kapát, kaszát és más szerszámo­kat. Még annyit a mecenzéfiekről, hogy nagyon szorgalmas emberek. Ma !s emlegetik, hogy e hámorok rendsze­resen éjszaka egy vagy két órakor kezdték a munkát. Kellett, hiszen a nappal rövid volt számukra. Rákóczi legjobb kurucai A falu délkeleti oldalán, a völgy tor­kolatánál ál! egy magas hegy. Wach- hügel-nek, Őrdombnek nevezik. Nem véletlen ez az elnevezés. Az öregek azt beszélik, hogy a tatárjárás idején, de még később a török támadások é- veiben is erre a dombra állították a falu legerősebb e iberét egy vasdo- ronggel. Az volt • feladata, hogy fi­gyelje a völgyet; nem jön-e az ellen­ség. Az ellenség jöttét előre megbe­szélt jelekkel tartozott tudatni a fa­luban készenlétben álló védelmi serer gekkel. • A későbbi parasztlázadásokhoz való viszonyulásukat csak kevés anyag bi­zonyítja. A XVII. század éveiből ismeretes, hogy a' mecenzéfiek külön jogot kap­tak Bethlen Gábor fejedelemtől. Ter­mészetes, hogy ezt is ki kellett vala­mivel érdemelniök ... Ennél több történelmi tény tanús­kodik amellett, hogy az 1700-as évek elején a falu lako'-iág nagy lelkese­déssel csatlakozott Rákóczi szabadság- harcához. A fegyverbíró férfiak azon­nal jelentkeztek a felkelők seregébe, az otthoniak szerszámokat és fegyve-l szállítottak a kurucoknak. Mega Jókai Mór, — aki bizonyára alaposabban utánanézett a dolgokn k — úgy ír a Lőcsei fehéresszonny című regényében a mecenzéfiekről mint Rákóczi leg­hűbb, legodaadóbb kurucairól. C1 gy kötmyékszei ismert legenda '-J szerint a szabadságharc hanyatló napjaiban, mikor a labancok Kassa visszafoglalására készültek, a még ott­honmaradt mecenzéfiek öreg embe­rekből, asszonyokból és gyerekekből egy külön csapatot toboroztak, Kiegye- nesítet kaszákkal siettek a kurucok segítségére Kassa űá. De elkéstek. Mire estefelé a Dargó nevű ^hegyhez érkeztek (Kassa mellett), Schlick né­met generális már szétverte Rákóczi seregét. A hetvenkedni kezdő mecen- zéfieket a labancok összefogdosták. de későbe mégis megkönyörültek raj­tuk és szabadonbocsátották őket. A mecenzéfiek Rákóczihoz valö ra­gaszkodását más sem bizonyítja job­ban, minthogy majdnem mostanáig megőrizték a Rákóczi féle öltözetet. Az utóbbi években márcsak temetéskor öltötté fe' Mecenzéf és Kossuth Lajos Az 1848-as szabadsá harp szele Me- cenzéfre is eljutott. Sajnos kevés pon­tos adatunk van bizonyítékul. Az öreg hámorosok azonban még mindig em­legetnek dolgokat, amelyeket nyilván apjuktól hallhattak. Egy öreg hámoros, Strömpl bácsi péld' azt mondja, hogy az apjáék egy időben kapa helyett kar­dokat kalapáltak a Súgóban (így hív­ják azt a völgyet, ahol a legtöbb há­mor volt). Nem valószínűtlen, hogy a szabad­ságharcosok számára készülteik a kar­dok. Mások meg azt emlegetik, hogy va­lami Kossuth nevű tiszt által küldött vörössapkások ló és szekérszerszámo­kat készíttettek náluk. 1919 — a vörös Mecenzéf Tíz éves, sovány proligyerek voltam 1919-ben. Régen volt, mégis úgy em­lékszem rá, mintha ma lenne. Soha­sem láttam olyan lelkesen a falut, mint amikor bejöttek a vörösök, ö- römteljes arcok futkostak az utcán. A szerszámgyári munkások teli torok­ból énekelték a „Nem lesz a tőke úr mi rajtu.nk”-at — így emlékszik Ruz- bachy Rudolf arra a dicső esztendőre. Valóban Mecenzéf vörös volt. A falu színe-java azonnal a vörös hadsereghez csat­lakozott. Pár nap mulya a vörösök parancsot kaptak a visszavo­nulásra. A falusiak bői sokan velük t irtottak. A több­ség azonban itthon ma-edt és megala­kították a falusi „vörös hadsereget” Vojtina József, Ge­deon Salamon, Quirschfeld József és mások álltak az élen. Elhatározták, hogy ha törik, hogy ha szakad, nem engedik De a faluba a fe- Irirgárdistákat. Egyesek szerint esküt is tettek rá. A frontvonal a Pacsma és Kólát hegye volt. Napokig tartott a harc. A német, magyar és szlovák vö­röskatonák csak Imi vadászpuskák­kal voltak felszerelve, amelyeket az­előtt orvvedászetokra használtak, míg az olasz tisztek által vezetett gárdis­ták már modem fegyverekkel rendel­keztek. De a vörösök így is megálltak a helyüket. A falu csak árulás folytán esett el. Trebunya Mátyás, falusi spe­kuláns, akinek fűrésztelepe volt a hegy másik oldalán, Bode in, éjszaka át­szökött a gárdistákhoz és elárulta a vörösök állásait. Miután a gárdisták tisztában voltak a front helyzetével és főleg az erőviszonyokkal, kemény tá­madást indítottak. A végén már csaik hét falusi vörös katona védte a falut. A gárdisták boss t álltak a mecen- zéfieken. A csehszlovák és magyar burzsoázia Sohasem tudta megbocsáta­ni a mecenzéfi vörös proliknak ezt o tettét. Fiatalok szazai... |\1 a fiatalok százai nevelkednek Al- L'-*- sómecenzéfen. Vasöntöknek ta nulnak. Izmos, keményöklű vasasoknak De a vasöntés mellett mást is meg i tanulhatnak- Megismerhetik apáik har­cait, melyekről egy percig sem szabad megfeledkeznünk. Kardos István

Next

/
Oldalképek
Tartalom