Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-03-31 / 25. szám

4 1954. március 3f. * Ú! IFJÚSÁG Rozsnyón kétnapos konferenciára ,öt- tek össze a fiatalok. Ez a két nap meg­mutatta a rozsnyói járás összes CsISz- szervezetcnek eredményeit és feltárta a hiányosságait. A CsISz-tagok felszó­lalásaiból látni lehetett, hogy készü­lődtek erre a napra és ez a közös be­szélgetés, tapasztalatátadás a jövőben még jobban elősegíti az alapszerveze­tek munkáját. A beszámolókból kitűnt, hogy hiányosságok nemcsak az -lap­szervezeteknél fordulnak elő. A CsISz járási bizottsága sem töltöte be külde­tését. Nem jártak rendszeresen gyűlé­sekre és így nem voltak képesek ar­ra, hogy megállják helyüket. 52 ülés­ből, csak 36-ot tartottak meg Gyúró- sík elvtárs, aki szintén a bizottság egyik tagja volt, a legtöbbet hiányait. Jonco elvtárs, a járási funkcionáriu­sokat k>- üz- 'ta, akik nem tartották fenn állandó kapcsolatukat alapszerve­zetükkel. Rámutatott arra, hogy a járás és közöttük csak akkor volt összeköt­tetés, amikor a motorkerékpárba ben­zin kellett. Egyúttal felkérte a titkár­ságot, hogy a jövőben gyakrabban lá­togassál meg szervezetüket. A csucso- mi fiatalok szintén a járási vezetőség hanyagságára mutattak rá. A titkárság nem vett részt az alapszervezet év­záró közgyűlésén. A politikai körök munkáját sem ellenőrzik. Az alapszer­vezet még 1954-re nem kapott tagsági bélyegeket. A csucsomi fiatalok felké­szültek a Világifjúsági Hétre és a vá­lasztásokra is. Kötelezettséget vállal­tak, hogy egy-egy kultúrprogrammot tanulnak meg erre az alkalomra. A betléri CsISz-szervezet munkájá­ról is hallottunk a konferencián. A felszólaló örömmel számolhatott be ar­ról, hogy náluk a politikai körök száz százalékban működnek és a fiatalok az egységes földművesszövetkezet munká­jából is kiveszik részüket. Kötelezett­séget vállaltak, hogy a pártkongresz- szus tiszteletére 100 brigádórát dolgoz­nak le a szövetkezetben . A kongresszuson a rozsnyói nyolcé­ves magyar iskola pionírja: szép kul- túrprogrammal szórakoztatták a jelen­lévőket. Kívánták, hogy a konferencián feltárt hiá yosságokat kiküszöbölve jobb eredményt érjenek el a rozsnyói járás CsISz-szervezetei. Utána a rozs­nyói magyar pedagógiai iskola CsISz- szervezetének küldötte számílt be e- redménveikről és hiányosságaikról. Az iskola a járásban legszebb eredménye­ket tudott felnv'tatni kultúrmunke terén. Egy félév alatt zenekart is ala­kítottak. Rámutatott arra is, hogy a tanári kar nem fordított kellő figyel­met az első és második osztályosok politikai köreire. György elvtárs a szalóci fiatalok munkájával ismertetett meg bennünket. Ez a szervezet az utóbbi időben már szép eredményt ért el. A politikai kö­rök jól működnek. A falu szocializálá­sát nagyban elősegítette a szalóci CsISz-szervezet. 613 b.igádórát dolgoz­tak le a cséplésnél, aratásnál és gyü­mölcsfa-ültetésnél. A X. pártkongresz- szus tiszteletére további ezer órát dol­goznak le a szövetkezetben. A válasz­tásokra kultúrprogrammal készülődnek, mellyel több közs -get látogatnak meg. Végül Pusztai elvtárs, a rozsnyói bányásztanulók küldötte kért szót. Dvorcák elvtárs, a já 'si titkár bírálta a tanulókat multévi munkájukért. A CsISz-szervezet bizony nem a legszebb eredményt érte el a múlt év első fe­lében. Később aztán már teljesen meg­változott a szervezeti élet a tanulóo.t- honban. A politikai körök jól működ­nek. A tanulók nagyrésze már bekap­csolódott a „példás tanuló" címért való harcba. A Fucsík-jelvény megszerzé­sére is sokan .^szülődnek. A konferencián elhangzott beszámo­lókból kitűnt, hogy a rozsnyói járás fiataljainak nagyrésze már szépen dol­gozik a szervezetekben. Az eredmé­nyek mellett azonban vannak hiányos­ságok is. A borzovai CsI3z-szervezet például egyáltalában nem mutatott fel semilyen eredményt. A rozsnyói kór­ház fiataljai szintén alszanak. A kon­ferencia után a rozsnyói járás CsISz- szervez»teinek titkár igára ez a fela­dat vár, hogy ezeket a szervezeteket is életre keltse. A többi szervezetekről se feledkezzenek meg. Tartsák fenn állandó kapcsolatukat azokkal a szer­vezetekkel is, amelyek már eddig is szép eredményt tudtak felmutatni. BÁN ZOLTÁN leg a nyár folyamán mutattak fel dicséretreméltó eredményeket. A ve- reknyeiek például brigádórák ledolgo­zásával segítettek a helyi egységes földművesszövetkezetnek. Ilyen szem­pontból a dunapüsoöki CsISz-tagok sem maradtak el; hattagú brigádjuk az aratásnál segédkezett. Ezenkívül be­kapáltak öt hektár kukoricát és cu­korrépát. A kultűrmunka főleg a központi bizottság XI. plenáris ülése után javult meg. A járás fiataljai ti­zenkét színdarabot tanultak be, ösz- szesen huszonkilenc mulatságot ren­deztek. A szentgyörgyi nyolcéves iskola fia­taljai patronátust vállaltak két hektár erdő felett, amelyet gondosan tiszto­gatnak, ápolnak. Ezenkívül az iskolában eredményesen működik a bábszínház­kor. A járás ifjúságának eredményekép­pen meg kell említenünk azt a síver­senyt, amelyen több lint nyolcvan fiú és leány vett részt és azokat a stafé­taversenyeket, valamint más sportmeg­mozdulásokat, amelyek jól sikerültek. Reméljük, hogy az újonnan megvá­lasztott vezetőség nagyobb felelősség­érzettel végzi majd munkáját a követ­kező évben. Egy pillanatra sem feled­keznek meg arról, hogy a járásuk határmenti területbe esik, ami még fo­kozottabb feladatok elé állítja őket.-ki­A breclavi járásban lévő lednicei EFSz dolgozói az elsők között kezdték meg a tavaszi munkákat. Már március elsején megkezdték a talaj előkészítését Képünkön a lednicei szövetkezeti tagok az utolsó 24 hektár földet vetik be keresztsorosan. ^Helvniji kultúrélel A hetényi kultüréletnek még nincs nagy múltja. Pár évvel ezelőtt anu- nyira el volt foglalva mindenki egyéni munkájával, hogy az embereknek még vasárnapjuk sem igen volt. A Februíii győzelem után az Egységes Földműves Szövetkezet megalakulásával, a falu fejlődésével párhuzamosan fejlődésnek indult a falu kultúrélete is. A fiatalok színjátszó -kört alakítot­tak és elkezdtek dolgozni. Nagyobb feladatra csak az elmúlt évben válla1- koztak először: a „Lihomfi” címít víg­játékot adták elő. A hetényi fiatalok a színmű eljátszásával bebizonyították, hogy a falusi fiatalságban sok az adott­ság, a rátermettség, s hogy egyik- másik fiatalból hivatásos színész is le­hetne. A színművel ellátogattak a kör­nyező községekbe is s mindenhol nagy sikert arattak. Szép teljesítményüket az Oj Szó hosszú cikkben dicsérte. r m ­Érthető, hogy a tavalyi sikertől fel­buzdulva az idén nagyobb kedvvel fo­gott hozzá munkájához a színjátszó kör. Ebben az évben az első nagy si­kerüket már az első fellépésükkel — ,,A Csikós” című színművel — arat­ták. A színmű tanulásakor felhasznál­ták a múltban elhangzott bírálatokat, s . hibákat kiküszöbölve, otthon és a szomszéd községekben is nagy sikert arattak. Külön dicséretet érdemelnek a hetényi fiatalok azért, hogy a siker a CsISz, a Csemadok és a Sokol ta­gok, a magyar és a szlovák dolgozók példás együttmlíködésének köszönhető. Hetényen a magyar és a szlovák dol­gozók mindenben példásan segítenek egymásnak. A szlovákul is tudó ma­gyar fiatalok éppen olyan örömmel vállalkoznak szlováknyelvű színmű előadására, mint a magyarul is be­szélő szlovák ifjúmunkások magyar színmű előadására. A kultúráiét fellendítésében legna­gyobb része a Hetényen működő taní­tóknak és Páiközdi Eleknek, a helyi Sokol titkárának van. Külön dicséret­ben kell részesíteni Bordán Katalin, l/jvári Lászlóné — Bordán Magda, Ko­csis Lajosné. Kovács Júlia, Herdics János és Csintalan Miklós tanító elv- társakat, akik nemcsak a színművek betanításában, hanem a rendezésben, jelmezkészítésben és ha szükség van rá, az alakításokban is szorgalmasan kiveszik részüket. Bordán Katalin ■ például kitünően alakította a Csikósban a méltóságos asszonyt, ö készítette a jelmezeket és ezenkívül segített a darab betanításá­ban is. Helytelen lenne azonban, ha a siker titkát csak a tanítók érdemé­nek tudnánk be. A siker kivívásában természetesen a szereplőknek van a legnagyobb részük. Névszerint: Hencz Gyulának, Bordán Katalinnak, Lucza Balázsnak, Szabó Benőnek, Dobrocsi Erzsébetnek, Vízik Jánosnénak, Ko­csis Lajosnénak, Páiközdi Eleknek, Szu Dezsőnek. Szabó Kálmánnak, Pap Sándornak, Szabó Júliának, Csintalan Eleknek, Gábor Miklósnak, Szal>ó Gyulának, Nagy Ernőnek, Szabó De­zsőnek, Újvári hászlónénak és még a többi szereplőnek. Az egyes színielőadásokhoz szüksé­ges díszletek Kocsis Lajos egyetemi hallgató kiváló munkáját dicsérik. — Kocsis elvtárs a felesége kedvéért — aki ott tanít — ha színdarabot tanul­nak. lemegy Hetényre és elkészíti a díszleteket. A színjátszó kör az egyes előadáso­kon befolyt pénzt kultúrcélokra for­dítja. Ebből az összegből. gyarapítják a kultúrotthon berendezését és könyv­tárukat. A színjátszó kör tagjai most a „Mé­lyek a gyökerek” című színművet ta­nulják, s remélik, hogy az előadásán még nagyobb sikert aratnak mint az eddigi fellépéseiken. B. T. A hetényi színjátszókor tagjai a „Csikós” című : zínmű előadása után. Az ekecsi ifjúság szorgalmasan tanul Egy szép márciusi este, amikor már csend honglt köröskörül, nem dübö­rögtek a traktorok s nem zörögtek a vetőgépek, az iskola felé hosszú em­beráradat özönlött. Jöttek a falucska lakói, valamint a tanfolyam hallgatói, hogy részt vegyenek számukra eme nagy ünnepélyen. Ugyanis Ekecs köz­ség lakásai, akik résztvettek az orosz népi nyelvtanfolyamon, ma befe­jezték ezt a tanfolyamot, ahol meg­ismerkedtek az orosz adóévei és el­sajátították annak alapvető fontossá­gait. Amint körülnéz az ember, mindenütt mosolygó arcokat lát. Vannak itt idős, ifjú emberek, asszonyok és leá­nyok, még olyanok is, akik nem vettek részt a tanfolyamon. Az ünnepélyt a csehszlovák és a szovjet himnusz eljátszásával kézd- tük meg, amelyet a tanfolyam hallgatói és az ünnepélyen részt­vevő diákok énekeltek. A himnusz után az ekecsi 'iskola növendékei kultúrműsorral tették szebbé és iin- | népibbé e napot. Majd közben a tan­folyam felelőse beszédet tartott s be­szédében értékelte a tanfolyam ered­ményét s megemlékezett a felmerülő nehézségekről is. S végül kiemelte, hogy az idősebb bácsikéic és nénikék mily lelkesen és nagy szorgalommal ! vettek részt a tanfolyamon. Ferenci elvtárs a helyi pártszerve­zet elnöke meg arról beszélt, hogy az ifjúság kevésbbé vett részt a tanfo­lyamon mint az öregek. Ez hiba. mert j az ifjúságnak kellene példát mutatnia 1 az idősebbeknek is. Bizony sokszor előfordult az, hogy a tanfolyam he­lyett a korcsmába mentek a fiatalok, ahol a bor, borgőz és a nikotin émely­gős szagában elkótyavetélték szabad óráikat. A tanfolyamon, habár voltak kisebb - nagyobb nehézségeink, de azért mégis elértük azt, amit akartunk. Sok orosz szót tanultunk meg, amelyek lehetővé teszik számunkra azt, hogy olvashat­juk a szovjet sajtót, amelyből sokat tanulhatunk. Mi elhatároztuk, hogy az orosz nyelvet, amely a béke és a haladás nyelve, még tökéletesebben megtanul­juk és elsajátítjuk. Ennek az elérése nem kerül nehézségbe, csak egy kis akarat kell ahhoz, hogy elsajátítsuk és megtanuljuk a ciril betűket. PAKSY LÁSZLÓ, Ekecs. Karas elvtárs új élete C ikola István, a kulák kidugta vörös izzadt arcát a veranda ajtaján. „Zoltán, ebédelni!" — kiáltott az istál­ló felé és becsapta az ajtót. Fiatal, 18 éves fiú eltette a villát, megmosta a kúton a kezét és bement a házba. A szobából tányércsörömpölés hallatszott. Nemsokára kinyílt az ajtó és belépett Cikola István, tányérral a kezében. A tányéron frissensült palacsinták páro­logtak, kezével megtörölte zsíros ajkát és Zoltán elé tolta a tálat. — Na, egyél. Cikola István Zoltánnal szembe ült le s figyelte, milyen mohón eszik szolgá­ja. Zoltán nagyon éhes volt. Hiszen mér reggel háromtól dolgozott és a reggeliie bizony nagyon szegényes volt: egy kis csupor kávé és egy szelet ke­nyér. Most már a harmadik palacsin­tánál tartott, amikor a negyedik után nyúlt, dühösen szólt rá a kulák. Nehogy megfald az összesét. Én nem tudom, hová fér beléd annyi étel. Zoltán torkán megakadt a falat. Sze­mei könnyel teltek meg, nem tudott szóhoz jutni. Némán állt fel s kiment az istállóba a lovakhoz. Itt volt az ő lakása. Bútora rozoga prices. Ezen aludt s egy rongyos télikebáttaJ takarózott. Fizetése nem volt sok. Évente egy ruha, cipő, egy kevés étel, no meg a rozoga prices. * 1/ ares Zoltán ma nár úgy emlék­ig szik vissza minderre, mint egy rossz álomra. Amikor már nem bírta tovább a kulák szekírozását, megszö­kött. Csehországba egy porcellán gyárba ment dolgozni. Itt a gyárban találko­zott először olyan emberekkel, akik őt megértették, .kik törődtek vele. A cseh elvtársak felfipveltek a bátorta­lan fiatalemberre, aki nem tudott se csehül, se szlovákul, de aki a munká­ban állandóan az élen haladt. Munka­szünetben és a műszak befejeztével elbeszélgettek vele a munkatársai. S ökölbe szorult a cseh elvtársek keze akkor, mikor gyermekéveiről és a ku- lák szolgálatában eltöltött időről be­szélt nekik. Az elvtársak biztatták, visszaadták önbizalmát és Karas elv­társ kezdte jól érezni magát a cseh kommunisták között, kik megmagya­rázták neki, hogy a Cikola Istvánék uralma örökre végétért. Megmagyaráz­ták neki a párt fogalmát és annak programmját. így múltak a hónapok és egyszer csak megkérdezték Karas Zol­tánt, nem akarne-e ő is párttag lenni. Zoltán elpirult és az örömtől hirte­len szólni sem tudott. Hiszen régi álma volt olyan pártba lépni, amely azért harcolt és harcol, hogy soha többé ne legyenek kulákok és gyárosok, hogy soha többé ne legyenek hideg istálló­ban lakó szolgák és kizsákmányolt munkások. Örömmel lépett be tehát 1947 februárjában a pürtba. Azután katonai szolgálatra hívták be Karas Zoltánt. Emlékszik, milyen türel­mesen tanították őt, magyar anyanyel­vű társaival együt a párt és a CsISz- tagjai. Mennyi időt szenteltek neki, egyszerű katonának csak azért, hogy a szolgálati nyelvet . él hamarább el­sajátíthassa. Segítettek neki az altiszti iskolában és segítettek a tiszti iskolá­ban is. A tiszti iskola elvégzésével el­határozta, hogy a hadseregnél marad, mint politikai munkatárs. így akart segíteni a magyj anyanyelvű elvtár­sakon.' * A harci és politikai kiképzés grafi- ‘‘ konján fel ven tüntetve a század minden katonájának a jegye. Eszerint a kimutatás szerint tudja meg Karas elvtárs, kinek miben kell segítenie, mi­ben maradnak el a magyar nemzetisé­gű bajtársak, mi jkoz nekik nehézsé­get. Először a fegyverek leírása, a pa­rancsszavak, a szolgálati nyelv okozott nekik nagy nehézséget. Hogy az elv­társak jobban és hamarabb tanulhas­sanak meg szlovákul, rendelet érkezett, amely szerint azok az altisztek és ka­tonák, akik eddig a legjobb tanulmányi eredményeket mutatták fel, patroná­tust vállalnak a magyar nemzetiségű elvtársak felett. így például Iván elv­társnak Bilko tizedes segít, Simon elv- tarsnak Dráfy szakaszvezető magyaráz, Petro elvtárssal 1 űri elvtárs tanúi e- gyütt. Ezek a bajtársak együtt ismét­lik, tanulják az előadott anyagot. A magyar anyanyelvű katonák részére készült tankönyvből tanulják azokat a szavakat, amelyekre a kiképzésnél leg­nagyobb szükségük van. „Kde je — hol van, d’aleko — mesz- sze, presná puska — pontos puska”, hallatszik a kultúrteremből. A tanítást Bilko tizedes vezeti, aki éppen olyan jól tud magyarul, mint szlovákul. A szorgalmas tanulás eredménye napról-napre látható és főleg a politi­kai és harci kiképzés szép eredményei­ben tükröződik vissza. így például Petro elvtárs, ak civilben kőműves volt, most erős tanulniakerásával az elsők közé küzdötte fel magát. Népi demokratikus köztársaságunk egyformán törődik J szlovák, cseh, ma­gyar és ukrán nemzetiségű dolgozóink­kal. Meggyőződhetett erről Karas elvtárs — azelőtt a kulák szolgája, ma katonatiszt — és meggyőződhet­tek róla azok az elvtársak, akik ma a népi demokratikus hadseregünkben teljesítenek szolgálatot. Kétnapos járási konferencia Rozsnyón Egy évi munka a járási konferencia tükréSen Vasárnap, március 21-én tartotta meg Bratislava környékének szervezett ifjúsága a járási konferenciát. A járási konferencia tükör volt, amely rámutatott a múlt évben elért eredményekre és egyben a hiányossá­gokra is. Vlasic elvtárs, titkári beszá­molójának első részében a járási bi­zottság tagjainak azon hiányosságaira mutatott rá, amelyek rányomták a szer­vezetek munkájára is *a bélyeget. Az egész év folyamár nem sikerült a já­rási bizottság tagjaiból egy olyan egy­séges, irányító közösséget kovácsolni, amely az ifjúságot minden tevékeny­ségében segíteni ‘adta volna. Főleg a gyűlések megtartás j körül mutatkozott nagy fegyelmezetlenség. Már, Figlová, Gazi elvtársak visszaéltek azzal a bi­zalommal, amit beléjük helyezett az ifjúság, a rájuk bízott feladatokat nem teljesítették, a szervezetekre nem jár­tak stb. Helytelen képet kapnánk a járás if­júságának munkájáról, hacsak a hiá­nyosságokat sorolnánk fel. Az év fo­lyamán nagyszerű eredmények is szü­lettek. A stomfai cementgyár ifjai min­den erejükkel azon voltak, hogy üze­mük időben teljesítse az ötéves tervet, így is történt, a cementgyár munkásai már idő előtt jelenthették a terv száz- százalékos teljesítésit. A dévényújfa- lusi téglagyár fiataljai is nagyban hoz­zájárulnak az üzemben elért eredmé­nyekhez. Falusi szervezeteink ifjai fő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom