Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-03-31 / 25. szám
1954. március 31. 3 ■ Ol IFJÚSÁG cSzép hazánk fiai Ma öröm fiatalnak fenni; serdiüú ifjúságimé egy születőben lévő, ú] korszak” küszöbén all a kommunizmus, a bőség korszakának küszöbén- E jövőbe bátran és bizakodva tekint mert tudja, hogy az már az övé, ahol minden vágya teljesül majd, ' ahol már valóban joggal és gond nélkü foglalhat helyet a jog asztalánál. S ifjúságunk e ragyogó és dús, gazdag korszaknak nemcsak jogos örököse, hanem bátor, harcos építője is. Fényes példája ennek az a felejthetetlen, kedves est is, ahol Szlovákia minden részéből, más és más mesterséget tanuló ifjúság három.óra hosz- száig tartó értékes és színes kultúr- számokkal szerzett örömet Bratislava dolgozóinak. Nem voltak ezek miivé« szék, csak egyszerű bányász, géplakatos, vasesztergályos és kőműves-tanulók s mégis oly szép és gazdag, nem minden nap látható kultúrszámokat mutattak be, amelyekkel méltón megnyerték a nézők tetszését és szerete- tét. Csupa fiatal 15—16 éves emberkék voltak ezek, akik a múltat már csak könyvekből, filmekről vagy a szülők elbeszéléséből ismerik: amikor egy fiatalnak három-négy évig kellett inaskodnia. És nem beszélve az inasok iíjflnti bánásmódról, amit én a saját bőrömön is tapasztaltam. Arról ma beszélni sem jó, nem még azt átélni. Mert mik voltunk mi akkor? Senkik Nyomorba, nélkülözésbe, boldogtalanságba sodort bennünket a kapitalizmus árja. Hiába vágyott szívünk a szépért, a jóért, a vágy csak vágy maradt, vagy sokszor még az sem. Az inasnak csak a szidalmakból, az üt- legekbul és a soha véget nem érő robotból jutott. Még ebédidő alatt is dolgozni kellett, ilyenkor azt mondta a mester, amíg pihensz, addig vágj egy kis fát, hozz egy veder vizet, szaladj ki a piacra, szaladj ide-oda. Este az inas feküdt le legkésőbb, reggel ü kelt fel a legkorábban s ez így ment mindaddig, amíg el nem jött a szabadulás ideje, amikor az inast segéddé aratták. így volt ez akkor . és mennyivel máskép van ma. Erről tanúskodik épülő szép hazánk boldog fiataljainak az é'ete és alkotása. Már félnyolc elmullott, amikor a Nova Scena zsúfolásig megtelt termiben hunyorogva elalszanak a villany - lámpák. Csönd van s szívünkben végtelen öröm repes. Minden szem a színpad felé néz, itt-ott felcsattan a nyugtalan taps is. S most kigyúlnak a Vetítőlámpák, felgördül a függöny * veié együtt felzúg a taps. A színpad nappali fényében a handlovai' szürke egyenruhás bányásztanulók mosolygó arca néz le ránk. Ott van köztük Priberská elvtársnó is, aki a bánya mélyében 300 százalékra teljesíti tervét. Már többször kapott kitüntetést kiváló munkájáért. E kultúrcso- pőrt énekegyüttesében nincs olyan tanuló, aki ne teljesítené száz százalékra a tervét. Az együttes szlovák népdalokat adott elő. S hogy milyen szépen és telve érzéssel énekeltek, azt a nézők hatalmas tapsvihara bizonyította. A vágbesztercei 8-as számú tanuló- otthon géplakatos tanulói szlovák népi táncokat adtak elő. Ilyen hűen és szeretettel csak azok tudják feleleveníteni a népi táncokat és dalokat, akik ismerik és szeretik a gazdag népi hagyományokat, akik maguk is a nép fiai. Ezek a fiatalok is mind túlteljesítik normájukat, Cierka és Maréba elvtársak kétszer voltak kitüntetve, mint az üzem legjobb dolgozói. A tanulók közül már sokan megszerezték a Fucsík- és az MHK-jelvényt is. Rudnábánya bányásztanulói szavalókórussal léptek fel. A szavalókórus első részében a bányászok régi életét elevenítik fel s majd a máról hangzottak el a lelkes fiatalpk hangjai. Kelet-Szlovákia tanuló ifjúsága is megnyerte a nézők tetszését. A színűi és a kassai tanulóotthonok fiataljai énekszámokkal, tánc- és találó, humoros csasztuskákkal mutatkoztak be. Egy kedves kis szőke fiúcska az üzem életéről, hiányosságairól beszélt. — A fiúcska igyekezett utánozni a keletszlovákiai dolgozók beszédét. E humoros beszélgetése sokszor keltett derűt a hallgatóságban. Az estet a komáromi 2-es számú tanulóotthon ének- és táncegyüttese zárta be. Az együttes magyar népdalokkal és népi-táncókkd lépett fel. Amikor a tánccsoport kiperdült a színpadról, felzúgott a szűnni nem akaró taps. amely csak akkor csitult el, amikor a csoport újra megjelent a színpadon és elismételte a bravúros, ropogós szép magyar táncot. Az ember ezen az esten oly sok szépet láthatott és hallhatott, amit nem könnyű leírni, mert azt valóban hallani és látni kellett volna. E pár kul- tú számot, amit e papíron megörökítettem, olyan fiatalok adták elő, akik. nek nem a művészet a mesterségük, hane/m a szénfejtés, a hegesztés, a falazás, akik nemcsak a munkában állják meg a helyüket, hanem kultúr- téren is, akik szívvel-lélekkel dolgoznak és tanulnak, akik lelkes építői és harcosai épülő mánknak és holnapunknak. TÖRÖK ELEMÉR. Tavaszi seeepszet*%U Bcaüstcu/á&cu* Képünkön a handlovai bányásztanulók ének- és zeneegyüttesét látjuk. A komáromi 2. számú tanulootthon í a tudói ropogós, szép magyar népi tánccal szereztek örömet a nézőknek. Ki minket üldöz, szívét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyalázza, Mert ott vagyunk mi immár mindenütt: Üj a világ nálunk is már, hozsánna. Robogj föl láznak ifjú serege, Villogj tekintet, viiágbíró kardunk, Künn a mezőkön harsog a Tavasz Harsogó Tavasz kisérd el a harcunk. 'Ady)-k Nem fojtogat többé iga. Miénk március, miénk a tavasz — seregszemlét tartunk. Uj harcok, nagyszerű ''.ettek várjjak ránk. Öh, március! Van-e még ily hónap? Érezzük leheletedet, csodás napfényed arcunk simogatja, táncos szeled hajunk megcibálja. Leheleted forradalmakat táplál, szíveket gyújtott lángra s most barátságra szólított minden fiatalt. Őh, március, nem vagy már csak magyar varázs, az ifjúság örök ünnepe lettél! Félre gyilkosok, félre az élet kútáraival. Üj tavaszra vágyunk. Hol nincs könny, pusztulás, hol az örök béke, hol kart a karba fűzve menetel az emberiség a merész, nagyszerű álmok felé, hol nem verik bilincsbe többé ifjú vágyainkat. Érezzük, szájunkban érezzük már ízét ez új tavasznak, szívünkben már szárnyra keltek a nagyszerű vágyak kezünk nyomán új csodák tűntek fel, mik többé nem csacska álmok. A mi szemünket mar nem fedi szürke hályog, messze-messze a jövőbe látunk. A párt tanított látni. Tudjuk jól, kivel hányadán állunk, midőn harcba indulunk. Már reggel amik a nap első sugarai betörtek Bratislava utcáira, v:dám fiatalok csapatai lepték el a várost. Gyűltek, gyülekeztek, hogy hitet tegyenek a legnagyobb barátság, a világ ifjúságának nagy barátsága mellett. Az ébredő város zajában felcsendült az ének. Bátor dalokat kapott szárnyra a tavaszi szél a Nemzeti Színház előtt. Mire a harsonák hangja megszólalt, már ezret, gyűltek össze, ezer és ezer fiatal tekintete szegeződött a színház erkélyére és az emelvényekre. Ott sorakoztak Korea itt-tanuló fiai, a német ifjúság küldöttei, a Magyar Népköztársaság fiataljainak küldötte, népünk Sés ifjúságunk vezetői. A tér zsibongó tömege, merész bányász fiatalok, fegyelmezett lányok, diákok és munkásfiatalok, vidám tekintetű pionírok figyeltek a szóra. Ösz- szejöttünk, hogy kimondjuk: békét akarunk s baráti kezünket nyújtjuk a népek bátor fiainak, kik egy sorban menetelnek velünk. Nem akarunk háborút, építeni, dolgozni akarunk. Erősíteni hazánkat, győzelemre vinni népünk nagy ügyét. Nyugat-Németország ifjúsága nem akar háborút, nem akar idegen, piszkos célokért fegyvert , fogni, egyenruhát ölteni. Ezért jöttünk, hogy ezt megmondjuk itt nektek is, hogy erőt merítsünk ügyünkhöz a ti sikereitekből — mondja a némét ifjúság küldötte. Nagy erő a barátság, legyőzhetetlen erő. A német nép fiainak, akik most hozzánk szólnak, szökniök kellett nyugatról, át az amerikai kopók határán, hogy megmondhassák: velünk vannak! Szabad nép, szabad ifjúság küldötte szó! a lobogóktól díszes ódon erkélyről. Építésről, a magyar és a csehszlovák nép testvéri barátságáról beszélt. Arról a nagyszerű összefogásról, amely nálunk már nem álom, amelyről nyugat, iga alatt nyögő fiai csak álmodhatnak. Aztán fogadalmat tettünk a nagy ügy, a béke ügye mellett. Korea fia; i magasba, messze tekintettek. Ki tudja, j talán haza gondoltak. Szemük csillo- J gott, biztos azokra az ég felé törő j karcsú épületekre, száguldó gépekre gondoltak, amelyek majd otthon nőnek, röpülnek Korta földjén: az ó jövő alkotásaikra. Eljöttek ide ezer és ezer kilométer távolságra, hogy tanuljanak, hogy a technika mestereivé válva hasznára legyenek népüknek, hogy erős kapoccsá váljanak Korea hősi fiai és a mi ifjúságunk között. Ismét szárnyra kaptak a zene hangjai. Táncra perdültek fiaink, lányaink. Kis pionírók, nevetős kislányok fogták, szorongatták Korea fiainak kezét. — Ne feledd. Add át otthon üdvözletünket — mondja az egyik kislány. A napfényben ragyogó hajú koreai elmosolyodott. Megértette. Intett, de a kislány még nem engedte. í — Tudod, én is elmennék hozzátok, de most nem. Most még nem. Talán majd egyszer ... — kacágott fel huncutul és még egyszer megrázta csöpp kezével Korea bátor fiának kezét. így mult el a délelőtt... * Délután pár száz méterre azoknak a' hősöknek a sírjától, akik elhozták nekünk is az új tavaszt, nem messze a szovjet katonák temetőjétől, szorgos pionírkezek új fát ültettek az anyaföldbe. Az egyre terebélyesedő hársfa hosszú évszázadokon keresztül hirdeti majd ennek a napnak emlékét, Bratislava fiainak, lányainak és a világ ifjúságának örök barátságát. Ágát nem tépi többé bomba 's gránátszilánk, törzsét nem sebzi puskagolyó, mert hazánk hű fiai ott állnak bátran a határon, mert a béke i:ai ott venijak. immár mindenhol, ahol küzdeni kell a békéért. * * így telt el a nap és így fog eltelni még hosszú évtizedeken keresztül. Amikor eltűnik a piszkos hó a legsötétebb zugokból is és aranyló napfény önt: el az utcákat, a mezöt, bátor seregek ifjú Wök mozdulnak meg, hogy kart karba fűzbe elfujják bátor dalukat, megremegtessék a penészes szíveket. Félre, félre az útból penészes rzívüek, vénlelkűek, félre mindenki, ki nem segíti az újat. A mi szívünk bátran dobban, mi nagyot sejdítünk, mi megérezzük azt is, mit más meg sem sejt. A mi szívünk tágranyílt az új tavasz ,,új szele” előtt, egy lett sorsunk véle, egy az ügyünk a felnőtt bátrakéval, az edzett, örökké ifjú kommunistákéval. Ők érzik ezt, mit mi csak sejdítünk, ók tudják * azt, mi belénk csak belénk döbben. Ők a bátor, nyíltszívű férfiak, kik a magasba tartják harcba hívó zászlónkat. Mi bátran követjük s zászlót. Jöjjön hat mindenki, jöjjenek a bátor tervek ifjú emberei, március új fiai. Jöjjön mindenki közi- bénk, de tiszta szívvel, igaz szándékkal jöjjön mind, ki közénk áll. SZŐKE JÓZSEF 1. A felvonulás után az egyik Bratisla vában tanuló koreai diákkal sétálnak a pionírul 2. Ipari tanulók egyik kultúr csoportja szlovák népviseletben jött el a felvonulásra.
