Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-12-26 / 90-91. szám
x . »»'II'-,' íÍprrmVv^ Úl IFIÚS&G Régtői fogva az a szokás, hogy a karácsonyi eüwszélésckben mcgfayyasz- tanak évente néhány szegény kisfiút és kisleányt. A jobtwcska karácsonyi elbeszélés hőse, a kisfiú vagy a kisleány, rendszerint valami nagy ház ablaka előtt áll és az üvegen keresztül gyönyörködik a pazar szobákban tündöklő karácsonyfában, sok kellemetlen- oéget és keserűséget érez át, azután megfagy. Megértem a karácsonyi elbeszélések szerzőinek jő szándékát, noha. hőseikkel szemben kissé kegyetlenek; tudom csak azért Ítélik fagyhalálra a szegény kisfiúkat és kislányokat, hogy emlékeztessék a gazdag gyermeket' vannak ám szegények is. De én mégsem merem rászánni magam, hogy megfagyasz- szak akár egyetlen szegény kisfiút, veg\ kisleányt is, még ilyen — fölöttébb nemes — cél érdekében sem ... Én magam soha sem fagytam meg soha sem tfoltam jelen szegény ,iúcs- ka, vagy leányka megtagyá.Sfikor, és áttol tartok, hogy a fagyási érzeteit leírásában sok nevetséges dolgot firkálnék össze . ., Különben is kényelmetlen megölni egy élőlényt csak azért, hogv létezésének lényére felhívjuk egy másik élőlény figyelmét ... Én tehát helyesebbnek tartom, ha olyan fiúcskáról és leánykáról mesélek, akik nem fagytak meg. Szentestén, hat órakor történt. Fújt a szél, és ftt is, ott is felkavart egy- egy áttetsző hőfelhöcskét. Ezek a szétfolyó körvonalú, hideg, könnjjed és szép felhöaskék mint gyűrött muszlmdara- bok, repkedték mindenütt, bele-bele- kapcsolódtak a járókelők arcába, ,|ég tűként szurkálták orcájuk bőrét, és te lehíntették a lovak pofáját. A lovak csak kapkodták fejüket, harsányan prüszköltek és forró páragomolyagokat fújtak ki orruk lyukán ... Á táviróveze- tékről fehér plüss-zsinőrok: zuzmara- fürtök csüngtek alá .,. Tiszta volt az ég, sok-sok csillag ragyogott odafenn Oly fényesen tündököltek, mintha erre az estére valaki krétás kefével szorgalmasan kitisztogatta volna őket, ami persze — elképzelhetetlen . Zajos és élénk volt az utca. .Nyargaltak az ügetök, jőttek-mentek a járókelőik, egyik sietősen, a másik ráérősen. Ez a különbség szemmellátható an attól függőt, hogy az egyiknek volt valami dolga, gondja-baja, vagy nen volt meleg ruhája, a másiknak mer nem volt semmi dolga, gondja-baja de volt meleg ruhája, sőt bundája is Azoknak az uraknak egyike elé, akik nek nincsenek gondjaik, de van pom pás gelléru bundájuk — mondom, eg\ ilyen lassan és méltóságosan lépkedr férfinak a lába elé odagurult két kis rongycsomó és előtte pörögve, kétsző- lamban, búsan sápitoztak; — Drága jő uram ... szólította meg elnyújtott,' csengő hangon a kislány. — Nagyságos uram ... — segített a fiúcska rekedten. — Adjon valamit a szegény gyermekeknek ... — Csak egy kopeket, kenyérre! Az ünnep örömére!... — fejezték be együtt mind a ketten Ezek jaz én hőseim a szegény gyermekek yoltak. A fiúi Ribirc.sók .Miská nak, a lányt Ragya Katykának hívták ... Az úr csak ment tovább, ök mei, fürgén cikkáztak a lábánál és lépten nyomon keresztbe szaladtak előtte Katyka a várakozás izgalmában zíhá'- va, félig suttogva Ismételgette: ,Ad,ion valamit'... Miska meg a járásban iparkodott minél jobban akadályozni az Njríembert. És lám, az úr — amikor már ugyancsak megunta őket — szétnyitotta bún- i dáját, előhúzta, orrához emelte pénz- | tárcáját és piszmogni kezdett vele. Az- | tán kivett egy pénzdarabot és a feléje nyújtott kíosiny és nagyon piszkos kezek egyikébe nyomta. A két rongycsomó menten eltűnt a bundás úr útjábOl és tüstént egy kapualjba kuporodott, Egymá.shoz simultak és egy ideig némán tekintettek az utcának hol innenső, hol túlsó oldalára. — Nem látott meg az a gazember! ... súgta kajánul Miska, a szegény kisfiú. — A kocsisokhoz ment, a másik utcába ... felelte kis barátnője. — Menynyit adott ez az úr? — Tíz kopeket! — felelte Miska közönyösen. — És mennyi gyűlt már össze? — Hetvenkettő! — Már annyi ? ... Akkor nemsokára hazamegyünk, ugyp? Hideg van!... — Ráérsz még! — mondta Miska szkeptikusan. — Vigyázz, ne mássz ki olyan hamar, mert meglát a zsaru, elkap. eztán megcibálja a varkocsodat . Itt jön egy kerek köpenyeges hölgy ebből viszont világasan látszik, hogv Miska nagyon rosszmájú, neveletlen fiúcska volt és nem tisztelte az idősebbeket. — Drága asszonyom... — zengedez- te. — Ad,jón, a Krisztus nevében, adjon' .. énekelte elnyújtva Katyka — Három kopekkel szúrta ki a szeA. M. GORKIJ: A kisfiú és a kisleány, akik nem fagytak meg műnket!... Ej! Rühes .satrafa!.., — szuknzódott Miska és megint besurrant a kapu alá. Az utcán még eg.yre csapongtak a könnyű hófelhőcskék, és a hideg szél élesebben fújt. Tompán zúgtaik a táv- irópőznák, sivítva csikorgott a hó a szántalpak alatt, és — valahol messze- csengő, üde női kacagás szállt szerte az utcán ... — Ma is részeg lesz Anfisze néni? — kérdezte Katyka és még szorosabban pajtásához simult. , — Hát persze! Miért éppen ma ne igyék ? Részeg lesz... — felelte Miska komolyan. A szél valami karácsonyi éneket dúdolt csendesen és lesöpörte a tetőkről a ■ havat. Valahol megnyikordult egy ajlósarok. Aztán üvegajtó csörömpölése hallatszott. — Bérkocsi — kiáltotta egy csengő hang. — Menjünk haza! — ajánlotta Katyka. — No! Már megint nyöszörögsz ?! — acsarkodott rá a komoly Miska. — Miért mennénk haza? — Otthon meleg van... — magyarázta röviden a kislány. — Meleg van!... utánozta pajtása csúfondárosan, — • — És ha mind .xiac.södülnek és befognak bennünket, hogy táncoljunk — az jo? Különben teleöntenek pálinkával és megint öklendezünk ... Haza ?! Jól kitaláltad'... Miska dideregve összehúzta magát és olyan arcot vágott, mim aki nagyon is jól tudja, m.it ér és .szilárdan hiszi, hogy ez esetben teljesen igaza /an. Katyka görcsösen ásított egyet és a kapualj szögletébe guggolt. » — És ne fecseg,! annyit .., Ha i'ázol, irat tűrjed... Sebaj! Ügy megmelegszünk mi öregem, mint a pinty ... Én már tudom! Azt akarom öregem .. Miska szünetet tartott, hogy felkeltse kis barátnőjének érdeklődését az iránt, amit akar. De a kislány még jobban összekucorodott és semilyen érdeklődést sem árult el. Ekkor Miska kissé aggodalmasan figyelmeztetteiv — Vigyázz, el ne aludj, mert meg- ágysz' Katyuske' — Nem , . . Nem alszom . . — felelte >gvacogva. Ha Miska nincs vele, talár ■legfagy; de ez a tapasztalt lurkó szi- árdan eltökélte: minden áron meg- ikadályozza, hog,v Katyka végrehajtsa ezt a szokáso.s karácsonyi cselekedetet. — Állj fel! így rosszabb. Állva nagyobb vagy: nehezebben jár át a hideg A nagyokkal nem boldogul ... Ládd. a lovak sose fagynak meg. De az ember kisebb « lónál . . . azért fagy meg . . , Állj fel. ha mondom' Mindjárt <ikere- kítjük egv rubelre, aztán — gyerünk Katyka felállt; egész testét borzon- Öetta a hideg. — Szörnyű hideg van... — suttogta halkan. Csakugyan egyre hidegebb lett. A hófelhőcskék kavargó gomolyokká .sü- ■usödtek. Itt mint fehér oszlopok pörögtek, ott mint brüliánsokkal lele- .szórt, hosszú, pazar kelmevégek. lengedeztek ... Kellemes volt nézni .^mint ’ kelmevégek az utcai lámpák felett lohngtak. vagy tovaröppentek a boltok 'ényben úszó kirakatai mellett Ilyentor tömérdek színes szikra csillan' meg rajtuk, amelyeknek káprázato» hideg tündöklése szinte szúrta a sze met. De — bár ez mind nagyon szép volt — az én két hősömet egy szemernyit sem érdekelte. Miska kidugta az orrát barlangjából. — Odanézz' Úsznak! Egész csapat!.. Ne tátsd 8 szád! — Nagyságos uraim!,.. — sipította el-elfu!ladó, sírós, reszkető hangon a kislány és kigurult a járdára. — Adjanak a sze .., szedd « lábad. Katyuskaü — üvöltöttf Miska. — Megálljatok csak' Majd a^ok én nektek! ... — kiáltotta es sziszegte egv magas rendőr, aki váratlanul megjelent n járdán. De ök már elillantak. Mint két nagy rongylabda, sebesen elgurultak előle és nyomuk veszett. — Elszaladt a két ördögfióka! — dünnyögte a rendőr az orra alá, végignézett tíz egész utca hosszán és barátságosan elmosolvodott. A két ördögfióka meg futott és kacagott. Katyka lába minduntalan belegabalyodott lecsüngő condráiba es lép- ten-nyomon elesett. — Jézusmária' Megint. kiáltotta ilyenkor, aztán felállt és ijedt nevetéssel hátratekímgetett. — Utolér? , .. Miska az oldalát fogta és teli toroké bő! nevetett Mindéi, piilena'ban beleütközött egy-egy járókelőbe é.s sok fricskái kapott. — Elég volt' Vigyen el az ördög',. Ni. hngv hukfeneezik' ,Iaj, te bolond' Puff!../ Uramjézus! Megint! ^supsz: KARÁCSONYI ELBESZÉLÉS ★ Nahát! Ez aztán nevetséges! Katyka bukdacsolá.sa barátságos 'tan- qulatba hozta e fiút. — Most már nem ér utói! Csendesebben, hé' Különben is rendes ember... Az a múltkori, az belefűjt a fütyülöbe ... Ahogy szaladok — neki egyenest az éj,ieli őr pocakjának'... Ügy beleütöttem a fejem a kereplőjébe, hogy majd szétrepedt. — Emlékszetn rá' Gumó támadt rajta... — felelte Katyka és megint szaggatott kacagásra fakadt. — No, jól van! — szólt komolyan Miska. — Elég legyen már! Most ide- hallgess!... Nyugodt járással ballagtak egymás mellett, mint két komoly és gondba merült ember. — Hazudtam az imént... Az az úr húsz kopeket adott ... Azelőtt is füllentettem ... hogy ne nyaggas: gyerünk már haze Ma nagyon szerencsés napunk volt' Tudod, mennyit szedtünk össze? Egy rubel öt kopeket' Ogye, jó sok?!...' — Sok!... suttogta Katyka. — Ennyi pénzen talán már egészcípot is vehetnénk ... a zsibvásárban, ha — Cipőt? Ugyan! Cipőt majd lopok én neked . .. csak várj egy kicsit . Már régóta pályázok egy párra .. Csak /árj egy kicsit, nemsoká elemelem . . . Hanem, tudod mit? Menjünk a vendég- öbe De most mindjárt, érted? — De megint megtudia a néni. aztán megrak bennünket . . . mint a múltkor! ... — mondta elnyújtoftan tünőd- /e Katyka. De hangjáben már benne csengett a közeli meleg előre élvezésének motívuma. — Megrak ? Nem rak meg! Olyan vendéglőt választunk ki. öregem, ahol egy lélek sem ismer bennünket. — Az más'. .. — suttogta reménykedve Katyka. — Nahát... Legelőször is veszünk ■gy félfont kolbászt — sz nyolc ko- )ek; egy font fehér kenyeret — az őt topek ... Ez ő.sszesen tizenhárom! ,Az- án egy-egy három kopekes rétest ... <ét rétes — hat kopek. Ez eddig — ■izenkilenc! Két pohár tea — hat. Ösz- szesen huszonhat kopek' És marad ... Miska elhallgatott és megállt. Katyka kérdően és komolyan nézett a fiú arcába. — Nagyon sok lesz... — mondta félénken kétszer is. — Hallgass . .. Várj .. -. Dehogy lesz -.ok! . .. Sőt kevés! Még megeszünk lyolc kopeket... Az harminchárom' íyerünk. ahogy bír a lábad. Legyen ■gvszer nekünk is karácsonyunk ... És marad .. Ha huszonötöt költünk, nyolcvan kopek . ha harminchármat — akkor hetven meg. egynéhány! Látod, milyen sok marad! Hát ml a nyavalya kell még annak a baszorkány- nak ? ... Gyerünk! Gyor.sabben szedd a lábadat!... Megfogták egymás kezét és ugrándozva futá.snak eredtek a járdán. Arcukba csapott a hő és majd l-./tapasz- totta szemüket. Néha egész hófelhő takarta be őket tetőtől-talpig és áttetsző lepelbe bugyolálta kicsiny alakjukat, de a két gyermek gyorsan szétszakította ezt a hóleplet, amint erősen iparkodott a jő melegre és az eledelhez ... — Tudod — szólalt meg Katyka, bár lihegett a gyors járástól — csinálj, amit akarsz ... — De ha megtud,ie ... Szóval,.ahogy akarod! Te el tudsz szaladni, de nekem sokkal rosszabb . .. Engem mindig elaslp és jobban elpáhol, mint téged ... Engem nem szeret... Mondom: vigyázz!... — Beszélhetsz nekem! Gyerünk! — mtetl a fejével Miska. — Ha megver, megver. Ebcsont beforr . . . Annyi baj legyen . . . Beszélhetsz nekem . .. Csupa virtus volt a klslegény hátra- vetette fejét és fütyörészve haladt tovább Arca sovány volt, szeme huncut, de felnőttesen rideg, orra meg hegyes és egy kicsit görbe. — -Ahol a vendéglő, ni! Kettő is. Melyikbe menjünk ? ' — Abba az alacsonyba. De előbb gyérünk a boltba ... No' Mindent megvásároltak a boltban amit szándékoztak, aztán bementek az alacsony vendéglőbe. A vendéglő tele volt párával, füstté! és kábító, savanykás bűzzel. A sűrű füst 'ködében bérkocsi.sok, katonák és '.savargók ültek, az asztalok közt meg eszményien piszkos pincérek cikáztak .. . És kiabált, káromkfxlott, gajdolt az egész lebuj... Miske tüstént megpillantott sasszemével egy. szabad asztalkát a sarokban és — ügyesen lavírozva — odament, gyorsan íevetkezett és a pult felé indult. Katyke szintén levetette felső rongyait és félénken nézegetett Korül — .Adjon két teát. bácsi'... — szólt Miska a kiszolgálónak és öklével enyhén a pultra c.sapott. — Teát? Neki-d?! Te&sék. vedd el te... Forré vízért is menj magad . De vigyázz, el ne törj valamit. Mert akkor kapsz egy ... De Miska már rohant is a forró vízért. Két perc múlva pedig nagy komolyan ott ült az asztalnál és a szék támlájának dőlve, mint egy fuvaros, aki u- gyancsak kidolgozta magát — fontoskodó arckife.jezéssel, elmélyfilten — egy cigarettát sodort mahorkából Katyka tisztelettel nézett rá; müven otthonosan tud viselkedni nyilvános helyeken. 0 bezzeg .sehogy se tudta még megszokni e korcsma fülsiketítőén erős harmóniáját és titokban mindig azt várta, hogy kiteszik a szűrüket innen. vagy még nagyobb bajuk esik. De nem akarta elárulni titkos aggodalmát: kacsójával lesimította lenszöke ha.ját és igyekezett közvetlen egyszerűséggel, fesztelenül nézegetni maga körül. A nagy igyekezet minduntalan pírt fakasztott szurtos arcán, és kék szemecs- kéje zavartan hunyorgott. Miska meg higgadtan oktatgatta. Hanglejtésben és szóhasználatban egyaránt Szignyejt, a házmestert iparkodott utánozni, aki nagyon komoly ember, jóllehet részeges és a múltkor három hónapot ült lopá.s miatt. — Te példának okáért, mindig esek kunyorálsz ... Minek kunyorálsz? Megmondom kereken; avval ugyan semmire .se mégy. „A-adjanak, a-adjanak!...” Nem ez annak a módja? Mássz a .járókelők lába alá!.'.. Ügy iparkodj, hogy megijedjen: no most már mindjárt keresztülesik rajtad ... — Úgy csinálom ezentúl... egyezett bele engedelmesen Katyka. — No látod I... — szólt pajtása és fontoskodva bólintott. — Úgy is kell! Aztán még valamit: ha példának okéért Anfisza néni... Tudod, mi az az Anfi- sza?... Hát először is — lyirzsák! Aztán meg . . . És Miska kereken megmondta, hogy azonkívül mic.soda még Anfisza néni. Katyka helyeslőén bólintott, mert teljesen egyetértett Miska meghatározásával. ■ — Látod, te sokszKir ellenkezel vele... Nem így kell azt csinálni. Csak mondjad neki, hogy így meg úgy, néni. nem leszek én rossz, szót fogadok ... Szóval: tömd be azt a nagy pofáját, aztán csináld, ami jólesik ... Úgy kell azt'... Miska elhallgatott és nagy komolyan megvakarta a hasát, ahogy Szignyej szokta, valahányszor befejezi mondanivalóját. Ezzel minden témát kimerített. Ekkor megrárta fejét és így szólt — No lássunk hozzá! — Jó, együnk! — egyezett bele Katyke, aki mohó pillantásaival már rég szétporciózta a kenyeret meg a kolbászt. És a kormos lámpák gyér fényével megvilágított lebuj nyirkos, büdös ködében, cinikus káromkodások és nó- ák zsivajában nekiláttak a vacsorának. Érzé.ssel, mértékkel, ritmusosan ettek, mint a vérbeli ínyencek. Ha Katyka. mégis kiesett az ütemből és mohón leharapott egy-egy nagy falatot — amitől majd kirepedt az arca. és mulatságasan kidülledt a szeme, a komoly Miska mindig gúnyosan dör- ■nögte: — Ejnye, de nekiestél, anyuci!.., Katyka röstelte a dolgot és annyira igyekezett mielőbb megrágni az Ízletes eledelt, hogy néha majd megfulladt tőle. Ennyi az egész. Most már nyugodtan hagyhatom, hogy befejezzék szentestéjüket. Higgyék el, ezek már nem fagynak meg! Ezek már a maguk helyén /annak ... Hát miért fagyasztanám meg őket? ... j Szerintem roppant ostoba dolog 'agyhalálra Ítélni olyan gyermekeket, akiknek minden lehetőségük megvan arra. hogy sokkal egyszerűbben és természetesebben pu.sztuljanak el. Gorbatov; Aljosa titkár esz Aljasa élete mindig úgy alakúi' 'logy odakerült, ahol legerősebh n harc. Azért ment uz iskolába hagy tu auljon. tudást szerezzen, .amelyre a; életben szüksége van, amit felhasznál hat munkájánál, de tanulás helyett Kovaljovval verekedett. A komszomolba ment mukkáéit Sajátságos munkaközvetitíl-hivatalnak gondolta a komszomolt, ahol minden embert azonnal munkába állítanak. Oe kiderWt, hogy itt is mindenelőtt verekednie kell. Aljo:-a útján nem volt csendes kikötő. Hajója hosszú és ’'iharos útra ■ndult. Vitorláit viharos szelek duzzasztották De Aljosa természetes-’r. ■iohasem gondolt arra, miért így e.- nem másképpen t’akult élete. Term" zet.es állapotnak tartotta, hogy küzd hetör oda, ahoi legerősebb a. har, megvédi igazát harcol, siet előre. Másképpen nem is tudott volna élni Sohasem tudta megérteni a nyugodt embereket akik Indába csomagofták terveiket eszméiket, álmaikat és ezeket a ládákat a padlás poros sarkéiba dobták! Rjabinyintől visszatérőben, Valen tyin Bnliinszk jja{.. Ta--zjával és M ľ > nával találkozott, akik nagy őrömm 'utottak eléje. Aljosa maga is öszinti , megöriUt. A többiek úgy' néztek ” mintha világkórüU útról térne ha.. Rázúd’tották elbeszéléseiket hogyi ’Inek Megkezdődött az-esti ösizejö.i 'elek ideje, mnní-.ák neki. most Tolju visnijtöl jönnek. — A mi társaságunkból csak le hiányoztál — jelentette ki Vnlentyin De most te is velünk vagy. Aljosa semmit sem •■a'nszolt. Meg- ‘mllgalta mindnyájukai és így ^zólt — Tudlátok e hnqn pn most belépek a komszumolba? Mi történi ezekkel? Aljosa csak mosolygott, mikor látta, hogy a többiek. mindnyájan egyszerre elhúzódtuk Ulle. — igen, — ismételte Aljosa — belépek a komszomolba. — A ixivám nem enqed a mi házunkban kQmszom.nl istat — suttogta Taszja úgy. hogy csak Aljosa egyedül hallja. ,,Fütyülök a papádra" — gondolta Aljosa. Köpött egyet és nem szólt semmit Hát csakugyan tetszett neki valaha ez a telt. piszeorrú lám/, h'j talma.s szalagcsnkorral a halában? Azt gondolta sarkonfordul és ott 1 hagyja mindnyájukat, de Valentyin I isszatartotta: 1 — Alekszej, meggondolatlanul csui ekszel. — m.ondta szemrehányóan i'alka — Én baráti módon beszélek 'eled. Tudod, hogy meggyőződésem rzeiinl kommunista vagyok. De nem tudod mi az itteni komsznmol. „Nem tudom?” — gondolta Aljosa — „De hiszen nem pihenni megyei: a komszomolba. hanem küzdeni!" Éppen annak örüH legjobban, hogy I komszomolba megy és nem oda, ah ■nár minden készen van. Könyökig '• lyl/rközvp megy. ..Igen — mondw égi komszomolLstáknak." — „Ti Ft larcoltatok a komszomnl számára ' ogot az élethez. De nekem is mar-iu nég sok munka- gyerünk, dplgozzun •gyütt." !tt elképzelte, hogyan m c gatjn meg a dolgokat. — Ti mindnyájan eliötfök. és kéritek majd hogy beléphessetek a kom szomnlba - mondta Valentyinnak de akkor már minden készen rend ben Ipsz' ' — .Soha! — kiáltották mind a hár man. Soha? Hát akkor miért áll itt és cseveg velük? — Altosa vállat vont és búcsúzás nélkül elment. A többiek, kiabáltak valamit utána, de ő nem hallotta. , Reggel, apjával együtt bement a gyárba. Ott a műhelyben találkozott a vele egyidős fiatalokkal, a Zavodsz- kaia-utcai fiúkkal, gyermekkori barátaival. Egyesek már vezetők voltak a Icomszomol-sejtben. örömmel fogad.- tákf Aljasát és gyorsan kiállították a komszomolba való belépési nyilatkozatát. Aljosa körülnézett és látta, hogy -az a gép, amely mellé odaállították dolgozni — egy csavarvágó. egyszeri! kigép volt, a komsznmol-sejt pedig, kis számú ugyan, de a fiúk nagyszerű gyerekek, mind jó barátok. Lehet dolgozni! Belemerült a iryunkába. Az egyik kommunista-szombaton meghűlt. Az anyja erőszakkal fektette le az ágyba és forró tejjel itatta. De Atjosjriak eszébe jutott, hogy ma tanulókör van. És az ablakon át kiszökött a házból. Végigfutott a sáros utcán. Igyekezett, hogy ne lélegezzen a száján át. nehogy még jobban meghül- ön. Nem a betegségtől félt, hanem Ittál, hogy akkor nem vezetheti a tá- ■'ulókört. Aljasát rövidesen megválasztottak II sejt vezetőségébe. Mikor pedig Andrej CHnát a munkások a városi ói- zottságha helyezték át. a seit egyhangúlag Aljasát választotta meg a sej* titkárának. Aljosa zavarba jött olyan 'járatlanul érte a választás. Nem tudta m.if csináljon integetett, de mindany- nt/ian egyre c;ak kiáltoztak- ..Gajdas a titkár' Gnjdast akarjuk!" Aljosa er re sokéin köhögött aztán így szólt' — .Tál van gyerekek, de most ahún mindnyájan együtt dolgozunk!
