Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-12-26 / 90-91. szám
10 Ol IFJÚSÁG 1953 december 23. Egy szakállas öreg bácsi a ruhatárban leadta hosszú kampós botját, !ur- csa sapkáját és a ruhatárosnőnek óvatosan átnyújtott • valami hímzett ruhadarabot. Végigsimogatta jehér szakál- lát. karbatette kfzet és szemét türelmesen a mennyezetre szegezte. Egy hivatalszolga kinézett az ajtón és megkérdezte: — Mit parancsol kérem? Jó helyen járok? Jogi tanácsadót keresek. — Helyben volna — mondta a hivatalszolga. — Hogy hívják? — En Szent Mikulás vagyok és tiss- tességtelen verseny elleni panasszal jöttem ide. vagy hogy is mondják azt nem tudom! — A hivatalszolga ajtót nyitott, fgy szemüveges fiatalemberhez fordult és a kovetkezdket mondta: — Itt van valami Szent nevezetű úr, úgyláts'zik Szent Miklósnak hívják. Azt mondja, hogy valami tisztes- segteien verseny ellen akar panaszt emelni. A szemüveges vállat vont es jelezte, hogy hívja csak Szent elvtár- sat beliehb. Az öreg bácsi bejött az irodába, keresztet vetett és dallamo. hangon megszólalt: — Dicsértessék az úr jézus krisztus. — A jogász szemüvege hirtelen lecsúszott és meglepetten kivágta: . — Jó napot! Aztán hosszadalmas magyarazkodas következett miközben iz öreg bácsi egyre a mennyezet-t nézte. A szemüveges fiatal ember kissé ijedt volt. Végül azonban magához tért, papirt és ceruzát vett el(l: — Nahát írjuk csak le — a valóságban hogy is hívják? — Szent Mikulás. — Mikor és hol született? — Likiában születtem, valamikor a harmjidik s^á^a(i inásodik felében. -- Pontosan már nem is emlékszem fá ‘olyan régen volt. — Foglalkozása? — Miriai püspök — mondta kenet- teljesen. De amikor a fiatalember hitetlen képét megpillantotta, rögtön hozzátette— Diokleciánus császárig bizony nagyon üldöztek. KönyörteJen volt velünk szemben, nem szeretett bentiünket. Komolyan attól félt. hogy valóban ' szeretni kell felebarátainkat... Konstantin ügyesebb volt és rögtön szabadlábra is helyezett. Életrajzot ugy-e nem keü leadnom, hiszen benne van a szentek történetében. A jogásé'favorton maga elé nézett és a bafu.s2b.'! röatön tisztában volt vele. hogy a szemüveges nem a szentek életének olvasá.sánál rontotta el szemét Ezért m,g fl’" rsan hozzátette, hogy ö az a bizonyos valaki, aki krisztus után 312-ben Határban három nemes leányzót megmentett, amikor az apjuk egy nyilvános házba akarta őket adni. Isten bizony, mesélte tovább. Úgylátszik kiapadt a nemzetes apa pénztárcája és ezért elhatározta magát, hogy hasznot húz a leányaiból 0. Mikulás úgy mentette meg a leányzókat, hogy három éjjelen keresztül aranyat szórt az apa ablakába Az apa összeseperte a sok aranyat is így mentette meg a leányokat.^ Azóta, mondta az öreg bácsi,^ névnapomon a gyerekeknek ajándékokat osiíngatnak. És a bőkezű Mikulás püspök, hiKONKURENCIA szén (I volt az, szemét újból a mennyezetre szegezte és .szorgalmasan malmozott a hüvelykújjával. Még mielőtt a fiatalember szóhoz jutott v:>l- na. Mikulás hosszú litániába kezd-nt: — Kérem én csak a rend kedvéért jöttem. Minekünk szenteknek pontosan meg van a beosztásunk. Márton kollégám fehér lovon lovagol. György meg valami kígyószelídítO. Szent Margit parasztoknak búzába rejti a mezőgazdasági felszerelésüket, a három királynak, akik ugyan pogányák, szintén megvan a beneficiumuk. amikor azt énekelhetik, amit akarnak. Hát miért -pont én legiiek megrövidítve. Önök bizonyára jól tudják, hogy az utóbbi időben eg-' öreg apó belekon- tárkodik az én ügyembe Ügy hívják, hogy Tél Apó ... vagy hegyis? Az öreg összeráncolta a homlokát, fiaskója után nyúlt és néhány csepp végiggördült ezüstös szakállán. — Úgy látszik ' teljesen háttérbe ak$r engem. - rítani. — Úveszi a kenyeremet és megfoszt a dicsőségtől. Az i'yen ügyeket az urak háborúval szokták elintézni — dekát mit kezdjek én? Ránk menny- béli hatalmakra lassanként már senici sem ád. Hiába is feni/eget/ldznék Gábor arkangva] lángkard járni. Ki ijedne meg ett'l? Még egy olyan Tél Apó sem fél t&.em. Ezért hát ide jött-'m jogi védelmet keresni. A jogász most hirtelenében visszagondolt az egyházjogi vizsgájára, -le csakhamar rájött, hogy ilyen esettel még nem találkozott . Ezért csak engedte. hogy a bőbeszédű öreg tovább locsogjon. — Hiszen én már egy rég heveze- tett cég vagyok Ézenkívü már rég^n nálam van alkalmazásban az ördög és az angyal is, ezek is elvesztenek kenyerüket, ha most önök engem m^ecf nevfi mentenek. Mert hát ugyebár ezek idényalkalmazottak. Kérem csak. le- gyér^ek igazságosak velem szeriben hiszen én kivétel nélkül mindenkinek hoztam ajándékokat. Én mindenhová adtam, ahol csak kint lógott a harisnya. — És tényleg mindenkit megajándékozott? — kérdezi érdeklődéssel a jogász. — Mindenkit, ahol kint lógott a harisnya — mint ahngi/ azt már mondtam. Persze ott, ahol a gyerekeknek mégcsak harisnyájuk sem volt, ott nem adhattam a jón 'ékot. Nem mgyok. én köteles az áruhoz, még a csomagolást is hozzáadni —. hiszen ez nem állt a szerződésemben. — Szeretném tudni, hogy legalább igazságosan osztogatott-e a harisny.i- ba? — érdeklődött a jogász, miközben megtisztította a szemüvegét. — Ahogy vesszük. Néha vonatot hoztam, néha hintalovat... de mit is kezdene egy szegény gyerek a játékz kai? Korog a gyomra, olyankor aztán ★ Jan Mareš ★ igazán nirícsen kedve játszani. Csak az érdekli, hogy mit tudna enni. No ezeknek odanyomtam egy perecet. vagy egy kis mézeskal'ksot. Aztán voltak olyan rossz gyerekek is. akik ahelyett, hogy tanulnának és imádkoznának. inkább szenet mentek lopni, vagy pedig a hamuból mindenféle szemetet halásztak ki és cipeltek haza. Ezt meg azért tették mert inkább arra gondoltak, hogy milyen éhesek és nem gondoltak lelkűk üdvösségére Ezért aztán az ördöggel elverettem ükét és az. angyal meg szép prédikációt tartott nekik. — Én az ilyen gyerekeknek bizony ajándékot nem is adok. — Tehát ott adakozott — ahol már úgyis volt minden bőségben. A gazdagokat tömte minden széppel-jó>:al és a szegényeknek alig juttatott egy kis krumplit... A tiszteletes öreg bácsi izgatntUá- gában nagyot nvelt és magából kikelve ordítozni kezdett: lett kényszerítette a gyerekeket té.rd- rebnrulni és imádkozni Hát szabad e fenyítéssel meggyOzni gyerekeket? A mai ifjúságot csakis meg kell győzni és Így kell őket net'elni. — ^2 nem igaz, én senkit sem vertem. Az csak az ördög tette, mentege- tődzött az öreg Mikulás. Es az ördögnél bizony meggyőzéssel nem jutna messzire. A nyelve kilóg a szájából . Brr. . , Ha a főnököm nem osztotta volna be hozzám, sohasem vinn-im magammal, én magam is undorodom tőle És aztán meg kell érteni, hogy nekünk nincsenek eszméink, csak azok. amelyeket már olyan jól ismernek. Dolgozz és '•'.ládkozz!. . . Boldogok a lelki szegények ... Hamarabb megy át a teve a tű fokán ... és igy tovább. És ezekhez az eszmékhez ezt önöknek is él kell ismerni, jobban illik a seprő. — Elism.erem. de nem mondaná meg nekem, hogy Tél Apó. aki csak nemrég jelentkezett a gyerekeknél, ilyen rövid idő alatt is miért Ltt olyan kedvelt. — Nem tudom. De ezen nem is kezdtem gondolkodni. Éppen azt tanáHiszen én püspök vagyok és nem vagyok aféle Jánosik, hogy gazdagoktól vegyek és szegényeknek adjak . Ki mint veti ágyát.., No és különben is. Az a bizonyos Tél Apó állandóan megszegi az erdőségekre vonatkozó tulajdonjogi törvényeket. Hiszen hányszor hoz idegen erdőterületről fenyőfákat. — Maga Mikulás testi fenyítés melJ Pauker rajza. csolta nekem szent Ignác, hogy só.’- zunk a Tél Apó nyakába valami ereí- nekséget és inkvizLiót. hogy minél előbb összeroppanjon. Na jó, de hol tudunk mi már manapság inkvizíciót vezetni? Hiszen már Spanyolországban sem turnék meg. Mikulás püspök újból dühbe gurult: — Csak igazságosan — igazságo:<an kérem. Könnyű már a Tél Apónak. 'amikor ma már nincsenek rongyos, éhes drótosok és ma már • nincsen munkanélküli csőcselék, akire én sohasem kaptam fejadagot. Próbálja c.wfc meg Tél Apó ezidén Olaszországbin, vagy Görögországban. Nagyot nézne, hpgij milyen hamar elfogyna az ajándékkészlete: Kérem csak legyenek igazságo.sak. A szemüveges jogász vállat vont és nagyon be szerette volna fejezni a beszélgetést. — Maga szóval jogi x^édeJmet keres a tisztességtelen verseny ellen — mondta. Igen. ám. csakhogy mi itt már nem ismerünk semmiféle tisztességtelen versenxjt. Ha versenyről van szó. akkor csakis szocialista versengést ismerünk. Maga ugy-e hozzánk fordul, mint valamilx/en kereskedelmi intéz. mény megbízottja, arhely üzletfeleit állítólagos jótékonyság ürügye alatt csalja magához. A mi gyermekeink ma már nincsenek ráutalva az eg-y- szerű segélyre, mert mi egész éven *>"e- resztiil örömet nyújtunk nekik Ezen- kix'tít úgy tűnik, hogy a maga cége már közeláll a csődhöz, mert azzal a kis szénnél, xxagy krumplival, amit a harisnyába dug. "sak rossz viccet ''si- ntíl. amit a mai gyerekek már nevetségesnek találnak. Nehéz versenyre kelni Tél Apóxal. aki közel áh a gyerekekhez és megérti őket. nem ijeszti őket mumusokkal. Ezért nem ajánlom hogy pert indHson az ellen a trzonyos Tél Apó ellen. Igyekezzen inkább azokban az országokban, ahol még megvan a hatalrna. hogy a szegény gyermekek legal ál is annyi ajándékhoz jussanak, m'nt a gazdagok gyermekei. — Még csak ez hiányzik — mondta Mikulás keserűen. Ki kerüne akkar az égbe, ha a földön senki se szenvedne, én bizony nem ások gödröt magamnak. Látom nem ismeri jól a régünket. Rögtön menesztenének az állásomból. Hiszen néhány évszázad óla, már éppen eléggé elnyom engem a szent Antal. Állítólag ő hozzá tartozik az ifjúság. Hátha nem tud rajtam segíteni. megx/ek. ' Szent Mikulás sértődötten felállt és . kiment. Az aitónál mégegyszer visszaszólt: Hátha mindent akar tudni, a maga s '.rn,ára úgysem szántam so/cat. Most még azt sem adom meg. Ajánlom magam. A ruhatárból kivette a botját, a hímzett díszes ruháját, a süvegét nem let- -te fel, hanem egyszerűen összegyűrte és a hóna alá dugta. Amikor távozott. az orra alatt morogta — én már bizony több parádét nem csinálok nektek, ha ti ili/enek vagytok. Bolond volnék ingyen bohócot játszani nektek, hiszen én már kivéniiltem. A FENYŐÜNNEPRE ROSKADÄSIG MEGTELTEK az üzletek és ezer fényben csillognak az Ízléses kirakatok. Az emberek sokasága hullámzik egyik bolttól a másikig. Hónuk alatt kisebb nagyobb csomagok, szemükben jóké ’ ű csillogás bujkál. Hangosan arról beszélgetnek, mit vásároltak vags mit akarnak még venni, hogy gazda gabb. öiömteiibb. szebb legyen a fe nyC'ünnep. A kedvesnek, feleségnek szülőknek, gyerekeknek, barátokn.ak szánt aiándékok sokasága vándorol el az. üzletekből, hogv december 25-én a csillogó-villogó fenyőfa alatt ragyogjon. mint a szeretet, egymás munkája mcgbec.sü'ésének jelképe. . Harmadik éve vagyok újságíró. — Harmadik éve figyelem munkájukban szórakozásukban, örömükben, bána tuk ban hazánk htls építőit. Minden évben tartalmasabb szebb a mi életünk. A békébe vetett bizakodó ban gok mindenütt felcsendülnek, úton- útfélen hallhatod az emberek elégedett szavait, vágyaik beteljesedésének elis mérését. Pá.sztor János 25 éves ifjú ktlművfr ott kavargott az emberek áradatában AnnVI holmit vásárolt, hogv alig bírt felkapaszkodni a villamosra, A meg állónál ingerülten mégis arról hangos kodott. hogv — szegény ünnep lesz húsz év is kell még. mig olvan jó ^'i- lág le.sz. mint az el.ső repubiikában. Az emberek megütközve néztek rá és többen alaposan megmosták a fej'-t Én az egyetemi könvvtáiba igyekeztem. hogv adatokat gvűitsek az első köztársaság ifjúmunkásainak éle téből. Sokáig visszhangzott bennem Pásztor János könnyen felejt... Pásztor János bosszantó kijelentése Dühösen lapozgattam a sárguló öreg újságokban és ,,Az Ot” című lap ban akadtam rá Dömötör Teréz írására: Ojság-csemege a munkanélküli ség. Dömötör Teréznek. a somorjai cselédlánynak az első köztáisaság igazságtalansága, embertelensége adóit tollat a kezébe, amelyet Pásztor Jé nos ifjú kőműves felelőtlenül olyan jónak magasztalt Olvassa hát el ezt a kis írást és ítéljen magáról. Hisz nemrég még a szülői háznál dolgozott a keskeny nehezen termő parcellákon hisz az ô Szülei is ezerszer becsapott kisemmizett parasztok voltak. ÜJSÄGCSEMEGE A MUNKA- NÉLKÜLISÉG. Hallottam, hogy az egyik napilap szívesen közöl hangulatos cikkeket a munkanélküliségről. Polgárok, kávéházi., vagy otthoni früstökéhez azt mondják, nagyon jól'jön az ilyen csemege. Jobban ízlik az étel mert a szív is megmozdul a munkanélküliekért, jobban dolgozik, jobb a vérkeringés jobb az emésztés. Kaptam tehát az ajánlaton. Néném fia ugx/is az ab lakon át letí az időt. nincs cipője iskolába nem mehet. A kormánylap pedig gazdag az írásért adhat legaláhl egy cipőrevaló'. Én tehát megírtam néném helyzetét, amikor hazaiött fa latért az ő síró szavaiml. Három éve özvegy, három gyermekre és az üres zsebre szakadt rá a tél. Eddig mosásból tartotta fenn a családot — most annak is vége. A mosodában olcsób ban mosnak, meg nincs is rá gond. Kár volna a mosónőnek néhány koronával többet fizetni, meg aztán a mosónő még eszik is! Bözsi sír: '' — Reggel hideg a szoba. Kenyeret kérnek a gyerekek. Nem adhatok! — Hiába mondom: nincs! De azért követelik: — De azért csak adjon! Nem tudják "'megérteni a nincset. Minden jobb ruhám, párnám a zálogházban van. Azt hittem jobb le.sz és lakót fogadtam a pinceszobába. Száz koronát fizetek a penészes kis lyukért. Későhl lakóm is munkanélkül maradt. Nem dobhattam ki, hová menne? Hov.i mennék például én és mit csinálnék a gyerekekkel? A hivatalban azt mondják, nekem nem jár segély. Miért? Mert lakóm van. Azt nem is kér dik miből élek. Pedig két munkanél küli nem tesz ki egy kenyérkeresöt — A imros már csak havi 20 koro nát akar adni. a heti húszat sokalják Hétfőtől szerda este hatig vártunk c cédulákra. Hat rendőr vigyázz ránl' Sorakoztatnak. Fagt/oskodunk, éhesek vagyunk és szédülünk. A céduláira kapxtt köm/örebéd ehetetlen moslék A gyermekek hélgnek n hideq szobában. Agyban lekszenek, fekve jobban bírják a koplalást. — Valami Leó nevű ember jár a munkások között. Szaval. „Én a testvéretek vagyok!” Mindnyájunknak felírta, a nevét. Cédulaosztáskor tud tűk meg hogy spicli volt, a bíró küldte. Ránk fogják, hogy dolgozni merünk. Kihirdették, egy évesriél idősebb gyermeknek nem jár tejcéduU. Az asszonyok feldühödnek. Leó urat hajánál fogva cipelik ki az irodából, .seprővel vernek végig rajta, itírös- haja lobogott utána, ahogy a kerítésen át menekült. — Irígylik egymástól a nyomorult húszast Fortyognak, zsörtölődnek ácsorgás közben. ' ennék csak én miniszter — mondja az egx/ik — dekát a mél'tóságos elvtárs már régen megfeledkezett rílunk. Elfelejtette a nyomort. A messzeség szérrt. A szegénységet már csak kÖ7,yvből és az újságokból Ismeri. Jól él. Autója van.” Ilyesmit is htňlani: „Drágítják a vasútat. nekünk mégserti jut bel'lle több falat.” .Megadóztatni a gazdagokat Kibírhatatlan. Nem tarthat ez már soká!” K rácsonykor micsoda igazságtalanságok törfmtek. Protekciós alakok — köztük háztulajdonosok, jól keresők, segélyre nem szorulók, kapták a háromszáz loronakat. Aztán hu ilyenek kitutódnak. ennek is ki issza meg a levét? A proletár! — Nekünk is csak 23 kiló tüzelőt meg 30 koronát adtak az ünnepek’^e Gten x'agxixink. hánxi napig tarthat ilxjen kis összeg egy kiéhezett családnak. — Munkát kérünk, nem alamizsnát! Mi nem vagyunk okai a jelenlegi áldatlan helyzetnek, óegitsenek. 'adjanak azok. akik miatt nyomangunk! így beszélt a néiiém. Szépen leírtam és odaadtam neri, hogy személyesen vipye el a szerke:xztöséQbe. A jó po'- garokxia.k hadd 'tegyen reggeli csemegéjük. Átolvasták és nagyszerűnek\ találták az írást egészen addig, amíg Bözsi cipőrevalát nett kér. Az igazgató felháborodva ordított- ..Itt nincs vásár! Örüljenek a munkanélküliek, hogy foglalkozunk vtíük!” — és kilökte Bözsit az ajtón. Másnap a jó pxolgároknak roló csemege — eredeti 'udásítás a mun's-anH- kWiek frontjáról — elm.aradt az omlós, vajaszsemlés reggeli mellől. EDDIG TART DÖMÖTÖR TERÉZ Írása az útban. Erről a világról mondta egy fiatal kőművessegéd hogv különb, m-nt a .ni világunk. Utána nézrem és megtudtam, hogv Pásztor János havi keresete eléri az 1..00 koronát ,A fpieséce is dolgozik. Nemrég új lakást kapt?k központi fűtéssel. Állami köliysönböl rendezték be. Feleségének araovór-ít vett, az árleszállítás után pedig gramofonrádiót is vásároltak. Mindenük megvan, amit megkívánnak. Az ünne- ■ pekre sok-sok aiándékot készítettek. A tervbe vett nagy .szőnyegre már nem iutott Bizonyára ezért hangaskodott az utcán. Ei. Pásztor Jánasok szószátvársjg- tokért megérdemelnétek huszonöt pótot. * SZŰCS BÉLA.-