Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-26 / 90-91. szám

10 Ol IFJÚSÁG 1953 december 23. Egy szakállas öreg bácsi a ruhatár­ban leadta hosszú kampós botját, !ur- csa sapkáját és a ruhatárosnőnek óva­tosan átnyújtott • valami hímzett ru­hadarabot. Végigsimogatta jehér szakál- lát. karbatette kfzet és szemét türel­mesen a mennyezetre szegezte. Egy hi­vatalszolga kinézett az ajtón és meg­kérdezte: — Mit parancsol kérem? Jó helyen járok? Jogi tanácsadót keresek. — Helyben volna — mondta a hiva­talszolga. — Hogy hívják? — En Szent Mikulás vagyok és tiss- tességtelen verseny elleni panasszal jöttem ide. vagy hogy is mondják azt nem tudom! — A hivatalszolga ajtót nyitott, fgy szemüveges fiatalemberhez fordult és a kovetkezdket mondta: — Itt van valami Szent nevezetű úr, úgyláts'zik Szent Miklósnak hív­ják. Azt mondja, hogy valami tisztes- segteien verseny ellen akar panaszt emelni. A szemüveges vállat vont es jelezte, hogy hívja csak Szent elvtár- sat beliehb. Az öreg bácsi bejött az irodába, ke­resztet vetett és dallamo. hangon meg­szólalt: — Dicsértessék az úr jézus krisztus. — A jogász szemüvege hirtelen le­csúszott és meglepetten kivágta: . — Jó napot! Aztán hosszadalmas magyarazkodas következett miközben iz öreg bácsi egyre a mennyezet-t nézte. A szemüve­ges fiatal ember kissé ijedt volt. Vé­gül azonban magához tért, papirt és ceruzát vett el(l: — Nahát írjuk csak le — a való­ságban hogy is hívják? — Szent Mikulás. — Mikor és hol született? — Likiában születtem, valamikor a harmjidik s^á^a(i inásodik felében. -- Pontosan már nem is emlékszem fá ‘olyan régen volt. — Foglalkozása? — Miriai püspök — mondta kenet- teljesen. De amikor a fiatalember hi­tetlen képét megpillantotta, rögtön hozzátette­— Diokleciánus császárig bizony na­gyon üldöztek. KönyörteJen volt ve­lünk szemben, nem szeretett bentiün­ket. Komolyan attól félt. hogy valóban ' szeretni kell felebarátainkat... Kon­stantin ügyesebb volt és rögtön sza­badlábra is helyezett. Életrajzot ugy-e nem keü leadnom, hiszen benne van a szentek történetében. A jogásé'favorton maga elé nézett és a bafu.s2b.'! röatön tisztában volt vele. hogy a szemüveges nem a szen­tek életének olvasá.sánál rontotta el szemét Ezért m,g fl’" rsan hozzátette, hogy ö az a bizonyos valaki, aki krisz­tus után 312-ben Határban három ne­mes leányzót megmentett, amikor az apjuk egy nyilvános házba akarta őket adni. Isten bizony, mesélte to­vább. Úgylátszik kiapadt a nemzetes apa pénztárcája és ezért elhatározta magát, hogy hasznot húz a leányai­ból 0. Mikulás úgy mentette meg a leányzókat, hogy három éjjelen ke­resztül aranyat szórt az apa ablakába Az apa összeseperte a sok aranyat is így mentette meg a leányokat.^ Azóta, mondta az öreg bácsi,^ név­napomon a gyerekeknek ajándékokat osiíngatnak. És a bőkezű Mikulás püspök, hi­KONKURENCIA szén (I volt az, szemét újból a mennye­zetre szegezte és .szorgalmasan mal­mozott a hüvelykújjával. Még mi­előtt a fiatalember szóhoz jutott v:>l- na. Mikulás hosszú litániába kezd-nt: — Kérem én csak a rend kedvéért jöttem. Minekünk szenteknek ponto­san meg van a beosztásunk. Márton kollégám fehér lovon lovagol. György meg valami kígyószelídítO. Szent Mar­git parasztoknak búzába rejti a me­zőgazdasági felszerelésüket, a három királynak, akik ugyan pogányák, szin­tén megvan a beneficiumuk. amikor azt énekelhetik, amit akarnak. Hát miért -pont én legiiek megrövidítve. Önök bizonyára jól tudják, hogy az utóbbi időben eg-' öreg apó belekon- tárkodik az én ügyembe Ügy hívják, hogy Tél Apó ... vagy hegyis? Az öreg összeráncolta a homlokát, fiaskója után nyúlt és néhány csepp végiggördült ezüstös szakállán. — Úgy látszik ' teljesen háttérbe ak$r engem. - rítani. — Úveszi a kenyeremet és meg­foszt a dicsőségtől. Az i'yen ügyeket az urak háborúval szokták elintézni — dekát mit kezdjek én? Ránk menny- béli hatalmakra lassanként már senici sem ád. Hiába is feni/eget/ldznék Gá­bor arkangva] lángkard járni. Ki ijed­ne meg ett'l? Még egy olyan Tél Apó sem fél t&.em. Ezért hát ide jött-'m jogi védelmet keresni. A jogász most hirtelenében vissza­gondolt az egyházjogi vizsgájára, -le csakhamar rájött, hogy ilyen esettel még nem találkozott . Ezért csak en­gedte. hogy a bőbeszédű öreg tovább locsogjon. — Hiszen én már egy rég heveze- tett cég vagyok Ézenkívü már rég^n nálam van alkalmazásban az ördög és az angyal is, ezek is elvesztenek kenyerüket, ha most önök engem m^ecf nevfi mentenek. Mert hát ugyebár ezek idényalkalmazottak. Kérem csak. le- gyér^ek igazságosak velem szeriben hiszen én kivétel nélkül mindenkinek hoztam ajándékokat. Én mindenhová adtam, ahol csak kint lógott a haris­nya. — És tényleg mindenkit megaján­dékozott? — kérdezi érdeklődéssel a jogász. — Mindenkit, ahol kint lógott a harisnya — mint ahngi/ azt már mond­tam. Persze ott, ahol a gyerekeknek mégcsak harisnyájuk sem volt, ott nem adhattam a jón 'ékot. Nem mgyok. én köteles az áruhoz, még a csomago­lást is hozzáadni —. hiszen ez nem állt a szerződésemben. — Szeretném tudni, hogy legalább igazságosan osztogatott-e a harisny.i- ba? — érdeklődött a jogász, miköz­ben megtisztította a szemüvegét. — Ahogy vesszük. Néha vonatot hoztam, néha hintalovat... de mit is kezdene egy szegény gyerek a játékz kai? Korog a gyomra, olyankor aztán ★ Jan Mareš ★ igazán nirícsen kedve játszani. Csak az érdekli, hogy mit tudna enni. No ezeknek odanyomtam egy perecet. vagy egy kis mézeskal'ksot. Aztán voltak olyan rossz gyerekek is. akik ahelyett, hogy tanulnának és imád­koznának. inkább szenet mentek lop­ni, vagy pedig a hamuból mindenféle szemetet halásztak ki és cipeltek ha­za. Ezt meg azért tették mert inkább arra gondoltak, hogy milyen éhesek és nem gondoltak lelkűk üdvösségére Ezért aztán az ördöggel elverettem ükét és az. angyal meg szép prédikációt tartott nekik. — Én az ilyen gyerekeknek bizony ajándékot nem is adok. — Tehát ott adakozott — ahol már úgyis volt minden bőségben. A gazda­gokat tömte minden széppel-jó>:al és a szegényeknek alig juttatott egy kis krumplit... A tiszteletes öreg bácsi izgatntUá- gában nagyot nvelt és magából kikelve ordítozni kezdett: lett kényszerítette a gyerekeket té.rd- rebnrulni és imádkozni Hát szabad e fenyítéssel meggyOzni gyerekeket? A mai ifjúságot csakis meg kell győzni és Így kell őket net'elni. — ^2 nem igaz, én senkit sem ver­tem. Az csak az ördög tette, mentege- tődzött az öreg Mikulás. Es az ördög­nél bizony meggyőzéssel nem jutna messzire. A nyelve kilóg a szájából . Brr. . , Ha a főnököm nem osztotta volna be hozzám, sohasem vinn-im magammal, én magam is undorodom tőle És aztán meg kell érteni, hogy nekünk nincsenek eszméink, csak azok. amelyeket már olyan jól ismer­nek. Dolgozz és '•'.ládkozz!. . . Boldo­gok a lelki szegények ... Hamarabb megy át a teve a tű fokán ... és igy tovább. És ezekhez az eszmékhez ezt önöknek is él kell ismerni, jobban illik a seprő. — Elism.erem. de nem mondaná meg nekem, hogy Tél Apó. aki csak nem­rég jelentkezett a gyerekeknél, ilyen rövid idő alatt is miért Ltt olyan ked­velt. — Nem tudom. De ezen nem is kezdtem gondolkodni. Éppen azt taná­Hiszen én püspök vagyok és nem vagyok aféle Jánosik, hogy gazdagok­tól vegyek és szegényeknek adjak . Ki mint veti ágyát.., No és külön­ben is. Az a bizonyos Tél Apó állan­dóan megszegi az erdőségekre vonat­kozó tulajdonjogi törvényeket. Hi­szen hányszor hoz idegen erdőterü­letről fenyőfákat. — Maga Mikulás testi fenyítés mel­J Pauker rajza. csolta nekem szent Ignác, hogy só.’- zunk a Tél Apó nyakába valami ereí- nekséget és inkvizLiót. hogy minél előbb összeroppanjon. Na jó, de hol tudunk mi már manapság inkvizíciót vezetni? Hiszen már Spanyolország­ban sem turnék meg. Mikulás püspök újból dühbe gurult: — Csak igazságosan — igazságo:<an kérem. Könnyű már a Tél Apónak. 'amikor ma már nincsenek rongyos, éhes drótosok és ma már • nincsen munkanélküli csőcselék, akire én so­hasem kaptam fejadagot. Próbálja c.wfc meg Tél Apó ezidén Olaszországbin, vagy Görögországban. Nagyot nézne, hpgij milyen hamar elfogyna az aján­dékkészlete: Kérem csak legyenek igazságo.sak. A szemüveges jogász vállat vont és nagyon be szerette volna fejezni a beszélgetést. — Maga szóval jogi x^édeJmet keres a tisztességtelen verseny ellen — mondta. Igen. ám. csakhogy mi itt már nem ismerünk semmiféle tisztességte­len versenxjt. Ha versenyről van szó. akkor csakis szocialista versengést is­merünk. Maga ugy-e hozzánk fordul, mint valamilx/en kereskedelmi intéz­. mény megbízottja, arhely üzletfeleit állítólagos jótékonyság ürügye alatt csalja magához. A mi gyermekeink ma már nincsenek ráutalva az eg-y- szerű segélyre, mert mi egész éven *>"e- resztiil örömet nyújtunk nekik Ezen- kix'tít úgy tűnik, hogy a maga cége már közeláll a csődhöz, mert azzal a kis szénnél, xxagy krumplival, amit a harisnyába dug. "sak rossz viccet ''si- ntíl. amit a mai gyerekek már nevet­ségesnek találnak. Nehéz versenyre kelni Tél Apóxal. aki közel áh a gye­rekekhez és megérti őket. nem ijeszti őket mumusokkal. Ezért nem ajánlom hogy pert indHson az ellen a trzonyos Tél Apó ellen. Igyekezzen inkább azokban az országokban, ahol még megvan a hatalrna. hogy a szegény gyermekek legal ál is annyi ajándék­hoz jussanak, m'nt a gazdagok gyer­mekei. — Még csak ez hiányzik — mondta Mikulás keserűen. Ki kerüne akkar az égbe, ha a földön senki se szen­vedne, én bizony nem ások gödröt ma­gamnak. Látom nem ismeri jól a ré­günket. Rögtön menesztenének az állá­somból. Hiszen néhány évszázad óla, már éppen eléggé elnyom engem a szent Antal. Állítólag ő hozzá tartozik az ifjúság. Hátha nem tud rajtam se­gíteni. megx/ek. ' Szent Mikulás sértődötten felállt és . kiment. Az aitónál mégegyszer vissza­szólt: Hátha mindent akar tudni, a maga s '.rn,ára úgysem szántam so/cat. Most még azt sem adom meg. Aján­lom magam. A ruhatárból kivette a botját, a hím­zett díszes ruháját, a süvegét nem let- -te fel, hanem egyszerűen összegyűrte és a hóna alá dugta. Amikor távo­zott. az orra alatt morogta — én már bizony több parádét nem csinálok nektek, ha ti ili/enek vagytok. Bolond volnék ingyen bohócot játszani nek­tek, hiszen én már kivéniiltem. A FENYŐÜNNEPRE ROSKADÄSIG MEGTELTEK az üzletek és ezer fény­ben csillognak az Ízléses kirakatok. Az emberek sokasága hullámzik egyik bolttól a másikig. Hónuk alatt kisebb nagyobb csomagok, szemükben jó­ké ’ ű csillogás bujkál. Hangosan ar­ról beszélgetnek, mit vásároltak vags mit akarnak még venni, hogy gazda gabb. öiömteiibb. szebb legyen a fe nyC'ünnep. A kedvesnek, feleségnek szülőknek, gyerekeknek, barátokn.ak szánt aiándékok sokasága vándorol el az. üzletekből, hogv december 25-én a csillogó-villogó fenyőfa alatt ragyog­jon. mint a szeretet, egymás munkája mcgbec.sü'ésének jelképe. . Harmadik éve vagyok újságíró. — Harmadik éve figyelem munkájukban szórakozásukban, örömükben, bána tuk ban hazánk htls építőit. Minden évben tartalmasabb szebb a mi éle­tünk. A békébe vetett bizakodó ban gok mindenütt felcsendülnek, úton- útfélen hallhatod az emberek elégedett szavait, vágyaik beteljesedésének elis mérését. Pá.sztor János 25 éves ifjú ktlművfr ott kavargott az emberek áradatában AnnVI holmit vásárolt, hogv alig bírt felkapaszkodni a villamosra, A meg állónál ingerülten mégis arról hangos kodott. hogv — szegény ünnep lesz húsz év is kell még. mig olvan jó ^'i- lág le.sz. mint az el.ső repubiikában. Az emberek megütközve néztek rá és többen alaposan megmosták a fej'-t Én az egyetemi könvvtáiba igye­keztem. hogv adatokat gvűitsek az első köztársaság ifjúmunkásainak éle téből. Sokáig visszhangzott bennem Pásztor János könnyen felejt... Pásztor János bosszantó kijelentése Dühösen lapozgattam a sárguló öreg újságokban és ,,Az Ot” című lap ban akadtam rá Dömötör Teréz írá­sára: Ojság-csemege a munkanélküli ség. Dömötör Teréznek. a somorjai cselédlánynak az első köztáisaság igazságtalansága, embertelensége adóit tollat a kezébe, amelyet Pásztor Jé nos ifjú kőműves felelőtlenül olyan jónak magasztalt Olvassa hát el ezt a kis írást és ítéljen magáról. Hisz nemrég még a szülői háznál dolgozott a keskeny nehezen termő parcellákon hisz az ô Szülei is ezerszer becsapott kisemmizett parasztok voltak. ÜJSÄGCSEMEGE A MUNKA- NÉLKÜLISÉG. Hallottam, hogy az egyik napilap szívesen közöl hangulatos cikkeket a munkanélküliségről. Polgárok, kávé­házi., vagy otthoni früstökéhez azt mondják, nagyon jól'jön az ilyen csemege. Jobban ízlik az étel mert a szív is megmozdul a munkanélküliek­ért, jobban dolgozik, jobb a vérkerin­gés jobb az emésztés. Kaptam tehát az ajánlaton. Néném fia ugx/is az ab lakon át letí az időt. nincs cipője iskolába nem mehet. A kormánylap pedig gazdag az írásért adhat legaláhl egy cipőrevaló'. Én tehát megírtam néném helyzetét, amikor hazaiött fa latért az ő síró szavaiml. Három éve özvegy, három gyermekre és az üres zsebre szakadt rá a tél. Eddig mosás­ból tartotta fenn a családot — most annak is vége. A mosodában olcsób ban mosnak, meg nincs is rá gond. Kár volna a mosónőnek néhány koronával többet fizetni, meg aztán a mosónő még eszik is! Bözsi sír: '' — Reggel hideg a szoba. Kenyeret kérnek a gyerekek. Nem adhatok! — Hiába mondom: nincs! De azért kö­vetelik: — De azért csak adjon! Nem tudják "'megérteni a nincset. Minden jobb ruhám, párnám a zálogházban van. Azt hittem jobb le.sz és lakót fo­gadtam a pinceszobába. Száz koronát fizetek a penészes kis lyukért. Későhl lakóm is munkanélkül maradt. Nem dobhattam ki, hová menne? Hov.i mennék például én és mit csinálnék a gyerekekkel? A hivatalban azt mondják, nekem nem jár segély. Mi­ért? Mert lakóm van. Azt nem is kér dik miből élek. Pedig két munkanél küli nem tesz ki egy kenyérkeresöt — A imros már csak havi 20 koro nát akar adni. a heti húszat sokalják Hétfőtől szerda este hatig vártunk c cédulákra. Hat rendőr vigyázz ránl' Sorakoztatnak. Fagt/oskodunk, éhesek vagyunk és szédülünk. A céduláira kapxtt köm/örebéd ehetetlen moslék A gyermekek hélgnek n hideq szobá­ban. Agyban lekszenek, fekve jobban bírják a koplalást. — Valami Leó nevű ember jár a munkások között. Szaval. „Én a test­véretek vagyok!” Mindnyájunknak felírta, a nevét. Cédulaosztáskor tud tűk meg hogy spicli volt, a bíró küld­te. Ránk fogják, hogy dolgozni me­rünk. Kihirdették, egy évesriél idő­sebb gyermeknek nem jár tejcéduU. Az asszonyok feldühödnek. Leó urat hajánál fogva cipelik ki az irodából, .seprővel vernek végig rajta, itírös- haja lobogott utána, ahogy a keríté­sen át menekült. — Irígylik egymástól a nyomorult húszast Fortyognak, zsörtölődnek ácsorgás közben. ' ennék csak én miniszter — mondja az egx/ik — de­kát a mél'tóságos elvtárs már régen megfeledkezett rílunk. Elfelejtette a nyomort. A messzeség szérrt. A sze­génységet már csak kÖ7,yvből és az új­ságokból Ismeri. Jól él. Autója van.” Ilyesmit is htňlani: „Drágítják a vasútat. nekünk mégserti jut bel'lle több falat.” .Megadóztatni a gazda­gokat Kibírhatatlan. Nem tarthat ez már soká!” K rácsonykor micsoda igazságtalanságok törfmtek. Protekciós alakok — köztük háztulajdonosok, jól keresők, segélyre nem szorulók, kap­ták a háromszáz loronakat. Aztán hu ilyenek kitutódnak. ennek is ki issza meg a levét? A proletár! — Nekünk is csak 23 kiló tüzelőt meg 30 koronát adtak az ünnepek’^e Gten x'agxixink. hánxi napig tarthat ilxjen kis összeg egy kiéhezett család­nak. — Munkát kérünk, nem alamizsnát! Mi nem vagyunk okai a jelenlegi ál­datlan helyzetnek, óegitsenek. 'adja­nak azok. akik miatt nyomangunk! így beszélt a néiiém. Szépen leírtam és odaadtam neri, hogy személyesen vipye el a szerke:xztöséQbe. A jó po'- garokxia.k hadd 'tegyen reggeli cseme­géjük. Átolvasták és nagyszerűnek\ ta­lálták az írást egészen addig, amíg Bözsi cipőrevalát nett kér. Az igaz­gató felháborodva ordított- ..Itt nincs vásár! Örüljenek a munkanélküliek, hogy foglalkozunk vtíük!” — és ki­lökte Bözsit az ajtón. Másnap a jó pxolgároknak roló cse­mege — eredeti 'udásítás a mun's-anH- kWiek frontjáról — elm.aradt az om­lós, vajaszsemlés reggeli mellől. EDDIG TART DÖMÖTÖR TERÉZ Írása az útban. Erről a világról mondta egy fiatal kőművessegéd hogv különb, m-nt a .ni világunk. Utána nézrem és megtud­tam, hogv Pásztor János havi kere­sete eléri az 1..00 koronát ,A fpieséce is dolgozik. Nemrég új lakást kapt?k központi fűtéssel. Állami köliysönböl rendezték be. Feleségének araovór-ít vett, az árleszállítás után pedig gra­mofonrádiót is vásároltak. Mindenük megvan, amit megkívánnak. Az ünne- ■ pekre sok-sok aiándékot készítettek. A tervbe vett nagy .szőnyegre már nem iutott Bizonyára ezért hangaskodott az utcán. Ei. Pásztor Jánasok szószátvársjg- tokért megérdemelnétek huszonöt pó­tot. * SZŰCS BÉLA.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom