Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-26 / 90-91. szám

1953 december 23.

OIIFIOS&G

Egy barátságtalan öreg lakásban, ahová esek az udvaron keresztül juthatsz be, hátul a garázsnál, ahol nyáron a kimosott fehérnemű szárad, él egy tizenegyéves kisleány.

Szőke haja a nyakába hull, és a szeme olyan bátor, felcsillanó, mmtha állandóan kéi-dezne valamit. Ha jól megfigyeled, észreveszed, hogy milyen értelmes és okos a tekintete, mintha már nem is lenne gyermek.

Ha csak egy pillantást vetsz a szomszéd helyiségbe, babát és baboholmit látsz ott és ezt hiszed, hogy a kisleányt csak a babák érdeklik, akikről egy pillanattal később olyan lelkesen ,beszél. No de az egyszer tévedtél. Még Könyvek is tartoznak hozzá és bizony igazán sok könyv.

■Nézegeted, lapozgatsz e könyvekben, egyszerre csak Gajdar „Távoli vidéken” című könyve kerül kezedbe. Ha megtekinted i címlapot, szemed csodálkozva veszi észre az ajándékozó ismert határozott írását: Divisová Blanka elvtársnönek — Antonín Zäpotooký

Blanka büszkén szemünkbe néz ... azután gyorsan a többi könyvek közé teszi. De nem kerülhette el a figyelmedet. hogy milyen lágyan, alig észrevehetően, megsimogatta a könyvel — ez az önfeledt mozdulat sokat mondott és nem csalhat. Olyan simogatás volt ez, mint amikor valami nagyon értékes dolgot simogatsz meg, mint amikor attól félsz, hogy egy vigyázatlan mozdulattal talán elrontod.

Ezt e könyvet Blanka nem kapta csak úgy, olyan egyszerűen.

Több mint fél évvel ezelőtt történt, hogy Blanka a levél írásához fogott. Zápotocký elvtársnak írta — de úgy vigyázott minden betű gömbölyűségére, nemcsak úgy akárhogyan irt.

írt... egyre csak írta a levelet. A mtmdatok szépen egymásután sorakoztak. így, most már igazán minden kész ... Hogy, — írta — köszönjük neki, — ez a legfontasabb. (Kár, hogy ezt nem lehet többször is leírni, utána egy nagy felkiáltójelet tenni). Leírta az utolsó sort és birálóan nézegette. No t«>m rossz ... Csakhogy: Mi lesz, ha nem adják át az elnök úrnak, lehet, hogy ha sürgönyt adna tel — úgy ta- láti a póštás a sürgönnyel egyenesen hozzá menne és átadná neki. De egy ilyen sürgöny sok pénzbe kerül. V’an egy kis pénze, de elég'lenne az? No, de... És ha a postást nem engedik az irodába, mert az elnök úrnak éppen fontos megbeszélése van — és végül is úgy történik, mint ahogy ez a leveleknél szokott lenni.

Nem. ö maga felmegy a várba, és majd személyesen meggyőződik róla, hogy megérkezett-e a levél, hogy ZáA bátor bísleáriY

Antonín Zápotocký köztársasági elnökünk nagy gyermekbarát s minden alkalmat felhasznál arra, hogy a gyerekekkel elbeszélgessen. Képünkön Télapó ünnepségen láthatjuk.

Köztársasági elnökünk a hradec královi kerület látoga- táka során a stežerskei szövetkezeti tagokhoz is ellátogatott, ahol az Egységes Földműves Szövetkezet dolgozói ősi cseh szokás szerint fogadták: kenyérrel és sóval.

potocky elvtárs tényleg elmondhassa: A pionírokban elvtárs megbízhatunk.

Ha csak arról volna szó: Határozni — az még nem is olyan nehéz. De valamit megvalósítani már nagyobb do- log. ' ,

Anyuka és nagyanyó azt mondták: Nem, Blanka, egyedül nem mehetsz. Nem találsz a várba, eltévedsz — és aztán mi lesz?

Mondd csak anyukám, hogy kell oda- menrit? Merre? Villamossal, nemde? Ti azt hiszitek, hogy nem találok oda. H'szen voltaitf én már a Várban. Jó! tudjátok, az iskvtlával!

Nagyanyó látja, hogy Blankát semmiképpen se lehet visszatartani. No megyünk. Mit csináljak veled te leány, te.

Hétfő reggel útnak indoltak.

Villamossal felmentek a Várba, úgy, ahogy azt Blanka mondta és aztán az

elnöki iroda felé igyekeztek. Nagyanyó azonban az ajtó előtt megtorpant. J'Iem lányom, én már beljebb nem megyek.

Egyszerre azt veszem észre, hogy Blanka azzal a katonával beszél, aki az ajtóban áll és a levelet mutogatja neki, de valahová hátrább mennek.

Nehéz lenne már megmondani, milyen sokáig várakozott ott nagyanyó. Aztán egyszer csak megjelent Blanka rózsásan lángoló arccal: — Nagyanyó ... — a lelkesedéstől alig tud beszélni, — Nagyanyó, én ... én beszéltem az elnök úrral!

Ugyan ?

Blanka még nem tért magához, nagy izgalmában. Nagyanyó kezébe .kapaszkodik. .Azután megmutatja a könyvet is, amit kapott. Majd vússzafordult a nevető katona elvtársakhoz.

Ez volt ám egy nap!

Nagyanyó szemében könnyek csillognak. Nem hitte volna, hogy az ö Blankája az elnök úr elé kerüljön. Azt hitte, hogy biztos megmondják neki, hogy az elnök úrnak más, fontosabb muiiká- ja van. Hogy is időzhetne az ilyen nagy ember egy gyerekkel. És mégis ...

Lassú léptekkei ballagnak át az udvaron. Blanka még sokszor visszafordult. Meg is áll.

— Látod nagyanyó, ott, ott, fent abban az ablakban... az elnök úr' nagy csillogó szemével a Vár egyik ablakát nézi. Tekintetével szinte simogatja a falakat.

Hallod nagyanyó ... Hallgasd csak a lépteket. Cs<»ndben, nagyon csendben, menjünk, ne zavarjuk!

.A kapunál örtálló katonára is rászól: Ha még nem tudná, magának is megmondom katona elvtárs, I.áttam az elnök úrat. beszéltem is vele.

Blanka még az utcán sokat beszélt.

K. I. GALCZYNSKI:

DAL SZTÁLINRÓL

Sztálin nekünk a békét adja.

Köszön.iül/ néki a viláoot.

Sztálin a szabadság, a dal.

a győzedelmes Sztálingrádot,

a munkásosztály szive, atyja,

s hogy testvér Moszkva mögénk állott

a diadal.

segítve im!

Zászlónak dala a dallama.

Hát ezért születése napián

mert Moszkva, Prága, Warszawa

dal születik a munka pad ján

tüzes dala és hó szava

már .soha-soha nem apadván:

mind ö maga.

velünk Sztálin!

VÉ.SZI ENDRE FORDÍTÁSA

Elmesélte, hogy hogyan kísérte az « katona. Hogyan szálltak be a felvonóba. Fent. a második emeleten, pár percig még várni is kellett. Ezalatt eW- vasták a levelét. Azután megkérdezték, hogy melyik iskolából jött.

— Nemsokára egy folyosón át egy hatalmas, széles terembe értünk. Ott az egyik elvtánsnő megigazította a n»- ‘ hámat. Beszélgetni kezdtünk. S közbiín a földön húzódó szőnyeget néztem. Jó érzés volt rajta állni, lépegetni... tudni azt, hogy ezen jár Zápotocký el-ýtárs is. Egyszer csak felemelem a fejem, hát — az elnök úr állt előttem.

Jaj, hogy is lehet, hogy nem vettem azonnal észre.

Rögtön meg is kérdezte, mi szépet hoztam neki, meg azt is, hogy van-e négyesem az iskolában (tudtam, hogy próbára akar tenni).

Hogyis ne, még mit nem, négyes ... mindössze két kettesem van, azokkal sem vagyok megbékülve. Pionírnek négyese — .sehogysem lenne ez nmdjén.

Zápotocký elvtárs azután átadta nekem ezt a könyvet. Ezt ni, látod? Ezt írta bele: Divišová Blanka e. Az az „e” azt jelenti, hogy elvtánsnő. El tudják képzelni, mennyire örülök .. ?

Meg is simogatott. Végül kezet fogott velem, s elköszönt.

M'ikor visszafelé jöttem, már nem akaródzott a felvonón lejönni. Gondoltam, még valaki azt mondaná, hogy lusta vagyok, csak feleslegesen rongálom e szép szőnyeget. Gyalog jöttem le. Az elvtársak, akik kísértek, csak mosolyogtak rajtam.

Blankának semmi kedve se volt hazamenni.

Elmegyek még Visehrádra, az anyu- kámhoz. Aztán... No csak hová is mész?

Szerettem volna, ha mindenki megtudná. hogy jagazán beszéltem az elnök úrral.

De azóta már egy fél év is eltelt de.Blan- ka még máig .sem tudja elfelejteni. Szinte minden .'■■ ■( emlékszik még,

mintha csak tegnap lett volna. Az öreg ■anyóka még ma is örömtelje.sen mosolyog, amikor Blankát hallgatja.

Bizony nagyon nagy dolog az, hogy az elnök úr egy ilyen kis pionírlánnyal elbeszélget, hogy egy -elnöknek még ilyesmire is van ideje. Ez azelőtt sosem volt. Ilyesmi még nem történt a világ fennállása óta.

Nem, é.s.szel nem is tudjuk felfogni. Csak szívvel! A szív az érzi,, És szinte ezt súgja neked ember, gyönyörű kor- S7,akb’-)n születtél!

Ember, légy büszke, becsüld meg, amit ettől a szép élettől kaptál'

JÄN RYBIN

A bolsevik párt az 1929—1934-es években a hatalom átvétele után legnehezebb feladatát végezte. Mégpedig megoldotta a kis- és középgaz- da.ságoknak a szocialista nagytermelés, a kolhozok útjára való áttérését. A Szovjetunió Kongmu- nista (bolsevik) Pártja 1927-ben megtartotta XV. kongresszusa a mezőgazdaság kollektivizálá.sának nehéz feladatát tűzte a párt elé. A szovjet kormány már nem támaszkodhat egyrészt a szocialista nagyiparra, másrészt meg a felaprózott individuális mezőgazdaságra, amely a kapitalizmus melegágyát jelenti. Fel kell számolni a mezőgazdaság kapitalista elemeit, mert a falu szocializálása nélkül a szocializmust felépíteni nem lehet. ,

E feladat gyakorlati megoldásánál a bolsevik párt a mezőgazdaság kollektivizálá.sának leninisztálini elve szerint járt el. J. V. Sztálin műveinek XII. kötete a marxizmus-len inizmus kincsestára számára felbecsülhetetlen nyereséget jelent. Ez a kötet a kollektivizálás megoldásával összefüggő kérdé.seket tárgyalja. Sztálin elvtárs 1929.—1930-ban írt cikkeit tartalmazza. Lenin szövetkezeti terveit veszi .alapul, foglalkozik a terveknek az űj körülmények között való továbbfejlesztésével, a harcokkal a trockisták, buharinisták és társaik ellen és a tömeges kollektivizálás feltételes megvalósítása közben. Sztálin művei XII. kötetében tárgyalt kérdéseknek ma és a közeljövőben is rendkívüli nagy jelentőségük van, mert a mi dolgozó népünk most ugyanazon problémák és feladatok előtt áll.

A párt és a szovjet kormány mmdenekelőtt a mezőgazda.sáq kollektivizálásának anyagi teltételeit készítették elő. Az 1929-es év a Szovjetunió nemzetgazdaságában az áttörés évét jelentette. A munkatermelékenység fokozása terén ezt az évet egyrészt . sztálini ötéves terv feladatainak sikeres megvalósítása jellemzi. Másrészt viszont főleg a kolhozmozgalom addig soha nem tapasztalt növekedése. Az 1929-es év második felében a Szovjetunió mezőgazdaságában jelentős fordulat állt be. Megkezdődött a parasztságnak az egyéni gazdálktxiásról a szocialista nagytermelésre való fokozott áttérése. Míg a kolhozokba addig túlnyomórészt a k'sparasztok léptek be, most a kolhozba már nem egyenként lépnek be, hanem tömegesen, mégpedig a parasztság legfontosabb rétege, a középparasztok Azáltal, hogy a kis- és középparasztok túlnyomó többsége a sziK'ializmos útjára tért, a Szovjetunióban szertefoszlott a kaoitalizmus belső erőkkel való visz- szaállftásának utolsó reménye is. mert a kapitalisták és a pártban megbú.it ellenség éppen a parasztsáoban látta a kapitalizmus' éltető talaját/ Éppen ezért a szegény és* középparasztság egy^ .ségesítésí folyamata az egvre erősödő as/tály- harc közepette fotyt le A oaras/l Ságnak a kol- lektivizálá.sára való áttérése nem történt gy- szerre, hanem amint Sztálin elvlars mondja;

J. V. Sztálin műveinek XIL kötete

......fejlődésünk egész folyamata ipart fejlődésünk és mindenekelőtt a mezőgazdaság számára traktorokat és gépeket gyártó iparunk fejlődése készítse elő."

A párt azért érte el ezt a győzelmet, mert feladata megvalósításánál követte a tömegek nevelésének lenini politikáját. Meggyőző munkát végzett a párttagok között a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről, a már létező kolhozok eredményeit vette alapul. E téren nagy szerepet játszottak a korszerű technikával felszerelt szov- hozok, a gép- és traktorállomások és ezek képezték azt ez erőt, amely megkönnyítette a paraszttömegek áttérését és a kollektivizálás útjára sarkalta őkét. A másik körülmény, mely lehetővé tétté, hogy a párt olyan nagy eredményt érjen el az, hogy biztosította a vidék traktorral, gépekkel és korszerű technikával való ellátásának hatalmas ipari alapját. Az iparositá.s tehát a kollektivizálás alapját képezte és itt is megmutatkozott a munkásosztály parasztságnak nyújtott segítsége és vezető ereje a kis- és középparasztokkal való szövetségben. A kollektivizálás meggyorsításában felbecsülhefetlen nagy munkát végzett az a 25.000 öntudatos munkás, akiknek 70 százaléka kommunista volt, s akiket a párt a kolhozok megsegítésére küldött ki. „El kell ismernünk — hangsúlyozta Sztálin elvtárs — hogy a paraszttömegek között a kolhozmozgalom legjobb propagátorai a munkások.”

A teljes kollektivizálásra való áttérés nemcsak a parasztoknak kolhozokba való belépés jellegét viselte magán, de egyúttal a kulákok ellőni ■^ö- rnegharc is volt. A párt 1929 nyaráig, tehát az idő-tájt, amikor e mezőgazda.ságban még az egyéni gazdálkodás volt túlsúlyban, a kulákok korlátozásának és háttérbe szorItá.sának politikáját folytatta. Ez azért történt, mert a mező-' gazdasági termelés jelentős része kulák kézben volt és a kulákgazdaságok termelték a piaci termékek nagy százalékát. A* korlátozás e politikája, amikor a kulákok hatalmát különféle kormányintézkedésekkel rövidítették meg, helyes volt azideig, amíg nem alakultak ki a teltéte'ek arra, hogy a kulákok termelte gabonát a szov- hozok és kolhozok termékeivel helyettesítsék.

A párt e politikája ellen úgy a páj-lban levő. mint a pártonkívüli különféle ellenséges elemek minden módon ellenszegültek. A párt mint kalandortervet, szétverte a trockista-zinovjeviste , javaslatokat — a kulákokat mint osztályt azonnal felszámolni — ami a szovjet mezőgazdaság szét- züllesztését okozta volna .A párt ezzel agvidejű- leg harcol a jobboldali Buharin-elmélatek, „az osztálvharc hanvatlása" a kiilskoknak a szocia- li/musba való tv>növé.s< ellen Sztá'in elvtárs az SzKP Központi Bizottságának és a Közpo.oti Ellenörzőbizottságnek 1929 áprilisában megtartott. ülésén „az SzK(b)P jobboldali elhajlásáról tartott beszédében szétzúzza a marxista és pártellenes elméleteket.

Az osztályharc ebben az időben a vidéken pattanásig feszült. A kulákok védték osztáiyérdekü- ket és veszettül harcoltak a szovjet tiatalom ellen. 1929 nyarán a szovjet kormány a kulákok korlátozásának politikájáról üj politikára, a ku- lákoknak, mint osztálynak likvidálására tért át a teljes kollektivizálás alapján. Ezt a fordulatot a kolhozok és szovhozok építésében elért sikerek tették lehetővé.

Rendkívüli jelentőséggel bír Sztálin elvtárs „A Szovjetunió agrárpolitikájának kérdéseihez” című munkája, melyben feleletet ad a mezőgazdaság szocialista építésének azokra a kérdéseire, amelyek a szocializmus egész vonalon kifejlődött tá- madása'ellen keletkeztek. Sztálin elvtárs e munkájában az agrárkérdés mély tudományos feldolgozását fejti ki. az ellenséges marxista ellenes elméleteket, mint a kisparaszti gazdaságok „egyensúlyának”, „az öntevékeny.ségnek” és .szilárdságának” elmélete, megsemmisítő bírálattal Uleti.

Rendkívüli jelentőséggel bírnak Sztálin elvtárs „.Akiknek a siker a fejükbe szállt” és „Válasz a kolhozdolgozóknak” című cikkei, amelyekben Sztálin elvtárs idejében felfedi azokat a hiányosságokat és hibákat, melyek a kollektivizáció megvalósítása során felmerültek. E cikkeiben Sztálin elvtárs harcra .mozgósította a pártot, azok ellen a túlkapások ellen, amelyek megtörténtek és a Központi Bizottság felhívja azr>kat a pártszervezeteket, ahol baloldali elhajlások mutatkoztak, hogy hibájukat haladéktalanul javítsák ki.'Egyúttal rámutat a kolhozok gazdasági és szervezeti megszilárdítására, arra, hogy fokozott figyelmet és gondos-ságot tanúsítsanak irántuk, mert kizáróllag csak így lehet biztosítani azt, hogy a szocialista termelés a falun a felemelkedés útján fog haladni és hogy a dolgozó parasztokat megszabadítja a bizalmatlanságtól, s belőlük a kolhozgazdaság lelkes építőit neveli.

A kollektivizáció sokmillió paraszt élettapasztalata által hitelesített lenini-sztálini elmélete megmutatta a kollektív ga-/da.ságnak az egyén' gazdaság feletti előnyeit, rendkívüli nemzetközi Jelentőségét ezért, mert utat mutat a kapitalista és gyarmati államok milliós tömegeinek Kizsák- mányolásuiktól való felszabadulásukhoz. A kommunizmus .Szovjetunióban való éplté.sének történelmi tapasztalatait i népi demokráciák is fel- ha.sználják országaik gazdasági alapjának megváltoztatása so>-án, amelyek biztosítják azt, hogy a fejlődés náluk a szocializmus útján halrd, Gottwald elvtárs a CsKP IX. komgre.sszusán a nemzetgazdaság szervezésének gyakorlati munkáját áita.lánnsítva ezt mondja: ......a falu szocializálása nélkül nem lesz nálunk szocializmus. És nem történik neg nálunk a falu szocia'lizálása a munká.sosztá^ és a kis- és középparasztok blokkja, szövetsrtfe nélkül”.

E szavak irányelvül szolgáltak pártunknak az egységes földmüvessznvetkezetek építésében hazánkban. A párt az EF.Sz-ek építésében négy sikereket ért e! annak ellenére, hogy nálunk is történtek itt-ott hibák, A kormánynyilatkozat, s a párt és kormány legutóbbi intézkedései azt bizonyítják, hogy a párt nagy munkát végez a mezőgazdaság kifejlesztéséért, és a kis- és középparasztok szövetségének megszilárdításáért.

Sztálin elvtárs művei XII. kötetének lényeges részét az SzK(b)P 1926. június 30-án összeült XVI. kongresszLBának beszámolója alkotja. A kapitalista államok abjjen az időben a gazdasági válságot nyögték, mely alapjában megrázta a világ kapitalista rendszerét. Abban az időben, amikor a Szovjetunióban állandóan emelkedett a termelés, amikor a sztálini ötéves tervet sikeresen teljesítik, s a falun győzött a kolhozrendszer, a kapitalista államokban leállítják a termelés egy részét, a mezőgazdaiság hanyatlott, s e munkások milliói vesztették el kesesetüket.

. Éppen ez az idő mutatja legjobban a szocialista szovjet rendszer előnyét a kapitalista rendszerrel szemben. Míg a kapitalista államokban á termelés mélyen az 1913-as színvonal alá süly- lyedt, a Szovjetunióban a termelés három év alatt az 1913-ik évhez viszonyítva háromszorosára emelkedett. A Szovjetunió, amely elmaradott agrárország volt, magasszínvonalú ipari országgá válik.

Az ipar és mezőgazdaság eddig sohe nem tapasztalt fejlődése a szovjet nép kulturális és anyagi színvonalának állandó fejlődéséhez vezetett. Ugyanakkor a kapitalista államokban a muírkanélküliek száma sokmillióra rúgott, megfosztva a lét legelemibb feltételeitől, éheztek.

E tények világosan bizonyítják, hogy az emberiséget a nyomortól és a szenvedéstől kizárólag a szocializmus képes megmenteni; és hogy a kapitalizmus, amelynek érdekei ellentétesek a dolgozókétól. pusztulá.sra van ítélve.

J. V. Sztálin e kötete számunkra is rendkívüli jelentőségű, mégpedig azért, mert mindennapi munkánk erőforrása, s r.sak alkotó módon alkalmazni kell a J. V. Sztálin műve'ben lévő tanulságokat konktót életünkben. E kötet tanulmányozása segítségünkre lesz munkánkban a falu szocializálásánál, az ipar felépfté.sénél, a munkaverseny megszervezésénél, stb. E kötet tanulmá- nyozá.sa megingathatatlan hitet önt belénk az ügyünk helyességéért vívott harcban és bennünket szocialista építésünk feladatnüia'K teljesítésére mozgósít.