Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-26 / 90-91. szám

f •ľj.ii Lcn OUFIŰSHG If5l. ÄecwnSer íl. P­P i-'"' 51-"i ,1:'» Ny. A. Osztrovszkij a nagy szovjet író Fontos munka az ellenőrzés A z ifjúság, az önzetlen hazafiság, a tiszta erkölcs példaképe, Nyikolaj Alexejevics Osztrovszkij már tizenhét éve halott. De ez a tizenhét év nem halványította el a harcos bolsevik emlé­két. Az ő törhetetlen akaraterejéből az emberiség százezrei merítenek erőt, kitartást az élethez, a munkához és tovább él a szívekben, mert nem hal­hat meg az, aki életének minden per­cét a nép ügyének áldozta. Javában dűlt az orosz-japán háború, az orosz proletariátus egyre jobban megelégelte a cárizmus kegyetlen el­nyomását, amikor 1904 szeptember 29- én egy Vilije nevű falucskában megszü­letett Ny. A. Osztrovszkij. Atyját, aki malátagyád munkás volt, korán elvesz­tette. Anyja szakácsnő volt. A kis Nyi- kolajt Szepatovkában íratják be a két­éves iskolába. De az éleseszű fürge fiúcska nem sokáig tanulhatott, mert a hitoktatója elleni izgatás és a hittan­órákon feltett kérdései miatt kidobták az iskolából. A család szűkös anyagi helyzetben volt és így a 12 éves Nyi- kolajbó! először kubikos lett. Raktár­ban dolgozott, majd később villanysze­relő műhelyekben. A munkások ütlegel mellett hamar megismerte a cári Orosz­ország munkásainak nehéz sorsát. Fia­talon résztvett az intervenciós belső ellenség elleni harcban. Bátor magatar­tásával, hős és rettenthetetlen merész­ségével példát mutatott társainak. 'T' izenötéves korában belépett a Komszomolba és mint önkéntes rövid idő múlva kiment a frontra. A fiatal harcos hős példaadásával itt is megnyerte társai bizalmát. A köteles­ségtudását és önfeláldozását fényesen bebizonyítja, amikor fellebvalójának engedelme nélkül elhagyja Kotovszki front mögött állomásozó csapatát és a harcoló Bugyonnij * sereg soraiban küzd, haláltmegvető elszántsággal a lengyel betolakodók ellen. Fején súlyo­san megsebesül, nagy vérvesztességgel kórházba kerül, ahol csodálatraméltó lelkierővel tűri el a legnagyobb fájdal­makat is. Gyógyulása után egyideig szervezeti munkában dolgozott, részt­vett az ellenforradalmi bandák elleni küzdelemben. Később pedig annak az elszánt munkacsoportnak lett vezető­tagja, amely télvíz idején annak a ko­moly feladatnak elvégzését kapta, hooy az erdőtől az állomásig keskonyvágányú vasutat építsenek és ezáltal biztosít­sák a reakció minden akadályozása el­lenére is a tüzelővel való ellátást. Télviz idején, gyenge ruházatban dol­gozik és bíztatja, lelkesíti csoportját a lehetetlennek látszó feladat határidő előtt való elvégzéséért. A vasút elké­szül, de Osztrovszkij a kiállott szen­vedések következtében súlyos betegen újra kórházba került. Gyógyu'ása u- tán nem nyerte teljesen vissza egész­ségét Egyideig a pártban dolgozott majd üdülőbe került, ahol betegsége még osak .súlyosbodott. Életének min­den percét a munkásosztály és a szo­cialista építés győzelméért áldozó em­bert tehetetlen munkanélkülisége miatt önmarcangoló érzés kínozza. A nehéz lelkitusában már-már arra gondol, hogy végez életével, hogyha már dolgozni nem tud, mert munka nélkül nem tud élni. De megszólal benne a lelkiismeret, a népe iránt való mély szeretet és min­den erejét megfeszítve újabb munká­hoz fog. inon -han már madjnem vakon „Az luuU acélt megedzik” című regényén kezd dolgozni. — Közben egészen meg­vakult. De munkáját folytatta és kínzó fájdalmaiban erős akarattal uralkodik önmagán, mert azt akarja, hogy regé­nyéből ne tragédia, hanem millióknak példát mutató, lelkesítő mű legyen. E/ a munkája folytatása volt annak a harcnak, nielyet a dolgozók boldogabb jövőjéért vívott. Férfias, szenvedélyes és tiszta lel­kének minden erejét ebbe a művébe fektette. Könyve megjelenése egyszer­re ismertté tette és olvasóinak nagy tábora nagyra é.rtékelte és forrón sze­rette művét. 1935-ben Lenin-renddel tüntették ki. Osztrovszkij számára ezzel a tcmtos eseménnyel kapcsolatban ezt írta Sztá­linnak: „A súlyos betegség láncravert ugyan, de annál szenvedélyesebben mérem csapásaimat az ellenségre egy másik fegyverrel: ezzel Lenin—Sztálin pártja vértezett tel engem, amely a télművelt munkáslegényböl felnevelte a szovjet írót". Még ugyanabban az évben hozzáfo­gott egy új regény megírásához: „A vihar szülöttei" — amelyen élete vé­géig dolgozott. Munkája közben 1935 októberében betegágyából ezeket mondja a rádió mikrofonjába: ,,Ha majd elbömboli magát a mennyek dörgése és kezdetét veszi a vérontás sötét éjszakája — meg vagyok róla győződve, hogy ha­záik védelmére sok-sok olyan harcos áll, amilyen Pavel Korcsagin. De akko­rába én már nem leszek közietek és ezért kérlek benneteket — üssetek helyettem, üssetek Pavel Korcsagin helyett"... A Nagy Honvédő Háborút valóban nem élte meg, 1936 december 22-én meghalt. De lelkesítő példája, erőt és kitartást, bátorítást és elszántságot nyújtó könyve a szovjet katonák száz­ezreinek utat mutattak a harchoz. í \sztrovszkij műve nemcsak a '^szovjet ifjúságnak, de az egész haladó emberiségnek forrón szeretett olvasmánya lett, amit híven bizonyít az is, hogy regényét sok idegen nyelv­re fordítottak le. A szovjet ifjúság és a népi demokratikus országok ifjúsága erőt, kitartást merit belőle a szocializ­mus építésére, az elnyomott országolc népei pedig harcos elszántságot tanul­nak belőle' a zsarnokság leverésére. Erre tanít minket Osztrovszkij élete és munkássága — ezért halhatatlan. Haraszti Gyula Bratislava, VŠP A J6 mozgahnj munka fő Jellegzetes­ségei közé tartozik a szervezettség, a tervszerűség és az ellenőrzés. Termé­szetes, hogy ez teljes egészében az If­júsági Szövetségünk oktatási évére, a politikai körök munkájára is vonatko­zik. Ezeket a szempontokat tartottuk szem előtt, amikor meglátogattuk a ri­maszombati járást. A járás vezető-titkára, Elek Árpád elvtárs jó szervező. Ez nagy mB|rtékben meglátszik a , járási titkárság dolgozói munkáján és ennek nyomán a szerve­zetekben most folyó oktatási éven is. A titkárság dolgozói például rendsze­rint hétfő délutánonként közösen át­veszik az egyéni tanulmányok főbb pontjait, utána pedig ugyancsak közö­sen moziba mennek, vagy más nyilvá­nos előadásra. De nemcsak a hétfői nap ilyen jól szervezett a rimaszombati CslSz-titkárságon, hanem általában az egé.sz hét. Ez a munkamódszer aztán látszik az oktatási év megszervezésén is. A propagandaosztály vezetője mellett Trajtel elvtársat is megbízták a poli­tikai körök megszervezésével és irá­nyításával. Azzal kezdték a munkát, hogy maguk mellé vettek még négy elvtársat. A járás területét négy kisebb körzetre osztották fel. Rimaszombat város csoportjai, Rimavölgy, Balog­völgy és Feled környékének falusi cso­portjai egy-egy propagandista elvtárs­hoz tartoznak. Ók hatan, egvütte.sen veszik át a körök tananyagát és utána a propagandisták számára szemináriu­mokat rendeznek az előbb említett já­rások szerint. Ezzel kiküszöbölték azt a sok felesleges utazást, zavart, mely a szemináriumok ellenőrzésére annyira jellemző volt. Most már nem szüksé­ges, a járás összes propagandistáinak R’maszombatba utazni s így a szemi­náriumok sokkal látogatottabbak, szín­vonaluk pedig magasabb, A négv körzet közül nagy általános­ságban Rimaszombat városi körzete és a balogvölgyi körzet működik a leg­jobban. Az előbbit Trojanovská elvtárs­nő, az utóbbit pedig Kovács elvtárs vezeti. Színvonal szempontjából vi­szont a másik két körzetben találtuk a legjobb csoportokat. A legjobb poli­tikai körök Osgyánban, Dobocán és Nagytöréken működnek. Különösen a nagytöreki politikai kör munkája ered­ményes. Ez a jó munka megmutatko­zott a szövetkezet életében Is, ahol éppen a fiatalok segítségével a silózás­ban kitűnő eredményt értek el. Említésre méltó az uzapanyiti cso­port po'itlkai köre. Itt a nemzeti bi­zottság »titkára. Jász elvtárs már rég­óta különös gondot fordít a különféle tömegszervezetekre. Az 6 javaslata a- iapján a helyi pártszervezet már kez­dettől fogva nagy figyelemmel kíséri az ifjúság politikai iskolázását. A po­litikai kört Nemes elvtárs vezeti, akit a pártszervezet küldött az ifjúsági cso­portba. Ennek a politikai körnek az a jellegzetessége, hogy a részvevők ja­varésze új CsISz-tag, tavaly még pio­nírok voltak. Az uzapanyiti fiatalok szorgalmasan látogatják a Pártiskolázáj Évét is. A szomszédos Nagybalog községben nagyobbak a hibák. Ez a község közel kétezer lelket számol. A Balog völgy egyik legnagyobb községe. Az ifjúsági csoport szinte haldoklik. Ezzel a kér­déssel a helyi pártszervezet vezetősége is komolyan foglalkozott. Vas Zoltán elvtársat, a szövetkezet fiatal könyve­lőjét most bízták meg az ifjúsági cso­port életrekeltésével. Sokat várunk tő­le és munkatársaitól. Herceg Andor traktoristától, Lenner tanító elvtárstól Baktinban, a járás egyik legkisebb köz­ségében sz'ntén jól dolgoznak a fiata­lok. A csoport mindössze nyolc tagból áll, de megszervezték a politikai kört és minden fennakadás nélkül működik. Színes, vidám, változatos élet folyik ebben a csoportban. A taggyűlések, az iskolázások és a különféle megbeszélé­sek előtt vidám harmonika és nótaszó mellett vigadnak a fiatalok. Gyakran táncolnak is. Természetes, így Ízlik is a munka. Mindinkább jobb és jobb kedvvel dolgoznak. Ez azonban nem frázis! Meglátszik a szövetkezeti mun­kán is. Hamarosan befejezik az új kö­zös Istálló építését és mostanában, a téli hidegek ellenére a fejős tehenek napi tejhozamát darabonként fél li­terrel emelték. Sok hiányosság van még Pálfalva If­júsági csoportjánál, de a múltkoriban átszervezett vezetőség már komolyan munkához látott. Csak félő, hogy az oktatási év még késve beküldött terve csak papirosterv marad. Dolgozzanak hát a páifalvalak, hogy ez az aggodal­munk alaptalan maradjon. Ha egészében mérlegeljük a rima- szombati járás oktatási évét, határo­zottan megállapíthatjuk az eredmé­nyeket. Ezek az eredmények elsősor­ban a jő szervezésben mutatkoznak. Eddig a tervszerűségben sem látszot­tak komolyabb hibák, bár még akad­nak olyan politikai körök, melyek ineg- lehetösen tervszerűtlenül dolgoznak. Az ellenőrzés komoly munka, különösen az oktatási év keretében. Nagyon fontos, hogy a szemináriumvezetők, a propa­gandisták és a politikai körök tagjai érezzék és tudják, hogy a járási veze­tőség éber figyelemmel kiséri a káde­rek nevelését és if.júságunk politikai fejlődését. Nos — ezen a téren hibák mutatkoznak a rimaszombati járásban is. Rendszerint papírforma szerint tör­ténik az ellenőrzés. Ez abból áll, hogy a titkárság dolgozói átveszik, átolvas­sák a jelentéseket, tudomásul veszik, aztán „lerakják”. Ez a „lerakják" szócska ebben az esetben azt jelenti, hogy beteszik a jelentést az irattartó­ba s ezzel az ellenőrzés meg is történt. De néha megtörténik az is, hogy személyesen ellenőrzik a politikai körök munkáját. Elek elvtárs például, maga beszélte, hogy nemrégiben autóval vé­gigjárta a környéket és egy este fo­lyamán a következő csoportokat ellen­őrizte: Baktl, Bátka, Zsíp, Rakottyás, Tamási, Uzapanyit. És este tízkor már otthon volt Nagybalogon. Ez azonban még sem ellenőrzés! Sem az előbbi, sem az utóbbi módszer nem helyes. Ajánljuk, hogy az ellenőrzés munká.ját hasonlóképpen mint az ok­tatási év más feladatait tervszerűen vezessék be. Végezetül, az eddigi munkasikerek elismerése mellett a.jánljuk, hogy a szerzett tapasztalataik nyomán, ahol csak lehet, bővítsék ki a politikai kö­rök működését. Tudnivaló ugyanis, hogy mindenféle jó szervezettség, terv­szerűség mellett is csak 26 alapfokú kör és néhány magasabbfokú szeminá­rium működik a rimaszombati járásban, holott a járásnak 52 községe van és jóval több ifjúsági csoportja. A rima- szombatiak nem elégedhetnek meg i- lyen eredménnyel. Lás.san; k tehát mun­kához! H.AJDÜ ANDRÁS Farkai; Sándor levelezőnk Fels6- patonijról írja: ,.A felsőpatonyi fiatalok a sport­pálya melletti iskolában tart.iák a politikai iskolázást. Az előadás után rendszerint vita következik. A v'- tába elsőnek Tóth Vince kapcsoló­dott be. örömmel beszélt, hogy mit adott neki a népi demokratikus rendszer. A néphadsereg tagja volt, tiszti iskolában is iárt. Az elmúlt rendszerben sohasem gondolhatott volna arra. hogy tiszti iskolába ke­rüljön. Az apja szegény cseléd­munkás volt, A kulákoknál dolgo­zott. éhbérért. — Búcsú napján is — folytatja — a kulák teheneit kellett legeltetnem. A ku'ákcseme- ték odahaza dtizsöltek, mulattak, nekem pedig a tehenekre kellett vigyáznom. Dobóczky elvtársnő is bekapcso­lódott a vitába. Kifejtette, hogy ál­landóan mennyire erősödik a mun­kásosztály. Bernát Vince elvtárs, a Szovjetunióról beszélt. Megma­gyarázta, hogy az 1905-ös forrada­lom miképpen segítette elő a Nagy Két lévé októberi Szocialista Forradalmat, Sidó Lajos és Hervai elvtárs az egyre élénkülő vitában azt magya­rázták, hogy a szovjet gépek meny­nyire elörelendítették mezőgazda­ságunkat. Sátor elvtársnő, a kore.ai nép hősiességéről is beszélt felszó­lalásában. A 'vitát Molnár Géza a CsISz- szervezet elnöke zárta be.” Csicsón Is fdyik a politikai is­kolázás. Onnan ezt írja Földes Gizella, a nagymegyeri járási nem­zeti bizottság dolgozója: ,,A csicsói CsISz-szervezetben » folyik a fiatalok politikai Iskoláz.á- sa. Először csak 12 fiatal jelent­kezett. Ezek a fiatalok arra köte­lezték magukat, hogy pontosan és rendesen látogatják az iskolázást. Rögtön az első előadásnál megvál- toMtt a helyzet. A részvevők lét­száma tizenötre emelkedett. Nem Iratkoztak be többen, de mégis részt vesznek az előadásokon. Ezek közé tartozik Károlyi Sándor is. Most jött haza a katonaságtól. Az iskolázáson értékes hozzászólásaival bátoritia azokat, akik még kis::é bátortalanok. Megállapíthatiuk, hogy a fiatalok nagyon érdeklődnek a tanulás iránt. Nagy hiba azonban, hogy akadn.ak még olyan ta.gok. akik zavarják a tanulást. Néhányan nevetgéléssel és hancúrozással kot'k le a tanu­lók figyelmét s ezzel zavarják a komoly munkát. Az első előadás után hatan kap­csolódtak be a vitába. B.ödök K'< roly. Komjáthy Káról v, Szüút’ Gyula, Kovács Mariska a legjobb vitázók. Mindannyian nagy jelen tőséget tulajdonítanak az hkol ázás­nak, Alaposan elsajátítják a tan­anyagot és ífn: komolyan fejlesztik politikai tudásukat. Jó lenne, ha a csiosói CsISz-szer- vezet minden tagja követné példá­jukat, mert akkor a politikai isko­lázásnál sokkal jobb eredményeket érnének el.” Műsorunk sikereinek titka A nagymegyeri ifjúság járási nemze­ti bizottság mellett működő üzemi CsISz-csoport tagjait lázas izgalom jár­ta át, amikor végre-valahára elérkezett a december 5-e. Szervezetünk ugyanis táncmulatsággal egybekötött „Télapó­estet" rendezett. Nem is csoda, hogy izgatottak voltunk, hiszen ez volt szer­vezetünk első nyüvános fellépése. Kultúrműsorunk néhány számbői állt. Szervezetünk tagjai énekkarral léptek fel, utánuk Molnár eJvtársnő és Szalay elvtárs énekelt. Mind a kettőnek na­gyon kellemes a hangja. Meg is nyer­ték a közönség tetszését, mert nem egyszer vissz-atapsolták őket. Egy egy- felvonásos színdarabot is elöadtimk, a címe: „A nőgyűlölö”. Szereplői szintén dicséretet érdemelnek. A ki il túrestét falragaszokkal és a helyi h.angszórón keresztül propagál­tuk. Oav'átszik meg is lett az ered ■ ménve. mert e falu lakossága igen szép számban jelent meg. Munkánk meghozta gyümölcsét. Na­gyon boldog érzés-' járt át bennünket, amikor egymásután gratuláltak úgy a járási nemzeti bizottság, mint a CsISz járási vezetősége részéről, mivel azok is eljöttek, hogy megnézzék, vájjon mit tud a CsISz-csoportunk. „No vég­re felébredtetek” — mondta Gerháth járási vezetőtitkár elvtárs. — „És re­mélem, hogy ez nemcsak valami futó szalmaláng!” — Nem! ígérjük, hogy ezután úgy a kultúrmunka, mint a szervezeti életünk terén |pm maradunk el. Elég volt már nekünk abból, hogy a járási nemzeti bizottságon csak piskóta kisasszonyok ülnek. De mi ezt mindnyájan megcáfol­juk azzal, hogy a közösségi munkából mindnyájan aktívan kivesszük a ré­szünket. A jól sikerült kultúrestünk is ezt bizonyítja. Sőt az Is. hogy most a december 12 és 13-án megtartott já­rási kultúrversenyre mi is beneveztünk és egy szóló énekszámmal *s egy r’in- darabbal első díjat nyertünk. Ifjúságunk minden tagja rájött már arra, hogy szervezetünkén új életet kell teremteni. Ez attól is függ, hogy milyen segítséget kapunk. Már -ddig is sokszor a tejünkhöz vágták, hogy mi semmit sem akarunk, semmit sem tudunk és hiába Is akarnánk valamit is elkezdeni, az úgysem sikerül. Ez ter- mészg|esen nagyon sértette önbizal­munkat. Ha mi munkánk közben mindig meg­kapjuk a segítséget és a támogatást, úgy az üzerni pártszervezet mint a ;á- rási CsISz-vezetőség részéről, akkor Ígérjük, hogy megjavítjuk munkánkat és teljesítjük célkitűzéseinket, hogy a járási nemzeti bizottság vezetősége büszke lehessen ránk és az üzemi :f- .júság arra az útra tér.jen, melyen ha­ladnia kell, hogy példásan nevelje a rábízott jövő nemzedéket. Földes Gizella A iárá<-i nemzeti bizottság dolgozója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom