Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-12-05 / 84. szám

Ol IFIÚSÁG l'l'i? derPTTibp” 2. Á kolhozokban kialakult az új pa­raszt típusa. A régi, forradalom előtti, nagyhajú, torzonborz-szakállú, télen kutyabör becskor, nyáron hánc.spapu- csot viselő, műveletlen és alázatos mu­zsik helyett — borotváltaroú, jól öltö­zött, városias külsejű, jóképű ember a kolhozparaszt. Olvasott, képzett, öntu­datos ember. így ír erről Ogyinnv, szovjet író: ... Magas báránybör süveget, szürke háziszőttes ujjast visel fagombokkal, spárgával font gomlyukakkel. Szürke, ugyancsak háziszöttes vászonból ké­szült gatyája szakszerűen ereszkedik alá a hánccsal átcsavart kapcáig, lábán bocskor. Ki ez ’Talán egy színész e színpa­don? Vagy néprajzi múzeum kiállítá.si tárgya? . ...Szürke öltözete duplán zsinóro- zott. Komszomol-jelvény a mellén. A- iacsoriy tagbaszakadt legény. Arca nyílt, homloka magas, haja hullámus, álla és ajka határozott, keményvonalú. Fiatal munkás? Egyetemi hallgató? Kolhozista? Valenj Gavrjusev. A fitítal szovjet paraszt vonásait külsőleg neliéz megrajzolni. Ezek a vonások mélyebben feküsznek a jelle­mében, a közös munka iránti szerete- tében. Fbben hasonlít a munkásifjúhoz és a diákhoz. De ő paraszt. 19 éves. És éppen ez a 19 év hozott csodálatos változSbokat a szovjet paraszt.ság életében. Meghoz­ta a koihozrendszert. f.eninnek és Sztá­linnak, a bol.seviki pártnak ez a rop­pant műve megváltoztatta a szovjet parasztok tízmillióinak életét és öntu­datát, a szocializmus aktív építőivé tet­te őket. Ebben a nagyszerű korszak­ban nőttek fel a mai komszomolisták, a fiatal .szovjetparasztok. És Valerij Gavrjusevnek, a szürke­ruhás legénykénpk. amikor fellépett az összszö vet ségi kongresszus tribün­jére, szinte rém-mesének tűnt a faeke és a cséphadarő, amelyekről a nagy­szülők meséltek lieki és amilyet a ta­nítónő mutatott a fali képeken, amikor még a középiskola első osztályába járt. Fiatal paraszt!... Valerij Gavrjusev, a Szovjetek országa nevű kolhoz Kom- szomol Bizottságának titkára és cso­portvezetője. Krasznojarszk vidékéről jött Moszkvába a falusi Komszomol- szervezetek titkárainak és a mezőgaz­daság fiatal élmunkásainak összszö- vetségi kongresszusára. • És Íme, most itt áll az emelvényen. Fiatal paraszt? — Vonásai most már világosabban rajzolódnak ki. Nemcsak magának, a kolhoznak — az egész nép­nek termeszti ő a gabonát a földeken. Az egyéni és a közérdek egyesül beisne. Hisz neki, a szovjet embernek is jobb, ha az egész kerületben kalászba szö­kik az acélos búza. És a Komszomol- bizottság titkára, mint a parancsnok a harcban, vezeti maga után a kolhoz fiatalságát, amellyel együtt tanúi, dol­gozik és ábrándozik. A dolgok lényege azonban nemcsak a termésben, nemcsak a hét állatte­nyésztő majorban van. A szövetkezet­ben kég villanytelep, vízvezeték, rádió, a lakóházakban és kultúrházakban köz­ponti fűtés van stb. De még ez sem a (lÁf élet, ÚLf tlpuMi ejuh^i£k legfőbb, hanem maguk* az emberek! Íme, csak egyetlen felsorolás, a kolhoz komszomolistáknak a foglalkozásáról: vezetőségi tagok, brigád vezetők, agro- nómusok, vízierőmü-kezelők, esztergá­lyosok, lakatosok, asztalosok, trakto­risták, sofőrök, mozigépészek, kerté­szek, laboránsok. Majdnem valamennyi komszomolistának középiskolai vég­zettsége van. És a gazdag termé.sek- nek és a kétmilliós rubeles bevételek­nek a föoka az, hogy az emberek — fiatal parasztok. Alexander Popov is az, a villamos vl- zierőműtelep vezetője Leonyid Prozo- rov meg valóságos ezermester: szere­lő, mozigépész és esztergályos épí­tette meg a drótkötélpályát, u tyen a major takarmánybeszállftá.sii .örté- nik, ő épített turbinát a folyón a ga­bona kicséplésére. Fiatal paraszt Gaga­rinova is' nem is oly régen még 'ejo- nő volt, ma pedig az agronómiu! labo­ratórium vezetője, aki megszervezte a talajbaktériumokat serkentő műtrágya- félék előállítását. Az élet gazdagabb a művészi képze­letnél. Felruházta a fiatal parasztot az újító vonásaival, az egykor elmaradt falucskát váro.ssá alakító harcos kom­munista ifjú vonásaival. Vájjon nem ebben rejlik e igazi kommunista vi­szonya a munkához, a természethez, az élethez. Az ilyenek mint Valerij Gavrjusev, sokan vannak A kolhozföldeken több mint kétmillió komszomolista dolgozik, majdnem 170,000 földmüvesszövetke- zetben vannak Komszomol-szervezetek, több mint 130 000 komszomolista dol­gozik, mint traktor- vagy kombáinke- zelő, 11,000-nél több az agronómus: 72.000 közülük kolhozvezetőségi tag, körülbelül 35.000 brigádvezetö, 170 000 pedig csoportvezető. íme, ezek a fiatal parasztok, kolhozok és traktorállomá­sok fiatal gazdái! Ezeket a számokat olvasva, eszünkbe jutnak Engels sza­vai: „Vájjon nem természetes-e, hogy nálunk a forradalmi pártban túlsúlyban van az ifjúság? Mi a jövő pártja va­gyunk és a jövő az ifjúságé. Mi az újí­tók pártja vagyunk és mindig az ifj-l- ság az. ameiy szívesebben halad az újítók után. Mi a régi rothadá.s elleni here önfeláldozó pártja vagyunk és az önfeláldozó harcban mindig elöljár^ az ifjúság". ^ Fiatal paraszt!... Bármilyen színesen is festené a festő, a való élet sokkalta színesebb. Itt van például a Vörös Ok­tóber-kolhoz. A természet ezen e tájon nem gazdag — szakadékokkal, bozó­tokkal, mocsarakkal teli: földje nem zsíros, sok műtrágyára van szüksége. A régi időkben a parasztok négy erő­feszítés árán tudtak csak 20—25 pudos (1 púd = 16.38 kg) termést elérni hek­táronként. Tavaly azonban a kolhozis­ták minden egyes hektáron 124 púd szemes terményt, 1.500 púd burgonyát és 1.800 púd zöldségfélét gyűjtöttek be. Számos fiatal paraszt komszomol­tag. És ha még nem is az, akkor is a Komszomolhoz, a Párthoz fűzi élete és munkája. Azokban a falvakban és köz­ségekben, ahol nincsen pártszervezet, a Komszomol tagjai hajtják végre a Párt utasításait. ...Itt áll előttünk egy Ifjú legény, Burano — Bikovszk faluból, amely a Dnyeszter túlsó partján. Moldavában fekszik. Talán még öt éve sincsen an­nak, hogy az a legényke magas bá- ránybőrsüvegben és háziszöttes ujjas­ban járt. Az igaz.ságtalanul megvont határt has.szú éveken keresztül elvá­lasztotta igazi honfitárséitól. Mast itt ül a tanácskozó teremben ő, Barisev- szkij elvtárs a Komszomol bizottság titkára. Nagy események színhelye volt a tavasszal Buranov-Bikovszk felva. A komszomolisták engedélyt kértek arra, hogy földművesszövetkezeteket szer­vezhessenek .A kerületi vezetők ösz- szehívták a parasztokat. , Mind a 400 egyénileg gazdálkodó paraszt követte « komszomolistákat, .e elhatározta a szö­vetkezetbe való belépést. Ezen az ösz- szejövetelen Barlsevszkij valamennyiü- ket meglepte. Közölte, hogy fogadal­mat tesz Sztálin elvtársnak, hogy egy hektár szőlőn 1.500 pudot fog szüre­telni. Az eredmény 2.200 púd lett hek­táronként! Most azután valamennyi kolhozteg elhatározta, hogy ők sem fognak kevesebbet szüretelni. így tehát a komszomolisták segítet­tek a kolhoz megszervezésében és a titkáruk példát mutatott a kiváló mun­kára. Az összszövetségi kongresszus 1950 január végén zajlott le. A szónoki e- melvényről néhány tucat falusi Kom- saomol-titkár beszélt és minden egyes beszéd igen tanulságos példa volt. Az összes köztársaságok küldöttei gvültex itt egybe. Mindannyian a termelésről, a tanulásról beszéltek, a győzelem tu- dománvának, a mezőgezda.sági tudo­mánynak elsajátításáról, arról, hogyan lehet elérni az agronómia, a zootech­nika, talajjavítás, növénynemesítés legmage.sabb fokait. Jelszavunk: még jobban dolgozni, mint az elmúlt évben, még nagyobb termést aratni gaboná­ban, gyapotban, zöldségekben, burgo­nyában, gyümölcsökben, emelni a kol­hozok állatállományának számát és mi­nőségét és még jobban teljesíteni az ötéves tervet. Minden szónok erről beszélt. A föld­művelők arról, hogy milyen jól végez­ték a komszomolisták a talajmunká­kat, hogyan ültették el az erdősávo- kat, a gyapottermesztök az öntözőcsa- tomák építéséről szóltak, a gépesítésről beszéltek... És valamennyi beszámo­lónak ugyanaz a közös értelme, ugyan­az a közös gondolata volt: a hazafi- ság. Ez a vezérlő vonása a fiatal paraszt­nak; tisztán látja az élet tág perspek­tíváit, éftleklődése és igényei szünte­lenül bővülnek a harc és a termelés hő­sének példáján, edződő jelleme avatja újtípusú emberré. A krasznodari Mezőgazdasági Igaz­gatóság mellett szervezett tudományos­technikai tanács nemrégen hallgatta meg a tanács egyik tagjának Nyikita Buhalovnak előadást arról, hogy miként kell magas termést elérni az őszi bú­zából. A világos és meggyőző előadást nagy érdeklődéssel hallgatták. „Holdanként 28—34 máz.sa búzát tu­dunk termelni és kell is, hogy annyit termeljünk" — zárta előadását Buha- lov. Ki ez a Buhalov? Tanár, kiváló ag- roriómus? Nem! Nyikita Buhalovnak semmiféle tudományos képesítése nincs: mezei brigádvezető a Forrada­lom világltótomya-kolhozban. A Ku- bányban, ahol Nyikita Buhanov él es dolgozik, jónéhány kolhozelnök és bri­gádvezetö vált hozzá hasonlóan a me­zőgazdasági intézetek és tudomány-^ kutatóintézetek mellett szervezett tu­dományos tanács tagjává. És nemcsak a Kubány-vidéken van ez így, hanem a Szovjetunió egész területén minden más vidékén is ... A földművelés híres mesterei gyak­ran tartanak előadásokat az egyete­meken és a mezőgazdasági intézetek­ben. íme egy példa a sok közül: Az uzsgorodi egyetem tudományos ülésén meghallgatták Pencsev, Ladá­nyi, Gancsev, Rubis és Guzsvej beszá­molóit a magas kukorica-, zöldség- és szőlőtermések elérésének agrotechni­kájáról. Valamennyien a „Szocialista Munka Hőse" büszke címmel kitünte- tettt parasztasszonyok. A tudósok figyelemmel hallgatják a földművelés mesterének szavait, aki tapasztalataikkal ■ és megfigyeléseikkel gazdagítják a szovjet •'udományt. A tudósok és gyakorlati emberek alkotó együttműködése a szovjet tudomány jellemző vonása. — A kolhoz kulturált földművest fa­ragott belőlem. — mondotta Buhalov — ismeretekkel vértezett fel és fel­mérhetetlen teret nyitott alkotó mun­kám számára. Olyanok mint én, ’zré- vel vannak itt. Itt ven például földim, Konsztantyin Borin kombájnvezető. Egyszerű kolhoztag volt, most pedig Moszkvában végzi a ..Tyímirjazev" Me­zőgazdasági Akadémiát. Vagy Ivan Baj- kij' egy traktorosbrigád vezetője; bri­gádja a szomszéd Mihajlovszkoje falu kolhozainak földjén dolgozik. Ma az egész ország ismeri, ö kezdeményezte a mezőgazdasági munkák kiváló minő­ségéért folyó versenyt. És még hány ilyen nevet tudnék említeni? Csak a kolhozokban tudott igazán kibontakoz­ni a földművesek képessége és tehet­sége. Igen, a kolhozok tették lehetővé a sok-sok buhalok számára, hogy tudo­mányosan, sőt önálló újítókként végez­zék munkájukat. Eltűnt a régi paraszt­típus, amely maradi módon ragaszko­dott nagyapáink elavult, kezdetleges földművelési módszeréhez. A kolhozparasztok között egyre több és több kezdeményező, újító akad. Tyerentyij Szemjonovics Malcev, a Lenin hagyatéka kolhoztagja. Tudós éa újító, ötvenötéves, de fiatalos és ener­gikus. Mint a kolhoz mezőgazdásza, minden szántóföldi munkát ő irányit. Mint tudós, új kísérletek végrehajtá­sán dolgozik, a kerület és a körzet minden mezőgazdasági tanácskozásán résztvesz. Gyakran szólal fel Cselja- binszk és Szverdlovszk tanintézetének diákjai előtt, cikkeit, újságok, folyó­iratok közük. Naponta 20—30 levelet kap az ország minden részéből, agro- nómusoktól, kolhozparasztoktól és szá­mos levelezőtől, ötvenedik születésnap­ján T. D. Liszenko akadémikus is üd­vözölte. Malcev, a tudós kolhozparaszt szülei oly szegény parasztok voltak, hogy fiu­kat még írni és olvasni sem tudták megtaníttatni. Maga tanult meg isko- lásgyerekektöl. A tudás felé vezető út azonban csak a szovjethatalom éveiben nyílhatott meg előtte. Főleg ez agro­nómia érdekelte, hogy segíthessen a rossz termésektől nyújtott vidékeken. Tanulmányozta a könyveket és folyó­iratokat, majd 1925-ben 50 parasztból mezőgazdasági kört alakított falujában. Malcev levelezésbe lépett a tudomá­nyos intézetekkel, új vetőmag-fajtákat hozatott, a kör részvevői pedig kísér­letezték azokat. Saját pénzükön vettek új mezőgazdasági gépeket. Munkájuk területe évről-évre bővült, de mindjob­ban meg kellett győződniük arról, hogy a kisüzemi egyéni gazdaságban csak vakon, „találomra" dolgozhatnak. Végre, 1930-ban e Lenin hagyatéka a kolhozban egyesülhettek a parasztok. Malcev most már 20 hektáron folytat­hatta a kísérleteit, melyekből kiderült, hogy milyen vetőmagot és milyen ag­rotechnika dönti el e termésük sorsat. A „Miljiiturum 553" és „Ljuteszcenc 956" búzafajták takarításáért első dí­jat kapott. Oj pillangósnövényeket, burgonyafajtákat sikerült meghonosíta­nia, majd 1938 óta a tavaszi búza ter­mészetének átalakításán dolgozott si­kerrel. Oj agrotechnikai módszerei ki­dolgozásáért Sztálin-díjat kapott, miu­tán előzőleg már aranyéremmel és Le- nin-renddel tüntették ki. Jelenleg az Uralon-túli vidék vetésforgóinak meg­formálásán dolgozik. Malcev nem ritke kivétel: Kimagasló típusa az új szovjet parasztnak. Az ilyen kiváló embereknek, a termelés újítóinak élenjáró százai és ezrei ta­lálhatók a kolhozfal vakben. Sokan kö­zülük, mint például Alexandra Ljusz- kova, Olga Gonazsenkót, Mark Ozer- nojk, a földművelésben az állattenyész­tésben elért kimagasló eredményeikért Sztálin-díjjal tüntették ki. A régi világban a paraszt agyonhaj­szolta magát és mégsem tudott kiver­gődni az adósságokból, a gondokból, amelyek agyorvrágták testét, lelkét. A kolhozparasztok munkája a társas szö­vetkezeti gazdálkodás folytán könnyű­vé vált. A technika segítségével nem­csak könnyebb, hanem eredményes is a munka, hiszen az egykori termések két-háromszorosát takaríthatják be. A földesúmak és kuláknak végzett robot nyomasztó súlyától megszabadult, a szövetkezetben dolgozó paraszt egész lénye derűsebbé válik, fogékonnyá lesz a kultúrára. Vladimír Reisel: Aludj, kislányom Beszélni fogok rólad számtalanszor, hadd tudjanak rólad az emberek. A dallammal, amellyel elalszol, anyád dalával, be nem telhetek. Gyengéden hajol ma föléd anyád, gyengédebben tán, mint egy év előtt, mert egy véres kéz árnyéka hull rád, s ö lát már téged, holtat, vérezöt. Kell, hogy kürtöljem szerte a világba: Ne legyen szemükben sosem rémület! Mint most, békés l»gyen gyermekeink álma, ne szorítsa össze félelem szívüket. Éretted, kislányom, állok az őrségen, hogy ne árthassanak, akik halált szórnak, hogy a tekinteted, édes kis csöppségem, megmaradjon mindig ilyen sugárzónak. Ne félj egy percig sem, nem egyedül vagyunk, erős a táborunk, karunk ereje jó. És itt van szomszédunk: a Szovjetunió! Fordította: Fügedi Elek Városainkban, falvainkban mind több magyar feliratot, hirdetményt és plakátot láthatunk. Am számuk növekedésével csaknem arányosan hal­mozódnak a helyesírási hibák is. Rosszul hat ez az emberre. De ennél Is szomorúbb az a tény. hogy ezek a hibák gyönyörű anyanyelvűnk is­meretének általános hiányosságait tükrözik. Anyanyelvűnk az a kulcs, amelynek segítségé­vel gondolatainkat, érzéseinket fejezzük ki, új ismereteket sajátítunk el. s behatolunk a tudo­mány rejtekeibe. Erre tanított édesanyánk nagy szeretettel és fáradságot nem ismerve. Ezt ápol­tuk, csiszoltuk az iskola padjaiban hosszú éve­ken át. S mindennapi életünkben anyanyelvűnk segítségével fejezzük ki munkánkban elért sike­reink feletti örömünket is. Olyan ez, mint a munkás kezében a finom műszer. Ezt is rendszeresen ápolni kell, külön­ben berozsdásodik, csikorogni fog ... Anyanyel­vűnk is gondosságot, szerető ápolást követel. Ezen a téren a háború utáni néhány év folyamán némi mulasztás történt. Ez azonban már a múl­té, pártunk sztálini nemzetiségi politikája ragyo­gó győzelmet aratott minden ellentétes kísér­lettel szemben. Most a mi feladatunk, hogy anyanyelvűnket ápoljuk. Az esetleges rozsdát könyörtelenül el kell távolítanunk. Így lesz szép. tiszta, zengetes! Az alábbiakban idézek néhány nem kívánatos példát. Érsekújváron a főtérről ágazó egyik utcában szép étkezde várja a dolgozókat. Ennek ablaká­ban egy falragasz díszelgett, amelyen a követ­kező felírást olvastam: Ed es anyanyelvűn Ivünk... „Beiratási és tandíjak a jelentkezők száma szerint állapitatnak meg.” Ha jól emlékszem, tánciskoláról volt szó. Ez nem is életbevágóan fontos. Ellenben a plakát szö­vegezőjének eszébe juttatjuk azt a sokszor el­csépelt szabályt, hogy ,,-tatik, -tetik a magyar­ban nem használtatik". Ugyanebben az utcában a következő feliratú cégtábla látható: „OBUVA — szőrme javítás" (helyesen: szőrmejavítás). Nagykéren (surányi járás) az egyik ablakban félívnyi nagyságú papíron jobbra-balra dülede- ző betűk hirdetik: „Cipő javító mühej". A rajzo­ló bizonyára nem szereti a ho.sszú szavakat és úgy vélem, haragban van a „ly" betűvel is (he­lyesen: cipőjavítóműhely). Am nézzünk körül egy kicsit Kassán is. A .A Vrátna-utca sarkán az 1. számú közüzem (Obuv) kirakatüvegén szembetűnő felirat: „Ár­leszállításai emeljük népünk életszínvonalát” Egy arra haladó kisdiák csodálkozva kérdezte társától: — A bácsi olyan szép betűket tud rajzolni s nem tudja, hogy „árleszállítással” két ,s”-betu. Ez valóban szomorú! A Sztálingrádi utcában szép kivitelű cégtábla: „Minta terem”. Ez így két külön fogalmat je­lent. A szlovák szöveggel összehasonlítva meg­állapítottam, hogy ez „mintaterem" akar lenni. Azonban a fogalom így sem egészen érthető. Mintaterem — az érdeklődő bizonyára meglát­hatja, hogyan kell kinéznie egy teremnek ?! A „Pionír”-áruház bejáratánál elhelyezett pla­kát képsorozatot ábrázol az áruszállításról. A plakátot úgy helyezték el, hogy minden belépő láthassa és olvashassa. Az áruház vezetője bi­zonyára jóhiszeműen tette ezt. Hiszen a plakát célja, hogy neveljen is. Éppen ezért a plakátok készítésére nagyobb gondot kell fordítani. Am beszéljenek a tények, idézek néhány rész­letet. „Elővigyázatosság a teheráruszálítá.snál!” — hirdeti a piakát jókora betűkkel. Ügy látszik, rossz volt a csomagolás, mert „szállítás” közben az egyik „l”-betű elveszett. További Készlet: „Folyadékai telt hordók elhe­lyezése”. Itt pedig valószínűen a betűk elhe­lyezése okozott problémát, mert egy „k” nem kapta meg az öt megillető helyet (folyadékkal). De az is lehetséges, hogy a folyadék körül volt valami hiba. Köztudomású ugyanis, hogy bizo­nyos folyadékok hatása következtében az ember egy helyett kettőt lát. Ez történhetett az árván maradt „k”-val is. ” Még egy idézet: „.Ablak üveg átszalitása”. Ez esetben az ablaküveget valami hozzá nem értő avatatlan durván ketté vágta (üvegvágó nél­kül) s így lett belőle két darab: ablak és üveg. A hiányzó „1” sorsa egyenlőre ismeretlen. A plakát alján ez a felírás ékeskedik: „Kiadta a Csehszlovák Biztosító n. v. (Hát dicséretére legyen mondva!) Csak azon csodálkoztam, hogy az a sok megcsonkított szó nem kért kártérítést a Biztosítótól. Zsilka László.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom