Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-11-25 / 81. szám

195’’ nnvembpr 21.

oiinosAG

A HATÁRVIDÉK HÍVJA A BATRAKAT

A HATÁRVIDÉK ÉpÍTÉSÉT VÁLLALTUK

Vizsla tekintettel néz a határőr az őszi ködös reggelbe. Elgondolkozik, s gondolatban a meg- müveletlen földek száz és száz hektárjai s a gyéren lakott falvak jelennek meg előtte.

Ilyen képeket látott gondolatban mindaddig, míg arról értesült, hogy Viliam Široký miniszterelnök a szeptember 14-i és 15-i kormány- rendeletben a határmenti vidék benépesítésének szükségességéről beszélt.

Egy héttel ezelőtt érkeztek az első úttörők s naponta jönnek a többiek. Traktori.sták, kovácsok, kőművesek, mechanikusok, fiúk és lányok.

Jelentkezz te is elvtárs a kormánykerék mellől, kovács és mechanikus elvtárs. A határmenti vidék betelepítése elsőrendű feladat. Kövesd te is azoknak a fiúknak és lányoknak a példáját, akiket ezen az oldalon látsz. Ök aláírásukkal már feleltek a CsISz Központi Bizottsága prágai XI. plenáris ülésének határozatába.

Gyere te is, hív a CsISz, hív a Köztársaság.

A Krušné Hory és a Šumava hegyláncolat sűrű erdősége, mint valami bástya, úgy védi hazánkat az ellenséggel szemben. Sok érdekes hagyomány fűződik ehhez a vidékhez. Hazánk nagy változáson ment keresztül, de ez a határmenti vidék nem tart lépést a fejlődés iramával. Ezért pártunk és kormányunk azzal a felhívással fordult népünkhöz, hogy száz és ezer meg ezer mezőgazdasági dolgozó, traktorista és más dolgozó jelentkezzen a határvidékre és segítsen eleget tenni a feladatoknak.

A határmenti vidék főleg a fiatalokat hívja és Íme, már jelentkeztek is az első CsISz-tagok, akik elhatározták, hogy segíteni fognak. Ján Pávol mint traktorista dolgozott a galántai állami gazdaságon, most a matuškói EFSz-ben dolgozik. Horka Mihály, a galántai állami gazdaság központi műhelyében dolgozik. Nyáron segédtraktoros volt és egy Sztalinyec-6 kombájnnal dolgozott. Molnár Pál mechanikus, jelenleg a galántai állami gazdaság műhelyében dolgozik. Štefan Faskó, a Kovosmalt dolgozója éjjeli műszakon dolgozott a galántai állami gazdaságon. Augustín Sloboda, a holiči állami gazdaságon

B

l

ratislavában a CsISz kerületi bizottságán ismerkedtünk össze az elvtársakkal. Kérdéseikből kiérezzük, hogy mUyen lendülettel mennek neki a munkának. „Milyen gépeken fogunk dolgozni?" — kérdi Molnár elvtárs. Amikor megtudta, hogy hernyótalpas traktorral, akkor Hirka elvtárs nagyon meg volt elégedve és azt mondta: „Az olyan talajt, amely évek óta parlagon hever, csakis hemyótalpas traktorral lehet megművelni. Sloboda elvtársat főleg az érdekli, hogy magával viheti a feleségét is. „Ha ez lehetséges, akkor bizony sok elvtárs elhatározza magát”. Még arról kell határoznunk, hogy melyik kerületbe és járásba mennek. A négy jóbarát hamar határoz. Pávol, Hirka, Molnár és Faskó elhatározták, hogy a Karlovy Vari kerületbe mennek, a kysperi járásba. Molnár elvtárs mindnyájuk nevében a következőket mondta: „Ha pártunk és kormányunk a határmenti vidékre hív, bizonyára olyan körülményeket teremt, hogy jó munkalehetőségünk lesz és jól fogunk ott élni. Azt szeretnénk, ha a többi fiatal is érezné, hogy milyen fontos ennek a kérdésnek megoldása.. Szeretnénk, haminél több fiatal jönne utánunk, hogy tényleg eleget tudjunk tenbrigádvezető és mechanikus. ni a ránk váró feladatoknak.

timil II Ml III II MM II III ...........IMII...........Ili II Mill.............. .................................................................................................................................................................... MIHMMMIH

Újabb és újabb CsISz-tagok jelentkeznek a cseh határvidékre. Képünkön (balról jobbra) Pávol János, a matuskovói EFSz traktoristája. Egri József a galántaiál'ami gazdaság központi javítóműhelyének dolgozója. Fülöp Tibor a matuskovói EFSz tagja és Vladimír Benkovics autómechanikus látható.

Hogyan vélekednek az elhatározásukról

Egri László elvtárs, kombájn- vezető, jelenleg a galántai állami gazdaság központi gépjavító- műhelyében, a javításoknál dolgozik. Foglalkozása, kitan’jlt autómechanikus. Elvégezte a kombájnvezető tanfolyamot, s a nyáron Sztalinyec gépével a szövetkezeti földeken aratta a gabonát. Munkáját igen jól érti. Amikor értesült a határmerti vidékre való toborzásról, fontolóra vette, vájjon nem-e lenne helyes, ha ö is jelentkezne. Éppen akkor találkoztunk vele, amikor ebéd után az üzemi étteremből visszatért a munkahelyére. Beszélgetésünk folyamán a kővetkezőket mondotta:

— Munkacsoportunkban hárman dolgozunk és mind a hárman elhatároztuk, hogy a határmenti vidékre megyünk dolgozni. Én tagja vagyok a CsISz galárítai járási bizottság elnökségének és Hirka meg Molnár elvtársak is CsISz-tagok. Jól tudjuk, hogy ott sok a felszán- tatlan föld, hogy alapos munka vár ránk. Én legszívesebben hemyótalpas traktoron, vagy műhelyben szeretnék dolgozni. És, ha már erről ven sző, egy kicsit „világot nézni” sem árt meg, legalább megismerem a köztársaság többi vidékét is, nemcsak a bratislavait.

Az öntudatosság és elhatározás szép példájával találkoztunk a zemianskaolšai gép- és traktorállomáson. Krivko Pál növénygondozó traktorista. Nove- linka Etel elvtársnővel, menyasszonyával — aki a gépállomáson, mint hivatalnoknö dolgozik — jelentkeztek. Krivko elvtárs az a bátor fiatalember, eki kétszer is megfontolja, amit cselekedni akar. Most, miután elhatározta, hogy a határvidékre megy, semmi sem tudja megváltoztatni elhatározását. Kérdésünkre, hogy hogyan jgtott erre az elhatározásra, így felelt:

— Gondolkodtam a dologról. Párt- és CsISz-tag vagyok. Öntudatos tag vagyok, én is ki akarom venni a részem ebből a fontos munkából. Tudom, hogy sok ott a megműveletlen föld, és mit tagadjam, a jó kereseti lehetőség is csábít. Nem mintha itt nem keresnék eleget, de előbb-utóbb meg akarunk esküdni és ahhoz bizony sok minden szükséges. Semmifelé munkától nem riadok vissza és kedvem is van bármit dolgozni. Mikor megtudtam, hogy olyan akció folyik, hogy fiatalok menjenek a határmenti vidékre, jól meggondoltam a dolgot s az eredmény az lett, hogy jelentkeztem. De az állomásunkról nemcsak mi megyünk, a barátaim is készülnek. Horváth Vince már el is határozta magát, a többieket pedig még meggyőzöm s egész biztos, hogy csoportostól megyünk.

Novelinka elvtársnö az irodában, édesapjának segít. Az alkalmazottak jegyzékében, mint személyzeti hivatalnoknö van feltüntetve, de munkája mellett még más munkahelyeken is kisegít. Pál indítványába —, hogy

menjenek együtt a határvidékre — könnyen beleegyezett. Édesapja egy szóval sem ellenkezett Ha akarsz, menj. Te értesz legjobban a saját dolgaidhoz. A hiba máshol van. Elenka egyetlen lány és az édesanyja biztosan (legalább is feltételezik) nem egyezik bele, hogy elmenjen. Reméljük azonban, hogy közös erővel sikerül meggyőzni az édesanyját. Hiszen, hogy 'S nézne az ki, ha a fiatalok száz és száz kilométerre lennének egymástól, amikor együtt is lehetnek.

— Nekem nem ártana meg az biztos — szól bele a beszélgetésbe Novelinka elvtársnő. — A munkától nem félek és a világban nem vesznék el. Két évvel ezelőtt egy kirándulás alkalmával voltam Karlovy Varyban és igen megtetszett nekem az a vidék. Édesanyámat meggyőzzük és megyünk.

Novelinka elvtársnő már két éve CsISz-tag, azaz két évvel ezelőtt adta be a jelentkező lapját. Azóta már ez állomás üzemi szervezetének titkárnője is volt, de az igazolványát a mai napig sem kapta meg. Lehetséges, hogy a CsISz nagymegyeri járási bizottságán valahonnan a beporosodott polcok mögül ki- keresUí ez elvtársak a két éves jelentkezési lapot és gondoskodnak arról, hogy Novelinka elvtársnö CsISz-tagsági igazolványnyal menjen a határvidékre.

O

lomouc ... Sumperk ... Hanu- novice ... Innen már motorosvonattal utaztunk tovább. Héhány helyen dübörögve kúszott át vonatunk a Morva folyó mélyben zúgó vize felett, máshol fenyvesekkel borított sziklás hegyoldal szerpentinjén búgva, küzködve, zakatolva kapaszkodott egyre feljebb, feljebb. Vonatunk nyitott ablakán szélesen tód be a fenyvrsek és virágos hegyirétek tiszta, dús levegője. Mi kíváncsian tekintgettün'. hol le, hol fel. Egyszer a völgy mélyén kanyargó út aprónak látszó autóit, szekereit nézegettük. Másszor a magasban legelészd nyájakat figyeltük. Vagy éppen a kis hegyi állomások közelében épített üdülöházak kecses alakjait vettük észre és a patak mellett vígan labdázó üdülőket. Minden oly érdekes, oly szép volt. Szemünk tágranyitva szinte itta az újonnan látottakat.

Vonatunk pedig befutott az utolsó, határvégi állomá.sra, mely tulajdonképpen utunk végcélja volt. A aél- utáni napsugár szinte kivilágította az állomás óriási hetükkel felírt nevét: STARÉ MESTO pod SNEŽNIKEM. Magyarul így mondanánk: Öreg Város a Havasálján.

Tehát megérkeztünk.

Jelentkeztünk az állami birtok igazgatóságánál. Jurcsa és Doney igazgató elvtársak örömmel fogadtak bennünket.

— Nos. fiúk, hát ti volnátok a mi ú] teleléseink, nemde?

Osszenéztünk az öcskössel.

— Igen! — feleltünk és várakozva tekintgettünk szét.

— Foglaljatok helyet. Mindjárt intézkedünk.

Leültünk. Jurcsa elvtárs telefonálgatott valahová.

Doney elvtárs pedig átment iratainkkal egy másik szobába. Mi pedig szótlanul üldögéltünk Azon gondolkoztunk hogy mi is lesz velünk. Eljöttünk ide a lengyel határszélre, ide a Havasntjám mely rnlnha a háború alatt csak úgy visszhangzott a sziléziai henleinisták hazánkra szórt fenyegetéseitől. Ezeknek már nyomuk sincs. Most reánk vár a fe'adat, hogy országunk ezen a határmenti részén is építsünk, alkossunk. Magunk számára pedig otthont teremtsünk. Vájjon, hogy lesz? Milyenek a lehetőségek? Hogy is-élünk majd? Ezeken gondolkodtunk mindketten. Szótlanul, várakozva.

Intézkedtek.

— Chrasticére mentek elvtársak.

— De hol van az? Hogyan jutunk oda?

— Már bejöttek értetek traktorral. Itt van nem messze, alig-alig félóra járásra Staré' Mestotól. Szép. nagy farmunk van ott. Tehenészet, hizlaldák. Jó lesz ott!

— Igenis, — válaszoltunk. — és csomagjainkat, bőröndjeinket felkaptuk.

— Még egy szót fiúk! Dolgozzatok bátran és jól. Szép életetek lesz ott.

— Köszönjük, majd igyekszünk.

És egy félóra múlva már Chrasticén voltunk.

Mi is történt azóta?

Lakást kaptunk. A 38. számú ház a mienk. Kettőnké. Enyém és az öcsémé. Nem szobát, házat kaptunk! Szépet. Eternit tetővel. Lépcsős terrasz vezet a bejárathoz. Onnan egy kis folyosóra nyitunk be. Balra van a szobánk. Három ablakos. Német stílusban épített cserépkályha is van benne, melyet a folyosóról lehet fűteni. Jobbra van a konyha. Beépített tűzhellyel, melyben melegvíztartály is van. Néhány kam- raszerü helyiség következik n tconyha után. A folyosó vénén még két ajtó van. Egyik a padlásszobóha vezet, a másik egy fedett pajtához, melynek végében istálló, disznóól lásknmra és angol WC van Megnéztük a vízvezetéket. Működött A háztól néhány száz lépésnyire létyő forrástól c.sőveken vezették oda a vizet. A villanyvezeték is jó volt.

— Tetszik ez a ház? — kérdezte Becha elvtárs, az intéző.

— Miért ne? Tetszik.. — feleltük.

— Mert ha nem, hát mutatok másik házat. Van még sok ilyen üres házunk.

Szétnéztünk a szobában. Nemrégen meszelték. Az ablakokat is mostanában üvegezték újra. Már vártak bennünket.

— Ha tetszik, ki is festhetitek. Festéket. mintázógépet adhatunk. De festőt... mit, festőt!... még egy fél munkaerőt sem tudunk adni.

— Nem baj! Kifestjük.

Tovább nézegettünk az üres házban. Hirtelen észrevettük, hogy hisz üres a lakás!

— Az semmi' — legyintett az intéző. A padláson vannak bútorok. Meg a falu többi padlásán is találtok. Osz- szeválogatjátok. ami kell Nem' a legújabbak, de majd később vesztek ti .szép, új bútorokat, ha kell... ha .., no, hisz fiatalok vagytok ... még megházasodtok majd.

nerendezkedtünk tehát. Két szép ‘ ^ dívány, szekrények, székek, asztalok. Még könyvespolc, virágállvány is került. A konyhánkban szekrény és komód is van. Néhány c.sillár* is kerítettünk. Felszereltük a szobába, folyosóra.

Néhány nap múlva már a disznóólban egy kU malackánk röfögött. — Jutányosán, nyolc koronáért kilóját vásároltuk az állami birtoktól. Természetes. munkánk előlegjeként kiadták természetbeni járandóságunkat is. Én is. öcsém is 50—50 kg árpadarát kaptunk Nem lesz gond tehát a hizlalás .sem! Később vedig csirkéket vásároltunk n ti/úklarmról.

De nem gond a kosztunk sem. A szomszéd házban lévő üzemi konyhán

olcsó és jó kosztot kapunk. No meg mindennapi járandóságunkként tejet is kapunk, havonként pedig 21—21 kg búzalisztet.

Szétnéztünk a faluban. Megismerkedtünk az emberekkel. Az iskola melletti üzletben néhány szükséges dolgot vásároltunk. Ahogy nézegettük, válogattuk az elénk rakott árut, hozzánk lépett egy idősebb bácsi.

— Ti magyarok vagytok ugy-e?

— Igen, igen! > — örx:endeztünk.

így találtunk rá Benkó Józsi bácsira, aki mint ács már hat éve itt dolgozik. Helembáról, Párkány mellől került ide.

Benkó bácsi aztán élvezetett bennünket a CsI Sz-csoport titkárjához. Illetve titkárnőjéhez, mert az nem más. mint a tehenészet egyik legjobb fejőlánya, a kékszemu, mosolygó Hanka.

— Jó lesz itt fiúk, — bíztatott bennünket.

— Nekünk tetszik itt — válaszol tűk.

— Aztán ne feledkezeetek meg arról. hogy csoportunk ma este bemegy Staré Mestóba Moziba megyünk Szép filmet játszanak. „Két világ határán”

— Elmegyünk-.

És este csoportunk, f-'-'k, lányok, mindannyian bementünk a városba. Míg be nem értünk vidáman nótázva ismerkedtünk az úton. Elől a lányok, aztán a fiúk. Szállt a dal. Közben ismerkedve újabb barátainkkal számtalanszor kezet ráztunk.

ikor a filmelőadás után vissza■ffelé indultunk, kissé felbomlott a csoport rendje. Egyedül ballagtam és gyönyörködtem az esti tájban. — Staré Mesto házainak fénye, az utcák villanylám'pái a távolból pompásan hatottak a sötétlő havas tövében. A közelben hangoskodva csobogott a patak. Oldalt, a fenyőkkel borított hegyoldal felől, szétszórtan világítottak Chrastice házai. Üj otthonunk fényei. Megálltam. Elmereng' n.

Valaki mellém álit. Hanka volt az.

— De elgondolkoztál, elvtárs. Mire gondoltál?

— Nos. hát arra ... igen ... hogy , hogy Ls mondjam...

Arra ugy-e, hogy milyen szép

— Igen. arra!

És kacagva indultunk tovább Chrasticére ... haza ...

Hajdú András