Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-10-28 / 73. szám
Ol IFIÚSÁG 1S53. október 24. A halálból is visszaüzen és éberségre int szava, nem tudta megölni hitét a pankráci börtön fala. Nem bírta megkötözni lelkét az akasztófák árnya sem, sorsa a hősök sorsa volt; győzött a szenvedéseken. A Párt edzette harcossá őt s keménnyé mint a vert acél. népe igaza vitte harcba az elnyomatás zord telén. Szivének minden dobbanása a szabadság harangja volt, börtöne nyirkos éjében is Sztálin győzelméről dalolt. Fucsikl Neved itt él szívünkben, erőt és bátorságot ad, hősi és harcos életed mindenkoron példát mutat. Mert egybe forrtunk immár veled örökre, végérvényesen s márványba vési súlyos szavad a boldog, győzelmes jelen. Dénes György. A falusi nemzeti bizottság iroaá- fában öt-hat ember üldögélt a recsegő, nyikorgó székeken. Az ‘inök leült az asztal mögé, amelyen rendetlenül össze-vissza dobált iratok díszelegtek a késődélutáni napsütésben. Az elnök középkorit férfi, pirospozsgás arca és huncutul csillogó szeme elárulja vidám, természetét Most elgondolkozva simogatta borostás állát és .Zima zsellérre pillantott, aki éppen vei'' szemben iát. Zima már iiősecske volt. a hatvanadik évét taposta. Sovány mint a karó, karja hosszúra nyúlt, akár a kopriló szára. A képe .szürke volt és ráncos, mint az öreg almafa törzse, — Szemé közömbösen pillogott, mintha semmi köze sem volna az egész ősz- szejövetelhez. Az elnök még egyszer körüljártatta szemét a néhány emberen és lassú szóval beszélni kezdett— Hát a kakas dolgáról van .szó.. mármint hogy Zima ellopta a szövetkezet kakasát. . Zima erre kiegyenesedett, szikár alakja magasba nyúl* és kézé >el tü relmetlen mozdidatot tett. hogy tiltakozzék a vád ellen. — A keservét... annak a kakasnak! — szökött ki száján a szó. A hangja tompán dörgött. mim régi templomokban a rozzant orgona. — Várjon csak. Zima, — intette rendre az elnök, — maga majd a végén beszélhet. Mo"t ide hallgasson! Zima ismét összecsuklott a .széken -s elcsendesedett. — Hát beszélj, Mariska, — biztatta az elnök az ablak mellett ülő fiatil leányt. A jelenlevők, is Mái^ felé fordultak. Szemük örvendett a l'atá- sának, mert olyan szép volt ez a lány, hogy szebbet festeni se lehetne. Arcán -pirosán tüzelt a nyár, szeméből vidáman kacagott a tavasz. Zima azonban látni sem akarta. Fejét konokul f éhe fordította és csökönyösen hallgatott. — Hát úgy kezdődött a dolog, hogy ez a Zima vagy két héten keresztül settenkedett a szövetkezeti baromfitelep körül... Látom, hogy magához csalogatja a kakast... szemet szór neki... Ny-ilván azt akarta, hogy a kakas átrepüljön, a drótkerítésen ... Ismeritek a kekasunkat... a taréja olyan, mint az ács fűrész éle, farkában meg úgy díszelegnek a tollak, mint friss kalászok a búzakévében .. — Mariska olyan elevenen beszed, hogy mindnyájan szinte magú*- előtt látták a szövetkezet kakasát. Zima fészkelődni kezdett a-székén. .. T— Nem TOSSZ fajta gz a kaftass.., csak a tolla volna kevésbbé barna, — dörmögte mély hangon. — Ma reggel is kieresztettem, mint mindig ... Egy ideig ott totyogott a lábam körül, a tyúkok meg mindenütt a nyomában ... Délben meg. amikor visszajövök a mezőről, a kakasnak se híre, se hamva... A tyúkok rémülten kúráltak, amint megpillantottak, körém gyűltek és izgatottan mesélték, mi történt, Persze, nem sokat érBOHUMIL ŔIHA A KAKAS tettem belőle... Tűvé tettem a telepet, de a kakasnak hűlt nyomát sem találtam .. — Hogy is találhattad volna, — mosolygott az elnök és huncút-'ú Mariskára kacsintott, — hisz ott volt Zimáék portáján, n tyúkólban... — Igaz-e, Zima? — Hát... ott volt, — hagyta helyben Zima, dé^hangján érezni lehete-it hogy n h -zére esik a beismerés. — New. sokáig tartott, amíg erre rájöttünk, — folytatta az elnök. — de erről inkább Dávid szövetkezeti tag beszéljen! Az asztal végén ülő ar termetű, köpcös, embe-ke megköszörulte a torka. és fontoskodva kezdte: — Hát az úg-' volt, hogy kevéssel ebéd előtt éppen a kertalján dolgoztam ... zöldség alá ástam fel a földet .. Fölnézek, hát a Zima . .. siet hazafelé, arca egy veríték... a hóna alatt zsák, benne valami nagyon nyugtalankod. ... — Kész ördög az a kakas, — méltat-, lankodik Zima. — I Hangján érzik, hogy mennyire neheztel a makacs szárnyasra. — Mondok, maga meg mit visz. Zima ... Azt feleli, kutyakölyköt, el- kél a ház táján a jó kutya... Nem nagyon volt kutyaformája annak, ami a zsákban hányta-vetette magát... Hát :sak a fejem csóváltam. ■— Délben aztán megbeszéltük a dolgot, — folytatta' az elnök. — Nem tehettiiak mást... Minden arra mutatott, hogy Zimáéknál van a kakas... így aztán Bures Ferkóval, a szövetkezet intézőjével, elmentünk a -portájára... Nocsak, mondd el rerkó, hogyan jártunk! E iatal, nagyhajú ember kezdett ^ beszélni. Szaporán seritette a szót, néha belé is botlott a nyelve a nagy igyekezetbe. — Zimáné alaposan ránk nyelvelt ..; hisz ismeritek... elmondott széltolónak, jpernahajdernek meg mindennek ... De az elnök rendet teremtett, azt mondta, hogy beenged, vagy hívjuk a nemzetü biztonságot.. Zimáné azt hajtogatta, hogy várjuk meg a férjét, amíg hazajön ... Pedig otthon volt... Amikor bementünk a házba, a padlásablakból lesett ránk ... Igaz-e, Zima? — Hát... azt nem tudom, hogy a padlásablakból-e, de lestem magukra, ismerte be kelletlenül Zima. — Végül is, nagynehezen bejutottunk, — folytatta a fiatal gazdasági intéző, — és Zimáé^' udvarán a drót kerítés mögött mit látunk? Hát a kakasunkat.. Ott sétált néhány tyúkkal együtt... Ismeritek a Zimáék hosszúnyakú tyúkjait... — Micsoda beszéd az. hogy hosz- •izúnyakú?! — dohogott Zima. — Sohasem láttam tyúkot, amelynek ne lett volna nyaka ... Mariska nem győzte már ha'lgatni ! sok szóbeszédet. Váratlanul közbeszólt és hangjából érezni lehetett mennyire lelkesedik a szövetkezet kakasáért: — Amikor aztán a kakast visszahozták, hát azt érdemes volt látni, mit csinált.. . Fölborzolta a tollát es olyan hegyesen lépkedett az udvaron, mint gránátos a parádén .. — Megállj csak. Mariska, — szakította félbe az elnök, — most Zimán a sor. Hadd hallunk tőle valami oko sat! Zima ügyet se vetett a megjejj- zésre Mély hangon folytatta: — Aztán megint csak másmiamit tundált ki... a kakassal mármint... Azt mondja, minek fizessünk, inkább szórj egy kis szemet a kakasnak, d-ugd zsákba és két nap múlva visszavisszük .. így aztán ... — Elég. — szakította félbe az elnök, — a többit már tudjuk ... Nézze csak. Zima, nevetnivaló az egész ' - log de azért komoly oldala is van. nem gondolja? — Bizony, — bólogatott kelletlenül Zima. — tudom én azt.. — Tudja, tudja... Hát mit gondol, mit csinálunk magával?-r- Hát... őszintén megvalh a .... nem tudom, — nyögte ki zavartan Zima. Homlokán apró verítékgyöngyök ütköztek ki. Szeme szaporábban pislogott. — Hát akkar segítek, hogy rájöjjön Maga az egyetlen zsellér a tálunkban, aki még nem lépett be a ^ szövetkezetbe, — kezdte az elnök és félig lehunyt szemének ' huncút csillogása elárulta, hogy nagy meglepetésre készül. — Ez tehát azt jelenti. Zima az elnök szavai után ismét felegyenesedett a széken, hosszú karját térdére fektette. Aztán h nJ.okát ráncolva beszélni kezdett: — Hát az úgy volt... hogy kezdetben én is meg az asszony is ' sak nevettük a maguk tvúkfarrhjat. .. Azt mondogattuk, úgy fog ott szaporodni a baromfi, mint liba a mennyországban ... Egyszercsak látjuk, hogy a tyúkjaik egyre terebélyesednek és tojnak, mint a parancsolat... egyszóval, jófajta mind és gonaozzák is, ahogy dukál. ... Az asszony -'•agy egy hónapja azt mondja. veszU-n'e tőlük harminc tojást és megültetjük ... De aztán meggondolta, hogy so pénzt kóstálna ... hát arra biztatott, kölcsönözzük ki a kakasukat, néhány napig együtt tartjuk majd a tyúkjainkkal... így olcsóbb lesz. A gazdasági intéző elmosolyodott: — Tudjuk mi, milyen a Zimáné.. őrzi a koronáit, mint kutya a köly- keit... hogy magában tulajdonképp* n a szövetkezet jövendőbeli tagját kell tisztelnünk! — Én ás szövetkezeti tag? — hökkent meg Zima. Hangja mintha még mélyebben csengett volna. — Ügy bizony, ha ma nem is. de holnap az lesz, — nevetett az elnök. — Maga mi emberünk... Es gondol, mit csinálunk most m. gáral? — Törvényre ... törvényre csak nem adnak, — rimánkodott Zima. —i Dehogyis, —. legyintett kezével az elnök és győztes hangon fólytatta, — megkapja tőlünk a harminc tojást ingyen! Megértette, Zima? yima még jobban összegörnyedt, ^'"reg, kérges, munkában meg'-e- ményedett kezével két csontos térdét szorongatta és szemét az elnökre meresztette. Aztán lass*’’" végigjártatta pillantását a jelenlevőkön. Jó sok' g tartott, amíg végre megértette az elnök szavait. Fordította- Tóth Tibor. Hogyan lehet munka nélkül földet művelni? ügy jár, mintha karót nyelt volna — mondják az öntelt, büszke emberről. Az, akiről most szó lesz, nem volt ilyen. Fagyos, maga volt a nadrágba bújt görbe karó. Ha a falun végigrhent hajlott hátával, úgy tetszett, mint valami nagy mozgó kérdőjel. Mert termetre elég magas volt az istenadta, de olyan görbe és vékony, hogy mindenét cibálta a szél — még kabátja kézelőjét is. Leginkább sötét ruhában szokott járni, hogy ezzel is növelje tekintélyét. Furcsán, idegenül hatott az egész ember. Mintha a holdról poty- tyant volna a faluba. Szótlan és zárkózott volt, surranva járt, mint az árnyék. Két keskeny válla közül áttetsző halvány nyaka úgy ugrott el^ mint valami mérges gipszgúnáré. Örökké bágyadtan csillogó szemel közt ülő vörös orra oly idegenül hosszú és hegyes volt, hogy az embernek tninduntálan kedve kerekedett belecsípni, vagy legalább is megfricskázni. Egyszóval vékonydongájú, nyimnyám emberke volt, ez a Fagyos. Olyan, mint a kései csibe. De azért nem hagyta magát- Szörnyen fontoskodó és bután tudálékos volt minden fellépése. Valahogy ilyen formán kezdte mindig a mondókáját: Én az én birtokomon, a- mUíor nyúllegelőt létesítettem... Vagypedig: Ünnepélyesen ki kell jelentenem, hogy legjobb disznó a sündisznó, csak kevesen kóstolták, mert nagyon tüskés és ezért nem tudják. Más alkalommal viszont: Emberek én amondó vagyok, hogy a krumpliszár mellé karót verjenek és kössék tel, mint a szőlőt, mert ha a földön fekszik, megbetegszik. Amint ezekből is kitűnik, nagy híve volt az újításoknak és mindig ezeken törte a fejét. Különösen a gazdaságról és a politikáról szeretett hosszan, bonyolultan beszélni. Tudni kell ám azt is róla, hogy kulák volt őkelme s hogy a sorsa még könnyebb legyen, némileg a tejét is kiiskolázták. Nem is szenvedett ö sokat, ha csak a náthától nem, mert mindig prüszkölt. Bizony az izzadást csak hírből ismerte, mert számára a meleg is hideg volt s nyáron is kucsmát viselt kopaszodó fején. Húst nem evett, mert sündisznót csak ritkán foghatott s a tejet sem szerette, csak a túrót bírta. Vitázni, nem vitázott, esetleg kinyilatkoztatott. Azt is csak úgy, hogy a kételkedők menten megértették, — tudás szempontjából a talpáig sem érhetnek fel. Mert hát kinek telt sündisz- nőra, krumplikaróra, no meg nyúllege- lőre? Azelőtt legtöbbször a templom előtt tanyázott, de az utóbbi időben alig mutatkozott. Minden idejét lefoglalták gazdaságának gcwidjai, bajai. Sokat és erősen gondolkozott. Különösen azon törte a fejét, hogy hogyfn lehetne munka nélkül megművelni a földet. Nem talált kiutat. Pedig már valósággal az agyára ment ez a töprengés. Elgondolása nem is egy született, de mindennek megvalósításához ember kellett volna. Az meg nem volt. Azaz, hogy volt, csupán neki nem volt. Hozzá már senki sem akart menni dolgozni. Nem volt kinek parancsolnia, nem volt kit ráncigálnia. Egy időbért — még a tavaszon — terve megvalósításához maga látott hozzá. Hosszú acélzsinórt vásárolt és azt kifeszítette a földjének két végén ácsorgó fák közt. Hosszan feszült végig a földjén az acélzsinór, aztán befogta lovait az eke elé és a barázdást odafűzte egy karikával a dróthoz. Csak pattintani kellett az ostorral és a lovak megindultak a kifeszített acélzsinór mentén. Fagyos egyideig elégedetten mosolygott a távolodó lovakra, aztán leheveredett a fűre, hogy az eget bámulja. Így is maradt volna talán a szántás végéig, ha a lovai maguktól visszafordultak volna. De a szegény páráknak nem volt annyi eszük, mint gazdájuknak. Végigértek a földön s ott megakadtak. S hogy megakadtak, megállották. Hosszúnak tűnt már Fagyos szemében is az idő, feltápászko- dott hát. hogy megnézze, hol a lovai. — Ahá, pihennek a gazemberek! — már, amikor irtózatos pendülést hallott s a következő pillanatban valami^ úgy szájon vágta, hogy ezernyi csillagot látott. A drót szakadt el, az vágta szájon, mert a lovak legelészés közben tovább akartak menni. — Ezeknek sincs annyi eszük, hogy dolgoznának — mormogta búsan magában, amikor hazafelé hajtott és mérgesen a lovaira vágott. Amikor már végkép nem boldogult egyedül a földdel, úgy döntött, hogy belép a szövetkezetbe. Pár pohár bor mellett meg is egyezeti az elnökkel s másnap már ott volt a munkába síelők közt. Ügy gondolta, hogy néhány nap alatt megmutatja a tudását, aztán majd .valami megfeielö funkciót vállal. ősz volt éppen, amikor a szövetkezetbe lépett. Silóztak. Ide osztották be öt is munkába. Nagy volt a por, nehéz nTnii mosolygott az orra alatt, amikor meg- a vUla és feneketlen a gödör. Délig láttá lovait a föld másik végén, aztán még csak bírta valahogy, de hogy va- ismét lehevert. Talán el is szundorított lamit mutasson is, kiiskolázott fejével újítást javasolt. Ajánlotta, hogy a szecskavágót állítsák a silógödörbe s akkor nem kell olyan messziről odahordani a szecskát. Az emberek összesúgtak, aztán rááltak, hogy megfirkálják. A villanyszecskavágó nemsokára már ott csattogott, búgott a mélyben. Azaz csak búgott volna, mert minduntalan félredőlt, vagy besüppedt a szecskába és leállt. Az emberek meg bíztatni kezdték Fagyost, hogy fogja és tartsa a gépet, nehogy eldüljön. Kapott az alkalmon, — s nehogy az újítása is szégyenben maradjon — ráállt. Olyan súlyos léptekkel indult a gép felé, mint szúnyog az elefánt felé. Cérna izmaival megmarkolta a lábát és a munka ismét megindult. Csattogott a gép, szórta a szecskát a lendkerék s a gödör egyre jobban megtelt frissen vágott kóróval. Fagyos meg izzadt. Izzadt és egyre mélyebbre süppedt a szecskában. Oda- fönn már kuncogtak és gúnyolni kezdték. — No, mi az Fagyos, lehúz a nadrág? Ne hadd már magad. Most megmutathatod, hogy hogyan kell dolgozni. Valaki éppen akkor érkezett oda. Az is húzni kezdte. — Há, micsoda ember az ott a gödörben? Benyomja a szecskába. Csak nem ott akarsz fürödni, hé? Már az istállókból is odagyültek, de Fagyos még tartotta. A gépet meg egyre jobban tömték. Egyszer csak zörrent valami, a gödörben hatalmas por kerekedett és a gép leállt. Fagyos meg eltűnt. Eltűnt a mélyben, a szecska tenderében. Ott prüszkölt, tűsszö- gött, míg kiszabadították. — Hej, be gyengedongájú vagy, hogy d fene vigyen el! — fitymálta végig egy legényke. " — Jobb lesz, ha hazamégy és megeteted a sűndisznókat, úgyis büdös neked a munka. így bizony. Mert helyetted ma már a lovaid sem hajlandók dolgozni — jegyezte meg valaki s az elkullogó Fagyos még hosszú ideig hallotta maga mögött a harsány nevetést. Szőke József.
