Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)

1953-10-28 / 73. szám

1953. októb. Í4. OJ nFlDSHG R Krúdy Gyula ctŽ täľpjt. b^mkitáj Mikor lesz kultűrház Bussán ? Ma 75 éve született Kruu, Gyula, • magyar próza egyik nagy művésze. Regényein és elbeszélésein Mvül Krúdy több ifjúsági eibeszélést Is Irt a Rákóczi-szabadságharc- ról és az 1848—49 küzdel­meiről. Alább közöljük egyíK Üyen Ifjúsági elbeszélését. A Rrimóczy-huszácszázadnak elesett a trombitása a szabadságharcban. 1- lyeemi bizony elöfordiát máshol is. nemcsak a Kriinóczy-huszároknál. Csa­ta után bizony néha sok huszár hiány­zott. Az öreg Pap János, a marcona őrmester ilyenkor keservesen kiáltott fel: ^ — Fiúk, huszárok, jobban vigyázza tok magatokra! Még megérem, hogy egymagám maradok az egész dicsősé­ges századból. Egyszer éppen a trombitás hiányzott. Hiába szólongatta a csata után nevénél Pap őrmester: a trombitás nem jelent­kezett. — Elment az trombitálni, őrmester uram, a túlvilág! hadseregbe — jegyez­te meg egy vén huszár. Oehát most már azon kellett lenni, hogy hamarosan másik trombitást sze­rezzenek a huszároknak. A huszár trwnbitás nélkül, félember. A trombi­tasző tanltja meg arra, hogy mit kell tetmie. Ha rohamra indul, mint a fer- geteg, a trombitás fújja hozzá az indu­lót. Ha meg pihet^öre tér este, a trom­bita mellett húnyja le fáradt szemét Még a paripák is értät már a trom­bitajeleket. Hát már most hol vegyenek alkalma­tos trombitást a Krimóczy-huszárok! Éppen egy rengeteg tölgyfaerdőn ha­ladtak keresztül, amUtor a fák közül tülökhangot vk feléjük a szél. Valami kondás makkoltatta ott a disznókon- dát. Pap őrmester hallgatta egy darabig a tülökhangot. — Jól fújja — mondta. — Hatalmas tüdejű gyerek lehet. Hozzátok csak ide azt a kcwidást! Egy huszár kiugrott a sorból, aztán vitte nagy nevetve az erdőből a disz- nőpásztort. Biz ez furcsa figura volt. Fiatal volt-e vagy öreg? Ki tudn;í megmondani? Az arcát benőtte e szőr. Kä< inge, gatyája egy gyermeknek is kicsiny lett volna, mert a kondás egy cseppel sem volt nagyobb, mint egy kisebbfajta törpe. A vén őrmester is mosolygott a ba­jusza alatt. — Te fújtad azt a tülköt? — Én hát — felelt hetykén a törpe kondás. — Hát a huszártrombitát tudnád-e fújni? — Tudnám hát! Már hogyne tudnám, •nikor tudom. Pap őrmester megcsóválta a fejét: — Ne bolondozz, békás,- mert meg- haraplak. A kis kondás csak körülnézett: — Hol az a trombita? Adtak neki egy trombitát. A szájá­hoz vette és belefújt. Hej, hogy zen- dült fel egyszerre az erdői A huszár- oaripák kényesen emelgették e lábu- at, még a huszárok is vígan mi>solyog- cak a ‘bajaszuk alatt. Fújta, fújta a kis kondás. A trombitahang zúgva- bügva járta be az erdőt. — Így még nem hallottam fújni — dörögte az őrmester. Hogy hívnak, öcsém? — Ved Marci a nevem. — Nohát, Vad Marci, eikarsz-e hu­szár lenni ? — Már hogyne akarnék, — felelt boldogan a kondás — mikor akarok. — Csak úgy' ragyogott az arca a nagy gyönyörűségtől. — Mentem volna már magamtól is. de mindenütt kinevettek. Seholse kel­lettem. — ,Nohát, velünk meglehetsz, mert jól tuöod fújni a trombitát — szólt az őrmester. Lenytrták a bozontos szakállát, haját, Huszárgúnyát húztak rá. Igaz, hogy lötyögött az rajta, mintha egy gyerek a nagyapja ruháját öltené tel. De Mar­ci büszkén pödörgette a bajuszát. Né­zegette magát jobbról-balről. — Sohse hittem volna, hogy még huszár leszek valamikor! Felültették egy vezetéklóra, nyaká­ba akasztották a trombitát, eztán kezet — Ezentúl pedig megbecsüld magad, szorított vele Pap őrmester: mert a legvitézebb huszároknál szol­gálsz, öcsém. így lett huszár a törpe disznópász­torból. — Hanem hát hiába fújta olyan nagyon gyönyörűen Vad Marci a trombitát, a- zért a huszárok mégis évödtek vele folyton-folyvást. A délceg, szálas legé­nyek nagyon Igpiézték a törpe huszárt. Ahány tréfát elkövettek a világ kez­dete óta, azt mind elkövették Vad Mar­cival. A trombitás pedig búsult, de nem segíthetett magán. Csak azt emleget­te mindig: — Megálljatok, majd megmutatom én egyszer, hogy ki vagyok! A huszárok erre csak nevettek. Ne- küí mutathatná meg Vad Marci a bá­torságot, akik annyi diadalmas csatá­ban vettek részt? Tán a világon sincs olyai: huszár, mint akármelyik Krimő- czy-huszár. Egyszer, amint á Felvidéken járt volna a Krimóczy-huszárok százada, az előőrsök alkonyatkor azzal tértek vissza, hogy nem lehet tovább menni, .■nett az útbaeső várost megszállva tartja az ellenség. Most már visszafor- lulhatnak, vagy megtámadhatják az ellenséget. — i.Iennyi az ellenség? — kérdezte Pap János. — Legalább tlzszerannyian vannak, mint mi. — No, akkor vissza keU fordulnunK. Éjtszakára lepihentek az erdőben. Vad Marci még eltújta nekik trombi­táján az esti takaródét, álomra huny­tak 8 fáradt szemek, a trombitás pe­dig titkon elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott a szél, lován csendesen baktatott a sáros országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott. Mikor pedig a város első házához ért, sarkantyúba kapta lovát ée bele­fújt a huszártrombitába. Fújta, teli tüdőből fújta az indulót, amellyel a huszárok rohamra szoktak indulni. Vé­gignyargalt a városon, és egy perng sem hagyta abba a zengő trombitálást. A vaksötét éjtszakáben riadtan ébredt fel az ellenség. — Itt vannak a huszárok! kiabálták mindenfelé. A trombita pedig recsegett, mintha egy hadseregre való huszár jött vol­na valahonnan. Az ellenség fejvesztetten szaladgált jobbra-balra. Hol vannak a huszárok? Csak a trombita zengett folytraiosen a vaksötét éjtszakában. — Körülfognak bennünket, mind itt pusztulunk! — kiabálták. Futott mindenki arra, amerre tudott, kifelé a városból. A törpe trombitás hajnalban azzal költötte fel Pap Jánost: — Őrmester uram, kitakarodott az ellenség a városból. Menjünk be mi addig, amig észre nem veszfle a csel­fogást. így szólt Vad Marci, ^ elmondta ez éjtszakai huszárrohamot, amit egy­maga rendezett trombitájával. A vén őrmester csak megölelte a törpe trombitást. — Fiúk, — kiáltotta dörgő hangon — ne bántsátok többé ezt 8 gyereket. Aki bántja, vasra veretem. Igazi Kri- móczy-huszár éz! Ezt 8 kérdést már nem egyszer fel­tettük magunk között, ületékes helyen is, 8 CsISz járási vezetőség |<üldöttjé- nek. a kerületi funkcionáriusoknak, ...egyszóval minden olyan érdekelt­nek, akitől segítő kezet várunk. S az eredmény ? Majd ... Csak legyünk tü­relemmel, minden sorra kerül. Falunkban igen eldugott helyen áU a régi „mozi”. Tágas twem, vakolatlan falakkal. Ez az épület valamikor az if­júságé volt Három évvel ezelőtt. Eb­ben rendeztünk kultúresteket, ifjúsági mulatf igokat, ebben örültünk az élet­nek. ebben tüzeltünk meg feladatain­kat, falunk építésében. Szóval ez volt 8 mi otthonunk. ... Egy napon teherautók és em­berek érkeztek a faluba. Ezek a Jed­nota alkalmazottai voltak, akik roha­mot indítottak kultúrházunk ellen. Még aznap telehordták a mozihelyisé­get mindenféle áruval. — Most mi a teendő elvtársak? — tanakodtunk a váratlanul közbejött a- semény fölött. — Kultúrházunk mától kezdve^nincs. vége a szórakozásnak, a tanulásnak. Mehetünk a vendéglőhe- lyiségbe, mert már csak ez az egy hely lehetséges számunkra. Ogy is lett. A következő kultúrestet ebben az új helyiségben tartottuk, telt ház előtt. Ennek örültünk. Mondogat­tuk is egymásnak, minek nekünk a ré­gi mozi, hiszen itt van a korcsma, itt mindenkor játszhatunk. Azonban örömünk nem tartott soká­ig. Tudniillik, a korcsma is a Jednotáé lett s innen is a következő szavakkal ebrudaitak ki bennünket. „Ide szín­padot nem állíthattok fel, ebben mi paranc.sülunk. mert hisz ez a helyiség is a Jednotáé”. ' Hát akkor mi az ifjúságé? Váratlanul jóra fordult minden, ami­kor a Jednota egy napon elhordta kul- túrházunkból az áruját. De efölötti ö- römünk megint csak rövid életű volt, mert a megüresedett kultúrházat tüne­ményes gyorsasággal tömte tele az egységes földmüvesszövetkezet műtrá- gy'ávai. Újra ott vagyunk, ahol a part sza­kad. Kultúrházunk újra nincs s a ven­déglőhelyiség a- Jednotáé. kihez forduljunk ebben az ügyben? A CsIS? járási bizottsága tud az eset­ről és mégsem tett eddig semmit a bussai fiatalok érdekében. Jakubec Tibor, Bússá A bussai CsISz-szervezet vezetősége keressen támogatást a helyi közigaz­gatás vezetőinél és a helyi párt.szerve- zetnél Azt gondoljuk, hogy együttesen biztos találnak egy jó megoldást a bussai fiatalok kultúrigényeinek kie­légítésére. A szerkesztőség. Egy ember, az csak egy ember A hamburgi felkelés hős vezére A. német kérdés alapját iz a harc képezi, mely Németországban a német nép vezetéséért folyik. Ez a harc, mely jelenleg olyan drámai módon kicsúcsosodik, nem új. Ezeken a borongás októberi napokon felakarjuk emlékezetünkben frissíteni az 192^<xs október 21., 22. és 23-iki kambui^ munkásfelkelést és meg ikarunk ismerkedni Ernst Thälman- nál, a felkelés vezetőjével is, mert ez­által jobban megértjük a mai hely­zetet. Ki volt Ernst Thiürruinn? 1886-ban született, abban az időszakban, ami­kor Németországban elhatalmasodott a monopol kapitalizmus és az imperia­lizmus amikor kiélesedtek a szociális ellentétek, a fiatal munkásmozgalom kezdetén Apja, hogy hasznost n ma­gát a munkásmozgalomban, egy kis vendéglőt nyitott, amely az ülegális munkásszervezetek titkos találkozó helyéül szegőit. Így tehát már egész kis korában megismerkedett a mun kásmozgalommál. Később mint kikötő­munkás csakhamar megismerkedett a a munkásosztály égető problé Mival Nappal keményen dolgozott, este pedig tanult. Már 28 éves, amikor a világ­háború kitör. Nyíltan a háború ellen foglalt állást, de elnémítják — a fronťa küldik. — 1916 májusában nyíltan Kari Liebknecht és Róza Lu­xemburg mellé áll. Szwe egész mele­gével köszönti a Nay Októberi Szó- dálista Forradalmat — erről csak le­velei tanúskodnak — kint van fron­ton — szabadságot nem kap. De a háborús évek megérlelték Engst Thal- man'll és az egyszerű munkásból a német munkásság rettentheteílen ve­zére lesz. A háborút a németek elvesztették. Nhnetor.szóg olyan, mint egy csata­tér. A császárság megbukott, ds a müitariznius tovább él, Némeť^ -.-ág köztár■-iism; lett a kormányban szó- ciálde'i' t ■vták ülnek, de a monopd- kapiinh.nius virágzik. A munkások­nak meo van a szavazati joguk de a renkrir. kezében a fegyver. Thälmann élet áldandó harcot jelent a milita­rista ipari és szociális reakrió ellen és történelmi jelentősednek bír Hog” milyen hatalmas erőt összfrntosito mayában Thälmann, annak jele az, hogy 1922-ben merénylgtet követtek él ellene. Közben a nagytőke által el­készített infláció teljesen aláásta a né­met nép erejét. Az imperializmusnak feláldozta egészségét és vérét, most, mivel nem tudta felelősségre vonni a háború bűnös kezdeményezőit, az el­vesztett háború költségeit kellett meg­fizetnie. A szakszervezetek ellensze­gültek, demonstráltak, sztrájkba lép­tek. A hitleristák pedig cselszövése­ket, gyilkosságokat szőttek a munkás- vezetők ellen, nyílt polgárháborúra uszítottak. 1923-ban a forradalmi c :tó- beri napokban a hamburgi műm ..s . megmutatták, hogy mit kellett volna tenni annak érdekében, hogy a reak­ciót levegyék a lábáról és Németor­szágból a nép akaratán és a nép ere- jébő felállított demokratikus Német­országot építsenek fél. Október 23-án a hajnali szürkw ét­ben Hamburg elővárosaiból szervezett munkáscsoportok törtek elő, teljesen ‘ efegyverezték a rendőrséget és ural­ták helyzetet. — Októbe -3-án és 24-én a hamburgi szenátus kénytelen volt hadihajókat és -egy nagy ' hadse reget mozgósítani, hogy a munkás- felkelőket verjék. Ernst Thälmann volt a felkelés ka­tonai^ vezetője is. Neki köszönhető, hogy néhány napig ellenálltak a fel­mérhetetlen túlerőnek. H mburg munkásai hősiesen harcoltak. A for­radalmi felkelések történetében az elsőkhöz tartozik, amelyben a legmo­dernebb harcieszközökkel felszerelt katonaság ellen kellett a felkelőknek mennie. Akkor azonban taktik! t vál toztatott és elrendelte a harc beszün­tetését. A harcolók a legnagyobb fe­gyelmezettséggel bontották fél sorai­kat. A rendőrség tanácstalanul állt velük szemben. A hirtelen eltünedező felkelők közül alig fogtak el valakit és nem mertek ítéletet se kozni felet­tük — féltek az újabb felkeléstől. — Ernst Thälmann lett a Kommunista Párt illegális harcában a központ. A tűálom ellenére rendszeresen jelentek meg a kommunista újságok, politikai gyűléseket tartottak, demonstráltak és sztrájkoltak Az .októberi felkelés után a hivatalosan eltiltott Komru/umsta Párt egyre növekedett és egész Né­metországban Thälmannt ismerték .e' vezérüknek Mennyi fájdalomtól éi- veszteségtől kímélhették volna meg a német népet, ha 1923 októh .rében eg^z Németország^ rnynkássága az orosz bolsevik módszer szerint csele­kedett volna. Thälmann Vezetése mel­lett a Német Kommunista Párt marx- lenini alapon álló harcos párt lett. — Az 1923-as októberi harcok után a párt vezetőségébe került és a Lenin- Sztálini békepolitika és a gazdasági ötéves terv mellett szállt síkra. — Az 1918-23-as évek politikai hasadása után, amely legyengítette a német munkáspártot, az ideológiai éretlevsé gén, a reformizmus politikai fertőién keresztül, az áldemok’sácia korruvciója dacára a Kommunista Pártból egy tu­dományos marxista-leninista alapon álló pártot épített fel és olyan kádereket nevelt, melyek később a hitlerizmm legsötétebb korszakában is inegállták helyüket. Politikájának főbb pontjai a követ­kezők voltak: forradalmi szakszerve­zeti politika, a munkások önvédelmi megszervezése és harc az ipari d/ügo- zók többségének megnyeréséért. Thäl­mann szívósan harcdt mindvégig Hit­ler ellen. Goebbels 1933 március el­sején rádióbeszédében él akarta hi- ] tetni a néppel, hogy Thälmann kill- j földre menekült. Két napra rá azon- I ban kénytelen volt bevallani, hogy i Thälmannt a Gestapo letartóztatta. — j Eveken keresztül vádiratot készítettek \ ellene — de nem mertek nyilvános '■ pert indítani. Hitler börtönbe vetette és még soha azelőtt nem nyilvánult meg annyi szeretet és részvét, mint Thälmann Hitler foglya iránt. Tizenegy és fél évig tartotta fog­lyul. És tizenegy és fél év után s buchenwaldi koncentrációs táborban kivé^ztette. Ezt a rövid ismertetést, tálán Marx szavaival zárjuk le: „Az emberek meg­csinálják a maguk történélmé , de nem szabad akaratukból, hane . az adott létező körülmények között." — Sztálin elvtárs pedig hozzáfűzi: „A nagyembereknek csak akkor van je­lentőségűk, hogyha kénesek nz adott helyzetet helyesen megítélni, megér­teni és tudják, hogyan kell a helyze­tet megváltoztatni ___ Ern.st Thälmannt meggyükouák. de nem ölhették men az eszmét él az egyre erősödő Német Kommunista Pórt, él az egységes szabad szakszer- rezet él az antifasiszta és antimilita- rista harcos mintaképe, él az akarat megvalósítani a szocializmust. M, M. Sűrű cseppekben esik az őszi eső. Esik, hát esik. Mit lehet tenni, létrán nem jöhet le. Esni meg csak kell neki No meg, ha azt vesszük, szükség is van az esőre, mert a búza meg a ga­bona már a földben van, azaz már ki is dugták apró zöld kardjukat. Ki bi­zony, de ha nem jön rá az eső, meg­áll a fejlődésben. Nem bokrosodik meg, egyszóval silány ma,rad, ami annyit jelent, ha jön az őszi és a téli száraz fagy, a gyönge hajtásocska megfázik, azaz kifagy s elszárad, meg- sárgui, mint az akácfa levelei, ame­lyeket az őszi szél párás l^elle- te meg-megkavar Vágsellye utcáin. Hogy virtusságból, vagy dicsekvésből teszi-e, de talán inkább jószándékból figyelmezteti az embereket, hogy már október van, az ősz közepe s jő lenne már észbe kapni, felocsúdni a nyári illúziókból s beleélni magukat az ősz változatos hangulatába. S ami a leg főbb, elvégezni azt a munkát, amit a nyár utolján és áz ősz elején nem vé­geztünk el. Elvégezni, de sürgősen, legyen az mezőgazdasági, szervezési, vagy politikai munka. Mert én azt hl szem, hogy az elmúlt héhapokban na­gyon sok szervezet nem végezte el munkáját. Vonatkozik ez a helyi, a járási vagy a kerületi szervekre is. így például a CsISz vágsellyei járási titkársága sem vette észre, hogy las­san már rwm a sárga falevelek takar­ják be ez úttest nedves kövezetét, hanem a hó milliónyi, apró, csillogó pelyhe. Ugyanez vonatkozik a nyitrai CsISz kerület titkárságára is. Mert hét ^ bocsásson meg a vüág, az mégis csak felelőtlenség s mi több, hanyagság, mind a kerülettől, mind a járástól, hogy a CsISz könyvecskék ellenőrzését 23 helyi szervezetből még csak 10-ben végezték el, holott ezt már régen el keUett volna feleJtenL Ogylátszik e járás volt CsISz titkárának, névszerint Gál Gáspárnak és az agitprop felelős­nek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy az ellenőrzést végrehajt­sák. A volt vezetőség füle-botját sem hajtotta arra, hogy összehívja 9 hét­ben legalább egyszer az elnökség' ülést. De van itt más orvosolnivaló is, amit az új titkár elvtárs, aki szeptem­ber 15-től van a CsISz vágsellyei tit­kárságán, egyedül képtelen elvégeziti azokat a feladatokat, amelyeket lega­lább négy embernek kellene elvégezni A járáson jdenleg nincs agitprop fele­lős, mert a régi helyett a kerület még mai napig sem küldött újat. S így a járásnak még mai napig sincs agit­prop felelőse. S egy pár nap múlva a gazdasági és a pionlrfelelős sem lesz. mert az elvtársaknak már a kezükben van a behívó. így a régi vezetőségnek hanyagságaiból származó hibák meg­oldása Palkovics titkár elvtársra vár, aki egyedül képrtelen a járás be­tegségét orvosolni. Mert egy ember, az csak egy ember. Százfele nem sza­kadhat, hiába is akarna. A vágsellyei járásban hiányosságok vannak a politikai körök megszervezé­sében, a propagandisták előkészítésé­ben, és nem is beszélve a Fucsík-jel- vényszerző mozgalomról. Ugylátszik e járás vezetősége a szép forró nyári napokon aludt, mert a propagandisták kiválasztása, azok előkészítése elma­radt, mint a körök megszervezése és azok munkájának e megkezdése. Ha jól tudom két körnek már meg kellett volna lenni és Vágsellyén még csak most készülnek az elsőre. Ezt is talán csak azért tették, mert mégis csak belátták, hogy a nyár elmúlt, itt az ősz, a fák megkopaszodnak, (de e munka megsokasodott) a még tepnáp zöldelö levelek s a mosolygó virágok elhervadnak, meg fonnyadnak, egysze­rűen elhalnak. Ha már a növények sejtjei megszűnnek működni, azt még csak megértem, de hát az ember nem növény, hogy az ősz betoppanásátől, a tél közeledésétől» megijedjen, megsár­guljon, a milliónyi sejtecskék elalélja- nak s várják a tavaszi nap első suga­rát, hogy újra életre keljenek. Palkovics elvtárs, a járás új titkára, egy pár nap múlva teljesen egyedül marad s ez egyedülléttől egy kissé megszeppenve beszél a járás egyéb betegségeiről, amit hiába jelent a ke­rületnek, mert a kerület figyelmen kívül hagyja Palkovics elvtárs jogos panaszait. j Palkovics elvtácg szavai szerint a járásban tucatjával van becsületes CslSz-tag, éppen ezért a járás veze­tősége Palkovics elvtárssa! az élen egy kicsit nagyobb körültekintéssel felk'j- tathatná a jó kádereket és bátran megbíriiatná őket a CsTSz járási appa­rátusában vezető pozícióval. Palkovics elvtárs látja a hibákat és minden erejével arra törekszik, hogy azokat jóvátegye. De az ő igyekezete kevés ahhoz, hogy a vágsellyei járás­ban is végre meginduljon a munka és a legközelebb ne a hibákról, hanem az eredményekről Írjak. Ezért a kerület végre szívlelje meg Palkovics elvtárs panaszait és gondoskodjon a CsISz járási apparátusába megfelelő fizetett funkcionáriusokról, akik kéz a kézben, közös erővel fellendítik és mozgásba hozzák a járás összes CsISz-szerveze- tét. Török Elemér Tudod-e mi a „Hetedik könyv ingyen“ akeló? Elvtárs, szereted a könyveket, ügye? S tudom, hogy neked is legkedvencebb szórakozásod az ol­vasás. Könyvtárad is van úgye? És minden vágyad az, hogy sok szép könyved legyen. Ha az 1953— 54-es iskolaévben a „SLOVENSKA KNIHA” bármelyik könyvesboltjá­ban hat könyvet vásárolsz, a „SLO­VENSKA KNIHA” propagandaosz­tálya egy hetedik könyvet ingyen küld el címedre A könyv vásárlá­sánál m'nden könyvhöz kérj egy bélyeget s azt ngaszd fel a köny­vesboltból kapott levelzölapra Ha a levelezőlap hat mezőnye betelt, küld el a levelezőlap hátlapján fel­tüntetett címre. Ez az akció iskoláskönyvek vásár­lására nem vonatkozik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom