Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-10-07 / 67. szám
/ Ol IFIÜSAC Í. I. 1.. Eyyxzer c.tafc látom, hoyy Grozd- bácM int a tejével m ^mt'lványifíl,. Kórül néztem. Enyém kit raiľm? Hu- bozinm P'/j/ kicnit. majd utat törtem hozzá a tómeohen. Hall ,ans ide Lilla ki kelt tennünk a szov/et vendeyek előtt — mondta nekern. Azt .szeretnem ha elmondanál egy verset nros~ol. Űe kémény, harcos vers le wen, itlost ha Barkova elvt.ármő váqez. menj előre. Megremegtem. De mar Barkova elviánnő be U fejezte o heszedét t.ent tapsoltuk la- jongtak. hurrát kiabáltak. Azután csend lett. En íelkapaszkodtam az emelvényre. Azt kittem, szétszakad o szívem Az egesz tér tele i léniák nők. gyermekek. A lalutanács etöti a szovjet vendégek ''Uói állnak, a képről mosolyogva néz rám .Sztálin Erőt vettem magamon. Ahogy a tribünre értem kinyújtottam a kezemet, s elkezdtem: „Láttám a töldpolyó majd m'ndcn helyét, — jó és élni szép.” Amikor belejeztem, Barkova elv- társnő oda/ö'í nozzám és megc.sókolt. Reggel, amikor a szovjet delegáció meglőtt, az elnök hivatott: — Vedd a j'^gyzettüzetedet és gyere velünk. Amit csak mondanak a szovejt vendégek, mindent irj fel Azután ma/d be.szamolunk a gazdaság tanácsának. Legelőször is a tehenészetbe mentünk. A dolgozók mind idős emberek — elénk jöttek, de hogy megmagya- r( mk volna valamit — azt mar nem. Egyik láoukröl a másikra állnak, néznek. hallgatnak. S ami az istállóban volt — borzalom. Kötényt két nap óta nem váltottak, a tehenek nincsenek megtisztítva, a piszok bokáig er. Grozdju bácsira nézek — hát eh ö- rősödőtt szégyenéhc'n. Nekem össze- szorította valami a szívemet’ Barkova élvtársnő ar-'' elborult. Néhány perccel ezelőtt még nevetett, .szemöldöke vidáman 'mellcedett, szeme ragyogott. ... De most .. Erre néz, arra néz: Rossz, rossz. Semmi sem kerühe el a figyelmét. És ho yan lehetséges ez? .Tizenhat évig Karavájevo szovhozban volt feAmikor elős/ör léptem az istállóha, a pondo/wU méfllepftdtpk. — I.égaláhb le miért nem ülsz otthon, — témadt rám Georgi bácsi. jőnő. Hallottak már erről a szúvhoz- ról? Ott tenyésztették ki az egyik legtöbb tejet adó tehenlajtát a Síov- jetunióhon. MciQa Bctrtcova elvtQTSTiő llf.OOO liter tejet fel* évenként a Pesz- lu.stiťfo nevfl tehéntől. Kimentünk. A nap melegen, keile- mesen süt Ősz van de mintha a legelő Hzöldült volna — c.sodúlaíos. Valahirl traktorok dübörögnek, fel- szántott föld szaga terjeng. De mi hallgatunk szomorúan. — Semmi baj, elvMrsak — mosdly- gott Barkova elvtársnő — semmi. — Minden jó lesz. de magúknál kádereket kell nevelni. A tehenészetnek fiatal, lelkes emhe- reiere van szüksége, olyanra mint es a kislány. És váll'-mn tette s kezét. Irta: KIRIL TORMANSZKI MIKULKA GYULA rajzai Bolgárból fordította: BÚR MÁRTA Összerezzentem, szó 7 Tehát rólam van A szovjet vendégek elmentek. Eltelt egy nap. két nap. Nem mentek ki az eszemből Barkova szavai. Ülök az írógépnél vagy összeadok — a kolhoz könyvelőle voltam — de mintha mindig az ő hangját hallariam: „Olyanokra van szükség, mint ez a kislány”. Ügy adódott, hogy azokban a napokban olvastam el Vera Panova .,Vi, lágost part” című regényét. Nausa! Emlékeznek arra a máinn.színű fü beválás fejönöre? Egészen felgyújtott engem, u Es elhatároztam: fejőnő leszek Különösnek txnik’’ Képzett lány. gimnáziumot végzett és fejőnőnek megy. Az emberek neveHek rajtam Csak Grozdju bácsi, a párttitkár értett meg. — Jól van — mondta — ha egyszer így határoztál. Hanem jól ifi- gyelj: minden szovjet módra menjen. De az anyám? Mondom neki este, mit határoztam, ô meg a fejét fogta. — Istenkém, istenkém, megbolondultál, te lány? Ezért tanitaltalak, mi? A piszokban fogsz turkálni? Hivatalt adtítje neki... ö meg... Sirt. veszekedett... Bezárkóztam a szobámba. Az asztalról Barkova képe mc olygott rám. 3. Hogy gondolják; könnyű fejönönek lenni? Ez egy eg'sz tudomány. Fejes, etetés, grafikon, masszírozás. Érteni kell az állatorvosi tudományhoz, az agronómiához és még ki tudja mihez. És ami a legfontosabb: minden állathoz másképpen kell közeledni, minden tehénhez egyém viszonyt kell kialakítani Ha nem végeztem volna háromhónajKS tanfolyamat Lemben, honnan tudhattam volna meg mindezeket a dől jókat? Október helyett februárban léptem munkába, a tehenészetben. Amikor először léptem az istállóba, a gondozók meglepődtek. — Legalább te miért nem ülsz otthon — támadt rám Georgi bácsi A te kezednek való ez a munka? Könyvekkel birkózni más dolog és más a szalmával dolgozni. — Hagyd a kislányt, lehet, hogy érdemrendes lesz belőle. — intette le a másik gondozó, Szpász nevezetű. Es elmosolyodott. Tudtam, hogy így fogadnak majd. de ezektől a szavaktól valami, mintha elnehezítette volna a szívemet. Tehát gyenge, kéntj s lámmak gondolnak. Jó... Majd meglátjuk. öt montafon-tehenet adtak nekem. Mindegyik oi m sovány, elnyúzott. Né- m a többi tehenet, úgy tetszik, azok gondozottabbak. jobb erőben vannak. V-jjon szándékosság van ebben? Semmi, kedveseim, ti is megerősödtök majd. Legelőször alapo.san kitisztítottam a helyiséget. A padlóra friss szalmát, terítettem, lesöpörtem a közöket lemostam a jászlakat. Es lássanak csodát: mintha megértették volna az állatkák, hogy értük van ez a gondoskodás. hozzám dugták a pofájukat és melegebb szemekkel néztek. Másnap elhatároztam, hogy bej'eze- tem a tehenek egj'éni etetését Aťa- jgoztam a tanfolyamról hozott füzeteimet, ,. egnéztem a jegyzeteimet és megértettem, hogy VHágszépe a legalkalmasabb Ez a tehén egy héttel ezelőtt borjazott és nyugodtan kezdhettem vele a fejést. Mielőtt a tehenészetbe kerültem volna, hat liter tejet adott naponként. Kevés ez ... Tartsd magad, Vüág- szépe — előre! Megkezdtem a tőgyek masszírozását és a napi négyszeri fejé.st. Minden óra szerint F.lh íztam otthonról a kék ébresztőóránkat, az oszlopra akasztottam és elhatároztam, hogy percnyi pontossággal tartom be az időt. — Felesleges munka ez — nevetgélt a többi tehenész. — Ha megismered. mikor kell fejni. Két, három nap elmúlik — semmi. Hol hat liter, hol öt, majd megint hat. Megijedtem. Tudtam, ha megváltoztatjuk a rendszeri egy tehénnél, a számokban ingád 'zás áll be. De hogy ekkora legyen ... Lefogytam ezekben u napokban. Megvertnek. kisebbnek éreztem magam. a tükörbe nem néztem, a fésűhöz nem nyúltam Az anyám eljött néha hozzám, ennivalót hozott, majd- hogy keresztet nem vetett rám. — Istenkém. istenkém: elrontotta az életét ez a gyerek. Mégsem adtam meg magam. Meg- ktrtem az építőket megcsinálták az ístálióajtót, kicserélték az eltört abNem vártam, legyen benned. hogy ilyen erő Másnap elhatároztam, hogy bevezetem a tehenek egyéni etetését. laküveget, beme.szelték a falat. Függönyöket is lettem tel. Igazi patika. Kellemes lett, rendezett, eltűnt a nehéz levegő, a helyiség megtelt a frissen fejt tej és a széna illatával. — De a literek, a literek, — hogy állnak? Semmit sem mozdultak. "Oye? Én hallgattam, de megszólalt helyettem Világszépe. — .4z ötödik nap a tejhozama két literrel emelkedett. Mjntha szárnyaim nőttek volna. Olýan öröm .ogott el — az arcomhoz szorítottam Világszépe pofáját és megcsókol tam. Azonnal, még aznap este elválasztottam a borjút, mesterségesen kezdtem etetni, az anyjának emeltem az adagját. A tejhozam kezdett rendszeresen emelkedni... 10 liter, 11, 13, 14. Világszépe szőre kisimult, a két barna folt a hátán, mintha jobban világított volna, A többi montafon is helyre jött. — Megkőnnjebült a szivem. Egyik este Vaszev agronómus arra Jött körútja alkalmával. ' — Mennyit értél el, Lilla? — 18 és felet. A szeme vHcgított. mintha égő láng lenne benne. 18 és fél? Ez aztán igazi világszépe. Nézd csak milyen erő .. A tehénről be.szél, de engem néz. Es a nézése olyan ... Először lát-e ... Ej, igaz, most fe' '-r köpenyben es fehér fejkendőbe - vagyok. Elindultunk az istállóba. A tehenek megélénkülnek, pislogatnak nedves szemükkel. Látszik, jól megy dolguk. Vaszev körülnézett a grafikonoknál, irt valamit a jegyzetfüzetébe és elégedetten mosolygott. Kínt megszorította a kezemet. — A napokban megint eljövök ... Viszontlátásra, És hosszan tartotta a kezemet. Valami —eleg hullám öntötte el a testemet. mintha erős tüzet gyújtottak wlna mellettem. KizÖldültek a mezők, kinyílt a tavasz. Készen vagytok-e a legelőre, ked- veseim? Jói van. Holnap indulunk. Először a gorancsovai legelőre, majd a tunovoira, aztán a cibörira.... — Milyen finom, nedves fii, milyen szép berkek. Világszépe néz, mintha mindent értene. Nincs kedve itt lenni tovább, tudom. De — még csak egy éjszaka. óh ez az éjszaka! Még mindig reszketed ha rá gondolok. Tizenkét óra felé felkeltem, hogy negyedszer megfejjem Viiégszépét — Este 19 litert adott... De most többet vártam tőle. Vettem a vedret a szobácskábái, kinyitottam az Istállóajtót és ... nem mozdultam ... Minden tehén ott van. Csak Világszépe nincsen. A lábam mintha a földbe gyökerezett volna — mozdulni akarok, nem tudok... A fü em zúgott, a .szemem előtt piros karikák táncoltak. Hol van a Világszépe? Szirma itt van. Volina itt van, Jana ... De Világszépe? Mennyi ideig álltam így, nem tudom. Emlékszem, később kö- rü'júrtam az istállót, azután kifelé indultam. Sem a szénaboglyáknál, .sem a kukoricásban. Sehol sem volt. Megtaláltam a pásztorokat, megijedték ők is. Na hiszen __ De mist merre? Elrohantak különböző irányba. A többi tehenész aludt. Felébresztettem őket, vonogatták a vállukat. Kimentem az udvarra, szaladgáltam, mint a bolond, össze-vissza. Mit csináljak? Menjek az elnökhöz, vagy a falutanácsba, vagy a rendőrségre? Keleten a láthatár fehéredett, nemsokára felkel a nap. Mit csináljak? Ebben a rnllanatban az út felöl szalad Hňszta bácsi, a pásztor. szűgyét előre, r^ak néz nedves szemeivel. hörög, ép'^en hogy csak meg nem szólal. De hogy jutott el egyedül odáig? Különös dolog, az ajtók zárra voltak, s ö maga a jászolhoz volt kötve. Néhány nap múlt minden kiderült. Látják, milyen emberek élnek a világon? Élsz velük együtt, találkozol, beszélgetsz velük, ők meg a hátad mögött sírt ásnak. Ez a Szpász! Alli- tó’ag szövetkezeti taa. a szívében meg kigyóméreg. Látta Vilégszéj>ét, de nem vett példát róla. A legbutább dolgot gondolta ki. Este bement az istállóba, kivezette a tehenet. Amikor a lucernás felé hajtotta. Venke, a kertész látta. Helyesen határozott a gazdaság tanácsa. kidobták Szpászt és Georgi bácsit, meg a többieket a tehenészetből. Még másnap a tehenészetben az ifjúsági szövetségtől küldött négy fiatal kezdett dolgozni. Odaadtam nekik a füzeteimet, elláttam őket brosúrákkal, elmondtam nekik, hogyan kezdtem fejni Világszépét. A munka megindult. Világszépe példájára kezdték fejni a többiek is a teheneiket. Nyolc, tíz, tizenegy litert fejtek. Az istállókat szinte nem lehet megismerni Nemcsak az enyém tiszta, ragyog már a többi is. Grigorkij, az egyik fiatal tehenész elhozta a rádióját otthonról. Egyik este felállítottuk a középső istállóban. Visszahangzik az egész tehenészet. Muzsika, ének... És nézzék a teheneket: hallgatjók, kellemes nekik, jó kedvvel nyújtogatják a nyakukat a jászlakba. És nekem — nekem már nem olyan nehezek ■ ládák, a vedrek. Az éjszakai eset után az én .szépségem néhány napon keresztül kevesebb tejet adott, 12—13 litert. De amikor legelni kezdett, a grafikbn mutatója újból felfelé kezdett kapaszkodni: 15—J6 —18.5—19!... Szirma és Volinka is megütik már a mércét: 12 litert adnak. Nem, Nem, kevés még! Hói tmn még a 30 liter? Két nappal ezelőtt Vaszev valami újságírót vezetett hozzám. Magas, vékony ember, barna sapkával a fején. A vadán fényképezőgép. — Melyik maguk közül a Vüág- seépe, — mondta. Ügy tűnik nekem, hogy mindketten. — És nevetett. Kikérdezett engem, irt valamit a /űz#» tébe.., Két nappal ezelőtt Vaszev vatami újságirdt veaetett hozzám. — Milyen voltál te. szavait. — hallom — Szaladj a faluba orvosért, Lilla. Megtaláltam. Teleette magát lucernával és lent fel.-'-ik a malomnál. Felfújódott már — borzasztóan néz ki. Léptem-e földre — nem tudom, úgy tűnt nekem, hogy repülők a faluig. Jön az orvos, injekció, kezelés... Vüágszépe fájdalmasan nyújtotta a „De mit csín Utam én tulajdonképpen — gondoltam. — A terveim még előttem vannak. C.sak jöjjön az elektromos fejőgép. akkor nézzétek meg, milyen világszépeit nevelünk” ... Csináltak néhány képet rólam, Vi- láoszépével és egyedül is. Hogyan fog festeni vájjon a képem ae újságban?
