Új Ifjúság, 1953. július-december (2. évfolyam, 39-92. szám)
1953-10-07 / 67. szám
1953. okf(5bpr 3. OiinúsÁG s MIKUS SÁNDOR! cÁ ímrľéqAfi M ár nie:''mt nyalakodik ez a vén huncut! — szólt az öregemberre az asszony, s lecsapta az asztalra a nyujtófát. — Nem megmondtam, hogy Arankáéknak kell az a hús? Az ember felrezzent, s egy ijedt' gyors tekintetet vetett az asszony felé, mint a tétlenért gyermek és ráejfette a fedőt a labasra. — Na tessék! Már ennyihez sincs jogom! Jó meleg volt a konyhában, a tűzhely körül párák kavarogtak, ahol három-négyféle is sült főtt. Kívülről a szeles a'kony már ráejtette piros- lilás fényét a konybaabtak szemeire. Az öregasszony kezében úgy járt a nyúitófa mint a motolla. Meg-meg- áílt egy pár pillanatra a karját pihentetni, s csak úgy megszokásból kavarni egyet a zsírban pezsgő húson s aztán újból nekigőmbölyitette kis kerek hátát a munkának. — Neked ott le.sz a káposztás esik. M“g ehetsz a főtt hú.sból is. ha akarsz, de ne piszkálj bele abba, amit nekik csinálok. Olyan torkos vagy, mint egy gyerek. A vénember szeme gyilkosán villant meg, bajú-sza előremeredt, de nem szólt semmit, csak a fejét csóválta s hümmögött egyet. De az asszony folytatta. — Várd ki már a holnapi napot. Ha elmennek, majd csinálhatsz, amit akarsz, de legalább addig ne muta.'^d ki a fogad fehérít, amig itt vannak. A te vöd finom ember, nem olyan, mint te. — Haáááá. Csinálj már belőle 'istóriát, na. * — Lehet is, éppenséggel lehet is. Vele nem esett az meg, mint veled, mikor hozzám jártál, hogy egy ültőhelyedben megettél egy tál kalácsot. Tes.sék Bodzási úr. .. Bodzási úr meg vett, tessék Bodzási úr, Bodzási megint vett, oszt lámpagyújtáskor már nem volt mivel kínálni Bodzási urat. — Csak préz-smitálj. Beszéld ki magad. Ügy is van mit kiteregetni. — Nem arról van szó- — mérges- kedett tovább aí asszony — csak ne csinálj ilye.smit, hogy szólongatni kelljen mindig, mint egy gyereket. — Nahát, nullát. Csak nem hagyja abba! E.sküt tettél-e rá. hogy kipré- : dikálsz mindent? Nem nyughatsz. , amíg jól be nem marthatsz előtte. Mintha én vónék a világ rossza. — Nem kell azt csinálni nekem — begyeskedett az öregasszony — bemutatkoztál már te néki. Azt hiszed, hogy nem lát át rajtad? Már az első nap, mikor itt vót, megismert, hegy milyen legény vagy. — Nem énhozzám jött, ha a lányomhoz, — mondta a vénember komor önérzettel és komótosan elhelyezkedett megint a tűzhely közelében egy magashátú karosszéken. — No, csak te ne nagyon büszkélkedj! A te részed csak az volt, hogy r kevélyen azt mondtad, hogy: az én jányom. Jó volt vele dicsekedni. Á bajlódás meg az enyétr volt. ’öbb szó egy ideig nem esett. Az ■isszony már a metélésné! tartott. az ember meg nagy igyekezettel parazsat próbált kaparni egy darab forgácsra, hogy rágyújthasson vele ''ihüH pipájára. Hallgattak. A csendben csak az asszony keze alatt kopogott a kés s a fazékban buzogott a víz. Nagy sokára megszólalt az ember olyan távoli hangon._ mintha egy hosszú szoba végéről szólna: — Lehetne már lámjiát is gyújtani. Bent a szobában a fiatal vő, .Tózsi. meg Aranka csomagoltak. A földön két nagy bőrönd kinyitva, az asztalon, díványon, széken ruhadarabok, különféle holmik nagy összeyissza.ság- ban. A fiatal asszonyka fürgén kafiott ide-oda, szoknyát, blúzt, inget eg>más után ha.jtoBatott be a nagy bő'öndbe. Józsi a másik bőrönd becsukásáva bajlódott Kivülröl, a konyhából mindent behallottak, amit a két öreg >-c- szélt. — Hallod-e Aranka — szólt Józsi lehalKitott hangon — hogy szórakoznak odakint anyáék? — Ühüm, A fiatal férj csúfondárosan. — Ilyen csúnya öregasszony leszel-e te? — Még olyanabb — állt fel az asz- szonvka s kisimította a szemébe hullott haiát — még a szemed is kiszedem de még a hajadból se lesz egy szál se akkorra. A férjecske aprókat nevetett. — Azt lássam én meg Bizony nem hagynám én. ha apának lennék. — tgv évődnek ők mióta te elvit- tél innen. Üres nekik a ház, hogv nem vagyok itt. De azért szeretik ők egymást No meg édesanyát idegesíti az, hogy még mindig nincs meg se a T' o: varrógép, se a függöny, se a szőnyeg, osztán ideges-ségében- minden szamárságért beleköt édesap.iba. .dallottad most is. — Hát mér idegesíti ez agyát? szólt nagy nyugodtan Józsi. — Hát maid meg lesz minden .sorjábí, ha ma nem. hát holnap. — De éppen ez az — tüzeljr, a iia- talasszonyka szeme — hogy neiin kt| lene arra várni, hogy ha rna nerrt ak kor holnap, mert édesanyát az bc'sz- szantja, hogy beleugrott a házrenoV<i- lásba, osztán ha édesapa nem makacsn hát kisegíthettek volna pénzzel most. Hallottad volna tegnap mit csinált itt édesapával édesanya. Ki akarta zavarni a házból. Hogy ráért volna a házpucolás. De bántja édesapát is a dolog. dakint a konyhában úgy látszott. mint hogyha rendbejött volna minden. Az öregember csendesen meredt az asszonyra, az meg mintha nem venné észre, gondterhelt arccal végezte a munkáját. Mind a ketten egyre gondoltak, a fiatalokra. Hogy nem jött ki a számításuk. — Aranka varrógépet akart venni, de ugyanakkor kellett vslna már a szőnyeg Is nekik. Meg függöny is Aranka legelőször Is a varrógépet akarja megvenni. De a többi Is kellene. A varrógénre már együtt van a pénz. De a többire? Hajaj. — Te ember nézz csak ki. valaki zörög a kapunál — ijeszti fel az öregembert az asszony — biztosan az újság jön. Az ember felállt es .szótlanul kiment, Rövid idő múlva megáll az ajtóban. kezében az újsággal. — Hallod-e hé? Aszöngya Lojzi, hogy nagy áresés van az újságban. — No! — bökken az asszony. A hangra kinyílik a szobaajtó és a fiatalok jelennek meg benne. — Hogy mi van? — kérdezte Aranka. — Áresés! A vő elmosolyodott. — Dehogy az. Árcsökkentés talán. Mindnyájan meglepődve néznek össze. — No csak nézzük! — sikkan a szó a fiatalasszonyka szájából.. Az öregember k teríti az Üj Szó-t az asztalra és mindnyájan föléje hajolnak. — No itt van. Élelmiszerárak ... ipari árúcikkek ... lenszövetek ... gyaoiúszövetek ... kötöttárú, — mormogja hadarva Józsi. — Ne ott! — .sikongat izgatottan, kipirult arccal Aranka — a másik oldalon Józsi! — No itt... laká.sberendezési célokat... no ... gyapjú, plüss-, gépen é» kézzel kötött szőnyegek ... tíz százalék ___ függönyök hi^zonöt százalék. — Gépet gyorsan ... itt... egyéb közszükségleti... varrógépek tizenötszázalék. Mennyi is ez Józsi? Gyorsan! — Papírt, ceruzát — ágaskodott az öregember — "ögtöc . — Józsi kis"srr. t;- .'eruza nélkül is — rikkant epase.a žtnyós — hadd csak öt. Az öreg gyülö'etiiljes pillantással nézett az a.sszonyara. Vidáman kacagott fel a fiatalasszonyka. — Ne egyék már most is egymást' A vő meg ö.sszeráncolt szemekkel számolt magában félhangosan: — háromezerszázhatvan ... várjunk csak. Tíz százalék az háromszáz- tizenhat .,. akkor százhatvannyolc ... na! Kétezerhatért vehetünk varrógépet Aranka! — A függöny! — A függöny? Mindjárt..-. huszonötszázalék .... negyvennyolc tizenkettő ... az harminchat. Három méteren kereken egy métert nyertünk. Egé.szm beleizzadt a számolásba. — Na Józsikám — karolja át a nyakát az asszonyka — együtt van a pénz. A háromezerünkhöz hozzátesszük a te elsejei hatszázadból a négyszázat és kész. Megveheti ük a süllyesz.tős varrógépet, mind a két ablakra a függő» 't és a szönyeget«»is Nézz ide — hajol játéko.san közelebb hozzá — a varrógép az kétezerhatszáz meg hétszáz a függöny, az ... mindjárt ... háromezer ... háromezerötszáz, meg a függöny negyvennyolc, az mennyi is? — Háiomezernégyszáz körül — mond.ja a térje. — Hát a kisbabi ruhácskák — húzza el a szá.ját az asszonyka. — Arról ne búsulj — szól bele önérzetesen az öreg. — Azt már majd kiszorítom én. Nekem is volt... — Ni,, hogy hős'eskedik — reccsen rá az öregasszony — mintha én nem is lennék a világon. — ... akarom., nekünk is volt árcsökkentés! Július Fucsik a Szovjetunióról tart előadást a munkásoknak. (Kovar rajza). Jozej Rybák: Mares doktor úr Prágni káváháznk és kis kávéháznk 0 harmincas és negyvenes években viharos fiatalságunk, irodalmi álmodozásaink, a burzsoázia kiállhatatlan agrár uralma elleni politikai csoportosulásaink tanúi! Különös varázsotok volt, különös bájatok volt és sehol semmi sem lesz hasomó dohányfüstös falaitokhoz. A falak körül elhelyezett márványasztalok mellett születtek a nagy forradalmi gondolatok, a bátor elhatározások, melyek nem egyszer váltak tetté. Még ha sokáig is élnétek, ha asztalaitok körül új irodalmárok, újságírók is csoportosulnának, amit kötve hiszek, ez már nem volna az igazi, a régi. mert a ti dicsőségetek már a múlté, mint a tegnapi nap. Mennyi vers, amely máig is él az olvasók ezreinek emlékezetében, kérhetné innen születési bizonyítványát! Emlékezetemben felidézem a Tu- movka kavéházat és vele együtt modern irodalmunknak Jozef Hora vagy Jindnch Horejéi körül csoportosuló megtollasodott sasraját. Felidézem emlékezetemben a Derby kávéházat, ahol a politikai viták invásá- ban Václav Kopecký fiatal feje ma- gaslik ki. Magam előtt látom a Sla- viát, a Metrót, az Unionkát, Dalibor- kát és a Viktorkát, melyeknek a helyiségéből kiszűrődtek a baloldaliak tervei és irodalmi megnyilvánulá.sai. És még egy név él az emlékezetemben — a Ro.ry kávéházé. ■ Mindig ott találkoztunk Mares doktor úrral. A Roxy kávéház a DIouhá utcában a Nagy Operett színház közelében volt. Lépcsőkön kellett felmenni az első emeletre. A kávéház belseje nem volt túlságosan bizalomkeltő. A her lyiség közepén billiárdasztal állott, az öreg urak egész napon át ott kergették a zöld asztalon csontgolyóikat. Itt üldögéltek egy-egy fekete mellett az ügyvédi irodák Írnokai, az utgzók, akik állandó adomázás közben bonyolították [e rejtélyes üzleteiket. Ügy látszott, hogy itt minden vendéget névszerint ismernek. — Alázatos tiszteletem Krausz úr, jó reggelt ügyész úr, parancsol egy feketéi Polácsek úr. Hetente háromszor-négyszer várakozott itt ránk az ablak melletti márványasztal mellett ülve Mares di'ktor úr. Néha megtörtént, hogy hamarább jöttünk, mint ő, és akkor szolgálatkészen mondta a pincér: Üljenek le uraim, Mares doktor úr minden percben megérkezhet. Nem kellett sokáig várni és valóban megjött. Még meg sem ittuk feketénket, s már megjelent az ajtóban jól ismert alakja. Külseje nem volt feltűnő, megjelenésében különbözött tőlünk. Oiyan volt, mint valamelyik bank szolid tisztviselője. A rendetlenségnek nyoma sem látszott öltözködésén, ami mi rárjk, a Rudé Právo szerkesztőire nézve tipikus volt, és amivel mi. mindig kü’önös kedvteléssel dicsekedtünk. Mares d.oktor úr mindig példásan vasalt ruhában, nyakkendőben, frissen borotválva, bajusszal az orra . alatt, oldalt fésűt hajjal járt. Néha virág volt a gomblyukában, ami ficsuros külsőt adott neki. Szeme csontkeretes szemüvege mögül mintha állandóan nevetett wo/Viu. Annál nagyobb feltűnést keltett botja, amely nélkül nem tudott meglenrii. De nem divatból járt bottal, szüksége volt rá. Mares doktor úr bicegett az egyik lábára, nem nagyon, éppen annyira, hogy nem kerülte el figye'rnünket. Rendszerint mi érkeztünk később, vagyis én, Ján Krejčí és Vratislav Santroch és Mares doktor úr friss ý.j- ság vagy könyv olvasásába merülve, várt rank. Sokszor sűrűn jegyezgetett negyeawes papírjaira.-Nem játszunk egy parti büUárdot, doktor úr? — szólították gyakran jelenlétünkben a kávéház törzsvendégei. Mares doktor úr ilyenkor elmosolyodott, eltette az újságot, bezárta a könyvet, hocsánatkérően felénk nézett és megrántotta a vállát. Ilyenkor láttuk, milyen ügyesen via.kkodott a dákóval, mintha csak ttalami kitűnő játékos rejtőzött volna benne. Nem játszott rosszúl, de milyen gyönyörűen élvezte a billiárdjáték közben felmerülő. kis feladatokat. Milyen utá- nozhatatlanul tudta krétázni dákóját, milyen hozzáértő mozdulattal választotta ki azt a dákót, amely legjobban megfelelt kezének, vagy mennyi nyugalom volt a játékában! Ha nyert, sohasem rendezett valami különös jelenetet és ha vesztett, ajkáról .sohasem tűnt el a mosoly. Legkedvesebb szokásaihoz tartoztak a különös jóslatok, vagy összebogozott közmondások. EzekKel felelt az egyes helyzetekre. Ha ellenfele megverte, különös humorral mondogatta: — Aki másnak vermet ás, szakadjon el a füle. Aztán mikor elintézte apró-cseprő kötelességeit, visszaült hozzánk és sokáig vitattuk a politikai helyzetet, az újság újdonságait és szorgalmasan beszámoltunk neki mindarról, ami környezetünkben történt. ion volt ez néhány héten át. A nyár lüktetett az utcákon. Prága mintha csak pillangószárnyra kapott volna. És az utcák gyönyörű lányokkal voltak tele És mi a kis Roxy- kávéház nyitott ablakain keresztül .szívtuk magunkba a nyár ülatát. Érdekes látvány volt. hogyan akart belőlünk Mares doktor úr büliárd- játékost nevelni. — Ez srtími — mondogatta ügyetlenkedésünkére. Az ácsmester is vidámabb a ni/áron. Egy szép napon Mares doktor úr már nem jött a Roxy-kávéházba és így a mi látogatásaink is megszűntek. Meg kellett, hogy szűnjenek! Ez akkor történt, amikor Mares doktor úr iránt érdeklődni kezdett a rendői^ég, arr icor a leleplezés veszélyezte, amikor kitudódott, hogy a példásan öltözött doktor úr külseje mögött Július Fucsik borzas feje rejtőzik. Akkor, amikor körözőievelet adtak ki ellene, mert nem. jelentkezett büntetése letöltésére, a Bartalomej- utca ügynökei megkezdték vadászatukat, rendületlenül figyelték a kar- líni Károly-úti szerkesztőségünk kapuját. akkor nem maradt más hatra Fucsiknak, mint a bujdosás. Műyen utánozhatatymul tudtad játszani akkor ezt az epizódot, Julko, akkor, amikor még a münchenel őtti köztársaságban próbáltad meg először az illegális munkát. Ezen események emlékei idéződnek fel gonddlataimban, valahányszor a Roxy-kávéház neve eszembe jut. Fordította: R. B. GARPUNKEL AZ IDEALISTA Gartunkelt egy pohár víz mellett találtam a kávéházban. Gondterhelt arccal maga mellé ültetett és így szólt: — Csúnya dolgokat pletykáznak rólad. Azt hallottam, hogy materialista lettél. A kis Friedländer mondta, pedig az (sohasem hazudik. — Nézd Garfunkel, — szóltam — én egy darabig M. T. K.-ista voltam, de csalódtam a csapatban. Nem volt más választásom, materialista lettem. És te mi vagy ? — Én idealista vagyok — mondta Garfunkel, és büszkén kidüllesztette a mellét. — Hát az mi? — Anyag nincs, csak lélek. A világ csak az én érzéklésemen keresztül létezik. tehát nincs. Egy biztos csak, hogy én vagyok. — Ez engem nagyon lehangol, — mondtam. Én pedig azt hittem, hogy van világ és most kiderül, hogy csak Garfunkel van. Én azt hiszem, rossz cserét csináltunk. — Ne tréfálj, — szólt rám gőgösen — Hiszen voltaképpen te sem létezel. Ebben a pillanatban vagy, mert én látlak, hallom a hangodat, megtapintom a kezedet, érzem a szagodat. — Ne szemtelenkedj, Garfunkel — figyelmeztettem — nekem nincg szagom. De tegyük fel, hogy igazad van. Fordulj el és majd meglátjuk, hogy én leszek-e. Garfunkel megfordult és én egyszerre megfricskáztam mind a két fülét. Szomorú mosollyal fordult meg: — Azt hiszed, meggyőztél, gyenge érveid varrnak ? — És ha szájonvágnálak? — kérdeztem, mert csábított az alkalom. Garfunkel legyintett. — Nem értesz engem, már az iskolában is olyan anyagias voltál. Halottál már te a plátói ideálról ? A földi dolgok nem tökéletesek. Az a szék, amelyen ülsz például, szintén nem tökéletes. — És te sem vagy tökéletes, — vetettem közbe. — Ne szakíts télbe. Minden földi dolognak az égben van meg a plátói i- deálja. Ott van az ideális szép és mi egész életünkön át epedünk utána, »a- zért vagyunk boldogtalanok. — Ebben van valami. Emlékezhetsz rá, hogy én már diákkoromban eped- tem az ideális szép után és még ma is sok bajom van vele. De van egy ötletem, Garfunkel: szervusz. , Garfunkel megragadta a karomat és újból leültetett. — Még valami fontosat akartam mondani. Adj kölcsön egy tízest. Kivettem egy tízforintost és felmutattam. — Van ez a tizes, Garfunkel? — Van, — mondta habozás nélkül. — Látom, hallom^ zörgését és ha e- setleg meg is tapinthatnám ... — Tévedsz, Garfunkel, mert ez a tizes nincsen — és zsebre vágtam a pénzt. — Rút materialista — dadogta köny- nyes szemmel. — Smucig disznó! Felkeltem az asztaltól. — Nézd, Garfunkel, ne veszekedjünk. Az én tízesem úgy sem tökéletes. De majd ha felkerülsz az égbe, amikor már tökéletes Garfunkel leszel, 'biztosan kapsz kölcsönt a Plátontól egy tökéletes tízest. Annál is inkább, mert neki nem tartozol egy ötvenessel, mint nekem. Ezzel hátatforditottam és Garfunkel nem létezett többé. GÁDOR BÉLA
