Új Ifjúság, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-38. szám)
1953-05-06 / 23. szám
5 0) IFJÚSÁG 1953 május 6. A „Pravda“ vezércikke Eisenhower nyilalkozatáról (Folytatás az 5-ik oldalról.) veszi elődének egész politikáját, amelyet annakide én különösen a választási kampány idején nem minden alap nélkül sok tekintetben bírált. Az.elnök beszédében kijelentette, hogy kész „üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítékát”, Egyúttal feltette a kérdést; mit hajlandó tenni a Szovjetunió? A szovjetunió békepolitikája Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek mutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzeti özi kérdéseket azzal a feltétellel, hogy az e kérdések megoldására irányuló javaslatok — bárkitől is induljanak ki — valamennyire is elfogahatók legyenek és ne ellenkezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel. Az Egyesült Államok e'nöke hogy- hogynem beszédében lehetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész sor előzetes feltételhez fűzze a Szov'etunióval szemben noha a beszédében "'melt köve teléseket nem támasztják alá az Egyesült Államok részéről erre vonatkozólag vállalt kötelezettségek. A kérdés ilyen feltevése már jogos visszautasítást váltott ki a legkülönbözőbb oemztközi körökben. Lehetetlen, hogy a kérdés ilyen feltevése ne keltsen csodálkozást azokban, akik realisztikusan tudják értékelni az égető nemzetközi problémák lényegét és a nemzetközi helyzetet meghatározó valóságos erőviszonyokat és tényezőket. A „Times" cimű angol lap jogosan jegyezte meg. hogy „egyetlen ország — akár a Szovjetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angliáról van szó — sem volna hajlandó egy békekezdeményezést ellentmondást nem tűrő feltételek mellett megvitatni”. Mint ismeretes, a szovjet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféle előzetes követeléssel az Egyesült Államok, vagy más országok címére, akár az angol amerikai tömbhöz tartoznak, akár nem. Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjetuniónak nin’" ’enek semmiféle igényei? Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni fogják az Egyesült Államok vagy más állam kormányának bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul. Ez bi- zonyítia, hogy a szovjet fél kész, ha megfelelő problémák komoly, tárgyilagos megvitatására akár közvetlen tárgyalások útján, akár — szükséges esetekben — az ENSz keretei között is. Az elnök beszédében szóit arról, hogy a vitás nemzetközi kédések megoldásában ,,az Egyesü't AüTmok kész vállalni igazságos részét ” Ezt a kije'entést Eisenhower április 16-i beszédében semmi sem támasztotta alá, holott szükség van e kijelentés alátámasztására. Ami a Szovjetuniót illeti, nincs semmiféle alap kételkedni abban, hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kérdések megoldásában, Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyekkel kapcsolatban nem egyszer bebizonyította. Ilyen a nemzetközi helyzet napjainkban. A Szovjetunió politikája nem ellenkezhet a többi békeszeretö állam érdekeivel. Ez a politika megfelel minden olyan állam törekvéseinek, amely kész hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez, függetlenül attól, hogy társadalmi rendszere ilyen vagy olyan. A Szovjetunió e politikája egyúttal kifeie- zésre juttatja népünknek az általános béke megszilárdítására ijányu(ó legmélyebb törekvéseit. BRAZÍLIA — A Brazil Kommunista Párt az Inpresa Populär című lapban május elseje alkalmából felhívást intézett az összbrazíl dolgozókhoz. A felhívásban kiemeli a Szovjetunió nagy sikereit, a szovjet nép jólétének és kulti^rális színvonalának állandó növekedését. A szovjet nép példája — közük a felhívásban — a világ minden nemzetének utat mutat a szerencsés és boldog jövő felé. Továbbá. írja a felhívás, a május 1-et a brazil munkások egyre növekvő nyomorban fogadják. Az ellenállás a háború és az éhség politikájával szemben, valamint a nemzeti árulás és a rendor- terrorral szemben az egész országban széltében-hosszában terjed. A munkásosztály erejét, a legmeggyőzőbben a sao paolói sztrájkhullám bizonyítja, ami a mostani feudál és burzsoá rendszert alapjában megrendítette. FRANCIAORSZÁG — A vietnami gyarmati háború ellen harcoló francia Jeanne Bergé, aki 20 év kényszermunkára volt elitélve, életveszélyben forog. A 1 Humamté közölte levelének néhány sorát, melyben Jeanne Bergé nagyon panaszkodik a börtönben uralkodó rettenetes viszonyokra, mely által egészségügyi állapota alaposan leromlott. USA — A New York Times közli, hogy mennyire növekedett a súlyos bűnözök száma az Egyesült Államokban. Az erőszakos esetek száma 1952-hez viszonyítva 10.2 százalékkal növekedett, a lopások és a rablások 8 százalékkal növekedtek. Az amerikai üzletemberek a ,,boshok", közeli győzelmet Ígértek az amerikai katonáknak, de a. koreai háború nem úgy alakult, ahogy ők számították. Észak-Korea hős népe megállásra kényszerítette az ENSz zászlaja alatt harcoló amerikai és más csapategységeket. Az amerikaiak tehetetlen dühükben, hogy nem sikerült a villámháborút megvalósítani, és Észak-Korea hős népét leigáznl, nem riadnak ^ vissza a bakteriológiai fegyverektől, és más tömegpusztító eszközök használatától sem. Képünkön gpy amerikai „rendfenntartó" osztag katonáit látjuk, amikor éppen utolsó pillantásokat vetnek legyilkolt áldozataikra. Eisenhower elnök nyilatkozata Amint Washingtonból jelentik, április 30. án Eisenhower elnök ,aj- tóértekezleten kijelentette: javasolni szándékozik a kongresszusnak az 1953—54. évi költségvetés kiadásainak 8,500 millió dollárral való csökkentését. Az elnök kijelentette, hogy a megtakarítás legnagyobb része a k, to- nai kiadások és a külföldi államoknak nyújtott segély csökkentéséből származik. Nem mutat rá, hogy mekkora összeget takarítanak n. g a külföldi államoknak nyújtott segélyből. Ez a megtakarítás — az elnök kijelentése szerint — ,,nem gyengíti meg az Egyesült Államok és szövetségesei hatékony katonai erejét.” A moszkvai Pravda vezércikke, amely Eisenhower beszédére adott választ, továbbra is a világsajtó érdeklődésének előterében áll. A Times arról ír, hogy „a Nyugatnak már most tanácskoznia kellene a válaszról, hogy minél kevesebl» időt veszítsenek” és kiemeli; „hacsak egyetlen súrlódási feKiletet is szabályozni lehetne, máris megérné a fáradságot " A York Shire Post elismeri, hogy a Pravda-eikk célja „építő módon előbbre vinni a nemzetközi kérdések megoldását.” A lap a Pravda vezércikkét idézve megállapítja, hogy nemcsak a Szovjetunióban keltett meglepetést az Eisenhower és Dulles beszédhangja közötti különbség, ez az angolok számira is „megfejthetetlen rejtély”. A York Shire Post szerint a Pravda-cikk az amerikai politika szovjet részről történt okos megjegyzésére vall és felismeri azt is, hogy az ame- Bíkai politika nem minden ponton azonos az angol vagy francia politikával.” Az Indiai lapok Is bőven kommentálják a Pravda Eisenhower beszédére adott válaszát és elismerően nyilatkoznak a Szovjetunió béketörekvéseiről. A hindusztán Times szerint „a válasz egyik jellemző vonása, hogy az Egyesült Államok elnökével ellentétben a Szovjetunió nem szab előzetes feltételeket a másik fél békevágya őszinteségének kipróbálására. A lap hangsúlyozza, hogy „azok, akik az őszinteség további jeleit várják, a Szovjetuniótól, jól teszik, ha visszaemlékeznek arra, hogy a béke érdekében a legnagyobb gesztu.st eddig az oroszok tették." »*♦ A Pravda vezércikke, amely Eisenhower beszédével foglalA moszkvai Pravda Eisenhower beszédével foglalkozó cikkének visszhangja kozott, változatlanul a világközvélemény érdeklődésének előterében áll. A békeszeretö emberek mindenütt a világon a legnagyobb figyelemmel tanulmányozták és teljes egyetértéssel fogadták a cikk minden sorát. Kifejezésre juttatták ismét határtalan bizalmukat a béke első harcosa, a Szovjetunió iránt. A népi demokratikus országok sajtóia egyöntetüleg rámutat arra: nem titok, hogy az Egyesült Állanfok vezető körei nem nézik jó szemmel a népi demokráciák előrehaladását a szocializmus útján. Vitathatatlan tény az, hogy ezeknek az országoknak népei egységesen támogatják kormányaik politikáját, amely a szocializmus építésére, a Szovjetunióval való szoros együttműködésre irányul. A r Humanité rámutat Eisenhower beszédének több ellentmondására és kijelenti: „Amidőn Eisenhower elnök azt követeli a Szovjetuniótól, hogy befolyását használja tel a gyarmati országok népei nemzeti felszabadító küzdelmének fékezésére és arra, hogy szűnjön meg a tők^ országok munkásosztályának harca kizsák- mányolóik ellen, nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint azt kívánni a világ első szocialista államától, hogy az oldja meg a kapitalizmus problémáit.” A burzsoá újságok és rádióállomások szinte kivétel nélkül kénytelenek elismerni a cikk nagy jelentőségét, a Szovjetunió őszinte tárgyalási szándékát. S legtöbben hozzáteszik; most a nyugati államférfiakon áll a sor. Nyugat-Németországban Adeti- auer kancellár ugyan meglehetősen elutasító állá.spontot foglalt ei a cikkel kapcsolatban, azonban még a reakciós lapok többsége is kénytelen volt máskép kommentálni azt. „Világosan lát- szik, hogy a Szovjetunió tárgyalásokat kíván — írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung^. — Ha Nyugat is tárgyalni akar, most nyitva áll a megbeszélésekhez vezető út.” Ha.sonló vélemények alakultak ki a többi nyugateurópai fővárosban is. Több angol lap például észszerűnek és célravezetőnek tartja a Pravda javaslatait. Az amerikai sajtó különbözőképpen foglal állást a Pravda cikkével kapcsolatban. Számos lap továbbra is hangsúlyozza azt az elfogadhatatlan álláspontot, hogy kössék előzetes feltételekhez a Szovjetunióval való trágyalá.sokat. Azonban a nyugateurópai országok hangját kifejezően képviseli Washington felé a Daily Expre.ss című angol lap kijelentése, amely az amerikai politikusok be.szédjeiröl szólva megjegyzi: „Fokozódik az aggodalom amiatt, hogy ezek a politikusok ahelyett, hogy gondoznák a béke első zsenge hajtásait, esetleg letapossák azokat." Néhány nappal a Pravda cikke után Ismét újabb nagyjelentőségű lépést tett a Szovjetunió; kormánya megbízásából Molotov elvtárs válaszolt a Népek Békekongresszusa Bizottságának, amely felhívást intézett öthatalmi békeegyezmény megkötésére. Molotov elvtárs vála.szának szavai újult erővel töltik el a béke megszilárdításáért küzdő embereket: „A szovjet kormány... kijelenti, hogy mindig kész más államok kormányaival együttműködni az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása magasztos céljainak érdekében.” Kimentem a piacra. Szembejött velem egy mezítlábos kisfiú. Hétéves lehetett. Arca sápadt, ruhája rongyos volt. Megállított és könyörögni kezdett, hogy fogadjam fel, hazahozza a vásárolt árút. — Bácsika nem sokat kérek, összesen öt piasztert. Ma még semmit sem kerestem ... Nagyon megsajnáltam. Kivettem a zsebemből öt piasztert. — 1,0. itt van, vedd el! A fiú csodálkozva nézett rám. ^ — Majd ha dolgoztam érte, akkor fizessen. — Fogadd csak el. Ezt úgy adom. A gyermek összevonta szemöldökét, büszkén felelemte kócos kis fejét és legnagyobb meglepetésemre így szólt: — Nem vagyok ' oldús, minek nekem a maga pénze, ha nem dolgoztam érte? — Az otthonom messze van, a vásárolni való nagyon kevés, magam is elbírom — mondom neki. — Ntm baj ha messze van. Elviszem mindazt. amit csak parancsol. Jól van menjünk — mondottam. A piacon nem sokáig időztünk és jóformán teljesen üres kosárral indultunk hazafe' . Amikor vagy félkilométernyi utat megtettünk megkérdeztem: — Mi a neved? — Rusztem, kilencéves vagyok. Kizirdzsa- haman faluban születtem. Anyám múlt évben meghalt. A faluban van egy bácsikám. Rusztem, a hordár aki segít nekem. Kénytelen voltam Ankarába jönni, hogy a kenyérrevalót megkeressem ... Már nem sokáig leszek ebben a városban.- Miért? Rám nézett, fürkészőn figyelte arcomat, majd halkan ezt kérdezte: — Te nem vagy spicli? * — Miért lennék spicli? — Nemsokára felgyújtom a börtönt! — Miért? — Oda zárták be az apámat, meg akaró,n menteni. Alig tudtam visszafojtani a mosolyt. Egy ideig némán mentünk, majd megkérdeztem: — Miért zá iák be az apádat? — Minden az adók miatt történt. Nem volt miből fizetnünk, jöttek a csendőrök, el akarták vinni a takarónkat, üstünket, a derékaljat. Apám levette a falról a puskát és azt mo,.dta: Nesze neked takaró, nesze neked üst, nesze neked derékalj!" Es három golyót röpített ki. Az egyik csendőr mindjárt meghalt... Apámat elitélték tizennyolc évre és ebből eddig két évet ült le. Néztem, figyeltem a kis Rusztem arcát. Vártam mit mond el még. Miért nézel engem annyira bácsika? Mi szegény emberek vagyunk és piszkos az arcunk. Szerettem volna felkapni és átölelni. De csak az ál lát fogtam meg és a szeme közé néztem. — Rusztem, a te arcod nem piszkos. Ankarában, egész Törökországban ezer és ezer olyan gyermek van, mint amilyen te vagy. Mindegyiknek tiszta a homloka és fényes az arca. Engedd meg, hogy megcsókoljalak. Rusztem mosolygott. Ugyan uram, nekem maláriám van. Még megfertőzlek és beteg leszel. — A malária nem fertőző betegség. — Mindegy. Beteg leszel. Én is az anyámtól kaptam el. Amikor rám jön a roham, úgy vacog a fogam, olyan zajt csapok, hogy mindenki megijed tőlem... Es mosolygott, mintha valami vidám dct- got mesélt volna. — Rusztem, és meglátogatod néha atyádat? — Minden héten — felelte. — Minden pénzért, amit keresek, cigarettát veszek és beviszem neki. A múlt héten szerencsém volt, 10 piasztert kerestem. Hazaértünk. Rusztem levette válláról a kosarat. Tíz piasztert adtam neki, de ő öt piasztert visszaadott. Megfordult, hogy elmenjen, de én vállára tettem kezemet és megkértem: — Maradj nálunk, Rusztem ebédelj velünk. — Nem lehet, ma vásári nap van. Hátha sikerül még valamit keresnem. Próbáltam beszélni, de minden hiába volt. — Félek, bepiszkítom a fehér asztalterítőket — mondotta. Búcsúzóul így szóltam hozzá. — Rusztem, te derék fiú vagy, csak egy nem tetszik nekem ... — Mi? — Hogy fel akarod gyújtani a börtönt, A ki.sfiú elmosolyodott. — En csak apámat akarom ezzel vigasztalni. Meg is mondtam neki és nem tudom, sírt-e vagy talán nevetett ott a rácson túl. Könnyek gyűltek a szemembe. Kivettem két doboz cigarettát és átnyújtottam Rusz- temnek. — Vidd el édesapádnak és ad át neki üdvözletemet. Rusztem az inge alá rejtette a cigarettát. — Bácsika, ki vagy te? — Miért érdekel ez? — Hát mit mondjak apámnak, ki üdvözli? — Mondd, hogy egy ismeretlen barátja. S mond meg neki azt is: ne csüggedjen, egy szép napon minden börtön égni fog! Részlet Fabri Erdinics török író: „Hogyan élnek Törökországban a gyermekek” című könyvéből. Üj IFJCS.ÁG _ a CslSz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena, a CsISz Szlovákiái Központi Bizottságának kiadővallalata. Bratislava. Soltésovej 2. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Soltésovej 2. Telefon 345-51, 2, 3, 229-31, 3. Nyomja Merkantil n. v. nyomdája., — Előfizetés egy évre 200.— Kés, félévre 100.— Kés. — A postatakarékpénztári befizetőlap száma S-54001. — Hirlapbélyeg engedélyezve Bratislava 2 Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2.
