Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-04-30 / 15. szám

— ÓI IFJÚSÁG AZ ELSŐ MÁJUS ELSEJE Attól a május 1-től, amikor a chicágói Mc Cornlck-Uzem dolgozói szélpsméretű sztrájkot szerveztek, s így követelték az egész munkás­ság szamár a nyolcórai munkaidő bevezetését, 67 év múlt el. 1886 május elseje a munkások Jo­gaikért folytatott harc legkiemel­kedőbb napja volt az egész Egye­sült Államokban. A legnagyobb amerikai városokban, Chicágóban, New Yorkban, St. Luisban, Filadel- fiában a dolgozók leállították a munkát és tízezrével vonultak ki az utcákra tüntetni a 12, 14, sőt sok helyen 15 őrás munkaidő és a kevés fizetés ellen. — Nyolcórás munkaidőt, becsüle­tes fizetést, kenyeret, lakást a dől gozóknak — harsogta a tömeg az utcákon. A legnagyobb tüntetés Chicágóban volt. A tüntetés élén a legkínosabb körülmények közt élő Mc Cornick üzem dolgozói haladtak. A sztrájk többnapos volt. A chicágói munkásság május 3-án újra nagy tüntetést rendezett. Természetes, hogy a burzsoázia, a gyártulajdonosok, bankárok, kato­natisztek és egyáltalán azok, akik féltek a dolgozó néptömegektö! nem maradtak tétlenül. Nagy láza san hajtották a rendőrök és kato nák legkegyetlenebbjeibö] összesze­dett csapatokat a tüntető tömegek ellen. — Üssétek, verjétek azokat a rongyos patkányokat, hadd tudják meg. hogy ki az úr ebben a város­ban! — adta ki a parancsot a pol gármester. A burzsoázia, „szent rend“ jel szava alatt felvonult hóhér-hadse­rege. felszuronyozott puskákkal rohanta meg a dolgozó tömege­ket. Lövések dördültek el. Hat munkás azonnal meghalt, többen súlyosan sebesültek. A chicágói vérontásnak a híre hamar elterjedt az egész vidéken A felháborodott dolgozó tömegek új ra-csak sztrájkkal, tüntetésekkel fe­leltek a burzsoázia hóhérjainak a tetteire. Chicágóban a munkásveze- tők nyilvános munkásgyülést hívtak össze a Haymarket nevű téren. A gyűlés estefelé volt, Spies, Parsons és F'eldéna munkások szónokoltak. A gyűlés különben csendesen és csendben folyt le. Beszédeikben a szónokok határozottan elítélték az elözőnapi gyilkosságot és vádolták vele a burzsoáziát. Kérték a mun­kásokat, hogy továbbra Is követel jék jogaikat. Közvetlen a gyűlés be­fejezése előtt a térre felfegyverzett, lovas rendőrök futottak be. A rendörök közt hirtelen egy bomba robbant fel. Ezzel az ürüggyel akar ták a munkások lemészárlását mintegy jogossá tenni. Mindenki azonban világosan látta, hogy a rendőrök közt felrobbant bombát munkás nem dobhatta be, mivel a robbanás közelében egyetlenegy munkás sem tartózkodott. Leírhatatlan dolgok következtek. A rendőrök azonnal tüzelni kezd­tek. Gyilkosság, vér, ütések. A lö völdözések morajába belevegyültek a sebesültek halálkiáltázásai. Mét a-ma.p éjjel elfogták és be­börtönözték az egész környék mun kásainak vezetőit. Pár hónap múl­va kivégezték őket. Alberf Parsons munkás, kivégzé­se előtt a következőket írta felesé­gének, Lúeyának: „Életünk utolsó óráit azzal tölt­jük, hogy cellánk falára jóslatokat karcolunk. Megjósoljuk ennek a rabló, nyomorult világnak az el­múlását. Mc Cornick úrék világa letűnik egyszer. Az egész dolgozó nép felébred. Lehet, hogy véres él) redés lesz, de ébredés lesz és soha többet nem alszunk el. Veled üzenek a népnek, drága Lúcykám... És gyermekeimnek — igen, velük is. Ha majd felnőnek, mond meg nékik, hogy apjuk In­kább meghalt a munkások jogaiért, mintsem térdreesett volna urai, vé­resszájú hóhérai előtt. Legyenek ők is ily törhetetlenek. Üdvözlöm őket... Szerelmem örökké a Tiéd! Utolsó kívánságom, hogy ne feledkezz meg arról, miért haltam meg! Har colj Te is! Jön az utolsó perc, a ha­lál. Albertod.“ ★ ★ ★ 1889-ben, Párizsban, a nemzetkö­zi szocialista konferencia elhatároz­ta, hogy a chicágói véres napok emlékét, május 1-ét, a dolgozók vi­lágszerte felvonulásokkal, tünteté­sekkel fogják megünnepelni. Már 1890-ben, annak ellenére, hogy nagyon sok városban a tűn tetők a rendörök korbácsaikkal, puskáikkal kerületek szemközt, an nak ellenére, hogy a burzsoázia a legkegj’^tlc iebb büntetésekkel bün­tette meg a munkások vezetőit, an­nak ellenére, hogy sok helyen vér- áldnzatba is került a tüntetés, a dolgozó nép megünnepelte május el­sejét az egész világon. ★ ★ ★ Ettől az évtől kezdve minden má­jus elseje az egész világ dolgozóinak a seregszemléje. A kapitalista, félgyarmati, gyar­mati országokban a dolgozó nép kö­veteli, harcol jogaiért, szabadsá­gáért. Nálunk május elsejét munkafel­ajánlásokkal, kötelességeink alapo­sabb elvégzésével, vagyis életszín­vonalunk emelésével ünnepeljük. Május 1-nek a megünneplése szo­rosan összefügg a világbékéért fo lyó harccal. Fábry Ferenc elvtárs a? első szabad má/us 1 én A felvonulás után ünnepi beszédek következtek Feri bácsi is sorra ke­rült A körülötte állók hirtelen a vál- lukra kapták, s úgy vitték fel az emel­vényre. Kezével erősen belekapaszko­dott az emelvény karjába Körülekintett. Megtört alakja a legtöbb olyan anher hez hasonlított, akik életük nagy ré­szét a föld mélyéből töltötték el Örömteljes, mosolygó arca az első igazi május vonósait tükrözte Szemei villogtak, mint mindig. Beszédét vi­haros, elfelejthetetten taps előzte meg — Éjen Fábry Ferenc’ Éljenek a kom­munisták Nem lesz többe éhes prole­tár' — harsogta az ünneplő tömeg- A taps elhalkult Feri bácsi szája remegett Nem tudta hogyan kezdte Szerette volna egyszer megmondani, mindazt, amit érzett kijejezhetetlen örö mét, szereidét, hűségét s ezt átadni adolgozóknak Szerette volna külön minden tüntetőnek a szívébe vésni, a tűiébe ordítani: „Tudod-e elvtárs mit lelent ez a nap? Mit jeleni az első szabad május? Emlékszet-e hogyun ünnepeltünk tavaly, tavalyelőtt, vagy azelőtt?” Megszólalt- Mindenki nagy figyelem mel hallgatta ezt a régi, törhetetlen, egész vidéken ismert oártharcost. Csendes, értelmes, csengő hangon be­szélt: „Kedves Elvtársak, Dolgozók, Bá­nyászok, Proletárok. Proletárasszo­nyok, Barátaim.' — egy kis szünetel tartott, majd folytatta. — Végre felszabadultunk. Vége a régi, piszkos, rabló világnak. Nem lesz már többé zsarolás Eltűnik a koncentrációs tábor is. Eltűnik a Ge­sztapó félelmetes, közismert autója is. Nem kell többet egyikünknek sem búj­A mezők fölött szürke csomóban, tu padósan, mint a nafta, párás köd füg­gött. A föld bőven lehette ki magából a friss, tavaszi párát. A nap rózsaszí­nű fényessége néha áttört a zilált, pá­rás felhőkön. Sokan kényelmes léptek­kel kimentek a kertek alá és megtapo­gatták a szántást, végignéztek a föl­deken. szót váltottak egymással az idő­járásról, a tavaszi munkáról s aztán beszélgetve visszajöttek a faluba. Az olvadó sár. a hegyek olvadása miatt sárgásbarnán zúgó Balngpaiak kis fa- hidjárói néztem az embereket. Rárn- köszöntöttek és haladtak mellettem. Visszanéztem a falu felé . — Nagybalog- A kastély nagy ablaksze- niri sötétlön szembenéznek a község­gel A házak félig a dombra, félig a pútok felé húzódó lejtőre zsúfoltan államik egymás mellett, mintha a va­lamikor hercegi kastély elölt csak térd- reereszkedve mernének mcgállani. Volt johhágyvidékek. a múltban ezerszer­becsapott. sokszor megpróbált embe­rek lakják ezt a falut Nyíltak, őszin­ték. de épp a nehéz múlt miatt aggó­dok és néha bizonytalanok még saját gondolataikban és cselekedeteikben is Az ősz óta itt tanítok. Nagyon meg­szerettem ezeket az embereket. A gyerekek, a fiatalok tudásravágyók, csillogószemű, elszánt, jövendőbeli or­szágépítők. Máskép fognak élni és cselekedni, mint szüleik, mint őseik. Tanulásuk, cselekedeteik mind-mind a jövőért való küzdelmet jeleneik. Bol­dogan és örömteljes szívvel dolgozom velük együtt. A mi falunkért, a mi or­szágunkért, a mi boldogabb holnapun­kért . ■. Ilyen gondolatokkal hagytam el a hidat és a felszáradt,töltésen elindul­tam az Ifjúság Háza felé. Ez a ház valamikor orvosi lakás volt, később óvoda, majd a Párt, az ifjúság és a pionírok gyűléshelye lett Egyszerűen csak otthonnak nevezik. így beszél róla a faluban mindenki Es így ts van. Mindannyiunk otthona ez, mert itt tartjuk a megbeszéléseket, itt gyű- lésczünk és a közügy eket itt intézzük A pionírok szobájába nyitottam be. A hosszú, gya/ulatlan deszftájú asztal körül figyelmes arccal üldögéltek a pirosnyakkendös pionírok. Néhány nagyobb fiú és lány melléjük húzódva álldogált. Mindenki Miká elvtársra, a pionírvezetőre figyeli. Komoly dologról volt szól A pioné- rok önállóan kultúrestet készítenek majd elő- A legnagyobb és legszebb dosnia■ Minden megváltozik. Nem Jo­gunk többet rongyokban járni. Nem fogunk többet kunyhókban, rozoga há­zakban szorongom. Egy bányászgyer­mek sem fog többet koplalni. Megváltozik lakásunk is, a rima­murányi bányák igazgatása is, a munka, az életünk, az egész Rozsnyó, a Piac, a Telep, .. egyszóval minden, mintahogy megváltozott ez a május elseje is. Most, ahogy visszaemlékezünk Fáb­ry elvtárs szavaira, örömmel állapít­hatjuk meg, hogy bizony nálunk, ha­zánkban teljesedtek Fábry elvtárs sza­vai. Minden megváltozott. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy hazánk szinte óráról-órára nő, válto­zik, szépül, erősödik, új háztömbök, vízierőművek, új gyárak, földműves szövetkezetek, új városok, új emberek születnek. Kardos István szám Szabó Pál „Nyári zápor” című színdarabja lesz. Komoly feladat ez. Nehéz, de szép. Erről beszél Mikó elv­társ. Néha meg-megáll. Kihangsúlyoz egy-egy szót és egy-egy gondolatot. Ezután Farkas Alfréd és Gál Tibor beszámolója következett. A múlt hé­ten kigyalogoltak Perjésére és meg­alakították a pionírcsoportot ott is Uj Ifjúság — Skalka 28- apríla Az új pionír pajtásokról, az ottani teendőkről beszéltek. Mindjárt néhá- nyan jelentkeztek is, hogy legközelebb ők mennek ki Perjésre• Igenám! De csak példás és jó pionér mehet. Sza­vazásra került a dolog. Végül döntöt­tek. Klembusz Kálmán és- Majoros István mennek majd. Znám István elvtárs javaslata ke­rült sorra. Azt ajánlotta, hogy a cso­port vezessen naplót és annak alap­ján írják majd meg a nagybatogi pionírok krónikáját. A javaslatot min­denki elfogadta. Fodor Jolkát bízták meg a krónika vezetésével, ö középis­kolás, jói tanul magyarból és ügye­sen el is készíti majd­Szót kaptam én is Vázoltam előt­tük, hogy községünk május 1-re ké­szül és ezzel kapcsolatban nagy fel­adatok várnak a pionírokra is. Elénk megbeszélés következett ezután. Néhá­nyon hosszasan és körülményesen be­széltek az előkészületekről. Mások nagyszerű ötletekkel álltak elő. Végül megszületett a határozat. Elek Béla, a csoport Írnoka felolvasta: 1952 április 30. A csalfa fogás sikerrel járt Virrad. A felkelő nap hidegen veti sugarát a hegyes, erdős vidékre. A környéken már a madarak dalolása hirdeti, hogy kezdődik az élet, az új nap, amelyen újra teljesítenünk kell az elénk tűzött feladatokat. Az erdős, hegyes vidék közepén egy sárga épületben ébrednek az ipa­ri tanulók. A hangszóróban felhar­san a zene, a sok tanonc kiugrik az ágyból. Csak egyesek fordulnak a másik oldalukra, de a nagy többség kiszalad az udvarra és vidáman csi­nálja a reggeli tornát. Jancsi még az igazak álmát alusz- sza. Csak akkor ébred fel, amikor a reggeli tornáról visszatérő Karcsi fel rázza. — Mi lesz, Jancsi, hasadra süt a nap. — Menj a fenébe, hagyj aludni! — felelte álmosan és ismét lecsukta a szemeit, de félve gondolt arra, hogy mi lenne, ha belépne most a szobá­ba a nevelő és egy bögre vízzel nya­kon öntené. Vagypedig hozná azt a nagy fene trombitát és elkezdene ágya fölött zengedezni pokoli han­gon. Karcsi felöltözött, majd lesietett reggelizni, de még mielőtt reggeli után elindult volna munkahelyére is­mét elment a szundikáló Jancsihoz. — Megbolondultál, öt perc múlva hét óra s még mindig az ágyban vagy. Már reggeli sincs. A fogás be­vált. Jancsi kiugrott az ágyból és gyors tempóval öltözött. — Nincs valami kajád? Elaludtam a reggelit, — kérdezte siránkozva. — Siess a konyhába, lehet, hogy még kapsz valamit. Jancsi lesietett s amikor vissza­jött, rámordult Karcsira: Népi demokratikus rendszerünk bőven nyújt lehetőséget arra, hogy katonáink a hadseregben kedvük szerint bővítik tudásukat, és műve­lődjenek. Folytathatjuk a testneve­lés és a sport minden ágát. Századunknak igen gazdag és igen értékes könyvtára van. Századunk minden tagja rendszeresen olvassa a könyveket. Könyvtárunk különösen politikai könyvekben gazdag, van­nak aztán szépirodalmi és szakköny­veink is. Ebben a könyvtárban a könyveket olvasva megismerkedünk a a múlttal, de egyben megismerke-. dünk a jelennel is. Haladó költőink müveit mindegyikünk figyelmesen és örömmel olvassa. Oroszból fordított könyveink elénk tárják a szovjet ember életét és mi egyre-másra sajátítjuk el tapaszta­latainkat. Továbbá könyvtárunkban sok könyvet találunk a népi demo­kráciákból is. 1. Május 1. előtti estén fáklyás fel­vonulást rendezünk. 2. A helyi Nemzeti Bizottság épü­letét feldíszítjük. A pionírgyűlés végétért. Előkerültek a játékok. Sakkozni kezdtek. Mások kezében peregve ugrált a kocka és az „Ember ne mérgelődj” játék fölölt hangos kacaj hangzott. A micsurinis- ták az egyik sarokba gyűlve komoly beszélgetésbe kezdtek. Tavasz van, sok a munka, nagyok a feladatok .., Átmentem a másik szobába• Ez a fiataloké. Előző nap volt gyűlés. Most csakúgy összejöttek. A rádió félhan­gosra tompítva szólt. Ibos Jenő és Kovács Tamás szótlanul, a hangszó­róra nézve hallgatták. A bemondó acélos hangja öntudatosan fel-felhang­zott: Dunapentele ma már nem... Az egyik csoportban vita támadt. Melléiük léptem. Simkó Gyula a szere­lő, ki Rimaszombatban jár dolgozni erős vitába kezdett Molnár evtárssal a gépesítésről. Póznán Dezső moso­lyogva figyelte őket• Üj tag és talán azért avatkozott bele. Pedig a vita egyre hevesedett. Simkó elvtárs sze­rint az ipart, a gépesítési kell először fejleszteni és csak azlán lehet nagy­üzemi gazdaságokat felállítani■ Mol­nár elvtárs pedig úgy érvelt, hogy csak ha a szövetkezet megalakítása után felszabadult a sok munkaerő, ak­kor lehet igazán gépesíteni. Kettévágtam a vitát. Egyszerre kell fejleszteni! Hisz azért hangsúlyozzuk — Gazember, beugrattál. Még nincs annyi ide. Furcsa dolog történt. Alszok Jan­csi rendesen ment a munkába, de megtörténhetne ez minden nap. — Minden nap felkelhetnél rende­sen és nem késnél el a munkából, — mondta Karcsi szemrehányóan Jan­csinak. — Ugyan, egy vagy két ötperc semmiség. — Egy nap semmiség, ha öt percet késel, de számítsd csak ki, hogy egész éven keresztül hány órát tesz ki, ha minden nap öt percet késel, így beszélgettek, mig elértek a mun­kahelyre. Az instruktor ránézett az órájára. — Alszok Jancsi megint késni fog, mormogta magában. Kiváncsi va­gyok ma mit fog hazudni. Késön volt a reggeli, kilyukadt a busz kereke, nem járt a busz, elveszett a cipője. Ezen töprengett, amikor benyitott Alszok Jancsi Karcsival. — Furcsa eset, de megtörténhetne minden nap — mondta az instruktor Jancsinak. — Már én is gondolkoztam ezen elvtárs és úgy gondolom, hogy ezt a hibámat ki lehet küszöbölni. Közele­dik május elseje. Teljesítményem fo­kozni akarom és ezt csak úgy tudom elérni, ha rendesen, időben járok munkába. Csak így tudom május el­sejét méltóan megünnepelni. Dolák János villanyszerelő tanuló. Mindenki persze a saját anyanyel­vén szeret olvasni. Könyvtárunkban cseh, szlovák, magyar, lengyel nyel­vű könyveket találunk. Sok értékes magyar könyvünk van, amelynek nagyszámú olvasója akad. A sportnak mindenki azt az ágát Űzi, amelyet a legjobban szeret. Szá­zadunk minden tagja Tyrs-jelvényt visel. Követői vagyunk • annak a jel­szónak: „Ép testben, — ép lélek!“ Mindent amit mi a népi hadsereg­ben kapunk, szórakoztatás, tanulási lehetőséget — ezt mind népi demo­kratikus rendszerünknek, dicső Kom­munista Pártunknak és mindenek­előtt a szovjet hadseregnek köszön­hetjük, amely felszabadított bennün­ket. Mi a néphadsereg katonái a bé­két őrizzük és védjük, elnökünkkel Gottwald elvtárssal. Mihályi Bertalan, közkatona. a munkásság és parasztság megbont­hatatlan, egyenjogú szövetségét. — Póznán Alfréd elvtársunk, a viccek mestere másról kezdett beszélni. Azt hittem vicc lesz. így kezdte: Kérem- szépen. •. igen képviselőnk van a Nemzeti Bizottságban. Ha nem tud­nátok Kiss Mélánkat a múltkor bevá­lasztották ... Nos ez szép, de már akkor meg kell mutatni, hogy segít­jük őt. Fogadjátok meg. hogyha a technikai ügyek mellé osztják he. ak­kor elmegyünk a kastélyhoz brigád­ra ... Kihívták a szobából. Jász elvtárs és Jankovics elvtárs, a Nemzeti Bizottság elnöke hívattak. — Igaz, hogy itt volt tegnap az új tanító elvtárs? — Igen elvtársak■ Még egy tanítót kapunk. Még jobban megy majd minden mun­ka! — Nagyszerű! — lelkesedtek és elindultunk hazafelé. A kapuban megálltam. Visszanéztem az útra. A kanyarban az esti autóbusz dübörögve fordult a rimaszombati út­ra. Lámpái világítottak, pedig még nem volt sötét. A kékes-szürkés este csak most ereszkedett ünnepi lassú­sággal a házak fölé. Közben az est hűvös szele felerősödött. Beesteledett. Vasárnap délután . • elmúlt. Az ut­cán mindenki hazafelé igyekszik. El­pihen mindenki. Es holnap korán reg­gel derengve ébredünk majd. Frissen, bátran, jókedvűen, mert megkezdünk egy dolgos hetet... HRUBJAK EMIL Könyveket olvasunk — így bővítjük tudásunkat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom