Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-01-30 / 2. szám
r 1952 Január 30 Ül IFJÚSÁG 3 Mit kell tudnia a kerületi konferencia kiküldöttjének A szovjet ember a békéért Minden kerületben és csoportban mindennap fokozzák az előkészületeket a CsISz kerületi konferenciáira, amely arra lesz hivatott, hogy elbírálják az egész kerületi szervezetnek munkáját az elmúlt esztendőben. Ahogyan előkészülnek a konferenciára a csoportok, úgy kell előkészülnie a kerületi kiküldötteknek is a kerületi konferenciákra. Mert attól, hogy hogyan készülnek elő és részt vesznek-e a konferencián függ az egész konferencia sikere. Reájuk hálni a felelősség azért, sikeres lesz-e a konferencia, mit ad a többi csoport képviselőinek, akik ezen részt- vesznek. Hogyan fogják azokat az értékes ismereteket, amelyek a konferencián elhangzottak felhasználni munkájuk megjavítására alapszervezeteikben, amely őket mint küldötteket küldte a kerületi konferenciákra. A küldöttnek mindenekelőtt azt A Beethoven-brigád Ebben az évben közvetlenül aratás előtt, zenekarra tett szert falunk, Malája-Glusica. Addig egy nyafogó harmonikája volt, azt nyikorgatták táncban, lagzin, ünnepségeken. De most a Komszomol-fiatalság mindenféle zeneszerszámot szerzett, olyat is, amit a falu sohse látott. Réztrombitát, meg ébenfából való fuvolát, gombosat. Az irdatlan nagy bombardonon annyi a réz, hogy talán három szamovár kitelne belőle és akkora, hogy az egyéves boci megbúj- hatik benne. Minyka Prohorov — szeszélyes fickó — a nagy dobot választotta magának. Hatalmasabb szerszám, két karoddal sem fogod át. No és a hozzávaló: a verő, meg két fülsiketítő réztányér! De a legharsányabb szavú trombita az én Fegyuskámnak jutott. Már katonánknál is ilyenen játszott és ö kezdeményezte az egész zenekar-dolgot. A hangszer nem éppen nagy es Fegyuska olyan vékony, átható hangokat csal ki belőle, szinte lúdbörzik tőle az ember háta. És ez neki még mind semmi. — Várjon, anyácskám, — azt mondja —- adjanak egy kis időt. Még Beethovent is fogunk játszani Malá- ja-Grusicán! No, esténként próbálgatták a gyerekek a szerszámunkat, a muzsikát. A nép meg jön haza a földekről, pihenni szeretne vagy el- trécselni a tornácon a szomszédokkal, ahogy a nyári estéken szokás. Igen ám, de utcahosszat* itt is, ott is fülszaggató hangok bugyborékolnak. Bábeli hangzavar. A tehenek nem szoktak ilyen muzsikához és elbödülnek, a kutyák szükölnek, vonítanak, a tyúkok felrebbennek az ülőről, csak úgy hull a tollúk, a kakasok se nyughatnak a zenétől, kukorékolnak, holott ez nem egyáltalán az ö órájuk. A Szilva tehénre meg, Prohorovék- ná'l, éppenséggel rájött a happáré. j Az udvaron hüsöl, amikor Minyka | hirtelen rákezdte, mindkettővel, dobbal és tányérokkal — egyszerre. A Szilva, mintha leforrázták volna, kitör a karánból és neki a kerítésnek, kiskapunak, rohan hanyatt-homlok végig az utcán. Tehén, de azért nincsenek kötélből az idegei. Még jó, hogy nem tett nagyobb kárt, nem nyomorított meg senkit. Akkor megmondtuk a gyerekeknek: — Mire ti Beethovenig eljuttok, minden jószágunk megvadul. Bele is egyeztek, hogy majd kiviszik a hangszereket a mezőre, ott próbálgatják. Persze, nem dologidőben. De kiderült, hogy így se jó. Mert ebédszünet van, a brigádok lehevernek, pihennek egy órácskát, ők meg elő veszik trombitájukat, a dobot és rajta. Ezt megint csak nem bírják az emberek idegei. Ráadásul ég a munka, aratás ideje van, drága minden óra. Türték-türték egy darabig, de aztán felvetették a zenekérdést a kol- hozgyülésen. Prohorov apó kereken kijelentette: — Inkább lenyúzom a bőrt Minyka dobjáról, de az aratási tervben ne essék hiba. Anna, a szomszédasszonyunk is, fia ellen fordult és szemére vetette: — Tegnap este dagasztottam. Odaviszem a teknőhöz a sót, hát éppen abban a pillanatban fúj bele a trombitába, teli tüdővel! Ijedtemben az egész zacskó sót beledöntöttém a tésztába. Más portákról is csak úgy dőlt a panasz. . Hogy a tyúkok egészen megker- gültek a zenétől, már alig-alig tojnak. A pásztorok nem győzik a munkát, mert a jószág ijedtében beveti magát az erdőbe, este alig bírják J visszahajtani. (Befejezése következik.) Hatalmas szívó-kotrógép a kommunizmus építkezésén A sztálingrádi hajógyár dolgozói az elmúlt évben a kommunizmus építkezései számára a »Sztalingradszkij 1« elnevezésűhidromechanikus kotrógépet készítették el, amelyet nemrégen kujbisevi vízi-villanyerömű építésére küldtek. Ez a hidromechanikus kotrógép 640 tonna súlyú, a rámával együtt 58 méter. A csövek hossza összesen 500 méter hosszú. Ennek a kotrógépnek a fö villanymotorja 4.400 kw kapacitású. Egyetlen nap alatt ez a kotrógép 1200, sőt 1500 vágón hígított földet juttat az építkezésre és így 25.000 ember munkáját helyettesíti. A szovjetemberek a Béke Világtanács felhívásának aláírásával újból kifejezésre juttatták rendíthetetlen békeakaratukat. Minden egyes aláírás vallomás a Szovjetunió békés törekvései mellett. És ezeknek a vallomásoknak hitelük van, mert olyanok írták alá a nevüket, akik megszüntették a kizsákmányolást, olyan emberek, akik a Nagy Honvédő Háború éveiben szétzúzták a fasiszta hordákat, most pedig a kommunizmus nagy művét építik gyárakban, hányákban, munkahőstettekkel keltenek csodálatot és új, dús termőfölddé varázsolják a sztyeppék és sivakell jól tudnia, hogy mi a kerületi konferencia és mi annak a jelentősége. Éppen ezért át kell tanulmányoznia a szervezeti rendnek azt a részét, amely a kerületi konferenciák és jelentőségeikről beszél. Szervek, melyek a kerületi konferenciákat vezetik, ezek: a járási konferencia, a járási bizottság és a járási bizottság elnöksége. Azután a szervezeti szabályzat megállapítja azt, hogy a járási konferencia dönt a járásban levő CsISz- csoportok közös ügyeiről, elfogadja a járási bizottság jelentését, tárgyal és határoz a beadott javaslatok szerint. Elnököt, a kerületi bizottság javaslatára a járási bizottság titká- kárát, a járási bizottság tagjait és azok helyetteseit, számlaellenöröket és kiküldötteket a kerületi konferenciára választ. Éppen most a járási konferenciák előtt minden csoport küldötteinek tudatosítani kell küldetésük fontosságát a járási konferenciákra. Minden alapszervezet a küldötteit a járási konferenciákra a legjobb tagok közül választják, akikről feltételezhető, hogy nem élnek vissza a bizalommal és a járási konferenciáról sok ismeretet és a csoport részére sok olyan újítást hoznak, amellyel meg tudják javítani a csoport munkáját, éppen azon ismeretek és tapasztalatok alapján, amelyeket a kerületi konferencián szereztek. A járási konferencia küldötteinek le kell tudni mérni küldetésük fontosságát, mivel rájuk nagy felelősség hárul, mert nem szabad visszaélni azzal a bizalommal, amelyet beléjük helyezett alapszervezetünk egész tagsága. Rajtuk múlik, hogy a járási konferenciáról minél több ismeretet és tapasztalatot elhozzanak. Éppen ez a feladata a küldötteknek, tudni másokat tanítani és tudni másoktól tanulni. Mások tapasztalataiból, amelyeket egész év munkája nyomán szerezhet. A küldötteknek úgy kell értékelni részvételüket a járási konferencián, hogy nem lehetséges mindenki számára, és éppen ezért eszerint kell cselekedniök. Éppen ezért itt felmerül minden küldöttben a kérdés, hogyan kell elkészíteni a jő hozzászólást, amelyből a többi csoportok képviselői tanulni tudnak. A hozzászólásnak nem kell tartalmaznia mindazt, amit a csoport az elmúlt konferencia utáni elmúlt időben tett, hogy ne váljék a konferencia az évzáróközgyülés jelentésévé. Hozzászólásnak szólni kell a csoport különböző szakaszokban kifejtett munkájáról, az egyes akciókról, összegeznie és kimerítenie kell az összes fogyatékosságokat és munkaakadályokat az egyes munkák elvégzése közben. Hogy a kiküldöttek megtudják, hogy miért sikerül valami nekik, hogyan segített nekik a járási bizottság. Mit kellene javítani a járási bizottságnak munkájában, amelyet a különböző akciókra és a csoportok segítségére fejt ki, hogy munkájukban és a nehézségek elhárításában valóban tanácsadó legyen. Fontos feladata még a kiküldöttnek, alaposan áttanulmányozni a járási bizottság jelentését, a bizottság munkájáról, amelyből ki kell indulnia a hozzászólás előkészítésének és ezt helyesen és aprólékosan megbeszélni a kiküldött saját alapszervezete vezetőségével. Nagy felelősség hárul a küldöttre az új járási bizottság választásánál is. Itt tudnia kell a küldöttnek azt, hogy nagy részben tőlük fog függni, hogyan fog a jövőben dolgozni az általuk választott járási bizottság és hogyan fogja tudni vezetni a járásban levő összes csoport munkáját. A járási konferencia után a küldött feladata alapvetően az, hogy megismerteti a csoport összes tagjaival a konferencia eredményeit. A küldöttek beviszik az alapszervezetekbe a konferencia szellemét, hogy kezdjenek el jobban dolgozni a többi csoport gazdag és új tapasztalatai alapján, amelyeket a járási konferencián hallottak. A küldött feladata szép, éppen ezért felelősségteljes is. Éppen ezért a küldötteknek a konferenciára alaposan fel kell készülniök. Feladatuk az, hogy megjavítsák saját alapszervezetük és a járás összes alapszervezeteinek munkájt. (Sm.) tagok meddő földjeit. Nap-nap után érkeznek levelek a Szovjet Békevédelmi Bizottsághoz. Ezekből a levelekből a szovjet emberek békeakarata tükröződik. A békés építés szene Olvassuk el Alekszandr Tyuren- kov, a Donyec-medence egyik vájárjának keresetlen sorait: „Gorlovka, a mi kis városunk nyolc évvel ezelőtt, mint az egész Donyec-medence, romokban hevert. Felépítettük. A vidéken csupán ebben az évben 500 többemeletes lakóház, rengeteg családi ház épült, meg iskolák, könyvtársak, klubok. Újjáépült a bánya is, amelyben nagyszerű gépekkel termeljük ki a szenet. Ezek a gépek megkönnyítik munkánkat és megnövelik termelésünket. Mindezt a békés életnek köszönhetjük. És mi jobb munkánkkal, több termelésünkkel szolgáljuk a békét, amely ezeket a lehetőségeket biztosítja számunkra. Minden szerelvényünkön, amely a kibányászott szénnel elindul, ez a felirat áll: „A békés építés szene“. Mit tettél ma a békéért? Ivan Borodulin, a leningrádi munkás igy ír: „Minden este, amikor munka után hazatérek, felteszem a kérdést: mit tettél ma a hazádért, mit tettél ma a béke ügyéért ? És akkor elégedetten felelek önmagámnak: ma két normát teljesítettem és munkám minősége kiváló volt. Ezzel járultam hozzá a béke megvédéséhez ... Üzemünk kollektívája most gyönyörű munkát végez: a moszkvai egyetem építésének megrendelésein dolgozik. íme: amíg a másik oldalon haditámaszpontok, új katonai berendezések, repülőterek építése folyik, mi a nevelésnek, a tudománynak emelünk oly gyönyörű hajlékot, amelynek nincs párja a világon. Ez a béke építkezése!“ Nem látom, de érzem ... Megrendítő az a levél, amelyet Platon Scserba, a Nagy Honvédő háború egyik rokkantja juttatott el a Békevédelmi Bizottsághoz: „Tőlem nagy áldozatot követelt a háború, amelyet a hitleristák kényszerítettek ránk: elvesztettem a szemem világát. Hazám megvédéséért szívesen hoztam meg minden áldozatot, de most fáj, hogy nem láthatom a hatalmas építömunkát, ami szovjet hazánkban a Nagy Hovédő Háború győzelmes befejezése óta fo-. lyik... Nem láthatom, de érzem .. . Érzem, mit jelent a béke és érzem, hogy mi- lyeif nagyszerű eredményekkel gazdagította már eddig is hazánkat... Mindezt a békének köszönhetjük ... Amikor a békeivet letették elém, nem láttam rajta az aláírások soka1951-ben olyan szerencsében része■ | sültem, hogy két új szovjet filmben is jelentős szerepet játszhattam: »Az aranycsillag lovagjá«-ban ss a »Do- nyeci bányászokéban. Mindkét szerep fontos állomása művészi pályafutásomnak: mindkettőben, a szovjet ipr- szág mai élete, a szovjet emberek békés alkotómunkája és gondolatvilága tükröződik. »Az aranycsillag lovagjá«-ban Kandratyevet, a Kommunista Párt kerületi titkárát alakítottam. Ez az ember a nép becsületes és okos vezetője, egyben figyelmes elvtárs, aki mindenkor megszívleli a tömegek szavát. A »Donyeci bányászokéban Sztyepán Nedolja bányásznak, a szocialista munka hősének, szerepét játszottam. Élete pontosan visszatükrözi azokat a nagyszerű változásokat, amelyek a bányászok életében és munkájában a szovjethatalom évei alatt végbemenságát, csak megmutatták, hová írjam a nevemet. De a kezem szilárdan, erős akarattal rótta oda aláírásomat ...“ Mi, szovjet anyák Az anya a halál és rombolás ellensége — mondja Gorkij. A nagy író megállapítását igazolják ma a szovjet asszonyai is, amikor élesen állást foglalnak a háború ellen és elszántan, lelkesen' kiállnak a béke mellett. „Mi, szovjet anyák _ írja a Hős Anya, az érdemrenddel kitüntetett hetvenéves Darja Nyemová — szeretőire neveltük gyermekeinket és nem arra, hogy kirabolni, legyilkolni menjenek más népeket... Mi nem neveljük gyűlöletre gyermekeinket más népek ellen, mert más a bőrük színe és más nyelven beszélnek ... Mi: asszonyok, anyák, feleségek, nővérek és leányok gyűlöljük a háborút és békét akarunk ... Jekatyerina Szekerzs 42 esztendei értékes pedagógiai munkássága után ment nyugalomba. Megkapta a Lenin-rendet és az ÖSzSzSzK Érdemes Tanárnője címet. Az aláírás alkalmával így írt: „Mi, pedagógusok és anyák nem maradhatunk tétlenek, amikor az amerikai agresszorok Koreában folytatott állatias kegyetlenkedéseiről olvasunk. Növeli cselekedeteik súlyosságát, hogy az ENSz zászlajával leplezik az emberiség ellen elkövetett bűntetteiket, A világ becsületes embereinek össze kell fogniok, hogy megakadályozzák az új háború kirobbantását. Megálljt kiáltunk a háborúnak! A százmilliók roppant kórusában harsányan zúg az alkotó szovjetnép hangja.“, Az ifjúság szava Sok levelet kap a Szovjet Békevédelmi Bizottság az ifjúság köréből is. Alekszandr Bicskov, a moszkvai rendezőpályaudvar ifjúmunkása levelében elmondta, hogy az elmúlt háború megakadályozta tanulmányai befejezésében. A háború befejezése után a dolgozók esti iskolájában tanult tovább s az idén, amikor végzett, beiratkozott a közlekedési főiskolára. „A szovjet ifjúság — írja levelében — szívéből köszönti minden külföldi békeharcos barátját... Bennünket az a vágy tölt el, hogy minden tudásunkat a nép javára fordítsuk. Számunkra a béke mindent jelent, ezért harcolunk a béke érdekében és ebben a harcban fegyvertársul hívjuk a világ valamennyi országának fiatalságát...« A levelek, amelyek a Békevédelmi Bizottsághoz érkeznek, mind egyet sugároznak: a szovjetnép békét akar! tek. A filmekben szereplő igaz emberek jelleme és életszerűsége már eleve biztosította a sikert. Az 1951-ben készült szovjet filmek lelkes visszhangra találtak hazám határain túl is, hiszen a munka és a béke nagy eszméit hirdetik. Erről külföldi utazásaim közben alkalmam volt meggyőződni. 1952-ben újabb nagy feladatok állnak a szovjet filmművészet előtt: még tökéletesebben kell bemutatnia a szovjet emberek békés-munkáját és a kommunizmus építése terén elért nagyszerű eredményeket. . Nagyszerű, boldogító tudat, hogy munkámmal én is résztvehetek ezeknek a feladatoknak megoldásában. Legközelebb szovjet vasutasokról szóló filmben fogok játszani, amelyet Leonid Lukov, a »Donyeci bányászok« rendezője készít. BORISZ CSIRK0V A szovjet film a béke ü^yét szolgálja f
