Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-01-30 / 2. szám
Ol IFJÚSÁG 1952 január 30 Qíur 3CeLLár r>c/l szívnák nép. nagy ébresztvpe“ Jűlius Fucsíktól tanulunk élni, dolgozni és győzni Rozsnyón az olvasókörök vezetői járási konferenciát tartottak Július Fucsik: „Üzenet az élőknek“ című könyvéről „Mi, bolsevikek á nemzet mélyéről emelkedtünk fel, értékeljük és szerotjük történelmünk — és a többi nemzet történelmének dicső eseményeit. Jól tudjuk, hogy a szocializmus által lehetővé tett kibontakozás, minden nemzet történetére és az általuk felszínre hozott eredményekre támaszkodik. Rá kell. mutatni a nemzetek történetének igazi értelmére, hogy biztosítsuk nemzetünk és a többi nemzet dicső jövőjét“ — mondotta Molotov elvtárs 1939-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 22-ik évfordulóján. Mi, csehszlovákiai magyar fiatalok, tanulni akarunk a szlovák nép történelméből, tanulni akarunk azoktól, akik a haladásért, az elnyomás ellen harcoltak, tanulni akarunk Ján Kollártól is. Hazaszeretetei, az emberiség haladásába vetett végtelen hitet és gyűlöletet az elnyomók ellen. Tanulni akarunk, hogy a szlovák dolgozókkal még szorosabban összeforrva építsük fel hazánkban, Csehszlovákiában a* szocializmust. A francia felvilágosodás eszméje Közép-Eurőpában is követőkre talált, de a fiatal és gyenge burzsoázia még nem képes leszámolni a feudalizmussal. Ennek azonban nemcsak gyengeség az oka, hanem a francia forradalmat figyelemmel követő burzsoázia attól félt, hogy ha forradalomba mozgósítaná a néptömegeket, azok nem állnának meg a burzsoázia célkitűzéseinek. Ezért inkább megalkuszik a királlyal és a földesurakkal. A fiatal burzsoázia nemzeti mozgalmadat hoz létre, melyek harcot hirdetnek az elnyomás ellen a nemzeti nyelv szabad használatáért, a nemzeti szuverenitás elismeréséért. Ilyen a társadalmi helyzet, ni kor Kollár tevékenykedni kezd Pesten, mint evangélikus pap. Az iga'’, hogy nem látott mindenben tisztán és sajnálatos tévedésbe esett az 1848-as ^magyar szabadságharccal kapcsolatban is, de ennek ellenére Kollár a ; szlovák nép egyik legnagyobb fia. Költészete a halad* utat tört a jövőbe. Eszméi még ma is segítik harcunkat az igazi szocialista hazafiasságért, a burzsoá-na- eionalizmus és a kozmopolitizmus ellen. „Szláva leánya“ című költeménye a csehszlovák kultúra egyik értékes gyöngye. Kollár e müvében felcsillantotta a szláv nemzetek előtt a Szabadság gondo'atát és tudatára ébresztette a népeket, hogy elérhető a szabadság. Müvében harcolt a nemzeti nyelv, a nemzeti kultúra elnyomása ellen. Szabadságot, egyenlőséget és együttműködést akar a nemzetek között. Hazafiassága és nemzeti öntudata a múlt haladó hagyományaira támaszkodik. Büszkén emlékezik meg Húsz Jánosról is. Kollár hisz az emberekben, akik megvalósítják az ö álmait, megteremtik a szláv népek szabadságát. „Hazafi“ című versében így ír: „Gyáva jajgatás, üres szavalás nem segíthet a nemzeten — csak a férfias szív és a tett*’1. Kollárt a burzsoa esztétikusok elferdítették, hamisan értékelték, minderről beszéltek vele kapcsolatban, csak arról nem, ami valóban halhatatlanná tette. „Kollár... a leígázott szlávok énekese volt... Szerette az orosz nemzetet, mint a leghatalmasabbat a szlávok között, amelyik mindig megtanította az idegen támadókat. Nem a cárizmustól, hanem éppen az orosz nemzettől várta a szlávok felszabadítását. Kollárnál a szláv közösség eszméjét mélyen áthatotta a humanizmus és a nemzetek szabadságának szelleme“ — mondotta Fagyajev elvtárs. Ha ma élne Kollár, örömmel látná a Szovjetunió által felszabadított szláv nemzeteket, melyek a haladás első vonalában harcolnak az emberiség boldogabb jövőjéért, a békéért. Több, mint 100 évvel ezelőtt egyik epigrammájában így írt Kollár: „Ne hidd, hogy addig jobb lesz az élet. Míg a trónnak szolgál a világ És nem a trónok szolgálják a népet!“ Ma Kollár hazájában a nép az úr és boldogan, munkaversenyben testvéri egyetértésben és összefogásban a többi nemzettel épít még egy szebb hazát, boldogabb életet. P. Sz. B. Az olvasókörök már megkezdték munkájukat. A CsISz járási bizottságai többek közt az érdeklődés fokozása és az olvasókörökben átvett könyvekről szerzett ismeretek kibővítése céljából járási, helyi és a csoportok keretén belül konferenciákat rendeznek. Egyik ilyen járás a rozsnyói is. A CsISz járási bizottsága Rozsnyón konferenciát rendezett Július Fucík' „Üzenet az élőknek“ című könyvéről. Január 13-án reggel úgy 8 óra tájban Rozsnyó főutcáján az olvasókör vezető csoportjai siettek a gimnázium irányába, amelynek nagytermében konferenciát tartottak nagy nemzeti hősünk, Július Fucsik könyvéről. Már az utolsó kiküldöttek is elfoglalták helyüket. Néhány perccel a kezdet előtt vidám ének csendül fel a teremben. A hatalmas helyiség csupa öröm, vidámság. Pontosan 8 órakor megérkezik a konferencia elnöksége, amely ifjú bányászokból, munkásokból és a Szövetség funkcionáriusaiból áll. Ebben a pillanatban hatalmas taps zúdul fel, amellyel a konferencia kiküldöttei a Július Fucsíktól tanult optimizmusukat és örömüket fejezik ki. Csap elvtárs megnyitja a konferenciát. Utána a CsISz kerületi bizottságának tagja megtartja beszámolóját Július Fucsíkról. Fucsik újságírói működéséről beszél, az ö megtörhetetlen akaratáról, lelkesedéséről, a Szovjetunió, Sztálin elvtárs és a Párt iránti szeretetéröí. „Fucsik meghalt“, üzenete azonban halhatatlanná tette . .. hangzanak ezek a szavak az elcsöndesedett teremben . .. „Tanuljunk tőle dolgozni, harcolni és győzni!“ Igen, mi tanulni fogunk tőle és üzenetének szellemében folytatni fogjuk megkezdett hatalmas munkáját — hazánk szocializálását. Megkezdődik a vita. Az első felszólaló egy fiatal bányászta none, Gerenda János elvtárs. „Július Fucsíktól tanulok a munkában igazi boldogságot látni“. — Fucsik elvtárs gyakran járt a bányászok közé, erről egy egész sor példa tanúskodik. „Mikor elolvastam az „Üzenet az élőknek“ című könyvét, ez volt az első, amely megtanított az életre éc a munkára egész másképpen nézni. Ez a könyv vezetett már két évvel ezelőtt is és megmutatta hazánk építésében a legbecsületesebb helyet — s ez a bányászat“. Marton elvtárs, a következő felszólaló beszél Fucsik könyvéről. „Miben veszek példát Fuciktól? Ez az ö munkában való lelkesedése és a győzelembe vetett szilárd hite. Törhetetlenséget tanulok tőle az új ismeretek elsajátításában“. Kriák elvtársnő, a CsISz betliari helyi csoportjából, Lídia Piachá alakjáról beszél. Amikor felvették a CsKP-be, Fucsik elnevezte öt: ,T ".nv. különösen kemény ércből“. Kriák elvtársnö megszerette őt és példája nyomán ő is szorgalmas munkával készül a Pártba való felvételre. Slavuch Olga elvtársnő a következőket mondja: „Funkciómat, amely- lyei a járási bizottság megbízott, miidezicteig nem végeztem úgy, mint kellett volna. Keveset jártam az egyes csoportokba, keveset látogattam Szövetségünk tagjait. Higyjétek el, szágyenlem ezt. S ma, amikor látom és elképzelem, hogy hogyan dolgozna az én helyemben Fucsik elvtárs, aki egészen bizonyos hogy rendszeresen segítene ott, ahol arra a legnagyobb szükség van, ezért én is meg akarom változtatni eddigi munkamódszeremet. Fucsik könyve „Üzenet az élőknek“, ez az én tankönyvem. Elvtársak, itt ígéretet teszek, hogy igyekezni fogok minél többet segíteni Szövetségünk tagjainak nevelésében, hogy ezek Fucsik méltó utódai lehessenek“. Prop Gyurka bányász felszólalásában többek közt ezeket mondotta: „Fucsik hősiessége számomra is példa még a bányában is, fejtés közben. Néha, amikor kedvem támad megpihenni és néhány percre leülni, eszembe jut Fucsik élete. így sikerül legyőznöm pillanatnyi gyengeségemet. és még erősebben megragadom a fúrót. S ebben a pillanatban mintha különös erő ösztökélne fekete aranyunk további bányászá- sához“. így beszél Závodsky András, a CsISz slavosi üzemi csoportjából és Zabka János Rozsnyóról is. így beszélnek a többi felszólalók is. Fu- cik üzenetéből lelkesedést és lendületet merítenek további munkájukhoz s céljuk Július Fucsíkhoz hasonlóvá válni. A vita befejezése, úgyszintén tele lelkesedéssel. Az igazság hatalmas ereje, amely I'ucsik könyveiből áramlik minden becsületes ember életébe, mint egészséges pezsgő vér. Lehetetlen élni és nem teljesíteni Július Fucik üzenetét. Ezek a szavak áthatják a kiküldöttek gondolatait. Július Fucsik üzenetét talán így lehetne a legjobban kifejezni, ahogy ö maga is mondta: „Ahol az ember, ott az élet, ahol az élet, ott harc is van. Ott a harc, az újért, harc a régivel, harc a jövőért, harc a tegnappal, harc, az egészségesért, harc az elhalóval“. Zs. Mytník, Kassa. (Sm) ZIKMUND SZKIBA: /Q brií királylány lefogyott... Újsághír: Megszavazták a brit parlamentben azt a javaslatot, hogy Margaréta hercegnőnek és Erzsébet trónörökösnőnek emeljék fel évi „zsebpénzét“... A brit királylány lefogyott. Óriási gond emészti most, mert pénze már — már elfogyott, fogához ver minden kis hatost. Erről beszél a parlament: „Nem vitás, itt segíteni kell. Szegényke, majdnem tönkrement — feljavítja sorsát hatezer.“ Sercen a toll a taps nyomán s nincs már ránc a szűzi homlokon; a brit gyermekek nyomorán jól élhet a királyi rokon. Szántó L. György fordítása. A munkahelyen történő nevelés a kommunista nevelés alapja Az üzemi Komszomol-szervezetek mindennapi munkájukban Lenin elvtárs bölcs tanítását érvényesítik. A munka hatását mindinkább igyekeznek az ifjúság nevelésére kihasználni, kiszélesíteni a fiatalok, lányok és fiúk kezdeményezését a szocialista munkaversenyen keresztül. Minden egyes tag legszélesebbkörű bekapcsolása a munkába, elérni, hogy a versenyben mindenki a legjobb eredmények elérésére törekedjen, ezek a Komszomol fő munkamódszerei az üzemben. Hogy hogyan valósítják ezt meg a „Krasnyj svejnik“-üzem komszomolistái Lenin"rádhan, arról szól G. Oseverorá brosúrájának egyik részlete: „Komszomolszervezet az üzemben“. Lenin elvtárs, a Komszomol III. Kongresszusán beszédében a kővetkezőket mondotta: „Az Ifjúsági Szövetség tagjának lenni annyit jelent, dolgozni úgy. hogy munkánkkal és erőnkkel a közös ügyet szolgáljuk“. Ma közös ügyünk a terv teljesítéséért vívott harc. A munkacsoport munkája, politikai és szervezeti munkájának szín\ronaía a eszerint ítélhető meg, hogy az ifjú munkások hogyan dolgoznak munkahelyeiken és mennyiben segítik a kommunizmus kiépítéséért vívott harcot. A munkacsoportnak az ifjúságot a munkához való szocialista ver- szonyra kell neveim. A munkahelyen harcolni kell a fegyelem megszilárdításáért, el ke'il érni azt, hogy minden ifjúmunkás állandóan fokozza a munka termelékenységét, hogy a munkahelyeken valóban példás tisztaság és rend legyen, hogy takarékoskodjanak az anyaggal. A 100 százalékos teljesítmény az ifjúmunkás legalapvetőbb kötelessége és a haza számára vállalt legfontosabb kötelezettségvállalása. A munkacsoportnak gondoskodnia kell arról, hogy minden fiú és lány ne- csak napi normáját, hanem azt magasan túlteljesítse és így szilárdítsa hazánk hatalmát. A munkacsoportnak az ifjúmunkásokat, arra keli nevelnie, hogy állandóan igyekezzenek magukat tökéletesíteni, segítenie kell nekik a technika legújabb vívmányainak elsajátításában, ki kell fejlesztenie bennük az alkotni akarást, az újítás és találékonyság utáni vágyat. Hogyan lehet az ilyen munkát megszervezni és mit tehet ebben a (Folytatás az 5. oldalon.) Az a tény, hogy napról napra eredményeket érünk el a szocializmus építésében, hogy egyré szépül és erősödik hazánk, nem terelheti el figyelmünket arról, hogy az ellenség acsarkodva, dühösen nézi sikereinket és minden eszközt megragad, hogy munkánkat akadályozza, hogy eredményeinket tönkretegye. Mikor kicsúszik kezéből a politikai és gazdasági hatalom, az ideológia frontján; az irodalomban, a művészetekben és a tudományokban indít elkeseredett támadást. Ez ellen harcolni nem a legegyszerűbb dolog. A kapitalista társadalom nevelt embere sokszor hosszú vívódás után találja csak meg a helyes utat a dolgozókhoz, a béke útját. Ilyen nehezen jut el Olteanu professzor a „Győz az élet“ c. román film fö hőse is annak felismeréséig, hogy a nép szolgálata, a győzelembe vetett hit, a szívósság hozza meg a munka gyümölcsét. Azok, akik a tudomány „tisztaságáról“ szavalnak Nyugaton, pusztító mérges gázok felfedezésének szolgálatába állították tudásukat, hogy embermilliókat pusztítsanak el. Akik ezektől a tudósoktól akarnak tanulni, ezeket választják példaképeiknek, a nép és a béke ellenségei. Olteanu professzor egy eredménytelen kísérlet után, melyet az ellenség szabotálása okozott, nehezen, de visszanyeri önbizalmát, a szovjet tudósokat állítja maga elé példaképnek. Látja, hogy a munkások bíznak benne, eredményeket várnak tőle és fiadjujtöz az (Let tál munkatársai fáradságot nem ismerve segítenek neki. A második kísérletnél a Párt segítségével leleplezik az ellenséget, amelyik az üzemet akarta felrobbantani s boldog örömmel látják a nagy olvasztóból kiömlő tiszta acélt, Ol- teano professzor és munkatársai kitartó kísérleteinek eredményét. A fiatal román filmgyártás erőteljes léptekkel halad a szocialista-realista filmművészet felé. S bár „Győz az élet“ c. film még nem mentes a polgári filmgyártás hatásaitól, de minden lehetőség megvan arra, hogy ezt nagyon rövid időn belül kiküszöbölje. Ifjúságunk sokat tanulhat a filmből. Megtanulhatja azt, hogy az el- í lenség nem alszik, igyekszik mindenütt munkánkat akadályozni, rombolni. Megtanulhatja azt, hogy az éberség minden CsISz-tag kötelessége. P. Sz B. Jelenet az „Élft győz“ című román filmből.
