Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1952-01-30 / 2. szám
01 IFJÚSÁG 1952 január 30 A nyugatnémet hadsereg sorozó irodájában. Újonc: „Majd még csak most mutatom meg, boys, hogy a minősítésem Auschwitzből és a varsói gettóból való. Amerikai kiképző tisztek: „Csak ne hencegj nagyon, ismerjük mi is a szakmánkat, épp most jöttünk Koreából. A nyugatnémet ifjúság visszautasítja Adenauer politikáját Minden nappal közelebb kerül Nyugat-Németországban Adenauer bonni lakáj-kormánya a háborús politikához. Ezzel szemben legjobban a német ifjúság foglal állást, amely aki a békéért folytatott harc legelső vonalában áll. Január 13-án, vasárnap például az ifjúsági szervezetek kiküldöttei Münchenbe mentek egy konferenciára. Ezek a fiatalok képviselték az egész Bajorország fiataljait. Nem leszünk ágyútöltelékek. A katonai kabát nem a német ifjúság öltözéke, hanem a halálé. — hangsúlyozták a határozataikban. Azután felhívták az egész német ifjúságot, hogy hozzon határozatot a konferencia a német ifjúság besöro- zása eUen, amely sorozást február elején akarják megejteni. Ahogy a Csehszlovák Távirati Iroda jelenti, az Alsó-Szászország Lehrte város szétbombázott negyedeiben élő ifjúság tüntetett az ellen a törvényjavaslat ellen, melyet az érdekében akarnak hozni, hogy a katonai kötelezettséget a fiatalkorúakra is ki terjesszék. A lakosság nagy tömegével a fiatal békeharcosok is kivo nultak a város utcáira. A menet élén egy horogkeresztet vittek a kővetkező felírással: — „Ezúttal hélkü-, lünk!“ — ... A sorozás ellen egy- milliókétszázö tverve zer nyugatnémetországi fiatal tiltakozott Nyugat-Németországban. Az Adenauer kormány előkészítő törvényjavaslata ellen pedig „AEG“ müncheni elek- troüzem üzemi tanácsa tiltakozást adott ki, amelyben élesen elitéli azokat a terrorisztikuS intézkedéseket, amelyekben Adenauer megkísérli bevonni a fiatalságot a felújított náci hadseregbe. (Sm) A világ ifjúságának harca a békéért EGYIPTOM Az elmúlt szombaton egy ?'%%p- tomi városban, Izmailban, véres harc robbant ki az egyiptomi partizánok és az angol katonaság között. Az angol katonai vezetés kénytelen volt nehéz tankokat felvonultatni az egyiptomi partizánok ellen. Vasárnap az angol katonaság tankokkal és páncélosautókkal megerősítve behatolt Izmai! munkásnegyedeibe és házról-házra járva brutális gyilkosságokat hajtott végre. Hétfőn az említett városban az egyiptomi lakosság brutális gyilkolása tovább tartott. Ezen okok miatt Kairóban, az ország fővárosában, ostromállapotot hirdettek ki. Az egyiptomi diákság látva az angolok barbár pusztítását, kivonult Kairo utcáira és hatalmas angolellenes tüntetéseket hajtott végre ismét. A rendőrség megkísérelte, hogy a tüntetőket szétzavarja, de ez nem sikerült. Ekkor belelőtt a tüntető egyiptomi if júságba. Két egyiptomi diákot megöltek és mintegy húsz diákot és professzort bebörtönöztek. KOREA Kétmillió négyszázezer koreai fiú és leány a koreai ifjúsági szövetségben megemlékezett a hatéves terv megkezdéséről. 200 ifjúsági tagot, mint a Munka Hősét tüntették ki és 110 ezer tagnak pedig a Köz- társasági érdemrendet adományozták. A fiatal koreaiak nagy sikereket értek el az ellenség ellen vívott harcban is. Az üzemekben egymásután nőnek ki a fiatalok soraiból az új élmunkások, akik a szovjet sztahanovisták nyomdokáin naponta teljesítik túl normájukat. NYUGAT-NÉMETORSZAG Az adenaueri báb kormány „biztonsági megbízottja", akit a német ifjúság a háború miniszterének ismer, nemrégen egy rádióbeszédében bejelentetté, hogy az általános hadkötelezettséget kiterjesztik az 1929- es korosztálytól egészen 1934-es korosztályig a nyugatnémet if jakra. A német nép azonban szembeszáll a bábkormány miniszterének ezzel a A falu a hegyekbe vonul „Az udbások Brekin, Trigova, Kopcsa és Mirkovác községekben fegyverrel támadtak a kulákszövet kezeteket elhagyó jugoszláv szegényparasztokra. A banditák támadására azonban — akárcsak tíz évvel ezelőtt a német fasiszták ellen — a parasztok kapákat, baltákat és kaszákat ragadva ellenálltak és kiverték a faluból az udbásokat.“ 1941 őszén történt. A kis Nyugatboszniai hegyi falu legszélsőbb viskójának küszöbén tópettruhájú, fel- sebbzettlábú fiatal lány tántorgott be. Hosszú kilométereket rohant, hogy a völgyből idejében meghozza a vészhirt: német SS-ek büntetőex- pediciója jön a faluba! — Sokan jönnek — megölnek mindenkit — lihegte elfúló hangon a fö- lébehajló öreg paraszt fülébe. — Nem vittétek be a faluból a sajtot és a juhokat... azt mondták, vörös zászlót tűztetek ki... azért jönnek. Néhány napja nemzetiszínü és vörös zászló lobogott a kis falu legmagasabb házán. A partizánok tűzték ki. A falu azóta bojkottáita a fasiszták minden intézkedését. Ezért adta ki a német SS-tiszt a parancsot: „Kiirtania a falut, nem kegyelmezni senkinek!“ Hajnalodott. A faluhoz vezető mély völgyben a felszálló pára eltakarta az állig felfegyverzett büntető csapatot. Csak a köveken megcsikor- guló bakancsszegek, megkoccanó kula-sok, néhány német káromkodás vagy parancs árulta el, hogy jönnek- Amikor a meredek falu völgy legkeskenyebb részéhe zértek, a fenyvesből panaszos özsírás riasztotta fel a hajnal csendjét. Ez volt a jeladás. Az özsírás visszhangja még ott lebegett a hegyek között, amikor a hegyoldalakról csattogva, dübörögve gördülte!? lefelé a hatalmas sziklák. Azután a régi puskák küldték a megszállók felé a partizánok „üdvözletét“. A rémülettől, a meglepetéstől megborzadt fasiszták ott pusztultak el valamennyien a völgyben. Amikor a Nap a hegyek fölé emelkedett, a völgyben már csak élettelen testek hevertek. A partizánok puskákat. géppisztolyokat, .gránátokat és löszért szereztek. Ezzel folytatták haroukat, így semmisítették meg a fasiszták százait. Tíz év múlt el azóta. Egy éjszakán ismét futva jött valaki a völgyből. Az ö szava is vésztjóslóan csengett: Meneküljetek!... az TJDB-központ- ban megtudták, hogy elhagytátok a kulákszövetkezetet, megtagadtátok a titói3ta rablók intézkedéseinek végrehajtását. Az arcok elsápadtak, s ökölbe szorultak a kezek. — De hiszen a kulákok becsaptak — azért csak nem lehet baj, hogy otthagytuk őket? — kérdezte egy elkeseredett férfi. — A fiam partizán volt, elesett, miért bántanak akkor most. A faluban egyébként már ismerték az udbásokat. Innen is hurcoltak már el embereket, köztük azokat, akik akkor a németek elleni harcot szervezték. De, hogy a kulákok miatt jönnének ... Ezért csak nem küldenek büntetöcsapatot... Sokan először nem tudták elhinni, hogy ezért ugyanazt a sorsot szánják ne kik, amit tiz évvel ezelőtt a német SS-ek. Hajnalban aztán vad lövöldözés riasztotta fel a falut. Az emberek kifutottak a hegyoldalban épült házak elé. Iszonyodva látták, hogy mi történik a legszélső ház udvarán. Néhány bőrkabátos udbás egy ősz embert húzott hajánál fogva az udvaron keresztül. A többi veszetten lövöldözött -a levegőbe. Az ősz embert a nyitott oldalon, kis nyári istállóba vonszolták. Lövés csattant... Az istállóból még kihallattszott a hörgés és a lövéstől megriadt juhok bégetése, amikor a banditacsapat már a következő ház kapuját döngette. A házból egy kétségbesett asszony sírása tört segélytkérően és parancsolóan a falu felé. A hang a régi jeladásra hasonlított... A falu egyetlen meredek vízmosásos utcáján néhány perc múlva szálas férfiak rohantak, baltákat, kapákat, kaszákat szorongatva kezükben a segélytkérö hang-felé. A fülükben a régi jeladás hangja csengett vissza. Amikor a szélső házak felé közeledtek, kattogni kezdett az udbások géppisztolya. Néhányan elestek, s kezük tehetetíenül markolászta a köveket. A rohamozók azonban nem törődtek a kattogással, a golyókkal és elérték céljukat. A harc rövid volt és véres. Az udbás büntető-expedíció keresésére indult újabb fegyveresek a kis hegyi faluba másnap már csak üres házakat találtak. Néhány kulák kivételével, akik a pincékbe rejtöz. tek, eltűnt a falu. Az erdőkbe és a hegyekbe vezető nyomok még frissek voltak. A falusiakat elnyelték a hegyek, az erdők és melyik udbás mert volna utánuk menni azokon az ösvényeken, amelyeken mgfehéredett SS-koponyák voltak az útjelzők. íSz. I.) hazaáruló politikájával. Hatalmas tüntetéseket rendez, amelyek élén a nyugatnémet ifjúság halad. Égy ilyen tüntetésen, amelyik Stuttgart ban folyt le, tiltakoztak az Adenauer kormány háborús politikája ellen. A fiatalság tiltakozott az ellen, hogy belépjen a német zsoldoshadsjreg be. A tüntető ifjúság ilyen jelsza vakkal vonult fel a stuttgarti utcán: „Vesszen Adenauer és kormánya!“ A Recklingshauser Zeitung egy ankétet rendezett, amelyen megkér dezte olvasóit, hogy mi a véleménye Adenauer háborús politikájáról. A megkérdezettek 100 százaléka olyan választ adott, hogy nem akarja újra felvenni a kékszinü egyenruhát. SZOVJETUNIÓ A félévi szünetben sokezer szovjet diák látogatja meg a Szovjetunió szanatóriumait és üdülőit, hogy kipihenje fáradságait és a téli szü netben kihasználhassa a téli sport lehetőségeit. A beutalásokat a különböző szanatóriumokba és üdülőkbe a szovjet diákok ingyen kapják. Költségüket a Nemzeti Biztosító Intézetek fizetik. Akik nem része sülnek még ilyen biztosításban, azoknak is a legminimálisabba kerül az üdülés, mert a költségek 30 százalékát kell csak fizetniük, beleértve az élelmezés, a lakás és az utazás költségeinek 30 százalékát. Moszkvába jönnek a téli szünet alatt a leningrádi, a Ívovi diákok ezrei. Meglátogatják a színházakat, a moszkvai egyetem hatalmas építkezését és egyéb érdekességeit a szép Moszkvának. Moszkvába utazott a leningrádi állami egyetemnek ének- és tánckara is. Ők az egyes, díák- klubokbr.n lépnek fel ének- és tánc- számaikkal. A d'ákok még meglátó gatják a különböző sportintézményeket, korcsolyázó és sízö klubokat és a könnyű atlétikai sportclubokban barátságos mérkőzéseket folytatnak a moszkvai diáksággal. ALBANIA Az albán külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket küldött a jugoszláv kormánynak a jugoszláv felfegyverzett erők határsértése miatt. E jegyzék pontosan, helves idő szerint felsorolja azokat a határsértéseket, amelyet a jugoszláv fegyveres erők az albán határon követtek el. A jegyzék másolatát elküldték az Egyesült Nemzetek Szervezete elnökségének is azzal a megjegyzéssel, hogy kérték az Egyesült Nemzetek Szervezete elnökét, hasson oda, hogy ezeket a határsértéseket szüntessék be. cA lenqqei diákok hoidoq éleiéb-oL Ha megnézed a varsói műszaki egyetem hatalmas épületét, alig hiszed el, hogy néhány évvel ezelőtt még romok hevertek a helyén. Akkoriban a kétkedők azt állították, hogy az egyetemet lehetetlen helyreállítani, helyette újat kell építeni és éppen ezért az egyetem felépítésével még várni kell. Bierut elvtárs, köztársasági elnök azonban kijelentette, hogy az egyetemet újjá kell építeni, még pedig rövid idő alatt. Ezt követel* meg a népgazdaság egyre növekvő szak- emberszükséglete. S az újjáépült egyetem ma Lengyelország legnagyobb főiskolája. Különböző tanszékein több, mint 8.000 diák tanul. Amikor megismerkedsz az egyetem diákjaival, láthatod, hogy a fel- szabadulás óta nagyjelentőségű változások történtek az országban. Az egyetem padjaiban azelőtt magasrangú miniszteri hivatalnokok, nagykereskedők vagy nagybirtokosok gyerekei ültek. Igaz, voltak olyan hallgatók is, akiknek szülei napjában csak egyszer ettek. De hatalmas szívósság és erő kellett ahhoz, hogy valaki a népből keresztülvere- kedje magát az úri Lengyelország főiskoláin. Az egyetem könyvtárában az egyik fiatal így szólt hozzánk: — Cikkében írnia kell arról is, hogyan éltek a szegény diákok az úri Lengyelországban — s ezzel az egyik polcról egy kötetet vett le. — lm, itt olvashat erről. A kötet Stefan Zeromszki lengyel író elbeszéléseit tartalmazza. Az egyik elbeszélésben az alábbi mondatokat aláhúzták: „Szegény diák — a negyedik évfolyam hallgatója. Mikor kora reggel az anatómiai előadásokra siet, úgy lépked, hogy észre ne vegyék a cipője talpán tátongó lyukakat. Az állandó nyomorgás miatt búskomor. Igaz, ezt a búskomorságot könnyen meggyógyíthatná néhány csésze tea, vagy egy jóízű falat. De a baj az, hogy ma még egyáltalán nem reggelizett és az ebédre sincs semmi kilátása.“ így éltek azok, akiknek az apja nem rendelkezett jólmenő üzlettel, vagy nem a miniszteri hivatalnokok egyenruháját viselte. Ha valaki akár egy szóval is tiltakozni mert a fennálló rend ellen, az egyetemről való azonnali kizárás fenyegette. Az idők azonban megváltoztak. Most egészen más ifjúság tölti meg az egyetem hatalmas tantermeit. A gyárakból, üzemekből, falvakból jöttek, szomjúhozzák a tudást és a dolgozó népet akarják szolgálni. A főiskolások hatalmas érdeklődéssel fordulnak a marxizmus-leninizmus tanulmányozása felé. Szemtanúi voltunk annak az érdeklődésnek, amely- lyel az egyetem diákjai a Bolsevik Párt történetéről szóló előadásokat hallgatták. Az előadásokon nemcsak a diákok vettek részt, hanem a professzorok és a tantestület többi tagjai is. Az egyetemi oktatómunkának a szovjet tudomány és technika eredményei képezik az alapját. Akármelyik karra látogatsz el, akármelyik laboratóriumot keresed fel, mindenütt találhatsz szovjet tudományos és technikai irodalmat. Rendkívül nagy az érdeklődés a szovjet tudomány iránt. Az egyetem szoros kapcsolatot teremtett a termeléssel. Az egyetem mellett úgynevezett racionalizáló iroda működik, amelynek feladata, hogy segítséget nyújtson a lengyel munkásoknak az új munka- módszereknek a termelésben való alkalmazására. Az iroda az elmúlt évben mintegy 70 újítási és észszerüsí- tési javaslatot közvetített a gyárak és az üzemek felé. Az egyetem diákjainak segítségével számos üzem munkásai sajátították el a szovjet új- jitők munkamódszereit. Az egyetem előkészítő tanfolyamán 460 fiatal tanul, mindannyian munkások és parasztok gyermekei. Klemens Podszanjkij például parasztcsaládból származik. Hatéves korában vesztette el apját. Anyja egy kúláknál dolgozott, kora reggeltől késő estig. A fiú reggel a falusi iskolába ment, tanítás után estig teheneket legeltetett. — -Ma is tehénpásztor lennék — mondja — ha nem történtek volna azok a nagy változások, »amelyek az egyetemre jutottak. Terveiről beszél. Az előkészítő tanfolyam elvégzése után beiratkozik az egyetem építészmérnöki karára. Az egyetem elvégzése után pedig széles távlatok nyílnak meg előtte. A népi hatalom éveiben mintegy háromezer szakember kerül ki az egyetemről, építészmérnökök, gépészmérnökök, fizikusok, geológusok építészek stb. Sétálgatunk Varsó utcáin, az intézet együk volt növendékével, Andrej Marjinskival. Néhány hete fejezte be tanulmányát az építészeti fakultáson és most Varsó egyik negyedének újjáépítésénél dolgozik. — íme — mutat az egyik épületre, — ezt a házat Jan Stempowski tervei szerint építették fel. Varsóban már tíz épület hirdeti jó munkáját. Pedig mindössze két évvel ezelőtt került ki az egyetemről. Az egyetem igazgatójának irodájában az új intézetek építési tervei láthatók. Nemsokára felépülnek a gépészmérnöki, eiektromérnöki, út- épitömérnöki, geológiai, építészeti fakultások hatalmas, sokemeletes új épületei. A jövő építkezéseinek színhelyén vasárnaponként máris diákok ezrei dolgoznak önkéntesen, hatalmas lelkesedéssel. A gép gyermekei ök, az egyetem új gazdái, urai boldogabb jövőjüknek. L. Pocsivalov (Sm)
