Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-03-19 / 9. szám

Ol IFlOSÄG 1952 március 19 Romániába menekült egy jugoszláv diáklány A legutóbbi napokban a fasiszta Jugoszláviából Romániába szökött egy belgrádi diáklány, Vaska Uzdacj, aki szemtanúja volt Titó fasiszta diktatúrájának. Rankovlcs Ügynökei huzamosabb Időre börtönbe vetet­ték. A román Ifjúsági lap: „Scantcla tineretului“ nyilvánosságra hoz­ta Vaska Uzdac vallomását, amelyből részleteket közlltnk. A fasiszta Jugoszláviában a diá­kok országos viszonylatban is nyo­morúságban élnek. Az egész Bel- grádban csak három intemátus van. A diákok javarésze fabarakkookban él, amely az iskolától pár kilométer­re van. Néhány diáknak egyál­talán nincsen lakása, ezek nyáron a parkokban alusznak, télen pedig pin­cékben és a nagyéptlletek mosókony­háiban. 1951-ben Titóék felülvizsgál­ták a diákságot „megbízhatósági“ szempontból, ezek alapján döntötték el, ki kap ösztöndíjat. Azon diákok­tól, akiket megbízhatatlannak talál­tak, megvonták az ösztöndíjat. Ezek a diákok állásokat keresnek és mint sofőrök és raktárosok dolgoznak, csak így tudják tanulmányaikat foly­tatni. A belgrádi állomáson meg le­het figyelni a diákokat, ahol mint hordárok dolgoznak. Nem csoda te­hát, hogy ilyen életkörülmények kö­zött a diákok megbetegednek, tüdö- bajt kapnak, mert semilyen mód sincs betegségük gyógyítására. A belgrádi egyetemről az utóbbi időben sok diákot kizártak. Példa erre a filozófiai fakultás legjobb ta­nulója, Nikolics Vera, a felszabadító háború résztvevője, akit Titó titkos rendőrsége az egyetemről kizárt. Most éhbérért kénytelen dolgozni egy belgrádi textilgyárban. A belgrádi egyetemeket egymás után fasizálják. A katonai tárgyak döntő helyet fog­lalnak el a többi tantárgyak között. Azon tanulók, akik nem vizsgáznak egy katonai tárgyból, nem folytat­hatják tanulmányaikat. A tudomá­nyokban és kultúrában szorgalmasan propagálják a reakciós és dekadens teóriákat. A legnagyobb reakciós feladatot Titó bizalmas professzorai: Dusán Nedolkovics, Uvalics, Redo- van Lelics, Dragisa Jovanovics hajt­ják végre. A haladó ifjúság bojkottálja az ő elhaladásaikat és nem akarnak ná­luk vizsgázni. A haladó gondolkodá­sú professzorok, minden terror elle­nére ébren tartják az ifjúságban a népi tradíciókat, a szabadság és a proletár nemzetköziség godolatait is, a Szovjetunióhoz fűző barátság gondolatát. Ezért Zemuni és Beranu városokban tömegesen bezárták a haladó gondolkodású professzorokat. Ezek közé tartozik Jelka Sopalovics, aki a belgrádi egyetemen adott elő és sokan mások. Titóék forrón propagálják a jugo­szláv és szerb sovinizmust. Djilasz az egész propaganda apparátusával, újságokban, könyvekben, rádióban, azon fáradozik, hogy a jugoszláv nép egyenrangú a szomszédos népidemo­kráciák népeivel. Azokat a soviniszta dalokat, amelyeket 1944-ben eltávolí­tottak az iskolákból, most újra be­vezették. A jugoszláv kormány szor­galmazza a burzsoa-nacionalista ne­velést és a szomszéd népek gyűlöle­tét. A jugoszláviai nemzeti kisebb­ségek meg vannak fosztva a szabad fejlődés alapjaitól. Legjobb példa er­re a román kisebbség helyzete, akik közül sokat bebörtönöztek és koncen­trációs táborba vetették. A jugoszláv nép nagyon jól tudja, hogy a jugoszláv határon lejátszódó incidensek Titóék kezdeményezésére történnek. Ezen incidensek megren­dezésénél Titóék még nehéz felada­tokra is képesek. Így a szerb Bánát­ban Titó bérencei román és szovjet uniformisba öltöztek és azt hazud­ták, hogy a rossz viszonyok miatt Romániából Jugoszláviába szöktek. A határvidék lakóssága már túl van azon, hogy ezeket elhigyje. A fasisz­ta Jugoszlávia uralkodói barbár mó­don kizsákmányolják a jugoszláv if­júságot. A diákoknak különböző ka­tonai táborokban kell dolgozniok, ezenkívül a belgrádi utcák építésein. Ezen munkáknak semmi közük sincs az önkéntes munkához. Titó fasisz­ta bandája állandóan szélesíti az UDB-t, a titkos rendőrséget. Az UDB tisztjei úgy viselkednek, mint ha Jugoszlávia személyi tulaj­donuk volna. Rájuk nem vonatkozik egy törvény sem. A jugoszláv nép tudja, hogy eljön az az idő, amikor ezeket a bűnözőket felelősségre von­ják és szigorúan megbüntetik. Annak ellenére, hogy szörnyű bün­tetés vár azokra is, akik csak azt mondják, hogy nincsenek megbékül- ve Titó fasiszta rendszerével, a föld­alatti antifasiszta mozgalom állan­dóan erősödik. Jól megszervezték a valóságos kommunisták illegális csoportjait, akik Lenin—Sztálin esz­méjével vannak áthatva. Ezen cso­portoknak legsikeresebb a munkája az ipari munkások és a vasutasok között. Nap-nap után szaporodik a jugoszláv békeharcosok száma, akik bekapcsolódnak az egyre erősödő vi- lá gbéke mozgalomba. A Német Demokratikus Köztár­saság politikai, gazdasági és kultú­rába központja Berlin, Hitter III. birodalmának székhelye még nagy­részt romokban áll, de a német nép azon van, hogy minél előbb felépít­se. Napról napra szinte gombamód­ra nőnek ki a földből az új laká­sok százai, üzemek, stadionok, kulturális központok, kórházak, is­kolák stb. A bulvár nem tarto­zik a demokratikus területhez. A határt az ismert brandenburgi kapu képezi, amely mögött már más a világ. Örült terror minden lépésen, a fasizmus feltámasztása — ez az angol-amerikai zóna, itt „az ameri­kai életmód“ uralkodik. Ott nem ré­gen megújítottak egy fasiszta szob­rot, amely a béke új rémeként tű­nik fel. Körülbelül 200 lépésre tőle All a „Reichstag“, Hitler volt büsz­kesége, ma félig romokban hever. A földdel egyenlővé tették a birodalmi kancellár épületét és Hitler búvó­helyét. Innen már csak egy hajitás- nyira van a Potsdami tér, ahol három ország-határ fut egybe. A békésen építő országból a háborús tábort lát­hatjuk. Igen, magad előtt látod az óriási táblát, amely négy nyelven hivja az embereket harcolni Koreá­ba a békés lakosság ellen. A hatá­ron az amerikaiak világitó újságot is felállítottak, hogy ezzel mérgesít­sék a német dolgozó népet. Határ- átlépés szabad. A nyugati oldalon félméteres gu­mibottal a kezükben állnak a „sturm“ rendőrök. Az újságárusok a hanyatló iroda'om koronás szenny­regényeit árusítják. A reklámtáblák azt hirdetik, hogy Reuter nyugat­berlini polgármester is a Bladfo-rd- cég krémével fényesíti cipőjét. Napról napra özönlenek Nyug at- Berlinből Kclet.-Ber'inbe a munkások százai, akik a „kaplta ista paradi­csomban“ nem kapnak munkát. A • se Truman utcán megállt a munka Csak az „ellenipárt“ éjjeli klubját javítják és az iskolát, amelyben ka tonai kaszárnyát létesítenek. Szo­morú látvány Nyugat-Berlin képe. A német dolgozó persze tudja, hogy hol az Ö helye. Segíti a Walter Ul­bricht stadión felépítését, a Marx- Engels tér romjait eltakarítani, hogy ö is mondhassa: Segítettem a NDK ötéves tervét, amelynek a német vá­rosok újjáépítése a célja. Magában a német népben hatal­mas ideológiai változás állott be. Ezekben már nem a gyilkos néme­teket látjuk. Fegyelmezett, szívé­lyes emberekké fejlődtek, akik már soha többé nem fenyegetik a vilá­got és akik soha sem fogják Euró­pát kizsákmányolni. A Wehrmacht volt tagjai, akiket a Szovjet Hadse­reg ejtett fogságba, politikai isko­lázáson mentek át és vezető káde- rekké váltak, mert saját szemükkel győződtek meg arról, mit Jelent a szocializmus, mit jelent az ország kizsákmányolás nélkül, és mit je­lent a szocialista társadalom. A NDK kormánya gondosan ké­szül az előtte álló nagy feladatok megvalósítására. A munkások elő­készítő iskoláját készítik elő, hogy a főiskolákon is a munkások és pa­rasztok egészséges vére keringjen. Ebből a célból kétéves fakultások nyílottak meg a munkások és pa­rasztok részére ma már a főiskolá­sok magas százaléka munka sszár- mazású és sokan tanulnak az elő­készítő tanfolyamokon. A kormány előtt, amelyben nagy szerepet ját­szanak a Nemzeti Arcvonal képvlse- lői, világos Programm áll — meg­teremteni az egységes Németorszá­Az OST-vasüntöde munkásai számára új lakások épülnek a Német De­mokratikus Köztársaságban. Egy a több millió munkanélküli kö­zül Nyugat-Németországban, akik­nek nem jut sem élelem, sem lakás. Ez az eredménye Adenauer háborús politikájának. got. Ezzel a jelszóval sokat talál* kozunk. Az újjáépítés nagy tényezője a Szovjet Hadsereg, amely jelentősen hozzájárul a német gazdasági élet segítéséhez az építés minden szaka­szán. Sok német falucskába bevezet­ték a moszkvai és a sztálingrádi hő­sök a villanyt is. A szovjet trakto­rok és kombájnok százai sietnek a német földművesek segítségére, akik már szintén megkezdték a közös gazdálkodást. A békés építést és munkakedvet az alábbi esemény jellemzi: A Német Demokratikus Köztár­saság elnöke, Wilhelm Pieck, a NDK-ot járva megállt egy zászlók­tól zsúfolt falucskában, A rövid pár­beszéd alatt megszólította Glaser Eifride, fiatal pionírlányt: „Hát hogy van?“ A lányka élénken, ért­hetően felelt: „Élünk". Végkép nem tudta elképzelni, miért nevetnek rajta a körülállók. Az elnök és a lányka azonban komoly maradt. Ha­mar -megértették mi volt bekapcsol­va e szóba: „Élünk“. Benne volt a német ifjúság múltja és jövője. Hal­latszott e szóból a szirénák üvölté­se, a bombák robbanása. Ez a kis­lány is biztos a bombák robbanása közepette születőit. De ebbe az „Élünk“-ben benne volt, hogy mit mutattak meg a fiatal új németek 1945 óta. Ebben a szóban benne van a német nép békés építő munkája és békeakarása. Benne van, hogy a német nép felépíti hazájában a szó- cia’izmust és megteremti az Egysé­ges Németországot. Branyo Kuchta Az amerikaiak díszszemléje Koreában ... avagy az USA legújabb „szövetségesei“. (Szabad Ifjúság) A Demokratikus Németország békeharcát a Világon mindenkinek látni kell! Klement Goltwald elvtárs berlini látogatása Pontosan abba az időbe esik l egybe köztársaságunk elnökének Gottwald elvtársnak berlini látoga­tása, amikor a világ dolgozói előtt nyilvánosságra került a Szovjetunió békejavaslata. Ezen esemény még nyomatékossabban aláhúzta ennek a világraszóló eseménynek a súlyát. Ezen esemény jegyében zajlott le az egész baráti látogatás. Az ünnepé­lyes fogadtatáson Gottwald elvtárs a többi között a kővetkezőket mon­dotta: „Engedjék meg azt Is, hogy önöknek s az egész német népnek jókívánságaimat fejezzem ki a né­met nép jövője szempontjából oly jelentős esemény alkalmából, mint aminő a szovjet kormány ma nyil­vánosságra hozott, az angol, az USA, és a francia kormányokhoz intézet jegyzéke a Németország­gal kötendő békeszerződés kérdé­sében. A Szovjetunió javaslatának megvalósulása a német nép nem­zeti igényelnek és békekövetelmé- nyelnek egyetlen Igazságos megol­dását jelentené Európában. Ter­mészetes, hogy a csehszlovák nép is üdvözli a szovjet javaslatot. A német nép számára a szovjet ja­vaslatok kétségtelenül a legna­gyobb erősítést jelentik a béke­egyezményért folyó harcban és az egységes, független demokratikus és békeszerető Németország meg­alapításában. A javaslatok ismét bebizonyítják az egész világ színe előtt, hogy a Szovjetunió a világ­béke leghatalmasabb és legdöntőbb tényezőije és egyúttal a német nemzet legjobb barátja.“ A csehszlovák kormányküldöttség tiszteletére a berlini dolgozó nép bé- kenagygyülést rendezettf Ezen a hagygyütésen a berlini dolgozók ki­nyilvánították szeretetüket Köztár­saságunk, a béke, a Szovjetunió iránt. Az üdvözlő beszédekben ismer­tették a német nép rendíthetetlen harcát a béke ügyéért, Dickman elvtárs beszédében foglalkozott az­zal Is, hogy a nyugatnémet dolgozó nép, köztük az ifjúság kiveszi a ré­szét a hatalmas békeharcból. Erről ezeket mondta: „Ebben az órában ml Is és ön is tisztelt elnök úr a Demokratikus Németország akaratának hatalmas manifesztáclóját éli át, amely aka­ratot a világon mindenkinek látni vagy hallania kell.“ Beszéde további részében a követ­kezőket mondotta; — Az egész Németországban megtartandó szabad demokratikus választások, amelyeket újból ismé­telten javasoltunk, bebizonyították, hogy az egész Németországban a nép túlnyomó többsége — éppúgy, mint mi mindnyájan itt a Német Demokratikus Köztársaságban — békét akar. A württemberg-bádeni választások után, amelyeket a múlt vasárnap tartottak, Carlo Schmidt, németország sehumache- ri szociáldemokrata pártjának tag­ja, a nyugatnémet sajtóban véres könnyeket ontott afelett, hogy a választóknak majdnem teljes egy- harmada nem vett részt ezeken a választásokon. Ezzel kapcsolat­ban megállapította, hogy „az ifjú­ság nem tette azt, amit elvártak tőle.“ A német Ifjúság, amelyet a nyugaton újból erőszakkal az agresszió katonáivá szeretnének tenni, továbbra se fogja „megten­ni“ azt, amit az Adenauerék, Schu- macherék és a többiek „várnak". Nem menetel az új háború tömeg­sírjaiba és a német nép sírjaiba, nem kezdi meg azt a menetelést, amelyre Washington ad parancsot, hanem már megkezdte nemzetünk a nagy menetelést a béke felé!“ A hatalmas béketüntetés meggyőz­te a világ dolgozóit arról, hogy a né­met nép békét akar. Megelégelte a fasizmust és a vérontást, ezért a bé­kéért a német nép mindig kész har­colni, ezért a békéért folyó harcnak nag? jelentőségét adott Gottwald elvtárs németországi látogatása. A német nép, a csehszlovák dolgozó­nép és a világ békeszeretö dolgozói összefogva megvalósítják a békesze­retö egységes német államot, amely­ről Sztálin elvtárs világjelentöségü kijelentésében a kővetkezőket mon­dotta: — A békeszegetö Német Demo­kratikus Köztársaság megteremté­se határkövet jelent Európa törté­nelmében. Nem kétséges, hogy a békeszeretö demokratikus német- ország létezése a békeszerető Szov jetunióval együtt kizárja az új há­ború lehetőségét Európában, véget vet a vérontásnak Európában és lehetetlenné teszi az európai orszá­gok rabigába hajtását a vüágim- periallzmus által. BERTHOLD BRECHT: 3Ci hallgatási Rövid leszek, tábornok űr: Szép és jó a masinája, Ám pilóta nélkül nem száll S ez a legnagyobb hibája. Látom, tábornok, a gondot Sok tankjától sem sajnálja, De vezető is kell hozzá S ez a legnagyobb hibája. Tábornok úr, jól felszerelt, Bátor is a katonája; | Csak éppen nem hibbant meg ; S ez a legnagyobb hibája. Sz. L. Gy. fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom