Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-12-17 / 48. szám

1952 december 17 Ül IFJÚSÁG 9 GOTTWALD IFJÚSÁGA A NAGY SZTÁLINRÓL M a, amikor | hazánkban so­ha nem látott méreteket öl­tenek a szo­cializmus ha­talmas építke­zései, ránk, CsISz-tagokra is nagy fela­datok hárul­nák. Nekünk, az Ifjúsági Szövetség tag­jainak a szo­cializmus meg­teremtéséért fo­lyó harcból különösen ki kell vennünk a részünket. Ismereteink gya­rapításával állandóan arra kell törekednünk, hogy egyre nagyobb eredményeket érjünk el az építés, a termelés, a tanulás terén. (Sztálin elvtárs azt mondta a tanítókról, hogy ök a lélek mérnökei. Arra tanít ben­nünket, hogy tölünk függ, milyen lesz a jö­vő generáció és hogy mennyi idő alatt tud­juk felépíteni a szocializmust. Wa, amikor a világ dolgozói Sztálin elv- tára 73-ik születésnapjának megünneplésére készülnék, ma, amikor az általa mutatott űton a népek harca egyre fokozódik a béké­ért. arra kötelezem magam, hogy munkámat még jobban, még öntudatosabban fogom vé­gezni. Mi, pedagógusok jobb munkával köszönt­jük a világ legnagyobb pedagógusát, a népek nevelőjét és tanítóját, Sztálint. Göbő Lajos, tanító, Zselíz. ★ ★ ★. Néhány nap múlva, decem­ber 21-én a vi­lág minden becsületes dol­gozója és fia­talja megáll munkájában egy pillanatra, hogy köszöne­tét és háláját fejezze ki Sztálin elv­társnak 73-ik születésnapján. Ügy érzem, ezen a napon fokozott mér- mammmmmm .. _mummmm tőkben kell megértenünk mindazt a történelmi tettet, amelyet Sztálin elvtárs hajtott végre élete folyamán. Csak egy pillantást vessünk a múltba, és meglátjuk, hogy a mi életünkre is •milyen óriási hatást gyakorol Sztálin elvtárs történelmi alakja. Bárhogy is vizsgálom, kevés olyan emléket tudok felidézni gyermek­koromból, amelyre szívesen emlékszem visz- 8za. Tudom nagyon 'jól, hogy egyedül Sztálin élvtársnak köszönhetem azt, hogy leérettsé­giztem és ma a főiskolára járok. Ma már tisztán látom, hogy ö az egyedüli helyes példaképünk, különösen nekünk, akik nevelői pályára készülnek. Ö is egész életé­ben harcolt, nevelt, tanított, és ma is ezt teszi, megmutatva nekünk feladatainkat. Hogy példáját követhessem, elsősorban töké­letesen el kell sajátítanom tanításait, hogy ezekért a tanításokért harcoljak egész éle­temen keresztül. Szondi László, pedagógiai főiskola. ★ ★ ★ íjli örcs Vilma elvtársnő, CsISz-tag, a pozsonyi Ko- celova utcai leány ipari ta­nulóotthon egyik példás tagja. Két év­vel ezelőtt jött az ipari tanu­lóotthonba. Már az első éven jól ta­nult, év végén tiszta jelesre végzett. A CsISz-csoport munkájából teljes mértékben kiveszi részét. A többi fia­talok szeretik ezt az elvtársnöt, mert állandó munkakedvvel és tanulnivágyásával szinte megígézi a többieket. Ezt az elvtársnöt látogattam meg. Sokat hallottam már példás munkájáról és kiváló előmeneteléről, de ez alkalommal azt is meg­tudtam, hogy Görcs Vilma elvtársnö mennyi­re szereti a Szovjetuniót és Sztálin elvtársat, , aki most — 1952. december 21-én tölti be 73-ik életévét. Sztálin elvtárs e hosszú idő alatt harcolt a munkásosztály győzelméért, harcolt az egész világ békeszeretö népének szabadságáért s harcol ma is a munkásosz­tály • győzelméért a kapitalisták felett. Görcs Vilma elvtársnö tudja ezt. Ezért — mondja kitörő lelkesedéssel — kötelezettséget vállaltak az elvtársak, hogy tanulmányi eredményüket még jobban meg­javítják. Én is vállaltam volna ezt, de ré­szemről ez felesleges, mert tiszta jelesre ta­nulok, azonkívül még kitüntetésben is része­sülök tanulásomért. Én azt a felajánlást tet­tem, hogy segítek a gyengébbeknek a ta­nulásnál . — Szereted Sztálin elvtársat? — Hogy szeretem-e? Hát van a világon olyan békeszeretö dolgozó, aki rie szeretné a mai kor lángelméjét, népünk vezércsilla- gát? Szerintem nincs. Meleg, jóleső érzés hat át, amikor Sztálin elvtársra gondolok vagy nevét kiejtem. Sztálin elvtárs nemcsak a szovjet népért, hanem hazánk népéért is, te­hát értem is és a többi tanulókért is harcolt és harcol. S mi, tanulók, hogy kifejezhessük hálánkat és szeretetünket Sztálin elvtárs iránt, mun­kafelajánlásokat teszünk születésnapjára. Ezzel Is erősítjük a békét ★ ★ * Simon Mária, a pozsonyi Ka- lincsák utcai magyar nem­zeti iskola pio­nírja így ír Sztálin elvtárs­ról 73. szüle­tésnapja alkal­mából: Sztálin elv- társ már ak­kor is gondos­kodott orszá­gunkról, ami­kor én még kicsi voltam. Sztálin elvtárs elküldte seregét, hogy minket felszabadít­son a kapitalista járom alól. Sztálin elvtárs megadta azt a lehetőséget, hogy szüleim dol­gozhassanak és ma nem kell félnünk a jövő­től, mint ahogy Amerikában félnek az egy­szerű, dolgozó emberek milliói, munka nél­kül. Én tanulni akarok és annak tanulok ki, aminek én akarok. Ezt jelenti számomra a szabadság, az a szabadság, amelyet Sztálin adott meg nekünk. Apukám egyszerű mun­kásember, de nekem épúgy, mint másnak, minden lehetőségeim megvan a tanulásra. Pionír vagyok és forrón szeretem Sztálin elvtársat, mert ö gondoskodik arról, ö oktat arra, hogy ifjúságunk minél szebben és job­ban tudjon élni. Az iskola többi pionírja is lelkesen készül Sztálin elvtárs születésnapjának megünnep­lésére. Egyenes Margit, az iskola ötödik osz­tályának tanulója ezeket írja: „Sztálin elvtárs segítségével építjük fel a kórházakat, iskolákat, üdülőhelyeket. Mind­azért a sok jóért, amit Sztálin elvtárs adott nekünk, mi még jobban fogunk tanulni és ezzel segítjük az ö munkáját.** Lengyel Erzsébet viszont ezt írja; „Sztálin elvtársat azért szeretem, mert felszabadí­tott bennünket és lehetővé tette, hogy bé­késen élhetünk. Sztálin is szeret minket és mi ezért a szeretetért még jobban fogunk ta­nulni és jobb pionírok leszünk.** + -i­Most, amikor megismerkedok Sztálin elvtárs tanításaival, csak most lá­tom igazán, milyen gyö­nyörű felada­tok várnak ránk kinn az életben. Itt, az iskolában, ahol mezőgazdasági szakemberré képeznek, minden erőmet megfeszítve tanulok, hogy tudásommal segítsem dolgozó parasztjaink életét, egyre szebbé és boldogabbá tenni. Kiváló szakem­berré akarok válni, mert erre tanít Sztálin, akit ezekben a napokban körülvesz az egész haladó emberiség szeretete. Most. Sztálin elvtárs születésnapján forró szeretettel gondolok reá, mert felszabadított bennünket a kapitalista járom alól és megad­ta számomra is azt a lehetőséget, hogy ta­nuljak. Ha széjjelnézünk hazánkban, öröm­mel telik meg szivünk, mert lépten-nyomon látjuk, hogy a sztálini út helyes út, hogy a sztálini út a boldogság- útja. Hatalmas nehéz­ipart teremtettünk, átformáljuk a természet képét és eme alkotómunka tüzében megedzö- dik, átformálódik maga az ember is. Sztálin elvtárs megmutatta nekünk az utat, amelyen a szovjet nép halad s nekünk is el­tökélt szándékunk, hogy ezen az úton követ­kezetesen haladjunk. Biztos vagyok benne, hogy a sztálini úton célhoz érünk, mert ezen az úton Gottwald elvtárs vezet mindannyiun­kat. Fecsó Béla, a leleszi mezőgazdasági iskola tanulója. HETVENHÄROM ÉVE lesz annak, hogy Grúzia kis vá­rosában, Gorában megszületett a világ dolgozóinak nagy ta­nítója, Lenin elvtárs leghübb tanítványa, a béke legnagyobb zászlóvivője, Joszif Visszario- novios Sztálin. Egész életén keresztül fáradhatatlanul, bol­sevik acélos akarattal dolgo­zott és harcolt a dolgozók jo­gaiért és szabadságáért. Le­nin és Sztálin vezetésével dön­tötte meg a hős orosz nép a cári tőkés rendszert és Sztá­lin bölcs előrelátásával véd­ték meg az országot a máso­dik világháborúban a német náciktól és arattak fényes győzelmet a fasizmus felett. A német fasizmus leverése a mi győzelmünket is jelen­tette. A Szovjetunió segítsé­gével megkezdtük a munkások és parasztok hazájának újjá­építését. A kapitalizmus járma alól felszabadult országok népei, az egykori elnyomott nép so­ha nem látott lendülettel fo­gott hozzá a haza újjáépíté­séhez, érezvén, hogy ez a ha­za már nem a kiváltságos osztályé, hanem a sajátjuk, kizárólag a dolgozóké. Ebben a munkában mindenütt az élen látjuk az ifjúságot. A munka minden szakaszán újí­tásokkal és a szovjet módsze­rek bevezetésével harcolnak a többtermelésért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. Olyan ifjúság ez, amilyent a kapitalista államok soha nem láttak és a rothadó kapitalis­ta rendszerben soha nem is láthatnak. Mit nyújt a tőkés rendszer az ifjúságnál!? Mun­kanélküliséget, elmaradottsá­got, nyomort és háborút. Ifjúsági szervezeteink be­csületbeli jelentést adnak Sztálin elvtársnak kötelezett­ségvállalásaik . teljesítéséről, amit a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 35. évfordu­lója, az SzKP XIX. kongresz- szusának tiszteletére, Sztálin és Gottwald elvtárs születés­napjának alkalmából felaján­lottak. Ezefe a jelentések ki­fejezésre juttatják ifjúságunk lelkesedését Sztálin genera­lisszimusz iránt. A LÉVAI JÁRÁSI CsISz- bizottsághoz egymásután ér­keznek a jelentések a közsé­gekből. Ezek a Jelentések tü­körképei a csoport munkájá­nak. Szép kötelezettségvállalást tettek a J. V. Sztálin mező­gazdasági-technikai iskola OsISz-csoportjának tagjai, akik kötelezettségvállalásukat már teljesítették. A Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Hónapjában 28 szak­ég politikai előadást tartottak a haladó szovjet technikáról a közeli faivak szövetkezetei­ben. A Komszomol és a CsISz baráti kapcsolatainak elmélyí­tése érdekében 120 diák köte­lezte magát, hogy levelével felkeres egy-egy Komszomol- tagot. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában vitaes­tet rendezték az „Aratás“ cí­mű könyvről, valamint kötele­zettséget vállaltak, hogy min­den CsISz-tag 1952. december 21-ig megszerzi a Fuesik-jel­vényt. A szövetkezet megse­gítése érdekében felajánlottak 600 brigádőrát. Macok Dem- ján, a lévai mezőgazdasági is­kola hallgatója örömmel be­szél arról, hogy kötelezettség­vállalásaiknak mindannyian eleget tettek. — Mi késztet arra, hogy eleget tegyél kötelezettségvál­lalásaidnak? — kérdeztük Macok elvtársat. — Egyszerű munkásszülők gyermeke vagyok, öt testvé­remmel együtt a múltban na­gyon is éreztük a kapitalista társadalmi elnyomást. Édes­apám négyhektáros kisparaszt volt és munkájával nem tu­dott annyi kenyeret teremte­ni, hogy a család biztosítva lett volna kenyérrel. Nem is szólva arról, hogy a múlt rendszerben nem járhattam volna iskolába testvéreimmel együtt. Azért tettem kötele­zettségvállalást Sztálin elv­társ születésnapjára, mert ki­zárólag csak neki és népének köszönhetem azt, hogy ma szabadon és boldogan tanul­hatok. TIHRICSATY ELVTÄRS alig várta, hogy megszólalhas­son, í— Sztálin neve békét és szabadságot jelent számunk­ra, Az ő bölcs vezetésével építi a szovjet nép a kommu­nizmust, a népi demokráciák dolgozói pedig a szocializ­must. Én sem lehettem volna soha hallgatója a mezőgazda­sági-technikai iskolának, ha a Szovjet Hadsereg nem hozta volna meg felszabadításunkat. Uhricsaty elvtárs megem­líti a Szlánszky-banda gaz­tetteit Is. Gyűlölettel beszél a hazaárulók gaztetteiről és így folytatja: — Ezek az események, amelyek népbiróságunk előtt napjainkban lezajlottaik, meg­követelik, hogy a jövőben ébe­rebben őrködjünk munkahe­lyünkön. Ezért szükséges, hogy minél jobban fokozzuk az ifjúság politikai és ideo- lőgaia nevelését. NEM MARADT EL kötele­zettségvállalása teljesítésé­ben a Pozsonyi Müzsírgyár nemzeti vállalat lévai üzemé­nek CsISz-csoportja sem. A csoport tagjai a termékek mi­nőségi megjavításával, a munka jő megszervezésével, a I selejt csökkentésivel és vil­lanyáram megtakarítással 177.102 koronát takarítottak meg. A forgóeszközök forgá­si sebessége meggyorsításá­val és a pontos nyilvántartás bevezetésével 174.124 koronát takarítottak meg. Ebbe a mozgalomba a CsISz-tagok 80 százaléka kapcsolódott be. Egyben ígéretet tettek, hogy a jövőben is úgy fognak dol­gozni, hogy minél nagyobb megtakarítást érjenek el nép­gazdaságunk számára. a dobogói Állami bir­tok CsISz-csoportja vállalta, hogy egy hektár területen el­végzik a cukorrépa szedését és tisztítását. Potocky Irén elvtársnö nem elégedett meg ezzel a kötelezettségvállalással és egyéni felajánlást tett, hogy egy hektár területe» egyedül elvégzi a cukorrépa szedését és tisztítását, Potoc­ky elvtársnő példaképül áll a csoport tagjai előtt. Kötele­zettségvállalásával ösztönző­leg hatott a csoport többi tagjaira is. így példázol Ví- borcsdk Magda, Kovács Jolán és Kovács Irén elvtársnök kü- lön-külön válallták egy-egy hektár cukorrépa kiásását. Ez a négy elvtársnö meglátogatja az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat és sze­mélyes agitációa munkává! meggyőzik őket a közös gaz­dálkodás előnyéről. Meglátogatjuk Potocky elv­társnőt munka közben. Irén apjával együtt az állami bir­tok dolgozója. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági «tás­kába időnként az édesanyja jM bekapcsolódik. — Hol dolgozott édesapád a múltban? kérdeztük Irént. — Uraknál, falusi gazda­goknál, kulákoknál. A kévé« kommenciőért verejtékesea dolgozott és mégsem tudta biztosítani családja számára a mindennapi kenyeret. Ma bol­dogok vagyunk, van minde­nünk. A nyár folyamán 15.000 koronát kerestünk havonta éa bútort vásároltunk — mondja kissé elpirulva. A dobogói CsISz-szervezet teljesítette felajánlásait. Lelkesedéssel beszélnek a Szovjetunióról éa Sztálin elvtársről. Tudják azt, hogy Sztálin népe nyitotta meg- előttük a fejlődés útját és meghozta Jobbb életüket. Potocky elvtársnö szeretne sokat mondani Sztálin elrtárs- ról, azonban könnyeivel küzd­ve ezeket mondja: — Még nem fejlődtem any* nyira, hogy ki tudnám fejezni gondolataimat, érzelmeimtfc Nem találok szavakat, am«, lyekkel kifejezésre juttathat­nám mindazt, amit Sztáli® elvtárs iránt érzek. Sztáli* — mindent jelent számomra. POTOCKY ELVTÁRSNÖ arckifejezése azonban elmon­dotta mindazt, «mit nem tu­dót szavakba önteni. Hálával és szeretettel gondol Sztálin­ra, aki felszabadította őt a kettős elnyomatás alól: elő­ször mint egyszerű emberek gyermekét, másodszor pedig mint nőt Ezért tette merész kötelezettségvállalását a nagy tanító születésnapjának alkal­mából. A dobogói CsISz-cso- port tagjai új lendületet hoz­tak a falu életébe. A közeli hetekben együttes erővel be­vezetik a vilanyt a községbe, így hozzásegítik a falu dolgo­zóit a fejlődéshez és ugyanak­kor a jobb munkaeredmények eléréséhez is. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom