Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-15 / 39. szám

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója dottuk. Most, amikor a gazdaság minden ága élenjáró technikával van felszerelve, a szovjet nép kulturális színvonala pedig mérhetetlenül meg­növekedett, a vezető káderekkeJ szemben támasztott igények mások magsabbak lettek. Az iparban és a mezőgazdaságban, a párt- és az ál­lamapparátusban a kormánykerék­nél müveit embereknek kell állniok, akik feladatkörükben jártasak, akik alkalmasak arra, hogy friss levegőt hozzanak magukkal, hogy támogas­sanak mindent, ami élenjáró, haladó és azt alkotóan fejlesszék. Erre ná­lunk meg van minden lehetőség, mert az üyen igényeknek megfelelő vezető káderek kiválasztásának és előléptetésének bázisa szélesebbkörü- vé lett, mint korábban volt. A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszerve­zésétől függ. Ennek érdekében min­denekelőtt meg kell szüntetni a ká­dermunkában tapasztalható hiányos­ságokat, hibákat és eltorzulásokat. Ezen a téren nálunk nem kevés hiá­nyosság akad. A fő hiba, hogy egyes vezetők a kádereket nem politikai és szakmai szempontok alapján, hanem családi, baráti alapon, vagy egy vidékről va­ló származás szerint választják. Nem ritka eset, hogy a becsületes és szakmailag jól képzett, de erélyes fellépésű és a hiányosságokkal szem­ben kérlelhetetlen magatartást ta­núsító és ennél fogva a vezetőségnek kényelmetlen funkcionáriusokat kü­lönböző ürügyekkel „kinézik" és he­lyüket kétes értékű, vagy a feladat szempontjából egyáltalán nem alkal­mas, viszont bizonyos vezetők szem­pontjából megfelelő és alkalmas em­berekkel töltik be. A káderek kivá­lasztásával és előléptetésével kap­csolatos pártvonal ilyen elferdítése következtében egyes szervezetekben összemelegedett és összejátszó cso­portok alakulnak, amelyek a klikk­érdekeket a párt- és az állam érde­kel fölé helyezik. Nincs mit csodál­ni,, Rogy az ilyen helyzet rendszerint bomláshoz és rothadáshoz vezet. így történt például nz uljanovszki párt- szervezetnél, ahol a területi szerve­zet felső vezetőségében a gazdasági, szovjet- és pártfunkcionáriusok egy része erkölcsileg elzüllött, a sikkasz­tás és az állami javak megdézsmá- lásának és fosztogatásának útjára tért. Nagy kárt okoz a vezető káderek összetételének további javításában a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának irodai, bürokratikus módja. A funkcionáriusok kiválasz­tása gyakran a kérdőívek adatai és formális okmányok alapján történik, anélkül, hogy a funkcionáriusokat szakmailag és politikailag megvizs­gálnák. A káderek kiválasztásában meggyökeresedett az a ferde gya­korlat, hogy a funkcionáriusokat tá­vollétükben nevezik ki, vagy erősítik meg funkciójukban, anélkül, hogy személyesen megismerkednének ve­lük. Érthető, hogy a káderek kivá­lasztásának ilyen formális, bürokra­tikus módszerével nem lehet helye­sen elbírálni, alkalmas-e egy funk­cionárius arra a munkára, amelyre ajánlják. A funkcionárius erényei­nek és hibáinak tisztázása nélkül le­hetetlen megállapítani, milyen posz­ton tudja legjobban kifejteni egyéni képességeit. A pártszervezetek kötelesek biz­tosítani, hogy pártapparátusunk min­den láncszeménél maradéktalanul be­tartsák a káderek kiválasztásának és elosztásának pártunk által meg­állapított elveit. Kérlelhetetlen har­cot kell folytatni a sógorság-koma- ság, a „kéz kezet mos" szelleme el­len, le kell számolni a bürokratiz­mussal, a káderek megismerése és kiválasztása terén. Magasabb szín­vonalra kell emelnünk a pártszerve­zeteknek a káderek megismerésével és kiválasztásával kapcsolatos mun­káját és jelentősen fokoznunk kell e munka pártellenőrzését a szovjet- és gazdasági szervezetekben. A feladat az, hogy az emberek ki­választása és a végrehajtás ellenőr­zése a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezeteknek valóban legfőbb vezető tevékenysé­gévé legyen. Emlékezetbe kell vésni: a végrehajtás ellenőrzésének cél­ja mindenekelőtt az, hogy feltárjuk a hiányosságokat, leleplezzük a tör­vénytelenségeket, tanácsokkal segít­sük a becsületes munkatársakat, megbüntessük a javíthatatlanokat és elérjük az elfogadott határozat vég­rehajtását, tanulmányozzuk a ta­pasztalatokat és azok alapján bizto­sítsuk a kitűzött feladat leghelye­sebb, legelőnyösebb és leggazdaságo­sabb megoldását A^ végrehajtás el­lenőrzése terén nem szabad megen­gedni a bürokratizmust, nem kell húzódozni a hozott intézkedés visz- szavonásától és kijavításától, ha ki­tűnik, hogy az hibás vagy pontatlan. A végrehajtás ellenőrzése elszakít- hatatlanul összefügg a káderek kivá­lasztásában mutatkozó hibák kikü­szöbölésének feladatával; az ellenőr­zés eredményeinek megfelelően el kell távolítani a rossz, alkalmatlan, elmaradott, lelkiismeretlen funkcio­náriusokat és jobb, alkalmasabb, ha- ladószellemü, becsületes emberekkel kell felváltani őket; a végrehajtás el­lenőrzésének elő kell mozdítania olyan káderek kiemelését, akik előre tudják vinni a munkát, őrt állanak az állam érdekei fölött. 4. Sok pártszervezetben lebecsülik az ideológiai munkát, így ez a mun­ka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pedig teljesen elhanya­golják azt. Az ideológiai munka a párt első­rendű kötelessége és e munka lebe­csülése helyrehozhatatlan kárt okoz­hat a pártnak és az államnak. Min­dig gondolnunk kell arra, hogy a szo­cialista ideológia befolyásának bár­milyen gyengülése a burzsoa ideoló­gia befolyásának erősödését jelenti. Szovjet társadalmunkban nincs és nem is lehet osztályalapja a burzsoa ideológiának. Nálunk a szocialista ideológia uralkodik, amelynek meg­ingathatatlan alapja'a marxizmus- leninizmus. De még megmaradtak nálunk a burzsoa ideológia marad­ványai, a magántulajdonosi gondol­kodásmód és erkölcs csökevényei. Ezek a csökevények nem halnak el önmaguktól, rendkívül szívósak, fej­lődhetnek és erélyesen, szívósan har­colnunk kell ellenük. És nincsen senki ^biztosítva ellenük. Az ellen sem, hogy idegen nézétek, eszmék, hangulatok hatolnak be hozzánk kí­vülről, a kapitalista államokból és belülről, a szovjet hatalommal szem­ben ' ellenséges csoportok maradvá­nyai felöl, amelyeket a párt még nem semmisített meg. Nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet állam el­lenségei mindenféle egészségtelen hangulatokat igyekeznek terjeszteni, szítani és éleszteni, megkísérlik ideológiailag bomlasztani társadal­munk ingatag elemeit. . Egyes pártszervezeteink annyira belemerülnek a gazdasági munkába, hogy megfeledkeznek az ideológiai kérdésekről, mellőzik azokat. Az ideológiai munkára nem fordítanak elég figyelmet még olyan élenjáró pártszervezetekben sem, mint ami­lyen például a moszkvai pártszerve­zet. Ennek feltétlenül meg van a ma­ga káros hatása. Ott, ahol kevesebb figyelmet fordítanak az ideológiai kédésekre, kedvező a talaj a velünk szemben ellenséges nézetek és elkép­zelések felelevenedéséhez. Az ideo­lógiai munkának azokat a területeit, amelyek valamilyen oknál fogva ki­esnek a pártszervezetek látóköréből, amelyeken gyengül a pártvezetés és a pártbefolyás, idegen emberek, a párt által szétzúzott antileninista csoportok maradványainak minden­féle elemei igyekeznek befolyásuk alá vonni és saját irányvonaluk érvé­nyesítésére felhasználni, hogy így kü­lönböző nem-marxista „állásponto­kat“, „koncepciókat“ támasszanak fel és terjesszenek. Az ideológiai , munka lebecsülésé­nek jelentős mértékben az az oka, hogy vezető kádereink egyrésze nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészíti ki marxista-leninista isme­reteit, nem teszi magáévá a párt történelmi tapasztalatait. Enélkül pedig senkisem lehet teljesértékü, érett vezető. |Az, aki eszmei-politi­kai téren elmarad, aki bemagolt formulákból él és akinek nincsen ér­zéke az új iránt, nem képes helye­sen tájékozódni a bel- és külpolitikai helyzetbe^, nem állhat a mozgalom élén és nem is méltó arra, hogy a mozgalom élére álljon, az élet elöbb- utóbb félrelöki. Csak az a vezető áll­hat pártunk feladatainak magasla­tán, aki állandóan képezi magát, gya­korlati. módon elsajátítja a marxiz- mus-leninizmust, kifejleszti, tökéle­tesíti magában a lenini-sztálini típu- sú vezető tulajdonságait. A pártszervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a pártta­gokkal és pártjelöltekkel eszmei-po­litikai felkészültségük emelése érde­kében, rosszul szervezik és ellenőr­zik a marxista-leninista elmélet ta­nulmányozásával kapcsolatos mun­kájukat, aminek következtében sok kommunista nem rendelkezik a kellő marxista-leninista ismeretekkel. A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének fokozása elengedhe­tetlen feltétele annak, hogy fokozód­jék élenjáró szerepük az élet min­den területén, hogy tovább aktivizá­lódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszervezetek munkája. Minthogy az ideológiai munkát nem irányítják kellő mértékben és minthogy nem ellenőrzik az ideoló­giai munka tartalmát, a könyvek­ben, újságokban és folyóiratokban, a tudományos és egyéb ideológiai in­tézmények munkájában gyakran fordulnak elő komoly hibák és tor­zítások A Központi Bizottság be­avatkozásának eredményeképpen, a tudomány sok területén a szovjet emberek felfogásával összeegyezhe- tetlen erkölcsöket és hagyományo­kat tártak fel, feltárták a kasztsze- rü szüklátókörtíség és a kritikával szemben tanúsított tűrhetetlen ma­gatartás eseteit, leleplezték és meg­semmisítették a burzsoá ideológia különböző megnyilvánulásait s a legkülönbözőbb vulgalizáJó ferdíté­seket. A közismert filozófiai, bioló­giai, fiziológia, nyelvtudományi és politikai-gazdaságtan! viták komoly ideológiai hibákra derítettek fényt a tudomány különböző területein, lendületet adtak a kritika kifejlődé­sének és a véleményeik harcának, fontos szerepet töltöttek be a tudo­mány fej.esztésében. A tudomány frontjának sok szakaszán megszün­tették az arakcsejevi rendszert. A tudomány több területén azonban még nem számolták fel teljesen a tudósok egyes csoportjainak mono­póliumát, akik félrelökik a fejlődő friss erőket, akik elzárkóznak a bí­rálattól és hatalmi szóval próbálják megoldani a tudományos kérdéseket. Egyetlen tudományág sem fejlődhet sikeresen a kölcsönös dicsérgetésneá és a hibák elhallgatásának áporo- dott légkörében; az egyes tudóscso­portok monopóliumának megerősíté­sére irányuló kísérletek szükségsze rüen a tudomány tespedésére és rot­hadására vezetnek. A párt ideológiai munkájának fon­tos szerepet kell betöltenie az embe­rek tudatának a kapitalizmus cső kevényeitől, a régi társadalom elő­ítéleteitől és ártalmas hagyományai­tól való megtisztításában. Továbbra is fejleszteni kell a tömegekben a társadalmi kötelességtudat magasz­tos érzését; továbbra is a szovjet hazafiság és a népek barátsága, az állam érdekeiről való gondoskodás szellemében kell nevelni a dolgozó­kat, továbbra is tökéletesíteni kell a szovjet emberek legjobb tulajdon­ságait; az ügyünk győzelmébe ve­tett hitet, a legkülönbözőbb nehézsé­gek legyőzésére való készséget és képességet. A pártszervezetek fel­adata, hogy határozottan véget ves­senek az ideológiai munka ártalmas lebecsülésének, hogy fokozzák ezt a munkát a párt és az állam minden láncszemében, hogy szüntelenül le­leplezzék a marxizmussal össze- egyezhetetlen Ideológia mindenféle megnyilvánulását. Fejleszteni és tökéletesíteni kell a szocialista kul­túrát, tudományt, irodalmat, mű­vészetet; a kommunisták ideológiai képzésének megjavítására, a mun­kások, parasztok és értelmiségiek politikai éberségének és öntudatának növelésére kell felhasználni az esz­mei és politikai nevelés minden esz­közét; propagandánkat, agitáción- kat, sajtónkat. Kádereink kivétel nélkül mind kötelesek dolgőkni ideo­lógiai színvonaluk emelésén, kötele­sek elsajátítani a párt gazdag poli­tikai tapasztalatait, hogy ne marad­janak el az élettől és a párt felada­tainak magaslatán álljanak. A párt- szervezeteknek állandóan foglalkoz­niuk kell a párttagokkal és tagje­löltekkel eszmei színvonaluk emelé­se érdekében, tanítaniok kell őket a marxizmus-leninizmusra, politikai­lag képzett, öntudatos kommunistá­kat kell nevelniük belőlük. A párt további erősítése terén fel­adataink a következők: 1. Továbbra is javítani kell a párt minőségi összetételét, nem szabad megengedni a mennyiséghajhászást, hanem minden figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy felemel, jük a párttagok és tagjelöltek poli­tikai színvonalát és edzettebb mar­xistákká tegyük őket; fokozni kell a kommunisták politikai aktivitását, ei kell érnünk azt, hogy minden párt­tag állhatatosan harcoljon a párt politikájának és határozatainak meg­valósításáért, kérlelhetetlen legyen a munkában mutatkozó hibákkal szem­ben és állhatatosan tudjon harcolni azok kiküszöböléséért, javítanunk és tökéletesítenünk kell a szakszerveze­tek és a Komszomol munkáját, nap, mint nap erősítenünk kell a töme­gekkel való kapcsolatunkat, szem­eiéit tartva, hogy pártunk ereje, le­győzhetetlensége a néppel való szer­ves és elszakíthatatlan kapcsolatá­ban rejlik; 2. véget kell vetnünk az önelégült­ségnek és a sikerektől való megrésze- gedésnek, ezeknek az ügyünkre ár­talmas és veszélyes hangulatoknak, a látszatsikerek ünneplésének és a párt soraiban fel-felbukkanó liberalizmus­nak, bátran és határozottan fel kell tárnunk és ki kell küszöbölnünk munkánk fogyatékosságait és gyen­geségeit; következetesen meg kell valósítanunk a belső pártdemokrá­ciát, nagyobb teret kell engedni az önkritikának és az alulról jövő kri­tikának, biztosítanunk kell, hogy minden becsületes szovjet ember bát­ran és félelem nélkül bírálhassa szer­vezeteink és intézményeink munká­jának hibáit, kíméletlenül harcol­nunk kell minden olyan kísérlet el­len, amely a kritika elfojtására, a bírálók üldözésére Ős meghurcolásá- ra irányul, minden eszközzel erősíte­nünk kell a pártfegyelmet és az álla­mi fegyelmet, ki kell irtanunk a párt és a kormány határozataival szem­ben tanúsított bürokratikus maga­tartást, erélyesén harcolnunk kell a fegyelmezetlenség, az állami érdekek megsértése ellen; 3. magasabb színvonalra kell emel­nünk a pártszerveknek a káderek he­lyes kiválasztásával, elosztásával és nevelésével kapcsolatos munkáját, szigorúan be kell tartanunk a funk­cionáriusok helyes kiválasztására vo­natkozólag a párt által megállapí­tott elveket, kérlelhetetlenül harcol­nunk kell ez elvek megszegői ellen, kíméletlenül harcolnunk kell a káde­rek kiválasztásában mutatkozó bü­rokratizmus ellen, javítanunk kell a vezető káderek minőségi összetételét, bátrabban kell a vezető munkára ki­emelnünk olyan embereket, akik oda- idóan szolgálják a párt és az állam érdekeit, akik jól ismerik munkáju­kat és képesek elöbbrevinni ezt a munkát, el kell távolítanunk a rossz, alkalmatlan elmaradott, lelkiismeret­len funkcionáriusokat; minden esz­közzel fokoznunk kell a végrehajtás ellenőrzését a vezetés egész rendsze­rében a legfelsőbb szervtől a legal­sóbbig, fokoznunk kell valamennyi szervezet és intézmény vezetőinek egyéni felelősségét a párt- és kor­mányhatározatok végrehajtásának el lenőrzjéséért, a végrehajtás felülről gyakorolt ellenőrzését össze kell kap­csolnunk az alulról, a párttagság és a pártonkívüli tömegek részéről gya­korolt ellenőrzéssel; biztosítanunk kell, hogy a káderek helyes kiválasz­tása és a végrehajtás ellenőrzése va­lóban a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezetek ve­zető tevékenységének központi kér­dése legyen; 4. véget kell vetnünk az ideoló­giai munka lebecsülésének, erélye­sen harcolnunk kell az ideológiai hi­bákkal és ferdítésekkel szemben ta­núsított liberalizmus és lazaság el­len, rendszeresen emelnünk' és töké­letesítenünk kell .kádereink eszmei­politikai képzettségét; az ideológiai nevelés minden eszközét,: propagan­dánkat, agitációnkat, sajtónkat a szovjet emberek kommunista neve­lésére kell felhasználnunk; maga­sabb színvonalra kell emelnünk a szovjet tudományt, a tudományos munkában ki kell fejlesztenünk a bí­rálatot és a vélemények harcát, szemelött tartva, hogy csakis ezen az úton haladva tudja a szovjet tu­domány betölteni küldetését — csak így tudja elfoglalni az első helyet a világ tudományában; &. »iái szemünk világát, továbbra is őriznünk kell a lenini párt egysé­gét, amely pártunk erejének és le­győzhetetlenségének alapja. (Viha­ros, hosszantartó taps.) Elvtársak! Korunkban Marx—Engels—Lenin —Sztálin nagy tanítása világítja meg az egész emberiség számára a világcivilizáció fejlődésének útját. Pártunk azért erős, mert egész munkájában a marxista-leninista el­méletet követi. Politikája a társa­dalmi fejlődés törvényeinek tudomá­nyos ismeretére támaszkodik. Nagy tanítóink, Lenin és Sztálin történelmi szerepe az, hogy mélyen behatolnak a marxizmus elméleti alapjaiba, tökéletesen elsajátították a dialektikus módszert, s így meg­őrizték és megvédtek a marxizmust minden ferdítéssel. szemben, zseniáli­san továbbfejlesztették a marxi taní­tást. Lenin és Sztálin minden újabb történelmi fordulatnál összekapcsol­ták a marxizmust a kor gyakorlati feladataival, Marx—Engels tanításá­nak alkotó alkalmazásával bebizonyí­tották, hogy a marxizmus nem holt dogma, hanem a cselekvés élő vezér­fonala. Sztálin elvtárs állandóan szívén viseli a marxista-leninista elmélet sorsát. Elínéleti munkásságának kö­zéppontjában az utóbbi időben olyan világtörténelmi jelentőségű problé­mák kidolgozása áll, mint a szocia­lista gazdaság fejlesztése, a kommu­nizmusba való fokozatos átmenet. Sztálin elvtárs a marxista-leninista tudomány gazdagításával és alkotó továbbfejlesztésével eszmeileg fel- fegyverzi a pártot és a szovjet népet az ügyünk diadaláért vívott harcá­ban. A marxista-leninista elmélet, egész gyakorlati munkásságunk szempont­jából páratlan jelentőségű Sztálin elvtárs nemrég nyilvánosságra ho­zott müve(: „A szocializmus gazda­sági problémája a Szovjetunióban.“ (Viharos, hosszantartó taps.) Ebben a műben Sztálin elvtárs részletesen megvizsgálja az anyagi javak társadalmi termelésének és el­osztásának a szocialista társadalom­ban érvényes törvényeit, meghatároz­za a szocialista gazdaság fejlődésé­nek tudományos alapjait, megmu­tatja a szocializmusból a kommuniz­musba való fokozatos átmenet útját. A gazdasági elmélet kérdéseinek ki­dolgozásával Sztálin elvtárs messze elöbbrevitte a marxista-leninista po- likai gazdaságtant. Sztálin elvtárs programmtételek- ben összefoglalta a kommunizmus­ba való átmenet előkészítésének alapvető előfeltételeit. Ahhoz, hogy előkészítsük a kommunizmusba való tényleges átmenetet — tanítja Sztá­lin elvtárs — legalább három előfel­tételt kell biztosítanunk. „Először is tartósan biztosítani kell az egész társadalmi termelés szakadatlan növekedését — elsősor­ban növelve a termelési eszközök termelését. A termelési eszközök termelésének elsősorban történő nö­velésére nemcsak azért van szükség, mert annak kell felszereléssel ellát­nia mind saját üzemeit, mindpedig a népgazdaság valamennyi többi ágá­nak üzemeit, hanem azért is, mert nélküle egyáltalában lehetetlen a bő­vített újratermelés megvalósítása, („J. Sztálin: A szocializmus gazda­sági problémái a Szovjetunióban.“) „Másodszor az szükséges, hogy a kolhozok és következésképpen az egész társadalom számára előnyö­sen végrehajtott fokozatos átmene­tek útján a kolhoztulajdont felemel­jük az össznépi tulajdon színvonalá­ra, az áruforgalmat pedig szintén fokozatos átmenetek útján a termék­csere rendszerével váltsuk fel, hogy a központi hatalom vagy valamely más társadalmi — gazdasági köz­pont a társadalom érdekében átfog­hassa a társadalmi termelés összes termékét." (Ugyanott.) Természetesen, az áruforgalmat és a kolhoztulajdont ezidö szerint si­kerrel használjuk fel a szocialista gazdaság fejlesztésére, és ezek két­ségtelenül hasznára vannak társa­dalmunknak. Ezek a közeljövőben is hasznosak lesznek. Szem előtt kell azonban tartanunk fejlődésünk per­spektíváit. „...Nem érhető el — mutat rá Sztálin elvtárs — sem az a termék­bőség, amely a társadalom minden szükségletét képes fedezni, sem pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom