Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-10-15 / 39. szám

Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója

dottuk. Most, amikor a gazdaság minden ága élenjáró technikával van felszerelve, a szovjet nép kulturális színvonala pedig mérhetetlenül megnövekedett, a vezető káderekkeJ szemben támasztott igények mások magsabbak lettek. Az iparban és a mezőgazdaságban, a párt- és az államapparátusban a kormánykeréknél müveit embereknek kell állniok, akik feladatkörükben jártasak, akik alkalmasak arra, hogy friss levegőt hozzanak magukkal, hogy támogassanak mindent, ami élenjáró, haladó és azt alkotóan fejlesszék. Erre nálunk meg van minden lehetőség, mert az üyen igényeknek megfelelő vezető káderek kiválasztásának és előléptetésének bázisa szélesebbkörü- vé lett, mint korábban volt.

A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszervezésétől függ. Ennek érdekében mindenekelőtt meg kell szüntetni a kádermunkában tapasztalható hiányosságokat, hibákat és eltorzulásokat. Ezen a téren nálunk nem kevés hiányosság akad.

A fő hiba, hogy egyes vezetők a kádereket nem politikai és szakmai szempontok alapján, hanem családi, baráti alapon, vagy egy vidékről való származás szerint választják. Nem ritka eset, hogy a becsületes és szakmailag jól képzett, de erélyes fellépésű és a hiányosságokkal szemben kérlelhetetlen magatartást tanúsító és ennél fogva a vezetőségnek kényelmetlen funkcionáriusokat különböző ürügyekkel „kinézik" és helyüket kétes értékű, vagy a feladat szempontjából egyáltalán nem alkalmas, viszont bizonyos vezetők szempontjából megfelelő és alkalmas emberekkel töltik be. A káderek kiválasztásával és előléptetésével kapcsolatos pártvonal ilyen elferdítése következtében egyes szervezetekben összemelegedett és összejátszó csoportok alakulnak, amelyek a klikkérdekeket a párt- és az állam érdekel fölé helyezik. Nincs mit csodálni,, Rogy az ilyen helyzet rendszerint bomláshoz és rothadáshoz vezet. így történt például nz uljanovszki párt- szervezetnél, ahol a területi szervezet felső vezetőségében a gazdasági, szovjet- és pártfunkcionáriusok egy része erkölcsileg elzüllött, a sikkasztás és az állami javak megdézsmá- lásának és fosztogatásának útjára tért.

Nagy kárt okoz a vezető káderek összetételének további javításában a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának irodai, bürokratikus módja. A funkcionáriusok kiválasztása gyakran a kérdőívek adatai és formális okmányok alapján történik, anélkül, hogy a funkcionáriusokat szakmailag és politikailag megvizsgálnák. A káderek kiválasztásában meggyökeresedett az a ferde gyakorlat, hogy a funkcionáriusokat távollétükben nevezik ki, vagy erősítik meg funkciójukban, anélkül, hogy személyesen megismerkednének velük. Érthető, hogy a káderek kiválasztásának ilyen formális, bürokratikus módszerével nem lehet helyesen elbírálni, alkalmas-e egy funkcionárius arra a munkára, amelyre ajánlják. A funkcionárius erényeinek és hibáinak tisztázása nélkül lehetetlen megállapítani, milyen poszton tudja legjobban kifejteni egyéni képességeit.

A pártszervezetek kötelesek biztosítani, hogy pártapparátusunk minden láncszeménél maradéktalanul betartsák a káderek kiválasztásának és elosztásának pártunk által megállapított elveit. Kérlelhetetlen harcot kell folytatni a sógorság-koma- ság, a „kéz kezet mos" szelleme ellen, le kell számolni a bürokratizmussal, a káderek megismerése és kiválasztása terén. Magasabb színvonalra kell emelnünk a pártszervezeteknek a káderek megismerésével és kiválasztásával kapcsolatos munkáját és jelentősen fokoznunk kell e munka pártellenőrzését a szovjet- és gazdasági szervezetekben.

A feladat az, hogy az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezeteknek valóban legfőbb vezető tevékenységévé legyen. Emlékezetbe kell vésni: a végrehajtás ellenőrzésének célja mindenekelőtt az, hogy feltárjuk a hiányosságokat, leleplezzük a törvénytelenségeket, tanácsokkal segítsük a becsületes munkatársakat, megbüntessük a javíthatatlanokat és elérjük az elfogadott határozat végrehajtását, tanulmányozzuk a tapasztalatokat és azok alapján biztosítsuk a kitűzött feladat leghelyesebb, legelőnyösebb és leggazdaságosabb megoldását A^ végrehajtás ellenőrzése terén nem szabad megengedni a bürokratizmust, nem kell húzódozni a hozott intézkedés visz- szavonásától és kijavításától, ha kitűnik, hogy az hibás vagy pontatlan. A végrehajtás ellenőrzése elszakít- hatatlanul összefügg a káderek kiválasztásában mutatkozó hibák kiküszöbölésének feladatával; az ellenőrzés eredményeinek megfelelően el kell távolítani a rossz, alkalmatlan, elmaradott, lelkiismeretlen funkcionáriusokat és jobb, alkalmasabb, ha- ladószellemü, becsületes emberekkel kell felváltani őket; a végrehajtás ellenőrzésének elő kell mozdítania olyan káderek kiemelését, akik előre tudják vinni a munkát, őrt állanak az állam érdekei fölött.

4. Sok pártszervezetben lebecsülik az ideológiai munkát, így ez a munka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pedig teljesen elhanyagolják azt.

Az ideológiai munka a párt elsőrendű kötelessége és e munka lebecsülése helyrehozhatatlan kárt okozhat a pártnak és az államnak. Mindig gondolnunk kell arra, hogy a szocialista ideológia befolyásának bármilyen gyengülése a burzsoa ideológia befolyásának erősödését jelenti.

Szovjet társadalmunkban nincs és nem is lehet osztályalapja a burzsoa ideológiának. Nálunk a szocialista ideológia uralkodik, amelynek megingathatatlan alapja'a marxizmus- leninizmus. De még megmaradtak nálunk a burzsoa ideológia maradványai, a magántulajdonosi gondolkodásmód és erkölcs csökevényei. Ezek a csökevények nem halnak el önmaguktól, rendkívül szívósak, fejlődhetnek és erélyesen, szívósan harcolnunk kell ellenük. És nincsen senki ^biztosítva ellenük. Az ellen sem, hogy idegen nézétek, eszmék, hangulatok hatolnak be hozzánk kívülről, a kapitalista államokból és belülről, a szovjet hatalommal szemben ' ellenséges csoportok maradványai felöl, amelyeket a párt még nem semmisített meg. Nem szabad elfelejteni, hogy a szovjet állam ellenségei mindenféle egészségtelen hangulatokat igyekeznek terjeszteni, szítani és éleszteni, megkísérlik ideológiailag bomlasztani társadalmunk ingatag elemeit.

. Egyes pártszervezeteink annyira belemerülnek a gazdasági munkába, hogy megfeledkeznek az ideológiai kérdésekről, mellőzik azokat. Az ideológiai munkára nem fordítanak elég figyelmet még olyan élenjáró pártszervezetekben sem, mint amilyen például a moszkvai pártszervezet. Ennek feltétlenül meg van a maga káros hatása. Ott, ahol kevesebb figyelmet fordítanak az ideológiai kédésekre, kedvező a talaj a velünk szemben ellenséges nézetek és elképzelések felelevenedéséhez. Az ideológiai munkának azokat a területeit, amelyek valamilyen oknál fogva kiesnek a pártszervezetek látóköréből, amelyeken gyengül a pártvezetés és a pártbefolyás, idegen emberek, a párt által szétzúzott antileninista csoportok maradványainak mindenféle elemei igyekeznek befolyásuk alá vonni és saját irányvonaluk érvényesítésére felhasználni, hogy így különböző nem-marxista „álláspontokat“, „koncepciókat“ támasszanak fel és terjesszenek.

Az ideológiai , munka lebecsülésének jelentős mértékben az az oka, hogy vezető kádereink egyrésze nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészíti ki marxista-leninista ismereteit, nem teszi magáévá a párt történelmi tapasztalatait. Enélkül pedig senkisem lehet teljesértékü, érett vezető. |Az, aki eszmei-politikai téren elmarad, aki bemagolt formulákból él és akinek nincsen érzéke az új iránt, nem képes helyesen tájékozódni a bel- és külpolitikai helyzetbe^, nem állhat a mozgalom élén és nem is méltó arra, hogy a mozgalom élére álljon, az élet elöbb- utóbb félrelöki. Csak az a vezető állhat pártunk feladatainak magaslatán, aki állandóan képezi magát, gyakorlati. módon elsajátítja a marxiz- mus-leninizmust, kifejleszti, tökéletesíti magában a lenini-sztálini típu- sú vezető tulajdonságait.

A pártszervezetek még mindig nem foglalkoznak eléggé a párttagokkal és pártjelöltekkel eszmei-politikai felkészültségük emelése érdekében, rosszul szervezik és ellenőrzik a marxista-leninista elmélet tanulmányozásával kapcsolatos munkájukat, aminek következtében sok kommunista nem rendelkezik a kellő marxista-leninista ismeretekkel. A párttagok és tagjelöltek politikai képzettségének fokozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy fokozódjék élenjáró szerepük az élet minden területén, hogy tovább aktivizálódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszervezetek munkája.

Minthogy az ideológiai munkát nem irányítják kellő mértékben és minthogy nem ellenőrzik az ideológiai munka tartalmát, a könyvekben, újságokban és folyóiratokban, a tudományos és egyéb ideológiai intézmények munkájában gyakran fordulnak elő komoly hibák és torzítások A Központi Bizottság beavatkozásának eredményeképpen, a tudomány sok területén a szovjet emberek felfogásával összeegyezhe- tetlen erkölcsöket és hagyományokat tártak fel, feltárták a kasztsze- rü szüklátókörtíség és a kritikával szemben tanúsított tűrhetetlen magatartás eseteit, leleplezték és megsemmisítették a burzsoá ideológia különböző megnyilvánulásait s a legkülönbözőbb vulgalizáJó ferdítéseket. A közismert filozófiai, biológiai, fiziológia, nyelvtudományi és politikai-gazdaságtan! viták komoly ideológiai hibákra derítettek fényt a tudomány különböző területein, lendületet adtak a kritika kifejlődésének és a véleményeik harcának, fontos szerepet töltöttek be a tudomány fej.esztésében. A tudomány frontjának sok szakaszán megszüntették az arakcsejevi rendszert. A tudomány több területén azonban még nem számolták fel teljesen a tudósok egyes csoportjainak monopóliumát, akik félrelökik a fejlődő friss erőket, akik elzárkóznak a bírálattól és hatalmi szóval próbálják megoldani a tudományos kérdéseket. Egyetlen tudományág sem fejlődhet sikeresen a kölcsönös dicsérgetésneá és a hibák elhallgatásának áporo- dott légkörében; az egyes tudóscsoportok monopóliumának megerősítésére irányuló kísérletek szükségsze rüen a tudomány tespedésére és rothadására vezetnek.

A párt ideológiai munkájának fontos szerepet kell betöltenie az emberek tudatának a kapitalizmus cső kevényeitől, a régi társadalom előítéleteitől és ártalmas hagyományaitól való megtisztításában. Továbbra is fejleszteni kell a tömegekben a társadalmi kötelességtudat magasztos érzését; továbbra is a szovjet hazafiság és a népek barátsága, az állam érdekeiről való gondoskodás szellemében kell nevelni a dolgozókat, továbbra is tökéletesíteni kell a szovjet emberek legjobb tulajdonságait; az ügyünk győzelmébe vetett hitet, a legkülönbözőbb nehézségek legyőzésére való készséget és képességet. A pártszervezetek feladata, hogy határozottan véget vessenek az ideológiai munka ártalmas lebecsülésének, hogy fokozzák ezt a munkát a párt és az állam minden láncszemében, hogy szüntelenül leleplezzék a marxizmussal össze- egyezhetetlen Ideológia mindenféle megnyilvánulását. Fejleszteni és tökéletesíteni kell a szocialista kultúrát, tudományt, irodalmat, művészetet; a kommunisták ideológiai képzésének megjavítására, a munkások, parasztok és értelmiségiek politikai éberségének és öntudatának növelésére kell felhasználni az eszmei és politikai nevelés minden eszközét; propagandánkat, agitáción- kat, sajtónkat. Kádereink kivétel nélkül mind kötelesek dolgőkni ideológiai színvonaluk emelésén, kötelesek elsajátítani a párt gazdag politikai tapasztalatait, hogy ne maradjanak el az élettől és a párt feladatainak magaslatán álljanak. A párt- szervezeteknek állandóan foglalkozniuk kell a párttagokkal és tagjelöltekkel eszmei színvonaluk emelése érdekében, tanítaniok kell őket a marxizmus-leninizmusra, politikailag képzett, öntudatos kommunistákat kell nevelniük belőlük.

A párt további erősítése terén feladataink a következők:

1. Továbbra is javítani kell a párt minőségi összetételét, nem szabad megengedni a mennyiséghajhászást, hanem minden figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy felemel, jük a párttagok és tagjelöltek politikai színvonalát és edzettebb marxistákká tegyük őket; fokozni kell a kommunisták politikai aktivitását, ei kell érnünk azt, hogy minden párttag állhatatosan harcoljon a párt politikájának és határozatainak megvalósításáért, kérlelhetetlen legyen a munkában mutatkozó hibákkal szemben és állhatatosan tudjon harcolni azok kiküszöböléséért, javítanunk és tökéletesítenünk kell a szakszervezetek és a Komszomol munkáját, nap, mint nap erősítenünk kell a tömegekkel való kapcsolatunkat, szemeiéit tartva, hogy pártunk ereje, legyőzhetetlensége a néppel való szerves és elszakíthatatlan kapcsolatában rejlik;

2. véget kell vetnünk az önelégültségnek és a sikerektől való megrésze- gedésnek, ezeknek az ügyünkre ártalmas és veszélyes hangulatoknak, a látszatsikerek ünneplésének és a párt soraiban fel-felbukkanó liberalizmusnak, bátran és határozottan fel kell tárnunk és ki kell küszöbölnünk munkánk fogyatékosságait és gyengeségeit; következetesen meg kell valósítanunk a belső pártdemokráciát, nagyobb teret kell engedni az önkritikának és az alulról jövő kritikának, biztosítanunk kell, hogy minden becsületes szovjet ember bátran és félelem nélkül bírálhassa szervezeteink és intézményeink munkájának hibáit, kíméletlenül harcolnunk kell minden olyan kísérlet ellen, amely a kritika elfojtására, a bírálók üldözésére Ős meghurcolásá- ra irányul, minden eszközzel erősítenünk kell a pártfegyelmet és az állami fegyelmet, ki kell irtanunk a párt és a kormány határozataival szemben tanúsított bürokratikus magatartást, erélyesén harcolnunk kell a fegyelmezetlenség, az állami érdekek megsértése ellen;

3. magasabb színvonalra kell emelnünk a pártszerveknek a káderek helyes kiválasztásával, elosztásával és nevelésével kapcsolatos munkáját, szigorúan be kell tartanunk a funkcionáriusok helyes kiválasztására vonatkozólag a párt által megállapított elveket, kérlelhetetlenül harcolnunk kell ez elvek megszegői ellen, kíméletlenül harcolnunk kell a káderek kiválasztásában mutatkozó bürokratizmus ellen, javítanunk kell a vezető káderek minőségi összetételét, bátrabban kell a vezető munkára kiemelnünk olyan embereket, akik oda- idóan szolgálják a párt és az állam érdekeit, akik jól ismerik munkájukat és képesek elöbbrevinni ezt a munkát, el kell távolítanunk a rossz, alkalmatlan elmaradott, lelkiismeretlen funkcionáriusokat; minden eszközzel fokoznunk kell a végrehajtás ellenőrzését a vezetés egész rendszerében a legfelsőbb szervtől a legalsóbbig, fokoznunk kell valamennyi szervezet és intézmény vezetőinek egyéni felelősségét a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának el lenőrzjéséért, a végrehajtás felülről gyakorolt ellenőrzését össze kell kapcsolnunk az alulról, a párttagság és a pártonkívüli tömegek részéről gyakorolt ellenőrzéssel; biztosítanunk kell, hogy a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése valóban a központi és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervezetek vezető tevékenységének központi kérdése legyen;

4. véget kell vetnünk az ideológiai munka lebecsülésének, erélyesen harcolnunk kell az ideológiai hibákkal és ferdítésekkel szemben tanúsított liberalizmus és lazaság ellen, rendszeresen emelnünk' és tökéletesítenünk kell .kádereink eszmeipolitikai képzettségét; az ideológiai nevelés minden eszközét,: propagandánkat, agitációnkat, sajtónkat a szovjet emberek kommunista nevelésére kell felhasználnunk; magasabb színvonalra kell emelnünk a szovjet tudományt, a tudományos munkában ki kell fejlesztenünk a bírálatot és a vélemények harcát, szemelött tartva, hogy csakis ezen az úton haladva tudja a szovjet tudomány betölteni küldetését — csak így tudja elfoglalni az első helyet a világ tudományában;

&. »iái szemünk világát, továbbra

is őriznünk kell a lenini párt egységét, amely pártunk erejének és legyőzhetetlenségének alapja. (Viharos, hosszantartó taps.)

Elvtársak!

Korunkban Marx—Engels—Lenin —Sztálin nagy tanítása világítja meg az egész emberiség számára a világcivilizáció fejlődésének útját.

Pártunk azért erős, mert egész munkájában a marxista-leninista elméletet követi. Politikája a társadalmi fejlődés törvényeinek tudományos ismeretére támaszkodik.

Nagy tanítóink, Lenin és Sztálin történelmi szerepe az, hogy mélyen behatolnak a marxizmus elméleti alapjaiba, tökéletesen elsajátították a dialektikus módszert, s így megőrizték és megvédtek a marxizmust minden ferdítéssel. szemben, zseniálisan továbbfejlesztették a marxi tanítást. Lenin és Sztálin minden újabb történelmi fordulatnál összekapcsolták a marxizmust a kor gyakorlati feladataival, Marx—Engels tanításának alkotó alkalmazásával bebizonyították, hogy a marxizmus nem holt dogma, hanem a cselekvés élő vezérfonala.

Sztálin elvtárs állandóan szívén viseli a marxista-leninista elmélet sorsát. Elínéleti munkásságának középpontjában az utóbbi időben olyan világtörténelmi jelentőségű problémák kidolgozása áll, mint a szocialista gazdaság fejlesztése, a kommunizmusba való fokozatos átmenet. Sztálin elvtárs a marxista-leninista tudomány gazdagításával és alkotó továbbfejlesztésével eszmeileg fel- fegyverzi a pártot és a szovjet népet az ügyünk diadaláért vívott harcában.

A marxista-leninista elmélet, egész gyakorlati munkásságunk szempontjából páratlan jelentőségű Sztálin elvtárs nemrég nyilvánosságra hozott müve(: „A szocializmus gazdasági problémája a Szovjetunióban.“ (Viharos, hosszantartó taps.)

Ebben a műben Sztálin elvtárs részletesen megvizsgálja az anyagi javak társadalmi termelésének és elosztásának a szocialista társadalomban érvényes törvényeit, meghatározza a szocialista gazdaság fejlődésének tudományos alapjait, megmutatja a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útját. A gazdasági elmélet kérdéseinek kidolgozásával Sztálin elvtárs messze elöbbrevitte a marxista-leninista po- likai gazdaságtant.

Sztálin elvtárs programmtételek- ben összefoglalta a kommunizmusba való átmenet előkészítésének alapvető előfeltételeit. Ahhoz, hogy előkészítsük a kommunizmusba való tényleges átmenetet — tanítja Sztálin elvtárs — legalább három előfeltételt kell biztosítanunk.

„Először is tartósan biztosítani kell az egész társadalmi termelés szakadatlan növekedését — elsősorban növelve a termelési eszközök termelését. A termelési eszközök termelésének elsősorban történő növelésére nemcsak azért van szükség, mert annak kell felszereléssel ellátnia mind saját üzemeit, mindpedig a népgazdaság valamennyi többi ágának üzemeit, hanem azért is, mert nélküle egyáltalában lehetetlen a bővített újratermelés megvalósítása, („J. Sztálin: A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban.“) „Másodszor az szükséges, hogy a kolhozok és következésképpen az egész társadalom számára előnyösen végrehajtott fokozatos átmenetek útján a kolhoztulajdont felemeljük az össznépi tulajdon színvonalára, az áruforgalmat pedig szintén fokozatos átmenetek útján a termékcsere rendszerével váltsuk fel, hogy a központi hatalom vagy valamely más társadalmi — gazdasági központ a társadalom érdekében átfoghassa a társadalmi termelés összes termékét." (Ugyanott.)

Természetesen, az áruforgalmat és a kolhoztulajdont ezidö szerint sikerrel használjuk fel a szocialista gazdaság fejlesztésére, és ezek kétségtelenül hasznára vannak társadalmunknak. Ezek a közeljövőben is hasznosak lesznek. Szem előtt kell azonban tartanunk fejlődésünk perspektíváit.

„...Nem érhető el — mutat rá Sztálin elvtárs — sem az a termékbőség, amely a társadalom minden szükségletét képes fedezni, sem pe-