Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-02-13 / 4. szám

2

1952 február 13

(Folytatás! a2 l oldalról)

vonal vezető csoportjának első feladata, de fő feladata ez az összes tömegszervezeteknek is. Ez mindenekelőtt a legszélesebb tömegek aktív részvételében mutatkozzék meg a szocializmus építésében, a szocializmus lelkes építői számának fejlesztésében és állandó növelésében, olyan emberekben, akiknek a munkához való viszonyuk-új, olyan emberekben, akik tudatában vannak a nehéz és éppen ezért gyönyörű történelmi feladatoknak, amelyeket Köztársaságunk szocialista felépítésében Szlovákia szocialista iparosításával, a szocializmus nagy építkezéseivel, falun a szövetkezeti szocialista nagyüzemi gazdálkodás kiépítésével valósítunk meg. ,

A legfontosabb és egyszersmind legnehezebb feladataink ebben az évben a nehézipar egyes ágazataiban, elsősorban az alapágazatokban, a szénfejtésben, a vasérc és színes fémek bányászatában, a kohászat és az erőművek felépítésében, a gépiparban és a vegyipar néhány termékében mutatkoznak. Fokozott gondot kell fordítanunk a nehézipar és fő- legalapvető ágazatainak fejlesztésére, mert a nehézipar nagy feladatait csupán az állami és köz- igazgatás minden szervének a Nemzeti Arcvonal minden csoportjának mindennapos hathatós segítségével teljesítheti. A dolgozók széles tömegei tudják és ezt a tudatot njpég erőteljesebben be kell vinnünk minden munkahelyre, minden munkás és parasztcsaládba, hogy a Kohókombinát, a nagy erőműközpontok, az új bányaüzemek, cementművek, a gépipari, vegyi és más üzemek egész sorának felépítésével a vas, az acél, az elektromosáram, a víziberendezések fejlesztésének biztosításával rakjuk le népünk boldog szocialista jövőjének, boldogságának, kultúrájának, további fejlődésének szilárd és megdönthetetlen alapjait. A Szovjetunió tündöklő példája, amely gazdasági elmaradottságát történelmileg nagyon rövid idő alatt küzdötte le és ma a kommunizmus óriási céljai felé halad, mutatja meg nekünk a szocializmusért folytatott harcunk és országépítő erőfeszítéseink fényes és közeli távlatát.

Természetesen, maguknak a munkásoknak, műszakiaknak, mérnököknek, a nehézipar dolgozóinak is meg kell érteniök, hogy elsősorban nekik kell elsajátitaniok a szocialista munka módszereit, ha becsületesen akarják teljesíteni a reájuk rótt feladatokat. Szlovákiában a sztahanovi munka olyan mesterei tettek látogatást, mint Bikov, Privalov, Brigyko és más elvtársak, akiknek magyarázata munkásaink és műszakiaink lelkes rokonszenvével találkozott. A mi üzemeinkben is kifejlődtek kiváló munkások, szakmáik mesterei, újítók. A hiba ott van, hogy tapasztalataikat nem viszik át elég gyorsan, hogy a gyakorolatban nem teremtik meg az új módszerek tömeges terjesztésének feltételeit. Ez idő szerint elégtelen a munkások műszaki közép- és felső káderei képzettségének fokozására irányuló gondoskodás is.

Engedjék meg nekem, hogy most a mezőgazda- sági és állattenyésztési termelésben mutatkozó feladatainkat hangsúlyozzam. Gyakran beszéltünk arról az aránytalanságról, amely gyorsan fejlődő ipari termelésünk, valamint lassan fejlődő mező- gazdasági és állattenyésztési termelésünk között van, amely utóbbi semmiképpen sem elegendő az egyre növekvő fogyasztási követelmények fedezésére. „Sokat beszéltünk és a jövőben főleg sokkal többet kell tennünk a társadalmi termelés növekedése és az egyre emelkedő személyi és társadalmi fogyasztás közötti aránytalanságok kiküszöbölésére“ — mondotta Gottwald elvtárs újévi szózatában. Mert amíg Csehszlovákiában az 1951. évben az ipari termelés körülbelül kétharmadával nagyobb volt, mint 1937-ben és Szlovákiában három és félszer volt nagyobb, mint 1937-ben, addig a mező- gazdasági és állattenyésztési termelés megközelítően még mindig a háborúelőtti színvonalon mozog. Tavaly ugyan már a szövetkezeti szektorban bizonyos fejlődés könyvelhetünk el, úgy, hogy részesedése az állami birtokokkal együtt a szántóföldterületben a múlt év végéig már 25.4 százalékot ért el, azonban gazdálkodásának eredményei nem voltak kielégítőek. Ennek ellenére a szövetkezeti szektor szemléltető bizonyítékot nyújtott á szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásnak a kisüzemi magángazdálkodás feletti előnyeiről.

Ez évben kiterjedt agrotechnikai és zootechnikai intézkedéseket kell tennünk, amelyek majd biztosítják a magas hozamot és haszonhajtást. Csupán ezek- rek az intézkedéseknek lelkiismeretes megvalósításával lehet elérni a mezőgazdasági termelés tervének teljesítését, amelyn°k terjedelme Szlovákiában 25.5 százalékkal emelkedik a múlt évi termeléssel össze- hason'ítva. Ezt a tervet teljesíteni annyit jelent, hogy jelentős előrehaladást kell tennünk a szlovákiai mezőgazdaság, mindenekelőtt az állattenyésztés fejlesztésében. E tervet teljesíteni annyit jelent, hogy a magas terméshozam száz meg ezer mesterét kell felnevelnünk, lelkes harcosokat a mezőgazdaság szocialista megszervezésének magasabb színvonaláért. Harci feladatról van szó, amelyet a termelési és be- szólgáItatási feladatok jó és tökéletes szétírásával, a tavaszi mezőgazdasági munkákról való fokozott gondoskodással biztosítunk.

kiég kell emlékeznünk továbbá a terv feladatairól a gépesítés terén és egész népgazdasági életünkben a

gépesítési eszközök jobb kihasználásáról. Gazdaságunk Szlovákiában tavaly is nagymennyiségű nagyteljesítményű gépet kapott. Többek között' legújabb szerkezetű, korszerű szovjet gépeket. Jelentősen emelkedett az építészet, az erdőipar, a mezőgazdaság, de főleg a bányászat gépesítése. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy szocializmus felé vezető útunkon a gépesítésnek mekkora jelentősége van. E gépesítés felszabadít bennünket a megerőltető fizikai munka alól, fokozza a munka termelékenységét és embereket szabadít fel a szocializmus építésének további feladataira. A gépesítés növeli a munka műszaki és szervezési színvonalát s a mezőgazdaságban és építészetben megváltoztatja a munka jellegét, közelebb viszi az ipari üzemek munkájához. Lényegesen megkönnyíti a munkát és megváltoztatja a munka jellegét a bányászatban is. Ez a gépesítés jelentősége a szocializmus felépítésében és magasabb fokon a kommunizmus felé vezető úton. A gépekhez való viszony — nem úgy, mint ahogyan még sajnos sokan hiszik, — nemcsak műszaki kérdés. Elsőrendű politikai kérdés ez, mert a gép a szocializmus építésének fontos eszköze, mert a szocialista országépítésben a géphez való viszony a szocializmushoz való viszonyt jelenti. Ha a gépesítést mindenütt így fognák fel, nem történhetne meg az, hogy a gépeket oly bűnösen rosz- szul használják ki minden szakaszon, hogy olyan sok lenne az üzemzavar, hogy a gépekkel olyan nemtörődöm módon bánnának. Nem történhetne meg az, hogy a gyönyörű, nagyteljesítményű szovjet gépek nincsenek teljesen kihasználva. Tény, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, hogy néhány szakaszon, főleg az állami gépállomásokon, az elmúlt évvel szemben a gépek kihasználása rosszabbodott. Minden ágazatban meg kell tanulnunk úgy megszervezni a munkát, hogy megteremtsünk minden előfeltételt a gépek teljes kihasználására és ne engedjük meg, hogy kezdeti nehézségek ezt az igyekezetünket gyengítsék. Továbbá szükséges az is, hogy mindenkit, akire gépet bízunk, a géphez való helyes viszonyra ráneveljünk. Felelősségre neveljük a helyes karbantartásért és a rábízott gép teljes kihasználásáért, harci állás- foglalásra a gépesítés és a további műszaki fejlődés kérdéseiben, akkor aztán ebben a kérdésben olyan fordulatot érünk el, amely tervünk feladatainak teljesítéséhez elkerülhetetlenül szükséges.

A szocializmus felépítése biztosítja a dolgozók élet- színvonalának állandó emelkedését. A munka termelékenységének emelkedésével együtt tervszerűen nőnek a bérek és fizetések is. Az ipari, mezőgazdasági és állati termékek szaporodása ebben az évben keÜ, hogy biztosítsa dolgozóink széles rétegeinek egyre növekvő fogyasztását. A fokozott termelés s az ipari és élelmiszercikkek fokozott juttatása kielégíthetik a fogyasztási cikkekben, mutatkozó egyre emelkedő keresletet, lehetővé teszik a köz- és kultúrszükségletek kibővítését és minőségük javítását, mind például az üdültetés, a testnevelés és sport, mozik, színházak, stb. fejlesztését. A fogyasztási piacon mutatkozó bizonyos nehézségek ellenére a múlt évben megcáfolhatatlan tényként áll az, hogy Szlovákiában az élet- színvonal emelésében már eddig is nagy és meggyőző eredményeket értünk el. A Szlovákiai Statisztikai Hivatal említett jelentése mutatja, hogy a múlt évben is további emelkedést értünk ei a dolgozók életszínvonalában. Csupán az iparban az 1950-es évvel szemben a bérek és fizetések 23.5 százalékkal növekedtek és hasonlóan növekedett a többi lakosság jövedelme is. Ezért emelkedhetett a szocialista kereskedelem kiskereskedelmi forgalma teljes 40 százalékkal, ezért kapott a lakosság a kötöttpiacon 28.5 százalékkal és a szabadpiacon 113.1 százalékkal több tejet, mint az azelőtti évben. Ehhez hasonlóan több értékes élelmiszert és iparcikket, cukrot, vajat, tojást, stb. kapott. Becsületesen dolgozó népünk munkájának eredményei még jobban kitűnnek akkor, ha összehasonlítjuk őket a háborúelőtti viszonyokkal, vagyis a kapitalista Csehszlovákia és az úgynevezett Szlovák Állam alatt uralkodó viszonyokkal. Tavaly egy munkáscsalád megközelítőleg másfélszer annyi húst, kenyeret, cukrot, majdnem kétszerannyi tejet, lisztet, tojást fogyasztott, mint a háború előtt, — természetesen, ha nem volt akkor munkanélküli. Mit fogyaszthatott egy munkáscsalád, amikor az átlagos napibér az iparban a München előtti Köztársaságban, az úgynevezett konjunktúra idején 22 korona 52 fillért tett ki és a válság idején csak 17 korona 80 fillért, — természetesen nem számítjuk ide a részben alkalmazottak nagy számát. Mindenki kiszámíthatja, hányszorosára növekedett népi demokratikus rendszerünk körülményei között a bérszínvonal. A parasztok nagy többsége még rosszabbul élt. Brdlík ismert mezőgazda- sági intézetének adatai szerint az átlagos évi fogyasztás értéke Szlovákiában egy parasztcsalád tagjára 2044 korona 40 fillért tett ki, vagyis 170 koronát havonta. És ez átlagos fogyasztás, amelyben benne van a tehetősebb parasztok fogyasztása is, de a szegényparasztok még sokkal kevesebbet fogyasztottak. Ismeretes, hogy a parasztok jelentős része saját háztartásában sem tejet, sem tojást nem fogyasztott, mert mindent piacra akart vinni és íg,r akart valami kis készpénzhez jutni. A szlovákiai piacok bővelkedtek mezőgazdasági terményekben, amelyeket azonban senki sem tudott megvenni és a parasztok úgy eladósodtak, hogy adósságuk 5 milliárd koronára rúgott és falun a leggyakoribb vendég a végrehajtó volt. Egész községek éltek hiányos táplálkozásban--------- Ül IFJÚSÁG —----és kevés olyan munkás- és szegényparasztcsalád volt, amely heti egyszerinél gyakrabban engedhetett meg magának húsételt. Népi demokratikus rendszerünk alapvető változást hozott a dolgozó nép helyzetébe, úgyhogy a hírhedt szlovák nyomor a soha vissza nem térő múlté. Ma senki sém vágyik a kapitalista kizsákmányolás visszatértére.

A népi demokratikus rendszerünk által már eddig megteremtett jobb életkörülmények kifejezően tükröződnek vissza a közegészségügyről és a természetes szaporulatról szóló statisztikában, amelyet a szlovákiai statisztikai hivatal jelentése közöl. Rendkívül érdekessek a lakosság természetes szaporulatáról szóló adatok (vagyis az élveszüietettek számának többlete az elhaltak fölött). Ez a szaporulat az 1937-es évben 8.6-et, 1950-ben 16.9-et és 1951- ben 17-et tett ki, vagyis majdnem kétszeresét. Ha 1937-ben a lakosság szaporulata 30.335 főt tett ki, ez a szám 1951-ben 59.500. Ez azért van, mert a halandóság csökken és a születések száma, amely a háború előtt évről-évre apadt, a felszabadulás óta évről évre emelkedik. A csecsemőhalandóságot, amely Szlovákiában még mindig magas, az 1937. évi 149-ről 1950-ben 103-ra nyomtuk le.

Az életszínvonal emelkedését ábrázoló képünk nem volna teljes, ha legalább futó pillantást nevetnénk a kultúra további óriási fejlődésére. Első helyen áll minden fokozatú iskoláink valósággal rohamos fejlődése. A főiskolákon tízezerre rúg a hallgatók száma, az ipari- és szakiskolákban 40.000- re, ezek olyan számok, amelyekre joggal lehetünk büszkék, mert azt mutatják, hogyan oldja meg a szocializmus az új szocialista értelmiség nevelésének kérdését. Ezer meg ezer tanfolyam, legújabban esti iskolák állnak dolgozó népünk rendelkezésére, amelyek mindenkinek lehetővé teszik azt, hogy szakképzettségét és ezzel anyagi és kulturális színvonalát emelje. Jelentős sikereket értünk el a mozgóképszínházak építésében, a színházi kultúra terjesztésében és abban, hogy minden kulturális értéket közelebb vigyü”.k a dolgozó néphez.

Ebben az évben folytatni fogjuk minden irányban az életszínvonal emelését. Természetesen egy kis időre foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy az egyre növekvő életszínvonal mellett hogyan biztosítjuk dolgozóinknak élelmiszerellátását.

Az állandóan növekvő életszínvonal mellett a nemzeti arcvonal kormánya előtt az a feladat áll, hogy megszervezze a dolgozóknak élelmiszerekkel való folyamatos ellátást. Ismeretes, hogy tavaly bizonyos zavarok voltak, bár általában a fogyasztási cikkek juttatása nagyobb volt, mint az előző évben. Ez alól csak a disznóhús képez kivételt, amelyben nem teljesíthettük a fogyasztók keresletét, mert az állat- tenyésztés lemaradt és a húsbeszolgáltatás elégtelen volt. E zavarok egyik oka a jegyrendszér hibáiban van. A kormány abban a törekvésében, hogy biztosítsa a dolgozók folyamatos ellátását, bizonyos változtatásokat eszközölt az edigi rendszerben. Abból az alapelvből indult ki, hogy az élelmiszerek jegyre való adagolása elkerülhetetlen ugyan, azonban ez az élelmiszerek elosztásának csupán átmeneti és szükségszülte módszere, mert az egészségtelen egyenlősdi irányzatot erősíti, és széleskörű terméketlen adminisztratív és ellenőrzési ágendával van összekötve és ezért törekvéseinket nem a jegyrendszer kiterjesztésére, hanem korlátozására és megszüntetésére kell irányítani. A kormány továbbá abból a törekvésből is indult ki, hogy a jegyrendszert a szocialista érdem szerinti jutalmazás rendszerével hozza kapcsolatba. Végül pedig el kellett távolítani a hiányokat és a rendetlenséget a jegykiadásban és a jegyek kiadását korlátozni azoknál, akik elegendő mennyiségű élelmiszert termelnek, vagy tudnak termelni. Mindez nem csupán a közélelmezés szempontjából volt szükséges, hanem azért is, mert a jegyrendszer hibái és hiányai kedvezőtlenül befolyásolták az Egységes Földműves Szövetkezetek fejlődését, ahol megszaporodott a nemdolgozó tagok száma. Kedvezőtlenül befolyásolta az új munkaerők bekapcsolását a termelési folyamatba, így tehát rossz hatással volt szocialista építésünk további fejlődésére általában.

A jegyrendszerben végrehajtott változás jelentős eszközzé vált a egyenlősdiség elleni harcban, amely aláássa a munka magasabb termelékenységére irányuló törekvéseket és komoly akadálya a termelés további növekedésének és így dolgozóink jólétének is.

Gazdasági életünk minden szektora legyen áthatva attól az erőfeszítéstől, hogy minden dolgozó életszínvonalának további fejlődése arányban legyen elvégzett munkája minőségével és mennyiségé-’ vei. Elsősorban bérpolitikánkra vonatkozik ez, ahol minél gyorsabban ki kell terjeszteni az akkordbérek és prémiumok rendszerét és fel kell számolni az egyenlősdi minden maradványát. Szükséges tehát, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeit felvilágosítsuk az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás lenini-sztálini elveiről. Tehát az életszínvonal további állandó növekedését azzal biztosítjuk, hogy az élelmiszerrel és iparcikkekkel való ellátás rendszere és mindennemű szolgáltatás magasabb munkateljesítményre, becsületes országépítő munkára, nemzetgazdaságunk kulcságazatának fejlesztésére buzdít. Azt hiszem, hogy Nemzeti Arc(Folytatás a 6. oldalon.)