Új Ifjúság, 1952 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1952-02-13 / 4. szám

1952 február 13 Ol IFJÜSÜG Fokozott tevékenységgel, harci szellemmel és fegyelemmel előre Szlovákia 1952. évi összesített tervének teljesítéséért Ernst Sykora, a CsISz Szlovák Központi Bizottság elnökének a SzKB plenáris ülésén tartott beszámolója Elvtársnők, elvtársak! A múlt héten, kedden a Megbí­zottak Testületé jóváhagyta az 1952-es év állami nemzetgazdasági terv alapján .készített Szlovákia összesített tervét. A CsISz Közpon ti Bizottsága mai ülésének az a feladata, hogy megvitassa ezzel a tervvel kapcsolatban a CsISz Köz­ponti Bizottságának hatodik plená­ris ülésén hozott határozatokat, amelyek teljesítése biztosítja ifjú Ságunk széles tömegeinek bekap­csolódását a szocialista építésbe, ötéves tervünk negyedik évének tel­jesítésébe. Szlovákia ipari termelése ebben az évben túlhaladja a háború előtti termelés négyszeresét. Az 1951. év termelésével szemben ipari terme lésünk közel 27%-kai emelkedik. Az ipari termelés növekedése eb­ben az évben egyenlő lesz Szlová­kia háború előtti termelésével. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt ipa runk kiépítése mellett annyit érünk el, mint a kapitalisták kizsákmá­nyolásának egész ideje alatt. Lehet-e ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték arra, hogy a jelen fö lényben van a múlt felett, a szocia- lizmus a kapitalizmus felett. Le­het-e ennél gyönyörűbb gyümölcse a cseh és szlovák munkásosztály egységének, melyet a CsKP Gott- wald elvtárssal az élen vezet? Le­het-e fényesebb példája a Szovjet unió önzetlen baráti segitségének, mely nélkül szocializmus felé való haladásunk szinte elképzelhetetlen, mint ez? A terv súlypontja továbbra is a nehézipar további kiépítése és ki- bővítése lesz. A hangsúly továbbra is 'őleg a bányászaton és nehéz gépiparon lesz. Míg az 1951-es év­ben a nehézipar termelése 36%-kai emelkedett, ebben az évben az emelkedés ütemének még nagyobb­nak kell lennie. Az egész köztársa­ságban a nehézipari termelésnek 80%-kal kell emelkednie a háború előtti termeléssel szemben. Továbbá nagy súlyt kell fektetni a me ögazdasági termelésre, mely. nek i múlt évvel szemben 25%-kai kell emelkednie. Ezeket a nagy­szerű feladatokat csak azzal a fel­tétellel teljesíthetjük, ha munka­erőnket biztosítjuk a gazdaság kulcságazatai számára, (ebben az évben több tízezer munkást a termelésbe bevonni) és a munka termelékenységét alapvetően emel­nünk kell. Ezt a négy kérdést — a nehézipar fejlesztése, mezőgazdasá­gi termelésünk emelése, munka- erötoborzás, a munka termelékeny­ségének fokozása, — ezeket kell ál­landóan szem előtt tartanunk ebben az évben. Kéz a kézben, a gazdasági élet építésével fog emelkedni népünk kulturális színvonala is. így például több mint 14 millió példányban adunk ki új könyveket. Száz ván- dormozit szervezünk, melyek az ed­dig még nem villanyosított falvak­ban is lehetővé teszi a filmvetítést. Az iskolaügy terén még jobban ki­fejlesztjük a különböző típusú technikai iskolákat. Az ipari isko­lákban a tanulók létszáma 12.700- ra' fog emelkedni. Ez a létszám az 1951-es évvel szemben 40%-kal ma­gasabb, az 1945-ös évvel szemben pedig 600%-kal lesz magasabb. A felsőbb irányzatú technikai iskolák az 1952/53-as évben 7000 hallgató tanulhat. (Ebben az évben 4600 volt.) Az 1955-ik "évben a technikai irányzatú iskoláinknak 15.000 hall­gatója lesz, míg 1938-ban technikai főiskoláinkon csak 68 hallgató ta­nult. Az első évfolyamot főisko­láinkon a következő iskolai évben 5000 hallgató, a munkásaink kép­zésére hivatott állami tanfolyamo­kat 1500 ifjúmunkás és kisparaszt fogja látogatni. 80 új tudományos mű fog megjelenni, és megszervez-^ zük Szlovákia 11-ik hivatásos szín­házát. . Ebben az évben kezdjük megva­lósítani a kormánynak a rendkívüli tanulást biztosító határozatát. Min­denekelőtt az esti iskolák megszer­vezéséhez látunk hozzá, melyek le­hetővé teszik munkásainknak fog­lalkozásuk megszakítása nélkül bár mely harmadfokú iskola elvégzé­sét. Ez a mi jelenünk, mely már most bebiztosít minden dolgozót ar­ról, hogy minél sokoldalúbban érvé nyesíthesse képességeit, kezdemé­nyezését s hogy gazdag, kultúrával teli életet éljen. Tanuljunk a szovjet-emberektől harcolni az újért, mindenért, ami szocialista. Nézzük milyen lesz az a jövő, amelyet pártunk készít az ifjú nemzedék számára, amelynek kör vonalait már ma világosan megraj­zolják hatalmas szocialista építke zéseink és perspektíváját megvilá­gítják a kommunizmus építkezései a Szovjetunióban. Amint már emlí­tettük, ebben az évben is az ipar terén olyan feladatokat tűztünk mag"ni elé, melyet az elmúlt ka pitalista világ létezésének csak hosszú évtizedein át volt képes megvalósítani. A következő évek­ben még szebb és nagyszerűbb fel adatok várnak ránk. Már ez maga is szembetűnően hangsúlyozza az ifjúság nevelésének értelmét, amely­nek teljesítenie kell ezen feladató kát. Mi már régebben is hang­súlyoztuk azokat a lehetőségeket, melyek a szocializmus hazánkban való kiépítésével kapcsolatban mi­nél nagyobb mértékben ádódnak if­júságunk részére. Ma azonban már nem elég csak beszélni / a lehetősé­gekről. Beszélnünk kell azokról a kötelességekről is, amelyeket az el következő évek fognak építőinkre hárítani. Uj üzemeink száma évröl- évre szaporodik. Rövid időt tűztünk ki építkezéseink befejezésére. Az tán hozzálátunk a többihez. Nagy­szerű feladatok várnak ránk fal- vaink szocializálásánál is. Itt min den a kádereken múlik és fog is múlani. Pionírjaink és tanulóink, akik ma még iskoláinkban tanul­nak, legyenek tudatában annak, hogy az életben az első lépésüktől fogva «okát várunk tőlük. Elvár juk, hogyha munkába lépnek, mi­nél előbb élmunkások legyenek, sztahanovisták, újítók, kitűnő technikusok, szövetkezeti tagok, tudósok, stb. Az új, születő szocia­lista világ mindjobban megköveteli tölünK, hogy egyre öntudatosabbak- ká, odaadóbbakká, műveltebbekké — egyszóval új emberekké vál­junk. Ell a folyamatot i meggyor sítják a még nemrég ismeretlen társadalmi fejlődés hajtóerői, mint: a minden kizsákmányolástól men­tes társadalom erkölcs-politikai egysége, a cseh és szlovák munkás- osztály mindjobban összeforró egy­sége, a fejlődő szocialista hazafias­ság, a szocializmus hazájával és a világbékéért folytatott harc vezető erejével, a Szovjetunióval való ba­rátság. Azonban az új nem szület­het máskép, mint a régivel való harcban, Sztálin elvtárs erről a kö­vetkezőket mondja: „Nálunk az életben mindég elhal valami. Azon ban az-, ami halálozik, nem akar egyszerűen elhalni, v. i. harcol to­vábbi létezéséért, védi az ö túlélt ügyét." Mindég születik valami új az életünkben. Azonban az, ami szüle­tik, nem egyszerűen születik, ha­nem üvölt, kiabál, létjogát védi. A régi és az új közötti ellentét, vagyis a születő és a kihaló közötti harc, ez a ml fejlődésünk alapja.“ Mindig születik valami új a mi életünkben, azonban az, ami szüle­tik, nem egyszerűen születik. Üvölt, sír, kiabál, védi az ő lét­jogát. A régi és az új közti ellentét v. i. a kihaló és születő közti harc, ez a mi fejlődésünk mozgatóereje. És ezért szükséges, hogy világosan — éppen most a kiélesedö osztály- harc idejében — megtanuljunk kü­lönbséget tenni és elősegíteni min­den újat és a másik oldalon ener­gikusan harcolni, a maradi, a régi ellen. Abban a cikkben, amelyet nemrég közölt a moszkvai „Pravda“ (,,A régi harca az újjal" címen) azt mondja, hogy a kommunizmusért folytatott harc közben minden új­nak tűnik fel és haladó ami az em­berek hazafias tetteiben, az ö mun­kához való öntudatos viszonyukban nyilvánul meg, mint a hazájuk irán­ti legszentebb kötelességükben, az állami érdekekhez, a nemzetgazda­sági terv teljesítéséhez, a haladó szovjet kultúra további kiszélesíté­séhez vezet. Emellett hathatós esz­köz a munkához való kommunista viszony fejlesztésében a szocialista munkaverseny, amely egyben a tö­megek forradalmi önkritikájának nv- gnyilvánul ása is. A szovjet emberek továbbá arra tanítanak, hogy az új és régi közti harc a szocialista társadalomban és a társadalom alsóbb formáitól a fel­sőbb formákhoz való fejlődés a kri­tika és önkritika formájában való­sul meg, ami a fejlődés valódi moz­gatókarja. „Ha nem mutatunk rá a hiányosságokra, a munkánkban tör­ténő hibákra nyíltan és becsületesen — mondta Sztálin elvtárs — eltor­laszoljuk az előre vezető útat. De mi előre akarunk menni. És éppen ezért, mert előre akarunk menni, legfontosabb feladatként kell kitűz­nünk a becsületes forradalmi önkri­tikát. Nélküle nem haladhatunk ©lő­re. Nélküle lehetetlen a fejlődési'. Továbbá a szovjet tapasztalatok ar­ra tanítanak, hogy minden újnak erélyes segítséget kell nyújtanunk, így például, újítóink javaslatainak megvalósításához. Elvégre az új harca a régivel társadalmi életünk minden területén folyik: a mezőgaz­daságban, iparban és ideológiai té­ren egyaránt. Az emberek tudatá­ban az átélt élmények még hosszú ideig megmaradnak, mert a tudat fejlődése legtöbbször lemarad a gazdasági élet fejlődése mögött. E- zért a Párt döntő támadást indított a kapitalizmus esökevényei ellen az emberek tudatában és az embereket szocialista ideológiában, a proletár internacionalizmus szellemében, a szocialista hazafiasság éltető elemé­ben és a forradalmi nemzeti büszke­ség szellemében neveli őket. Ezen eszmék szellemében vezeti a CsKP és a kormány Csehszlovákia dolgozóit nagyszerű terveink meg­valósítására, köztársaságunk kiépí­tésére, Szlovákia iparosítására. Ott, ahol ezek az eszmék diadalmaskod­nak, hamarosan minden újjá szüle-, tik, nagy dolgok születnek ötéves tervünk feiwdatai megmutatják, hogy milyen gyorsan születnek az új elemek a mi életünkben. Harci készenlétben az ideológiai fronton. Vannak még fékező alakok és ma­radiak is, találkozunk még gyakran a múlt rendszer embereivel, a reak­ciós kozmopolitákkal és burzsoá na­cionalistákkal. A kozmopolitizmusa burzsoázia ideológiája, eszköz, mely lyel az imperialisták megpróbálják belülről szétbomlasztaini a nemzete­ket, tönkreteni dolgozó népünk ha­zafias érzelmeit, hogy7 igy az impe­rialisták jobban be tudják hálózni őket. A kozmopoliták azt állítják, hogy a kultúra nemzeti jellegének nincs értelme és a nem nemzeti jel­legű* világkultúrát kell ápolni. A CsKP Központi Bizottságának gyű­lésén leplezték a Pártban a' politi­kai és gazdasági életben megbúvó kozmopolitákat. Találkozunk velük a tudomány­ban és a művészetben egyaránt. Az „egyenruhás“ kozmopoliták gyak­ran megjelennek, ifjúságunk között is. Főként egyes városokban, Po­zsonyban, Kassán. Losoncon és más­hol is láthatók a „világpolgárok“ — jampik. Hogy mindenki előtt vilá­gos legyen, ők a nyugati széteső burzsoá kultúra megtestesítői, úgy választják meg öltözetüket is, hogy semmiben sein hasonlítsanak a nor­mális emberekhez. Széles felhajtás ft csönadrágon, rikító csíkos zoknik, stb. — ez a formája az ö „világpol­gári" ideológiájuknak. És ha köze­lebbről megnézed őket, nagy részük­nél üres fejeket találsz- A széles fel­hajtó helyettesíti náluk az észt. A jampik kedvéért azt hiszem meg kell változtatni azt\a közmondást, hogy ;,akinek nincs a fejében, van a lábában“ olyan formára, hogy „aki nek nincs a fejében, van a csőnad­rágban“. A jampik között természe­tesen vannak kezdeményezők is, a szocializmus tudatos ellenségei, akik nagyon jól tudják fa tartalmát és kö­vetkezményét is az ö maskarájuk­nak. Tudatosan szolgálják az ellen­séget és módszerükkel hatni igyeksze­nek az öntudatos fiatalokra, akik haj landók elhinni, hogy a hősiesség a csőnadrágban rejlik. Éppen ezért, a kezdeményezők idegenek, ellenséges elemek. Fontos, hogy' helyesen fog­juk fel az egész dolog káros tartal­mát, a jampeckodás lényegét. Bom­A CsISz Szlovákiai Központi Vezetőségének illése. Iaszíó kozmopolita ideológiájukkal az imperialisták megmérgezik az összes leigázott nemzeteket, hogy könnyeb­ben uralkodhassanak rajtuk, hogy a munkásokat zabola nélkül kizsákmá­nyolhassák és »ideológia menteser« nyomorgathassák őket. Nálunk a fel­szabadult nftmka országában az im­perialista ideológia legyen az akár kozmopolitikus, cionista, vagy bur- zsoá-nacionalista, célja az, hogy meggátolja a fejlődést és a jelen a jövő helyett a múltat akarja rákény­szeríteni az emberekre. Hogy mit je­lent a kapitalista mult a szlovák nemzet számára, azt nagyon szépen megmutatja Milos Gosziorovszky »Hozzászólás a szlovák munkásmoz­galom történetéhez« cimü új könyve. A munkásság élete a kapitalizmus alatt annyit jelent, mint kivándorlás, nyomor,-éhség, munkanélküliség, mü- veletlenség éa lenézés. Elvtársr.ők és elvtársak, a múltról e»y pillanatra sem szabad megfeled­keznünk. Meg kell tanulnunk a mát a tegnappal állandóan összehasolíta- ni. Különben sok olyan lesz. amit nem értünk meg mai életünkben, nem tudjuk eléggé értékelni és nem tudunk elég kitartóak lenni az osz­tályellenséggel folytatott harcban. Különben nem tudjuk eléggé gyor­san leleplezni és és ártalmatlanná tenni a burzsoá-ideológia megnyilvá­nulásait. A jampeeság csak egyike ezeknek a megnyilvánulásoknak. Azonban a múltnak sok csökevénye van, találkozunk' velük mindenütt, Ahol nem harcolunk elég energikusan ellene, ott rögtön megtelepszik. Ezért legyünk mindig harcra ké­szenlétben és sorakozzunk fel az ide­ológiai fronton is! Komszomolisták példáját követve, hazafias lelkesedés­sel fel új győzelmekre! Az 1952. évre szóló Szlovákia ösz- szesitett tervének elvtársnők és elv- táraak a politikai és nevelési munká­nak legfontosabb részévé kell válni. Mindenekelőtt gondoskodnunk kell ar­ról, hogy minden elvtárs és elvtársnő jól ismerje a tervet. Továbbá Sieg kell jól tanulnunk üzemünket, EFSz- ünkét, iskoláinkat olyan ponttá vál­toztatni, melyen a tervünk teljesítése győzelmünkről, nemteljesítése vere­ségünkről tanúskodik. A tervet az osztályharc kiéleződése közben teljesítjük, úgy gazdasági mint ideológiai szakaszon. Teleit Sok­kal határozottabban, aktívabban kell fellépnünk minden régi ellen az újért, a szocializmusért folytatott harcban. Ezt kívánja tőlünk az ifjúság. Harc­képesekké kell válnunk és még na­gyabb feladatokat kell kitűznünk. A mi! ifjúságunkat midjobban át­hatja az igazi, szocialista hazaszeré­tét, a nemzeti forradalmi hősiesség érzése, Ott, ahol tegnap még mezők és rétek voltak, ma ifjúságunk a HUKO-t, a HRONSTAV-ot, a Duz­zasztógátat és a szocializmus más nagy alkotásait építi, amelyeket teg­nap még el sem tudtunk képzelni. Vájjon ki ne örülne a mi helyzetünk­ben óriái eredményeinknek?! Ki ne erezne ilyen pillanatban még nagyobb gyűlöletet a háborús gyujtogatók és az ő nemzetnélküli kozmopolita kép­viselőikkel szemben ? Vájjon ki lenne az a CsISz-tag, akit egy ily pillanat­ban nem fog el a győzelem iránti vágy bármily akadály is álljon útjá­ban. Vájjon melyik szlovák, ukrán, vagy magyar fiatal ne lelkesedne szii-

Next

/
Oldalképek
Tartalom