Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

25

írói pályájának még csak a kezdetén volt.

45-ben kiadták a Tár második kötetét. Míg a kézirat Bécsben vesztegelt, nagyot haladt Magyarországon a történettudomány, úgy hogy, amint Szilágyi megjegyzi, most már nem bevezetésének gondos kidolgozása, hanem közleményeinek újdonsága tette á mű főbecsét. De aztán annak abszolút becse felöl ezúttal senki nem kételkedett.

Megjött csakhamar az elismerés a legilletékesebb helyről is. Az akadémia tagjai sorába választotta. Értekezése, mellyel székét még ez évben elfoglalta, mintha csak ezután következő históriai munkásságának lett volna programmja. Szól itt arról, hogy mert Erdély Magyarországtól geografiailag s igen sokszor politikailag is el volt különítve, a magyarországi írók, még a legalaposabbak is csak érintették Erdély históriáját, azzal behatóan' nem foglalkoztak. Pedig a magyar történet Erdélyé nélkül nem teljes. Erdély történetét kell tehát mindenek előtt megírni.

E feladat megoldását mindenki Kovács Istvántól várta s joggal is várhatta.