Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

20 szággyülési végzésből s másfajta kéz­iratból, melyek többnyire magánosok privát gyűjteményei lévén, a história ba­­rátjaira nézve holt kincsek valónak. Anyag akár Kemény gyűjteményében is bőven volt, csak meg kellett válogatni. Hogy e válogatás, az időrend megállapí­tása, a közlemények sorrendje s a hozzá­juk írandó magyarázó jegyzetek mennyi gondot okoztak a két lelkes férfiúnak, arról fogalmat ad levelezésük. A Ke­mény hagyatékában ránk maradt, Ko­vácstól származó több mint száz levél­nek igen tekintélyes része e gyűjtemé­nyek érdekében Íródott. Megtudjuk ezekből, hogy tervük fo­gamzása után csakhamar elhatározták három kötet gyűjteménynek a kiadását s azt is már jó eleve megbeszélgették, melyik kötetbe körülbelül milyen munka jöjjön. Az első kötetbe szánt kéziratokat gyorsan kezdik másoltatni, és pedig nemcsak Kovács, aki hivatalos ügyeivel is nagyon el volt foglalva, hanem otthon Kemény is. így hát a gróf társszerzősége nem csupán az ajándékozásban állt, amint ezt Szilágyi Sándor hiszi. Annyi azonban áll, hogy a munka oroszlánrésze

Next

/
Oldalképek
Tartalom