Márkos Albert: Nagyajtai Kovács István - Unitárius könyvtár 14-17. (Kolozsvár, 1926)

19

rátságát értjük. A gróf szenvedélyes történet- és régiségbúvárkodó volt. Könyvtár és múzeum volt az ö idejében a gerendi kastély: könyvtár, mely nagy szánni eredeti és másolt kézirattal, meg régi könyvvei dicsekedett; múzeum, melynek falait a környéken lelt sok római emlék ékesítette. S ö ez emlékeket nemcsak gyűjtötte, tanulmányozta is. Az akadémiának már ez időben tagja volt s a Társalkodó lapjain nem egy, gazdag tudást eláruló értekezése látott napvilágot.

A közös stúdium közös szeretete ismertette meg egymással Keményt és Kovácsot. Ismeretségüket a személyes érintkezés s a sűrű levelezés azzá a bizalmas, önzetlen, benső barátsággá érlelte, mely csupán nagy lelkeknél található föl.

A Társalkodó 36. évfolyamában ad ki Kovács „Székely közlemények“ cím alatt vagy ötven oklevelet, a székelyek históriáját s sajátságos jogviszonyaikat tárgyalókat. Ez oklevelek közlése idejében s bizonnyal ez eszmével kapcsolatban fogamzott meg bennük az a terv, hogy közösen kiadnak külön könyvben néhány kötetnyit abból a rengeteg sok és nagy fontosságú egykorú naplóból, or-2*