Lőfi Ödön: Az unitárizmus alapelvei - Unitárius könyvtár 13. (Kolozsvár, 1926)
15 működéseinket; hanem mert tudomásunk, tapasztalásunk és meggyőződésünk szerint ez a földi élet az egyetlen alakalom, mely minden egyéb eshetőleges jövendő dolognak alapjául szolgálhat és mert az itt elveszített függetlenség birtoka talán többé vissza sem jöhet. A vallásos lélek előtt azonban talán ez a kép sem tűnik fel oly elriasztó színben, mert a bizalom Isten részéről, aki minket sok mindennel megáldva ide helyezett és a bizalom az ember részéről, aki korlátolt hatalmának tudatában egy absolut hatalom szárnyai alatt keres menedéket, a vallásos lelket sohasem vihetik a kételkedés kínpadjára. Amott az őrködő kegyelmes hatalom — itt a munkálkodó, bizó egyén; amott az örökkévalóság — itt egy jövő élet reménye; amott a szeretet — itt a hála; amott a kegyelem — itt a szabad cselekvés: mind, mind oda mutatnak, hogy az emberi léleknek két fötényezö, két föerő adatott, t. i. a hit, mely folyton Isten felé vezeti és a szabad akarat, mely emberi érdemei útján vezeti őt leginkább Istenhez. Az unitárizmus e két alapon igyekszik bebizonyítani, hogy a vallási öntudatnak nem annyira megkötött formákhoz, mint inkább elvekhez kell ragaszkodnia, hogy fejlődhessék.