Lőfi Ödön: Az unitárizmus alapelvei - Unitárius könyvtár 13. (Kolozsvár, 1926)

16

Ilyen elvek igazságát látja a Jézus által hirdetett tanokban, a nagy reformáció, valamint az azelőtti és későbbi szabadelvű mozgalmakban, de az elvek fejlődhetését kiterjeszti jövendő korszakokra is és azokhoz csak annyiban ragaszkodik, amennyiben bennök az egyéni lélekben intuitive keletkező vallásos igazságokat legmegegyezöbb kifejezésben találja. Ennélfogva az unitárizmus ragaszkodik Jézushoz és a keresztény névhez, mert az ö tanaiban a vallásos szabad gondolkozás a leghatalmasabb emberi és isteni eszközeit találja; ragaszkodik a bibliához, melyet minden lélek vezetőjének tekint. De midőn úgy a Jézus személyéhez, mint a bibliában foglaltakhoz a szabad közeledést nem igazolt határozatok által el zárva látja; midőn az örök Istenség által szabadnak, függetlennek teremtett lelki tulajdonságok tétlenül kell álljanak az emberi hagyományok tévedései előtt: az unitárizmus egyébre nem hivatkozhatik, mint arra a bibliai elvre, hogy a fejlődés személyeknél, korszakoknál meg nem állhat és hogy a gondolat és gyakorlati élet körében régen beigazolva áll amaz igazság, hogy az Istenhez mindenütt szabad a lélek útja.