Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

30

•a mindennapi kenyeret termi számunkra. Semmi sem volt távolabb tőle, mint a fellengzős, az üres légvárak építése vagy a hiú dicsekedés. Ellenkezőleg, kevesebbnek akart látszani, mint ami volt. Mint dúsgazdag ember is a szegénységet mutatta ruházatában és magatartásában. De bármennyire is szerette a földet, azért nem volt földhöz ragadt lélek. A föld szeretedében s annak megszerzésében, valamint más gyakorlati irányú ténykedéseiben is mindig szép és eszményi cél lebegett előtte. Amint írja Dániel Gáborhoz intézett levelében : „Sokat küzdöttem, nyomorogtam és szenvedtem, sokat dolgoztam éjjel és nappal egy eszme, egy gondolat által hajtva, mely a közjóban foglaltatik.“

Jellemének és egyéniségének egy másik jellemző vonása a törhetetlen erős akarat. „Meg akartam mutatni, hogy szegény legény is lehet hasznára a társadalomnak.“ És valóban meg is mutatta. Le tudott mondani az élet minden öröméről, kényelméről; megvonta magától a legszükségesebb dolgokat is ; nélkülözte a családi élet örömeit; tűrte a világ gúnyos megjegyzéseit akkor, amikor általános ünnepeltetés tárgya lehetett volna; aszkétai életet élt akkor, amikor fenékig üríthette volna a világi gyönyör és élvezetek poharát. Ő