Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

13 A szünidőben is segítségére volt szü­lőinek. Akkor a könyvek és toll helyett az ekeszarvát, a kapa meg a kasza nyelét fogta. A saját vágya is vonzotta ki a me­zőre, de szülői is rászorították a testi mun­kára. Velük együtt állt a barázdába s velük együtt énekelte az aratók vidám énekét, mialatt homlokán végig gördültek a forró verejtékgyöngyök. Az izzó nyári nap hevé­ben egy ilyen elfáradt és elbágyadt pilla­natában panaszkodhatott apjának a hosszú föld miatt, amelynek alig lehet a végére érkezni. Nagy korában pedig éppen a hosszú és széles birtok lett a vágya és kívánsága. Sz.-keresztúri tanuló évei még más tekintetből is nagy jelentőséggel bírnak a Berde Mózsa életében, ami kihatással lehe­tett későbbi cselekedeteire. 1819-től 1832-ik évig tartott az első kezdetleges iskolaépület helyébe a máig is meglevő emeletes isko­lának a felépítése. Mennyi buzgóság, lel­kesedés és áldozat nyilvánult meg ez alka­lommal a székely faivak, székely népünk és egyesek részéről is! Sokan a saját munkájukat félbehagyták, hogy a távoli vidékekről fát, követ, meszet, téglát hord­janak az épülés alatt levő iskolához. És ő mindezeknek tanúja lehetett. Látta, amint a szomszéd községek versenyeznek az áldozathozatalban. Látta, hogy még a más

Next

/
Oldalképek
Tartalom