Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)
9 a kis gyermek bölcsője mellett altató dalokat énekelt vagy mint őrző angyal virrasztott mellette. A gyermek. A bölcsőből kikelő gyermek járni tanul. Sokszor elbukik s ismét talpra áll. Kísérleteket tesz a szabad mozgásra. Ezek sokszor balul ütnek ki, de azért újabb próba következik, amíg végül a lábak megizmosodnak, az ingadozást biztos járás, a tétovázást bátor akarat váltja föl. Egy-egy elbucskázás nyomában hatalmas könnycseppek potyognak a síró arcon, de a következő pillanatban vidám derű és áldott mosolygás jelenik meg a szemekben egyegy elszánt merész lépés után. Ez a bevezetése a földi életnek, amelynek folytatása is hasonló módon történik, csak a hely, az idő és a méretek változnak meg. A kis Berdét nem kényeztették. Nem vezették állandóan kézen fogva. Ha elbukik, ismét felkel. így tanul a saját lábán járni s így szokja meg az önállóságot, a függetlenséget, amely későbben az életnek egy drága kincse s az emberi értéknek egyik fokmérője. így telik el hét esztendő, amely idő alatt mégis az édesanya szemei kísérték a gyermek minden lépését és mozdulását. Ez az édesanyai gond nem lankad
