Vári Albert: Berde Mózsa - Unitárius könyvtár 10-11. (Kolozsvár, 1926)

10

azután sem, amidőn a helybeli elemi iskolába Viszik, hogy betűt vetni, írást olvasni s számokat összeadni és kivonni tanuljon. Ahányszor elindul hazulról, mindig egyegy édesanyai sóhajtás vagy intelem száll utána, amikor hazajön, a szeretet csókja fogadja s este pedig a családi tűz pislogása mellett kezeit összefogva imádságot tanul és katonatörténeteket vagy bibliai elbeszéléseket hallgat.

Így telik el három év a falusi iskolában. Ez éppen elég arra, hogy a lélek bimbója kifeseljék, hogy megmutassa szárnyait. A kicsiny kékszemű gyermek a többiektől testi törpeségével s lelki fejlettségével különbözik. Társai kicsinylőleg néznek reá az udvaron játszás közben, de tekintéllyé emelkedik, amidőn az iskolában feleleteivel túlszárnyalja őket. A szülők öröme naponkint növekedik, de gondjuk és felelősségük érzete evvel együtt állandósul. Az Isten drága kincset bízott reájuk Avval hűségesen kell sáfárkodniok. A gyermekiélek kiművelésére mindent meg kell tenniök. Nem elégedhetnek meg avval, hogy a falusi iskolát végig járja. Hátha az Isten többre hívta el. Nagy könnyelműség vólna az isteni elhívatásnak kislélkűséggel útjába állani. Hátha pap vagy legalább tanító lehet a gyermekből. Ennél messzibbre legmeré