Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)
11 geliumok nem tartották volna fenn a bennük levő áldásos történelmi erőt, a kereszténység már régen elvesztette volna a maga befolyását. Ennek a felfogásnak a hívei közé tartozik a breslaui Wrede Wilhelm, akinek Paul című kis munkája korszakot alkotó ebben a kérdésben. Ő azt állítja, hogy Pál apostolnak a Krisztusról alkotott felfogása és így arról szóló tanításai, nem a Jézus személyétől származtak. Pál már hitt egy mennyei lényben, egy isteni Krisztusban, mielőtt a Jézus követője lett volna. Amikor az ő damaszkusi útján Jézus megjelent előtte feltámadása fénylő dicsőségében, Pál azonnal reáruházta azokat a fogalmakat, amelyek benne a mennyei isteni lényről megvoltak, t. i. az időelőttiséget és a világ teremtésében való szereplést. így Wrede szerint a Pál Krisztusa egészen mythoszi eredetű. „Azt a tant — mondja ő, — amelynek mélysége milliók szívét ruházta fel a legjobbakkal, ami fölött rendelkeznek.... azt a hitet, amely a jó és komoly emberek ezreit meg ezreit vigasztalja és megnyugtatja ma is; egy hitformát, amely az isteni szeretet és kegyelem, meg az emberi bűnösség gondolatának leghatalmasabb kifejezését adta, a legnagyobb tisztelettel kezeljük . . . ; de
