Gálfi Lőrinc: A jelenkor Jézusa - Unitárius könyvtár 8-9. (Kolozsvár, 1926)
9 telmi hiányánál is. Ha Jézus úgy tud, mint Isten, és úgy beszél, mint ember, akkor az ő beszéde nem hű az ő tudásához, és folytonos megtévesztő folyamat áll elő, ha ő úgy beszél, mint ember, mint amilyennek látszik, és nem úgy mint isten, mint ami. Mit gondoljunk egy istenről, aki az ördögűzést gyakorolta? Ha nem tudta, hogy ez a kornak egy tévedése, akkor tudása volt korlátolt. Es mit gondoljunk egy korlátolt tudású istenről ? Ha pedig tudta, akkor már erkölcsileg korlátolt, mert megengedte és tűrte, hogy az emberek higyjék azt, ami nem volt igaz, sőt mint isten, még azt is tudta, hogy az ő példáját az emberek ezeréveken át fogják gyakorolni. „Valódi embernél ez az erkölcsi korlátoltság bűn volna. Másképpen áll-e ez a dolog egy olyan személynél, kiről azt állítják, hogy isten ?“ kérdi a szerző. így minden egyház és gondolkozási irány nehézségekkel küzd a Jézus Krisztus fogalmával. Jézus korlátolja és helyhez köti Krisztust; Krisztus megsemmisíti Jézust. Végül a szerző kijelenti, hogy nem tudja, hogy milyen egy nemtökéletes isten, vagyis a „kenosis“ elmélet Krisztusa, amely elmélet a végtelen és mindentudó istent korlátok közé szorítja. Mert akik azonosítják Jézust a Krisztussal, a mindenható istent teszik
