Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

19

lett hirdetett, amellett állott a balsorsban, vissza nem vont belőle egy igét sem. Sőt akkor sem engedett meggyőződéséből, a mikor Báthory Kristóf megparancsolta, 1577-ben a nagyenyedi püspökválasztó zsinatnak, hogy magyar püspökké kálvinistát válasszon s Tordai Sándor András személyében választott is. Igaz, ez volt legnagyobb csapás az unitárizmusra, mert Sándor András mindazon templomokat és iskolákat, melyek előzőleg kálvinisták voltak, visszafoglalta és fenhatósága alá helyezte, de a megkevesbült unitárius egyház állandó hűségű tagjai annál nagyobb lelkesedéssel vallották hitüket és követték vezérüket.

Blandrata György ezalatt keverte a kártyát. Minden törekvése arra irányult, hogy Dávidot megbuktassa, az unitárius vallásra döntő befolyást gyakorolhasson s homlokát a vallásalapítás glóriájával ékesíthesse. Célja elérésére kémekkel vétette körül Dávidot, kiket részben saját papjai közül válogatott, részben úgy csempészett melléje, mint az olasz Fausto Socinit, aki szemben a szives barátot és hitrokont játszta, de háta mögött áruló volt. Minden szavát minden cselekedetét megsúgták az olasz doktornak, ez közölte a fejedelemmel s vádakat kovácsolt előtte hajdani barátja és reformátortársa ellen.