Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

12 Dávid és Melius megszilárdították közös erővel a kálvinizmust. Előbbi ismét püspök lett és Blandrata ajánlatára a fejedelem udvari papja. A két reformátor most egy úton haladt. A politikai hatalom birtokában is, a türelmetlenebb Melius befolyására egy csapással általánossá akarván tenni Kálvin hitét Erdélyben, a rendek kimondták az 1556-iki tordai or­szággyűlésen a katholikusokelűzését, utóbb a görögkeletieknek sem kegyelmeztek. Dávid Ferenc szelidebb lelkülete és békülékeny természete túlzottnak, sőt hely­telennek tartotta Melius kíméletlen eljárá­sát, de cselekvésébe nem avatkozott, ha­nem visszavonult hívei közé, azoknak lelki gondozásán fáradozott és iskolájukat fejlesztette, melynek voltaképpeni igazga­tója maga volt. Emellett szakított időt, hogy a teológia újabb, érdekesebb fejezeteivel megismerkedjék. Legnagyobb hírű, kétség­kívül legértékesebb munka, amit ekkor ismert meg, Kálvin Institutio-ia volt. Az 1558-iki ki­adást kapta kézhez, amely Serveto elveit tá­madja és cáfolja. A világos előadás, az erős logika, az érvelés ellenállhatatlan ereje meg­lepte Dávidot,magával is ragadta ; de a pre­desztináció ridegsége, dogmaszerűsége is­mét kétséget támasztott lelkében, most már Kálvin tanításával szemben. E belső töpren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom