Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

12

Dávid és Melius megszilárdították közös erővel a kálvinizmust. Előbbi ismét püspök lett és Blandrata ajánlatára a fejedelem udvari papja. A két reformátor most egy úton haladt. A politikai hatalom birtokában is, a türelmetlenebb Melius befolyására egy csapással általánossá akarván tenni Kálvin hitét Erdélyben, a rendek kimondták az 1556-iki tordai országgyűlésen a katholikusokelűzését, utóbb a görögkeletieknek sem kegyelmeztek.

Dávid Ferenc szelidebb lelkülete és békülékeny természete túlzottnak, sőt helytelennek tartotta Melius kíméletlen eljárását, de cselekvésébe nem avatkozott, hanem visszavonult hívei közé, azoknak lelki gondozásán fáradozott és iskolájukat fejlesztette, melynek voltaképpeni igazgatója maga volt. Emellett szakított időt, hogy a teológia újabb, érdekesebb fejezeteivel megismerkedjék. Legnagyobb hírű, kétségkívül legértékesebb munka, amit ekkor ismert meg, Kálvin Institutio-ia volt. Az 1558-iki kiadást kapta kézhez, amely Serveto elveit támadja és cáfolja. A világos előadás, az erős logika, az érvelés ellenállhatatlan ereje meglepte Dávidot,magával is ragadta ; de a predesztináció ridegsége, dogmaszerűsége ismét kétséget támasztott lelkében, most már Kálvin tanításával szemben. E belső töpren-