Gagyhy Dénes: Dávid Ferenc - Unitárius könyvtár 6. (Kolozsvár, 1926)

10

tés munkáját nagyobb szívóssággal senki sem végezte nála. Zsinatot zsinatra rendezett, ma az ország egyik szélében, holnap a másikban, mind csak azért, hogy tanítása mindenüvé eljusson, hová a keze elér. Az 1559-i év junius havában is azért hívta össze papságát Nagyváradra, hogy Erdély felé is terjeszkedhessenek. E zsinatra elment Dávid Ferenc is Heltai Gáspárral, ami nem közönséges örömet okozott a megjelentek között. Melius és Dávid ekkor találkoztak először. Azt hitték, örök frigyre egyesülnek közös eszméért és célért folyó küzdelemben, pedig végnélküli tusakodás és bősz ellenségeskedés jutott részükül a remélt barátság és megértés helyett.

Váradról azon nagyszabású tervvel ment Erdélybe, hogy a szász és magyar egyházat egyesíti s az úrvacsorára vonatkozólag elfogadtatja velük a legújabb magyarázatot, melyet ő is vall. Terve azonban nem sikerült, a zsinatok határozatai eredménytelenek maradtak. A legutolsó, a medgyesi, 1560-ban mégis eredményes volt annyiban, hogy a szász egyház Dávid Ferencet és minden pártosát örökre kizárta kebeléből. Csakhogy e kemény határozattal mégsem sikerült megrendíteni Dávid helyzetét és tekintélyét a kolozsvári községben. Papjával együtt Kolozsvár is el-